Ekorin városa

/Jerry/
*Zaricse mérgesen néz fel, a távozó fiúra. Majd kezét fel emeli s halkan mormolni kezd. Jeremy érezheti a fejében a lüktető érzést, egy rövid sötét átkot mondtak rá, minek időtartama alig pár óra, viszont ezalatt szőrnyű migréneken megy keresztül. Eredetileg arra hivatott, hogy eltompítsa az őrök éberségét. Viszont ez most amolyan leckeként száll a fiúra. Majd egy Ekorin csatlakozik hozzá, s elkezdi őt követni. Nem hiába teszi mindennek megvan a maga célja. Jeremy akárhol is jár az árnyék követi őt. De nem felel akármit is kérdezzen tőle. Arcát egy halálfejes maszk takarja, köpenybe burkolva egész testét, ami csak cipőjének orrát engedi látni. A kardja feltűnik a köpeny alatt viszont még mindig hüvelyében van.

A mágus pattogott mint a nikkelbolha. Nem értettem mi a fenéért nyalja ennyire Nawa hátsóját, de rájuk hagytam. Ez nem az én dolgom. Mindazonáltal úgy gondoltam én a jól megszokott kötetlen stílusban fogok beszélni a fiúval. Nem értettem miért is kéne másképp tennem.
Nawa mindig is hajlamos volt rá hogy elkapassa magát, és ez most is kiütközött. Úgy beszélt mint egy kiskirály. Csakhogy nem az én királyom volt...
Végighallgattam ahogy megkér, hogy üljek le, megkínál borral, elmondja hogy várost létesített valami újabb háború kedvéért. Nem ültem, le helyette lassan kezdtem végigsétálni a szobán. Körbenéztem és hallgattam mit mond.
- Nem ülök le.
- Nem kérek bort, köszönöm.
csak ezt a két mondatot szúrtam közbe. Mikor megjegyzést tett a harciasságomra felvontam az egyik szemöldököm és ránéztem.
- A kicsik és gyengék az agyukat használják általában. Ha elkezdesz gondolkodni rögtön rájöhetsz, hogy neked csak útban lettem volna ha nekiállok harciaskodni. Mindkettőnknek jobb volt hogy beálltam a háttérbe. - vontam meg a vállam közömbösen. Nem szégyelltem a gyengeségemet, ahogy azt se hogy háttérbe húzódtam. Viszont azt élesen érzékeltettem hogy kettőnk közül őt az erőnek tartom, magamat pedig az észnek.
- De ma már kétszer is felemlegetted hogy megmentettél...egy valamit nem értek csak - mondtam miközben tettetett gondolkodó arcot vágtam - mégis miért mentettél meg ha ez ekkora hatalmas áldozattal járt neked, hogy azóta is felemlegeted. Félre ne érts én hálás vagyok érte, de csak akkor ha nem vágod lépten nyomon a képembe. Ha neked ez ekkora fáradtság volt, akkor jobb lett volna otthagynod. - tártam szét a karjaimat. Sértődött voltam. Azóta hogy idekerültem több ízben is megsértettek és ez ki is ütközött rajtam.
- Amúgy meg örülnék ha befejeznéd ezt a szajházást, mert itt hozzám egy embered se fog hozzámérni...már ha azt szeretnék hogy megmaradjon a kezük. - tettem hozzá dacosan.

/Ryn/
*Elvigyorodom, majd én magam is felállok s a kupát ott hagyom az asztalon. Lassan sétálok oda a lány mögé. Miközben ő kicsattan én már alig három lépésre vagyok tőle.
- Annyira aranyos mikor így mérgelődsz... Ohh igen útban... Most is útban voltál, s ezért pottyantál ide... Végülis...
*Sétálok el mellette majd oda megyek az egyik portréhoz.
- S ne haragudj Zaricse kissé hirtelen haragú, ebben a szakmában a vérszomj megesik...
*Majd tovább állok, kinn az ajtóban várakozott a jobb kezem s várta mikor is jön az ő része.
- Ohh igen, gondolom megvéded magad ellenük mind az ötszáz jól képzett bérgyilkosomtól, kik hozzám hasonlóan gyerekkoruk óta ebben a szakmában dolgoznak nem kételkedem.
*Vissza sétálok az asztalhoz majd a kupa tartalmát vissza öntöm a kancsóba. S egy ronggyal eltörölgettem.
- Valószínű észre vetted, hogy idebent... az én szavam a törvény... Sokan mondják azt, hogy én nem parancsolok fölöttük... inkább a halál és miegymás...
*Megfordulok s neki dőlök az asztalnak két kezemmel megtámasztva magam.
- Meg vannak a módszereim, mivel te vagy az egyetlen aki tudta hol vagyunk. Arra gondoltam levadásztatlak, utánad küldök pár bérgyilkost egy két nap után halott vagy....
*Fonom össze a kezeimet.
- De te egy igazi túlélő vagy... még csak meg sem várod, hogy keresselek de már betoppansz.
*Mély levegőt veszek, majd kifújom azt.
- Azt említetted együtt működő vagy... Viszont nem vagy még a nővérünk nem engedhetlek szabadon mászkálni a városban, főleg nem el innen... Szóval megkapod a jelet mint mindenki más... S ez ellen... Nem tehetsz semmit...
*Tapsolok kettőt majd belép Zaricse az ajtón, s vele két emberem.
- Ejha, ez aztán egyenlő helyzetekből indulna...
- Hossin, gondolom ebbe nem szeretnél bele avatkozni, hogy egyszerű legyen...
- Nem igazán, viszont amíg nincs rajta a jel, a törvényeknek megfelelően járunk el...- Hunyom le tekintetem majd hajtom le a fejem.- Ellenségnek tekintjük...- Nézek vissza rá- Ha szót fogadsz egy cseppet sem fog fájni s talán egy pillanat műve az egész... Ryn választhatsz... Ellenállsz és harcolsz s nagy valószínűséggel veszíteni fogsz. Avagy megengeded, hogy Zaricse rád rakja a jelet, mit mindenki másra.
*S már a mágus vigyorog, s feljebb tűri az hosszú lelógó ujját ruhájának.
- Hossin... Szabad kéz?
- Igen
*Zaricse vissza tekint a lányra.
- Küzdj...
*S már kezében egy fekete gömb jelent meg, miből cikázó kis szálak futottak.

Tudom, hogy nem valami remek ötlet volt megtenni és, hogy talán súlyosabb következményei lesznek a dolognak, mint amit megérdemel, de egyszerűen nem tudtam kihagyni! Mióta idekerültem csak gyűlt bennem a düh és a feszültség és senkin nem tudtam levezetni, hiszen vagy túlerővel kellett volna szembenéznem, vagy alattomos mágiával és én nem akartam eljátszani a hős mártírt. Nem! Én el akartam innen szabadulni, épségben, hogy levessem magamról a pórázt és, ha lehetőség adódik, még keresztbe is tegyek kedves „vendéglátóimnak”, akik akaratom ellenére tartanak itt, kényszerítenek bűzös, otromba társaságba és harcra, ami sosem volt az én világom.
Egyre jobban fojtogatott a bezártság érzése, minden porcikám fájt és sajgott, ujjaim kezdtek elmerevedni és ez nem töltött el túl nagy boldogsággal érthetően.
Úgy, hogy bármit kockáztattam is, kimondottan jól esett.
Persze, hogy meg lett a büntetése! Szinte azonnal éreztem, ahogy a fejem lüktetni kezd, majd görcss fájdalom tekeri meg agyamat és hátra sem kellett néznem, hogy tudjam kitől származik, de még így is halvány mosoly tűnt fel a képemen.
Nem sokkal később egy alaposan beburkolózott és felfegyverzett sötét elf eredt a nyomomba, ami már sokkal jobban aggasztott és akinek még a képét sem láttam a maszk miatt, amit igazán nem tudtam mire vélni.
- Mi van, már vizelni sem mehetek egyedül? Mi történt? Talán fél a nagy Zaricse, hogy nem csak a csizmája lesz koszos? – piszkálgattam, hecceltem az „árnyékomat”, de az egy szót sem szólt, csak követett, amitől kezdtem kiakadni és még a fejfájásom is erősödött. – Hát akkor jó mulatást! – vontam meg végül a vállam és csináltam a napi teendőmet, hiszen egyelőre mást nem is tehettem.
Igaz, most kerültem azokat a helyeket, amiket az esetleges szökésemhez, jobban meg akartam figyelni. Viszont láttam a lányt, akit utána Nawa-hoz vezettek és igyekeztem a környéken maradni, hogy ha életben hagyják, talán egy új rabban szövetségesre is találnék. A társaimban egy percig sem bíztam, azonnal feladtak volna.

* Jeremyt követő árnyék akarhova is ment mindig vele maradt. A nagyúr szükségesnek tartja a megfigyelést, általában az ide érkező rabok egy helyről jönnek, vagy ugyanabba a karavánnal érkeztek Avagy egy faluból hurcolták el őket. De Jerry más volt, Hossin kiemelt figyelmét élvezhette s ez gyanakvást ébresztett a sötét elfben. Nem bízott benne, hogy a túlzott mértékű figyelem jó hatással lesz a többi rabra. Egyszer csak az árnyék megszólal, lágy női hang, mégis a szigor kihallatszik belőle.
- Jól vigyázz, hogy beszélsz élet és halál urairól ebben a városban. A nagyúrnak megvan minden indoka arra, hogy ezt a parancsot adta ki. Ha ő úgy látja, hogy még székelésnél is ott kell legyek hát ott leszek... S úgy beszélj Zaricse nagyúrról, hogy nekem is tetszen...- majd a lány kiejt néhány érthetetlen szót, majd Jeremy érezheti ahogy minden egyes izma görcsbe randul, szíve szúrni kezd- úgy nevelt fel mintha a saját lánya lettem volna... S a mesterségem a vallatás, nem volt olyan aki egy óra alatt ne csicsergett volna mint egy kismadár.
* Majd a lány ismételten elmondja a varázslatot mire az megszűnik a tolvajon.
- Értettük egymást? Mellette úgy ítélkezz felettük hogy mi mind a gyermekeik vagyunk.... S fogalmad sincs néhányunkkal mi történt azelőtt, hogy Zaricse gyermekei lettünk...
*Sétált mellé Jeremynek...
- Sokunknak nem volt valami csodás gyermekkora... S ő egy kis fényt adott a sötétségben.
* Amerre Jerry járt riadt tekintetek kísérték őket. De nem csupán a rabok de jó néhány testvér is inkább messzire kerülte őket. A lany viszont csak hűvös tekintettel követte Jeremyt.

Eddig sem voltam túl népszerű a rabtársaim köreiben, ezt már az első alkalommal a tudomásomra is hozták és az, hogy Zaricse még egy árnyékot is akasztott a nyakamba, csak még jobban eltávolított tőlük. Egyébként sem voltam egy társaságot kereső típus, hiszen világ életemben egyedül dolgoztam és most meg különösen nem bízhattam senkiben, ha életben akartam maradni és szabadulni szerettem volna innen. Itt mindenki az életéért küzdött és biztos voltam benne, hogy valaki biztosan feladna, ha sejtené miben töröm a fejem.
Mikor próbáltam felheccelni a rám akasztott követőt, végül én lepődtem meg a legjobban, hogy megszólalt, mert már elkönyveltem, hogy vagy néma, vagy parancsba kapta, hogy ne szóljon hozzám, akkor meg minek erőltessem magam.
Ezen kívül még az is meglepő volt, hogy nő! Bár állandóan úgy be voltak öltözve a „testvérek”, hogy akár több is lehetett köztük, de eddig még sosem láttam a harcosok között nőt, azokat csak vágyaik kielégítésére használták, amitől amúgy is felfordult a gyomrom.
- Ne mond me……..- mordultam volna, ha nem zuhannék a földre görcsökben fetrengve és csak nyöszörgés hagyta el a torkom, alig hallva, mit beszél tovább, de azért felfogtam.
~ Hogy nekem pont Zaricse nevelt lányát kellett kifognom! ~ futott át rajtam fájdalmasan.
- Igen. – válaszoltam kiköpve oldalra és tápászkodtam fel sötét tekintettel. – Elég világosan fejezted ki magad.
Egyáltalán nem érdekelt, hogy miért adta el a lelkét a sötét elfnek és miért lett Zaricse „gyereke”, én nem ezt a sorsot akartam magamnak, nem voltam gyilkos és nem is akartam azzá válni, de most már vigyáztam a számra.
Főleg mivel láthatóan, nem csak a társaim, de még a sötét elfek is tisztes távolságot tartottak a nőtől és ez óvatosságra intett, hiszen csak olyan váltott ki belőlük tiszteletet, aki kegyetlenebb volt, mint a többi. Itt csakis ezt tisztelték!
- Hát akkor menjünk „székelni”. – indultam meg ártatlan szemekkel az árnyékszékek felé, ha már emlegette.
Azért eszem csücskében sem volt megkönnyíteni a dolgát, dolgozzon meg a kísérgetésemért.

* A mellékhelyiségbe érve az ajtóban varakoztam. Kulon pottyantósok voltak csak egy út vezetett ki ami be is vitt. A lany az ajtóban várakozott míg Jerry egy kicsit egyedül lehetett majd beszélgetni kezdtek odakint.
-Ohh Holló, egy újabb halálra ítélt?
- Hagyj békén...
- Szegény ördög, nem tudja mit kapott a nyakába...
- Szeretnél felingerelni?
- Nem dehogy is! - Neveti el magát - az istenek mentsenek meg a haragodtól.
- Ha tudnád mennyire utállak s ha nem lennék veled egy családban már véged lenne.
- De Ritának hála itt vagyunk... S így vagyunk... Na szia hugi!
- Mondtam! Áhh csak húzz el....
* S megunta a várakozást.
- Kijössz végre vagy rád robbantsam?
*Kiabál be a lány majd ha Jerry végre kijön ismét megszólal.
- Elindulunk a szállásra. Mától Hossin parancsa szerint a mi részlegünkön laksz... Ami még rosszabb az hogy hozzám osztott be...
* Majd a lány elindul a lakrészek felé s figyeli Jerry követi e.
- Indulás!
*Ahogy a szobába lépnek oly látvány tarul Jeremy elé mintha egy tornádó söpört volna végig a szobán. S a lany ra mutat az ágyra.
- Az a tied... Ha próbálkozol valamivel a tökeid helyett hamarvást egy lyuk fog tátongni...
*Majd a lany elkezdte levenni köpenyét. S hamarosan előtűnt testhez idomuló ruházata. S elkezdte kioldani a fűzőt s felső ruházata már csak egy lenge ing volt. Ekkor pillant fel a falra s megfordul.
- Remélem nem kell kinyomnom a szemedet...
* Majd folytatja amit elkezdett végül mar csak egy lenge fehér, hosszú nadrág s az ing maradt rajta.Ekkor láthatta meg az arcát a lánynak, vöröslő ajkak, szemei zöldben pompáztak, hosszú szürkés mégis szőke haj. Telt keblek formás karcsú test. S jéghideg pillantással Jeremyre néz majd megszólal.
- Bűzlessz, vetkőzz aztán megyünk a fürdőbe... Nem fogsz velem lakni olyan szaggal mintha valami disznó ólból szöktél volna meg! Egy teljes perced van rá... A ruháidat meg hozd magaddal... A rabszolgák kimossák de addig is... Hozatok neked egy ekorin viseletet...
* Megvárja még a férfi levetkőzik viszont ha tulbuzogó lenne alsó gatyáját azert visszahuzatja vele. S elindulnak a fürdőbe, ami a körletenként egy van. Odabent forró vizes kőkádak várják őket, amik alatt tüzek égnek s azok tartják melegen a vizet. S a lany másodperceken belül ledobja magáról ruháit, ekkor láthatja Jeremy a korbács okozta hegeket a hátán, több jellegzetes kard okozta heg. S egy elégnagy foltban bal lapockáján égési sérülés. Rajtuk kívül jópár ember van még itt. S árnyékán kívül meg egy nő aki oda sétál Jerryhez majd elveszi a ruháit s elviszi őket.

/Ryn ezt még neked/
* Úgy érzem barátom kezd átesni a túloldalra ahol megint előrébb jár az érzelem mint maga a cél. Majd elé sétálok Rynnek. S komor tekintettel szólok Zaricsenek.
- Mégis mióta jár a személyes élvezet a cél előtt?
* Zaricse tekintete komorba vált, majd kezét leereszti amiből eltűnik a fekete gömb. S lassan szóra nyílik a szája?
- Mióta járnak az érzelmeink a józan ész előtt... Te is jól tudod Hossin, nem hagyhatjuk jel nélkül s eddig.. Ehm.. Soha nem volt kifogásod.... Ohh igen!
* Mély lélegzetvétel követi a mondatot, s folytatni készül.
- Akkor kérd meg kis kedvencedet, hogy viselkedjen jól míg megkapja s utána ugyis magatokra hagylak titeket... Meg kell néznem Kanát, megkérdem hogy viselkedik a másik kis kedvenced...
- Miért Kana került mellé mikor a szemmeltartottja közül 99 százalékos a halálozási arány.
- Ohh merő veletlen neki nem volt dolga s unatkozott. Gondoltam majd ő gatyába rázza.
- Ja vagy éppen csak a gatyáját hagyja meg emlékül... S véres huscafatait a szobája falán....
- Vagy -vagy... Kezdhetjük akkor?
*Tekint rá a lányra.

Nawa és az emberei valami jelet akartak rám rakni. Azt mondták itt mindenki ilyen jelet visel. Kissé elhúztam a számat. Nem akartam harcba keveredni, az ostobaság lett volna egyenlőre. De ahhoz se fűlött a fogam, hogy valami billogot helyezzenek rám mint egy állatra. Vészesen gondolkoztam, amíg Nawa és a Zaricse nevű férfi összeszólalkoztak. Végül megérintettem Nawa karját.
- Nem bírnék megbélyegzettként létezni a világban. - mondtam a szemébe nézve. Ez egy teljesen őszinte mondat volt. Nekem hatalmas volt a szabadságvágyam, sőt, ha mondhatjuk úgy, a szabadságomon kívül semmim se volt. Egy jel...ez olyan lett volna számomra mint egy börtön.
- Mondok én nektek valamit. - mondtam sóhajtva.
- Az igazi vezetőnek nincs szüksége rá hogy megbélyegezze az alattvalóit. Természetesen megértem hogy ehhez a módszerhez folyamodtok, de nekem nem szükséges jelet tennetek a testemre. - mondtam megcsóválva a fejem.
- Nawának a lekötelezettje vagyok. Nem fogok ellene semmit tenni. Megbízható nő vagyok. Én soha nem hazudok például. És talán kissé önfejű vagyok, de nem hiszem hogy bármivel is árthatnék az ügyeteknek. Itt maradok, ezért nem kell megbélyegeznetek. Én úgyis egy nyugodt helyet kerestem, ahol gyakorolhatok. Talán ha jobban megismernénk egymást akkor nem így viszonyulnátok hozzám. Nawa már ismer, és épp ezért tudhatja, hogy nem kell jeleket aggatnia rám, hogy tudja megbízhat bennem. Én a barátomnak tartom őt, és soha nem árulom el a barátaimat. - mondtam határozottan.
- Tegyetek próbaidőre. Ha megpróbálnék megszökni, vagy kijátszani titeket, akkor nyugodtan megölhettek. De ilyesmi nem fog megtörténni. - jelent meg egy halvány mosoly az arcomon.

/Ryn/
*A két szempár egymásra néz, elhuzott szájak. Majd érezni a feszültséget a levegőben. S egyszerre szolalunk meg Zaricseval.
-Nem!
-Rendben...- mondtam.
*Zaricse szeme össze húzódnak.
-Úgy érzem ez vita tárgya lett.
- Meglehet... Azokat is fogadtuk jel nélkül akik utólagosan érkeztek közénk. S ők maguk se tettek kárt.
- De őt nem hívtuk...
- Igen ez igaz, viszont előbb tudott e hely létezéséről mint te magad. A másiknak vendége volt hát nekem is az lesz...
*Állát végig simítja, frissen borotvált mint mindíg. Majd nagy levegő s kifúj.
-Rendben van. Akkor ezesetben kihagyhatjuk a procedúrát viszont.... Akkor sem hagyhatom hogy azonosítás nélkül közlekedjen... De ezt te is megérthetnéd kishölgy... Ez a hely a démonok birodalma, itt nem lehet csak úgy jönni menni mint a többi városban....
- Ez igaz... Rendben akkor gondolkodjunk....
- Mondjuk emlékszel az ajándékra?
- Melyikre?
- Az apró kis zöld kőkígyó, amit az egyik testvér adott neked aki azelőtt ékszereket készített. Azt nyilvánosan adtam át neked. S az első nap kap egy kísérőt.
- Legyen mondjuk inkább öt...
- Biztosan ezt szeretnéd, ismered Imyr-t utálja mikor beosztassz mellé valakit hogy kísérgessen.
- Mond meg neki hogy egy napról van szó, amugy is mar két hete folyton vadásznak.... Ők hoztak ide... Akár tanulhatsz is tőle... Rendben van srácok?
* Ketten Közülük voltak, akik behozták, vezetőjük aki ide kísérte a lányt is, még kint vár a főbejárat előtt.
- Tessék-nyújtom át a kis ékszert egy vékony láncra fűzve.- úgy hord hogy lássák... Ez azt jelenti a személyes vendégem vagy. Na most indulj majd később felkereslek.
*S Rynt odakint várták mind az öten, s akinek a legjobban lesütött arcáról hogy most leginkább a halálba kívánja a lányt odalép hozzá. S nagy iróniával szólal meg.
- Úrnő ha gondolod körbevezetünk aztán amilyen gyorsan csak lehet kidobunk a lakrészednél és letudtuk ezt a dolgot....
*Szólalt meg Imyr s várta a legjobbakat érezte csúnyán meg fogja szívni a nem is oly régi dolgokat.

Elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy azért még sem ült mellém mikor besétáltam az illemhelyre, ahol kényelmesen elhelyezkedtem és bár a szagok nem voltak kellemesek, gondoltam elidőzök kicsit, hagy szokja ő is a légkört. Nekem nem volt sietős.
Szükséges és elnyújtott időtöltésem közben a fülemet érdekes párbeszéd ütötte meg, aminek hallatán még jobban éreztem magam a bőrömben, mert ezek szerint van olyan, aki még jobban fel tudja hergelni ezt a kis pukkancsot – aki ezek szerint a Holló névre hallgat - és, aki nem féli a haragját. Ezt jó lesz megjegyezni, ki tudja milyen haszna lesz még.
Azonban ez arra is jó, hogy elveszítse a türelmét és jobbnak látom, ha engedelmeskedem, különben még a végén tényleg megteszi,amivel fenyegetőzik.
- Itt vagyok már! Még a dolgát sem végezheti el az ember nyugodtan. – morgolódom a rendkedvéért. – Hogy mi? Ezt tényleg Hossin találta ki, vagy csak te szívatsz? – feledkezem el magamról, annyira megdöbbent a hír, hiszen ezzel még a viszonylagos szabadságomat is elvesztem, ráadásul a többiek még ferdébb szemmel néznek rám.
Arról már nem is beszélve, hogy pont hozzá? Ritalea segíts!
Nem túl lelkesen követem, aztán a szobája ajtajában le is cövekelek, hiszen azt sem tudom hová lépjek, annyira szét van hajigálva minden.
- Mi történt itt? Valaki feldúlta a szobádat? – bukik ki a számon, de aztán valahogy átvágok a mutatott fekhelyig és lesöpröm róla a ruhákat, rosszabb már úgy sem lesz. – Mivel próbálkoznék? Rendcsinálással? – mormogom az orrom alatt.
Már annyiszor fenyegettek meg ezzel, hogy lassan már kezdem megszokni.
Aztán csak állok ott, mint aki földbegyökerezett és bámulom, ahogy vetkőzni kezd és, mint ahogy a hernyóból csodálatos lepke lesz, úgy változott ő is egy gyönyörű lánnyá, ahogy lehámozta magáról a ruháját.
- Nem, de …….de mit vársz? – utalok rá, hogy ő nő én meg férfi és pont vetkőzik.
De szerencsére a bő ingnél és alsónadrágnál megáll, bár azok igen sokat sejtetnek………….
- Hogy én? Óóóó igen, egy fürdő jól esne! ~ Bár lehet jegeset kéne vennem! ~ kap észbe, de nem látja a hideg tekintetet, csak kapkodva nekilát ő is a ruhája eltávolításának, de nem kell figyelmeztetni, hogy a gatya marad, mert most az élete árán is ragaszkodna hozzá.
Csak ekkor esik le nekem, hogy a lány ekkori viseletet említ és nagyot sóhajtok, mert egyrészt ez talán némi előléptetést jelenthet, de ezzel együtt ki is közösítenek vele végleg társaim köréből.
Magammal cipelve felsőruházatomat battyogok le a fürdőbe, ahol kissé feszélyezetten megállok, míg a lány gond nélkül ledobja magáról ami még rajta van és belemerül a kőkádba.
Kikerekedik a szemem a látottaktól és most nem csak az idomaira gondolok, bár az sem semmi, de azok a sérülések, a korbács nyoma. Most először gondolom át amit mondott, hogy nem volt könnyű élete, talán erre utalt. Nem! Nem fogom sajnálni, hiszen ő egy kegyetlen gyilkos!
Tanácstalanul toporgok, amikor elviszi egy nő a ruhám.
- Köszönöm! – biccentek felé, aztán gyorsan a másik kád felé fordulok, úgy lépek ki az alsómból és már benne is ülök a vízbe nyakig. – Zaricse csinálta? – szólalok meg kis idő múlva halkan. – A hátadon a nyomok…..Ő csinálta? Így tört meg?

*A csukott szemmel fekszik a kádban mire meghallja Jeremy hangját, mély lélegzetet vesz majd oldalra pillant, viszont csak egyik szemével vizslatja a mellete fekvő fiút. S hallani a hangján hogy ez elég kényes téma.
- Melyikre gondolsz?
*Húzódik feljebb a kádban, s a lapockáján túl az égési seb még éppen melle fölé érte. Majd kirakja karjait s egyikkel szappanért nyúl.
- Az égés még azelőtt szereztem mielött befogadott volna... S mégis mi a frászt hiszel te rólunk? Azt hitted az aki lányaként nevelt ezt tette volna... Hülyébb vagy mint gondoltam.
* Hallani ki a sértettséget a hangjából majd folytatja.
- Egyszer egy rossz útra léptem menekülés közben. Három napon át voltam fogoly, minden egyes nap... Korbacsoltak ütöttek vertek... S olyan dolgokat tettek amiket el sem tudsz képzelni... A negyedik nap hajnalán eljöttek értem a társaim. Apám az öt legjobb harcosát küldte utánam... Levágták az összes fogvatartómat, miután meglátták hogy néztem ki... Addig csak egy gyors szabadítást terveztek...
* Majd fordítja el a fejét.
- A társaim, mind nagyszerű harcosok. A testvéreim akik vigyáznak rám s egymásra. Mi egy család vagyunk... Ha valaki azt mondja rád testvér becsüld meg s légy hálás, hisz ezzel azt mondja... Az életem a tiéd s cserében csak a tiédet kérem.
* Majd tekint vissza a férfira.
- S jó lenne ha végre leszállnál apánkról. Te csak azt látod amit te akarsz!- kel ki magából - Egy szívtelen gyilkost! S úgy állítod ezt, hogy közben mi több százan állítjuk az ellenkezőjét!
* Furcsa lehetett, de Kana hangját meghallva s annak erejét szinte mindenki csendbe lett. Még a víz is megdermedt. Majd sebtiben kezdett kiürülni a fürdő mintha csak tűz ütött volna ki. Majd a lány is észrevette ezt. Szigorú tekintettel nézett végig a többieken akik ennek hatására meg szaporábban mentek kifelé.
- Egy nincstelen lánynak, kinek megölték a szüleit, két nővérét s mielött ezt megtették volna megszegyenitették mind a hármat! Majd ránk gyújtották a házat! Gondolod! Hogy apám a szörnyeteg, mikor befogadott s etetett tanított ertelmet adott nekem, s nem egy kurvaként végeztem Gwaith durban! * A mögötte lévő kád egyszer csak emelkedni kezdett. Majd Jeremyt egy szappan találja képen, amit a lány dobott felé. S a kád viszza esik.

Én nem vagyok annyira elszállva ettől a helytől és nekem a nevelő apám sincs itt, akit láthatóan Istenként tisztelnem kéne, így annyira nem vagyok elájulva, ráadásul simán kinézem bármelyik „testvérből”, hogy a saját anyjának is elvágja a nyakát, ha parancsot kap rá.
Szóval nem okoz gondot arra gondolnom, hogy a lelkes gyilkossá nevelés részei voltak azok a sérülések.
Egyébként meg arra sem igazán számítok, hogy egyáltalán válaszol a kérdésre és nem küld el melegebb éghajlatra, vagy hord le, esetleg meg sem szólal.
Azonban megszólal és szavaiból arra következtetek, hogy a sérülések nem egy időben és ezek szerint nem egy kéztől származnak.
Mielőtt aztán csak megnyikkanhatnék, máris kapom az áldást a láthatóan vérig sértett lánytól, de egyben magyarázatot is, bár abban nincs sok köszönet.
- Sajnálom. – mondom azért őszintén, mert ilyen bánásmódot senki nem érdemel, még akkor sem, ha fogva tartóinak esetleg jó indokai lehetett volna.
Gondolom, nem csak ártatlanul arra sétált Holló, ha menekülnie kellett. Na meg kérdés, hányan haltak meg, mikor társai végül kiszabadították és kik. Tényleg csak a bűnösök?
Nem tudok azonosulni a szavaival, mikor a „nagy családról” beszél, amiért hálásnak kéne lennem, különben sem érzem, hogy rászálltam volna Zaricse-re, de Holló egyre jobban belelovalta magát, ami biztos, hogy semmi jót nem szült, hiszen láthatóan mindenki menekülni igyekezett a fürdőből.
Én azonban nem igen mehettem sehová, csak behúztam a nyakam.
- Azért ne feledkezz el róla, hogy engem itt fogságban tartanak és erőszakkal kötöttek meg azzal fenyegetve, hogy ha nem teszem, amit mondanak, akkor bumm….robbanok. Szóval egészen más szemszögből nézem a dolgokat. – jegyzem meg. – Ne hasonlítsd össze a sorsunkat Holló. Nem érdekel, ha ti itt akartok élni, ha ezt akarjátok csinálni, de nekem nem hagyok más választást! Vagy megöltök, vagy engedelmeskedem! Szerinted mennyire tudom így elfogadni, hogy a nagy Zaricse egy jószívű, aggodalmas apa? Még ha te így is érzel iránta. – szólalok meg csendesen a nagy dobbanás után, amit a kád kelt és miután letöröltem vérző arcomat, amit a szappan sértett fel.
Ezután nem szólok többet, csak gyorsan megfürdök és ha kapok új ruhát felveszem a lehető legmesszebbre húzódva tőle.

*A lány kiugrik a kádból, s ekkor enyhe szellő támad, meleget hozva magával. Jerry most láthatja a lány igazi valóját. Persze ismer egykét sötét átkot amit apja erőszakolt rá, viszont ő mindig is olyan volt mint a szél. Zabolázhatatlan, kiszámíthatatlan s makacs. A meleg fuvallat megszárítja a lány testét s ekkor ő felveszi ingé s hátra tekint Jeremyre.
- Te talán megengednéd, hogy az aki tegnap még kenyérért ölt, vagy csilingelő darnát lopott életek árán.... hogy az most gyermekeid között mászkáljon korlátok nélkül...
*Veszi fel nadrágját.
- Azt mondod de tulajdon gyermekeid életét rábíznád a vakszerencsére, talán nekik esik talán nem? Kell egy fék ami megálljt parancsol...
*Fordul meg a lány, nézve ahogy Jerry kiszáll, viszont nem vizslatja végig.
- Az hogy mit gondol az a sok porszem ott a disznóólban ahhoz neked már semmi közöd... Elárulok valamit... Az én megfigyeltjeim, halálozási aránya a legnagyobb.... Ezt jól vésd az eszedbe mikor lehunyod a szemed... Most pedig indulás!
*Vágta oda a végére haraggal a hangjában, majd a meleg fuvallat semmivé lett helyette egy elég intenzív széllökés kerekedett. S a lány sarkon fordult s elindult a körlet felé. S amerre ment ott ember nem állta útját, a hideg szél mi körülötte járt hamar végig futott a folyosón. S ahogy ajtók előtt elhalad csak kicsivel utána nyíltak ki. Csupán csak egy ketten dugták ki a fejüket. Sokuk tudta ilyenkor sokkal jobb távol lenni a lánytól. Viszont az egyik megfogja Jerry karját.
- Én ma éjjel... nem aludnék a helyedben... Most menj testvér... mielőtt jobban dühbe esik.

/Zaricse, és Nawa Ryn elmenetele után/
*A sötelf rátekint Hossinra, majd halkan megszólal.
- Mi ez a nagy kedvesség? Engedjük a rabokat szabadon császkálni...
- Ő nem fogoly, bár úgy érkezett ide. Ambaronban megéreztem benne valamit. A naivitása, még a hasznunkra lehet. S ott is sok erőt fektettem bele, hogy az én oldalamon álljon. Nem vagyunk sokan mágiahasználok a családban, nem akarok elveszíteni egyet közülük...
- Ő sosem fog embereket ölni... Nem z a típus...
- A hála, sok mindenre ráveszi az embert. Kana is apjaként tekint rád, s még az életedet is áldozná érted, s ezúton értem is...
- Igaz... De te vagy érte a felelős... Imyr nem sokáig viseli el majd...
- Igen tudom, de rajta hagyjuk egy darabig. Tanítsák csak elvégre ők a legjobbjaid.
- De Kana nincs közöttük....
- Igen pont azért rakok be melléjük még egy társat. Kana marad Jeremy mellett, ő meg a hatodik tag ként az árnyékhatosban... Ennél jobb őrizetet nem is tudok elképzelni.
- De Jeremy miért kapott csak egy követő jelet?
- Mert nem szándékszom felrobbantani mindenkivel együtt...
- Te egy igazán körmönfont ember vagy....
- Az ilyenek mindig megtalálják egymást nem igaz Zaricse?
*Vigyorodok el majd intek neki, hogy elmehet Kanához hisz éppen oda tartott.

A kellemes fürdő most igazán kellemetlenné vált, ahogy Zaricse nevelt lánya egyre jobban belelovalta magát az elveik megvédésébe, indokaik magyarázatába.
Döbbenten nézem a reakcióját, amivel meg akar nyerni a hitüknek, vagy csak rám akar ijeszteni, de rossz lóra tette, főleg, hogy holmi gyerkőcökkel példálózott és én még igen messze álltam ahhoz, hogy ez megindítsa a szívemet. Ne is igazán értettem miért hozza ezt fel, talán ezzel indokolná a gyilkosságokat.
- Mi köze ennek hozzá…… - próbálom hallatni a hangom, de egyrészt szerintem nem is hallja amit mondok, másrészt kicsit elveszi a szavamat, ahogy nem igazán zavartava magát előttem öltözködni kezd, a körülötte támadt meleg levegőmozgásról már nem is beszélve.
Vajon ez is a sötét elfek mágiája, vagy valami egészen más, csak a lány sajátja?
Minden esetre én kicsit szégyenlősebb vagyok, így elég gyorsan pattanok ki és veszem magamra a kapott ruhákat.
- Nem hiszem, hogy bárki emberfia hivatott ennek eldöntésére. – rázom meg a fejem, hiszen magam ellen beszélnék, ha ezzel egyetértenék. – Disznóólnak disznóól, de nem hiszem, hogy örülnének, ha ezt hallanák. – mormolom az orrom alatt, elcsodálkozva, hogy ilyen hirtelen emelkedtem ki közülük.
De ez azonnal ki is megy a fejemből, ahogy meghallom a folytatást. Hát nem túl bíztató, hogy pont egy eszement némbert fogtam ki, aki ezek szerint előszeretettel nyírja ki a keze alá kerülőket.
Nem igazán tudok mit mondani, gondolom, ha ellenkeznék vele, én lennék a következő áldozata. Tehát megyek.
Csak épp jókora távolságot hagyva, mivel olyan , mintha egy szélvihar közepén sétálgatna és úgy néz ki ezt nem most csinálja először, mert mindenki messze húzódik tőle.
A folyosón egyre gondterheltebb vagyok és majdnem frászt kapok, mikor elkap egy kéz.
- Hát ez remek! – fújom ki a tüdőmben rekedt levegőt kicsit később.
De mit tehetnék? Megacélozom magam és belépve a szobába egyenest az ágyhoz megyek, annak a sarkába húzódom.
~ Hosszú éjszaka lesz! ~
Azonban jól bírom az ébrenlétet, bár ha el is bírnék vele, mire mennék vele.

*Kana a szobába lépve körbe néz. S kezd lehiggadni végre, majd mérgesen megszólal.
- Már megint mi ez a felfordulás....
* S az asztal s a két szék feláll, mire Jeremy az ajtó elé ér addigra valamelyest rend formát ölt a szoba. S ahogy beljebb lép az ajtón azt becsapja a szél. A lány még mindig fortyogva, pakolja ruháit s hajtogatja össze őket az ágyra. S zúgolódik magában.
- Elegem van... hogy megint nekem kell pesztrálnom egy friss tagot.... hogy szomordojon meg az ég...- Tekint hátra Jerryre haragos szemekkel majd fordul vissza- Amiért pont azelőtt érkezett, hogy elindultunk volna... Áhh!
Zaricse lassan sétál, nem siet sehova. Figyelő tekintete mindent megvizsgál. Látja már mi lesz a holnapi teendő. Be kell fejezni az arénát, s ehhez megint csak sok erőfeszítésre lesz szükség. Majd a szállásokhoz megy,  s egyenesen Kana szobájába baktat. Befülel, hallja már odabent van. Halk kopogás az ajtón, majd letolja a kilincset s belép.
- Kana, hogy viselkedik a mi kis Jeremynk?
*A lány lerakja ruháit az ágyról, majd leül oda.
- Miért? Miért sóztad rám?
- Lányom ezt megbeszéltük, nem lehetsz dologtalan akármilyen nehezen is viseled el a gyerekfelvigyázást...
- Nehezen viselem el?! Igen mondhatjuk így is....
- Amúgy is Hossin most beosztotta a helyedre az új jövevényt.
- MICSODA?! MÉGIS MI A FENE!
- Nyugalom- repül Zaricse felé egy könyv amit elkap s leteszi az asztalra... - Higgadj le! Azért tette mert a lány ért a varázslathoz, azt szeretné hogy hasznos tagja lehessen a családunknak az oldalán.
- De... Értem, de ez nem maradhat így én nem akarom pesztrálni ezt a gyereket.... Miért az én dolgom megtanítani neki az alapokat? - Pattan fel az ágyról miközben a szél egyre intenzívebb lesz.- Én egy kiképzett katona vagyok, az egyik legjobb több száz küldetéssel magam mögött mégis most itt kell ülnöm VELE!- Csapja oda kezét Jeremy felé, aki egy elég cudar széllökést kap.
*Most Jeremy láthatja milyen mikor egy mágiát az érzelmei irányítanak. A sok fájdalom a nyomorúság, ezt hozta ki belőle. Kontrolálatlan energiák halmaza.
- ELÉG LEGYEN!
*Kiált fel Zaricse. Mire a szél alább hagy.
- Viseld el a sorsodat lányom! S meglásd mi mindannyian megérjük a holnapot míg odakint minden elpusztul. Hossin adott egy helyet, ami eredetileg az övé volt, hogy legalább ne mindannyian sárkányszarként végezzük! Ezért követem őt! S ezért tesszük amit mond!
- Értettem- durcásan össze fonja karjait.- Még valami?
- Nem nincs további szép álmokat....
*Zaricse ahogy megfordul Kana kidugja nyelvét felé mint egy gyermek. Nem oly idős ő még ezért is lehet az , hogy érzelmei irányítják erejét. Alig múlt el száz esztendős. s Apja szemében továbbra is csak egy kilencvenkilenc éves gyermek marad. S a lány sértődötten terül el ágyában, majd egy könyvet vesz elő párnája alól. S kinyitja azt, Jeremy nem igazán értheti milyen jelek vannak a fedőlapon. De magikusak annyi szent. Majd Kana felpillant az elötte üldögélőre, leereszti a könyvet majd megszólal.
- Mutasd a jelet... Ami a hátadon van...
* Teljes szigor a hangjában, viszont sejti mit fog látni, s ha Jeremy megmutatja neki csak Ennyit felel.
- Pff érkezésed napján eldöntetett volt, hogy ide fogsz kerülni...
* Majd vissza tért könyvéhez.