Ekorin városa

*Jeremy nyugalmát senki nem háborította meg egészen addig míg oda nem értem ajtójához. Bekopogok rajta, s várok kicsit.
- Az óriás.
*Majd neki veselkedek az ajtónak s zárastól török be rajta. S hangosan kiáltok.
- Szép jó reggelt!
*Vigyorodok el arcát meglátva.
- Gondolom már nagyon hiányoztam...
*Sétálok beljebb majd foglalok helyet a széken ami minden szobában jelen van, magam mögött belöktem az ajtót.
- Gondolom érdekel miért jöttem ide... Ha nem az sem baj... úgy döntöttem velem tartasz a vérelfek városába. Oda tart az ambaront megtámadó ork sereg is. Te én és Kernon, ez a mi kis triónk... Pihend ki magad hosszú utat fogunk megtenni odáig. Ma éjjel indulunk... Addig össze szedem amit kell...

Igen! Végre békésen, zárt ajtók mögött és főleg egyedül alszom………egészen addig, míg valaki rám nem szakítja az ajtót, olyan zajjal, hogy azt hittem hirtelen felriadva, hogy rám omlott az épület és még igen csak kótyagos fejjel ugrottam fel, majd……….rogytam vissza az ágyra a fejem fogva, mikor kiderült, hogy Nawa a hívatlan látogatóm, akit természetesen nyomokban nem érdekelt, hogy én nem vagyok olyan strapabíró és mágikus tudásom sincs, mint neki.
- Hogy Dremer ölelne magához! – köszöntöttem egy grimasszal és ahhoz képest kedvesen, ahogy éreztem most magam, bár tagadhatatlan, hogy némileg pihentebben, mint egy nappal előbb.
Szívesen mondtam volna, hogy egyáltalán nem érdekel, hogy miért vert fel édes álmomból, de szavakba sem kellett öntenie, hogy nyomokban nem érdekli a véleményem és ez csak olyan költői kérdés volt részéről.
Azonban mégis megdöbbentem azon, amit mondott, hiszen elképzelésem sem volt, hogy miért pont engem visz magával és pont az elfekhez. Próbáltam elnyomni izgatottságomat, hogy kiszabadulok innen és talán ha az elfek erdejében leszünk……De nyugalom!
- Már ma éjjel? – tettem úgy, mint akinek ez nagyon rosszul esik. – Ha így hajtasz, használhatatlan leszek és különben is, miért én? – kérdezem azért, hogy ne érezze a lelkesedésemet.

* Elnevetem magam mikor Dremert emlegeti s ölelő kezeit.
- Igen csak szimpatikus isten Dremer csak elég hűvös ha zaklatják... Tapasztalatból mondom.
* Hátra dőlök a székkel a falnak támaszkodva s hintázni kezdek vele.
- Miértek... Annyira nem szeretem őket... De ha már így megkérdezted... Suttognak idebent dolgokat, köztünk szólva rólad és Kanáról. S a vita ami nyomot hagyott mind a kettejükön... Valamiért azt érzem benne van a kezed. Csak még azt nem tudom mi módon vetted rá ezt a kettőt hogy egymás torkának ugorjanak... Kernonnal is találkoztam nem igazán szerette volna elmesélni a dolgot, viszont bele egyezett, hogy szemmel tart téged. Amúgy is a pihenés túlértékelt dolog Jerry... Azért viszlek mert így tartja kedvem, nomeg valaki kell aki hozza a holmimat. Ne aggódj csak három zsáknyi mérgező füstbombát viszünk, Estére elkészülnek vele. Legalábbis ezt mondták.
* Jeremy küzd az érzéseivel hiábavaló hisz arcán nem latszik de szemei felcsillantak. Amire lehunyom az enyémeket s folytatom.
- Álmodtam egy világot ahol csak azok lesznek ott akik érdemesek lesznek rá. A fekete sárkány senkit nem fog megkímélni, csak azokat kik mellette harcolnak. Ez vagy te, szolgálsz neki s túléled a háborút. Orod Opale a fehér elfek városa jelen pillanatban is több száz sárkány megszállása alatt áll. Emberi erővel nem győzhetsz ellenük... Érted? Ha nem velem vagy akkor ellenem s ha ellenem vagy meg kell hogy öljelek... Szimpatikus vagy Jerry... Ezért élsz még, nem vagy kegyetlen viszont annál inkább ravasz. S én ebből hasznot húznék, a jussod nők pénz és hatalom... Minden mi kell... Jól hangzik Jerry?

Még azon is csak nevetett, amikor Dremer-t emlegettem, de a legjobban akkor költözött hidegség a gyomromba, amikor pedzegetni kezdte, hogy valami közöm van Kana-hoz és biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem hiszi, hogy ez is csak egy szokásos perpatvar volt, hiszen azért a végeredmény sem volt szokványos.
- Neeeem! Semmi közöm hozzá! – heves mozdulattal emelem fel a kezem védekezően és nagyon remélem, hogy elég meggyőző a hangom, hiszen az, amivel vádol tényleg nem igaz, viszont az sem, hogy nincs közöm a dologhoz.
Végül is Zaricse engem akart kinyírni, mikor a lány a védelmemre kelt, igaz nem is azért mert annyira kedvel, hanem mert így követelte a betyárbecsület.
Azon nem lepődöm meg, hogy Krenon nem mondott semmit, hiszen gondolom Kana letépte volna a családi ékszereit.
És azon sem, hogy senkit nem érdekel, főleg nem Nawa-t, hogy nekem mi a jó és csak csicskásnak visz magával, de ez meg engem nem érdekel, ha kijuthatok innen. Még a füstbombák sem.
Már megtapasztaltam a sötét elfek „kegyességét” és az Istenek lássák a lelkemet, de valahogy egyáltalán nem hiszek benne, hogy a sárkányok sokkal jobbak lennének. Lehet, hogy Hossin ebbe a hitbe ringatja magát, de én nem.
Azért az kissé szíven út, hogy már Orod Opale-t is megtámadták és, hogy sárkányok…….több száz sárkány?
- Persze…..remekül hangzik! – bólintottam és próbáltam lelkesebbnek látszani, mint ahogy éreztem ezek után magam.
Nagyon vigyáznom kell, hogy mit és mikor teszek. Mindenkivel el kell hitetnem, hogy ezek az érvek meggyőztek és egy tolvajnak csak a túlélés és azok a dolgok fontosak, amiket most Nawa emlegetett: pénz, nők, hatalom.
- Én nem szállnék szembe egy sárkánnyal sem és persze veled sem. – erőltetek magamra egy mosolyt.

* Felhúzom szemöldököm s gyanakvó tekintettel nézek Jerryre.
- Gondolom... Semmi közöd sincs hozzá....
* Az iróniát kihallani bár nem firtatom tovább ezt a témát majd előbb utóbb úgy is kiderül az igazság. Tovább hallgatom Jeremyt s arcára irányul tekintetem.
- Remek... Örülök hogy jól hangzik a dolog...
* Majd a következő mondatára abba hagyom a hintázást s leeresztem a szék minden lábát a Földre. Halkan megszólalok.
- Értem ezek szerint ha az életed múlik rajta sem szállnál szembe egy sárkánnyal... Avagy velem? Ennyire lenne csak fontos az életed?
*Érzem a seggnyalást utolsó mondatában, s folytatom is mondandómat.
- Én igen... Ha életem múlna rajta még a fekete sárkánnyal is szembe néznék, nem érdekelne ki ő vagy milyen erős... Gondolom te más vagy... Te még nem jártál a holtak útján, a sötétben élet és halál között. Évszázadokat töltöttem a homályban várva a pillanatot mikor elédhetek fel ismét. S nem fogok ott kikötni ahonnan jöttem... Aden sem úgy ismert téged mint aki csak úgy bedobja a törölközőt, s ezért nem hiszek neked... Ha lenne hozzá elég erőd már végeztél volna velem... S hetedhét határon túl lennél nem igaz?
* Állok fel a székből s elindulok az ajtó felé.
- Mire vársz még? Legyél erős annyira hogy végezni tudj velem s ismét szabad lehess... Ha meg gyenge por maradsz a porral együtt is pusztulsz majd el... Most megyek, Ekorint nem hagyhatja el senki amíg mást nem parancsolok... Élvezd ki az utolsó óráid idebent.
*Húzom be magam után az ajtót. S indulok vissza a méregkeverőkhöz s én magam is besegítek az előállításban.

* Kernon halkan bekopog Jerryhez. S kinyitja az ajtót.
- Minden rendben?
* S ha igenlegesen válaszol visszahúzza az ajtót s magára hagyja Jeremyt.

Egyáltalán nem érdekem, hogy Nawa tudjon a helyettese kis magán akciójáról és ebben nem csak Kana fenyegetése gátol meg, hanem a jól felfogott érdekem is. Nem hiszem, hogy csak e miatta Hossin összerúgná a port a mágussal, ráadásul lehet lesz sokkal jobb alaklom is kijátszani ezt a kártyát, amikor nem egy bezárt helyen vagyok, ahol mindenki rám fenekedik és árgus szemekkel lesik minden mozdulatomat.
- Rosszkor voltam rossz helyen. – biccentek rá, eleresztve a fülem mellett a hangsúlyt.
Hiába a kérdő, firtató tekintet, nem hátrálok meg, pontosan azért mert az életem múlhat rajta. Ha eddig nem ölt meg, akkor most sem fog, még ha kétségei is vannak a hűségemmel kapcsolatban, hiszen ha benne él Nawa emléke, akkor nagyon is tisztában van vele, hogy mit várhat tőlem. Azt amit a pillanat és a helyzet megkövetel.
Ha nem lenne rajtam a pecsét, akkor már biztos megpróbáltam volna kijutni innen fenyegetés ide vagy oda.
Persze óvatos pillantást kap tőlem, amikor kifejti véleményét arról, hogy ő miként állna a helyemben hozzá, meg, hogy nem hisz nekem, de csak ártatlan szemekkel nézek rá és enyhén, tagadóan rázom meg a fejem.
~ Majd hülye leszek elárulni, hogy mennyire igazad van! ~
Szerencsére nem igazán vár választ és én nem kommentálom tovább, hiszen ha valaki nagyon győzködi a másikat, az mindig gyanús és különben sem hiszem, hogy élvezem a feltétlen bizalmát, gondolom Kernon sem dísznek tart velünk.
Elég lesz majd azon törnöm a fejem, miként szabaduljak meg tőlük, ha lehetőségem adódik.
- Én tolvaj vagyok nem harcos, ne számíts rá, hogy majd neked ugrom. – szólok még utána, ami persze igaz is, de ezzel nem is zárom ki, hogy másként nem próbálom majd meg, de ez legyen az én problémám.
Mikor elmegy bosszúsan meredek a tönkre ment zárra és miután még árnyékom is bedugja a fejét hívatlanul, már tudom, hogy ez megint egy „felhőtlen” nap lesz.
- Persze! Remekül vagyok! – meredtem rá és most én is irónikus vagyok, szinte csöpög a szavakból a gúny.
A székkel támasztom ki aztán az ajtót, de már hiába próbálom nem jön álom a szememre.
Kijutok végre innen!
Aztán megunom a forgolódást és kis habozás után a gyengélkedő felé veszem az irányt, ahol Kana fekszik, hogy ezzel is bizonyítsam, jó csapattag leszek és szerezzek egy jópontot.
- Megmaradsz? – kérdezek rá, ha oda engednek hozzá.
Nem túl kedves, de az gyanús lenne, így maradok ennél.

*Sanda tekintettel néz Jeremyre, majd egy nehéz levegőt vesz s megszólal.
- Minden bizonnyal megmaradok... S te?
*Mutat a homlokán lévő huplira amit neki köszönhet.
- Remélem nem lágyult meg tőle a sütnivalód...
* Mosolyodik el a fiúra majd felül az ágyon. Felső teste végig be van kötve, kissé átázott már a kötés is vérétől.
- Hallom Hossin elvisz magával, Kernon már járt itt... Elmesélte a nagy tervet... -elhallgat egy kicsit majd folytatja- Talán ez a legbölcsebb amit tehetsz, hogy vele tartasz s elkerülöd apám, valamiért neheztel rád, talán helyét félti a Nagy Hossin alatt...
* Hallatszik a gúny a név kiejtése közben.
- Ha lehet veletek tartok, nem tudom atyám mennyire neheztel rám a történtek miatt. Ilyen hevesen még nem ugrottunk egymásnak...
* Tekint fel a fiúra.
- Viszont nem bántam meg....
* Takarozik ki a vékony lepedőből s nehézkesen oda ül az ágy szélére.
- S ha már eddig elmentem nem szeretném ha megöletnéd magad... Értetted Jeremy?!
*Szigorú mégis lágy hang volt ez a részéről.

A lány egész jól néz ki annak ellenére, hogy elég csúnyán megsérült. Persze azt is láttam, hogy Zaricse nem vetette be minden erejét ellene. Mondjuk akkor lehet, ott kő kövön nem marad és én sem beszélgethetnék itt.
- Nem, inkább megjött az eszem és most már tudom hol a helyem. – bólintottam kissé incselkedő kérdésére, aztán értsen belőle azt, amit akar.
Mikor felül azért látszik, hogy alaposan megsérült, de ahhoz képest elég mozgékony, hogy még mindig vérzik.
- Nem kéne még nagyon ugrálnod. – mondom csak a tények kedvéért. – Áááá, Kernon……az új piócám, igen. Fogalmam sincs mi baja apádnak velem. – csóválom meg a fejem. – Soha nem lépnék és léphetnék a helyére ebben biztos vagyok. Én egy egyszerű tolvaj vagyok, mágiám szinte nem is számottevő és harcolni sem tudok úgy, ráadásul….- de aztán befogtam a szám, hiszen nem akartam az orrára kötni, hogy eszem ágában sincs közöttük maradni. – Szóval most nagyon rosszul mérte fel a helyzetet, de most tényleg jobb, ha nem leszek a szeme előtt.
És nem, nem kerüli el a figyelmemet, hogy miként emlegeti Hossin-t, csak azt nem tudom, hogy ez csapda vagy tényleg így érez iránta.
- Kemény volt. – értettem egyet vele. – Ő is alaposan megsínylette, de nem hiszem, hogy jó ötlet még felkelned. Nem sétálni indul Hossin, hanem harcolni.
Nem akadályozom meg, hogy felkeljen, bár bolondságnak érzem, az ő döntése, de alaposan meglep lágy szavaival, amire tőle egyáltalán nem számítok.
- Tényleg? – bukik ki önkéntelenül a számon, miközben fürkészően nézek a szemébe.
Eddig csak dühöt és keserűséget éreztem vele szemben, de most elbizonytalanodok.
- Értem……- szólalok meg kis szünet után. – Nem áll szándékomban, már ha rajtam múlik. De te se ölesd meg miattam magad, nem hiszem, hogy bárkinek is érek annyit. – bököm ki végül. – Inkább gyógyulj meg, ne aggódj miattam, én mindig mindent túlélek. – jelenik meg egy pimasz kis vigyor a képemen.

* Hallgatja a fiút majd hitetlen kérdésére össze ráncolja homlokát, mérges tekintettel s hideg szavakkal válaszol.
- Miért bántam volna meg te idióta? Azért tettem mert szivem ezt diktálta helyesnek....
*Megköszörüli torkát majd folytatja.
- Engem csak ne félts keményebb fából faragtak minthogy ez a kis karcolás az utamba álljon. - egy pillanatnyi szünet majd folytatja- Hossin nem háborúzni megy, mérgét akarja elszállítani az orkoknal, hogy Ennyi előnnyel kezdjék a csatát. Úgy tudom ez a szakmája, kevés méregkeverőnk van idebent... Viszont ez nem egy bonyolult dolog....
* Kis pír húzódik el arcán Jeremy utolsó mondatára. Majd gőgös szavak hagyják el száját.
- A kutyát sem érdekli ha meghalsz...- Fonja ossze kezeit majd vezeti el tekintetét a fiúról.- Most menj te nagy túlélő - hallatszik az irónia a hangján.- Hagyj pihenni nemsokára indulunk...
*Majd vissza mászik az ágyba s beledől párnáiba. S ha a fiú elindul kifelé még percekig nézi utána az ajtót.
~ Tiszta hülye vagyok....

Mikor idejöttem csak azt akartam, hogy eloszlassam mindenki gyanakvását azzal, milyen jó „testvér” vagyok, de most megrökönyödötten ültem az ágy mellett a széken, mert a lány kifakadása ilyen hatással volt rám.
Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy az érzelmei vezették, amikor szembeszállt miattam a nevelő apjával, hanem úgy véltem a fejébe vert rosszul értelmezett bajtársiasság.
Most azonban önkéntelenül is elszólta magát, én meg ilyeneket nem szoktam elereszteni a fülem mellett, még ha azt is szerette volna. Persze azonnal keményebb stílusra váltott, de ez már nem tévesztett meg. Csak épp alaposan megdöbbentett.
- Hossin-nál sosem lehet tudni mit gondol, miért indul el, mi a valódi szándéka. – rázom meg a fejem, miután megtaláltam a hangomat és igyekeztem én is úgy tenni, mint aki nem vett észre semmit.
Halvány mosoly jelent meg az arcomon, ahogy azt fejtegette ezek után, mennyire nem jelentek semmit számára.
- Igen, ezt sejtettem. – biccentettem, majd felálltam, hogy induljak. – Megyek és te meg pihenj csak, de gondold át, hogy tényleg velünk akarsz-e tartani? Ingatag időket élünk és anélkül is bajba keveredhetünk, hogy Hossin szeretné. – szóltam még vissza az ajtóból.
Aztán eléggé elgondolkozva mentem vissza a szállásomra, hogy felkészüljek az útra. Valahogy mintha aggódni kezdtem volna….valaki iránt……

*Jeremy kisétál az ajtón, észre sem vesz. Arcán mély gondolatok hagynak nyomot, viszont ez engem cseppet sem érdekel, nincs most dolgom vele. Kinyitom az ajtót s belépek rajta Kanához.A lány meglepődött tekintete vetül rám, s én becsukom magam mögött az ajtót.
- Hát te?- kérdezi a lány
- Mit én? Ha jól tudom a saját városunkban vagyunk, gondoltam meglátogatom a testvéremet.... S felteszek neki néhány kérdést...
- Azt mondod Hossin... Kérdésekkel jöttél el hozzám... Izgatottan várom...
*Helyet foglalok egy széken támlájának hassal, karjaimat keresztbe helyezem a támlán s arra rakom rá államat.
- Igen, legyen az első... Komolyan gondolod, hogy ilyen állapotban velem tarthatsz?
- Igen.
- Miért kockáztatnád a saját életedet, mikor amúgy is sebesült vagy?
- Nem mindegy az neked?
*Szigorú tekintetem a lány szemébe váj, s ő érti a célzást.
- Magánügy...-Böki ki végül.
- Csak nem egy tolvaj rabolt ki?
- NEM!- Kiált rám a lány.
- Jó jó... nem kell így felfortyanni... Akkor hát segítek neked....
*Nyúlok be zsebembe majd egy fiola tartalmát nyelem le.
- Élet pecsétje...
*A lány furcsán néz rám.
- Most megiszod a vérem, és megosztom veled a pecsétet... Mivel már kezeltek... Nem fog sokáig tartani míg rendbe jössz... Hat napod van rá. Eddig tart az út... Rendben?
*A lány nem felel, én megvágom a kezem majd egy kis pohárba csepegtetek cseppegtetem a vért s vízzel vegyítem.
- Idd meg... Most megyek, hamarosan indulunk szedd össze ami kell... Köztük Jeremyt és Kernont is....
*S kisétálok az ajtón.

-Ez a Hossin teljesen bolond... Legalább is nem épelméjű az biztos...
*Kel fel a lány az ágyról s felöltözködik majd felkeresi Kernont.

*Kernon keresi fel Jeremyt, s hívja oda hozzám, a lovak s azok hátán a zsákok felerősítve olyan mintha egy aprócska karaván utazna keresztül lanurián. Hamarosan hétköznapi ruhák kerülnek fel rám, persze ezt páncélom fölé veszem fel, ha Jeremy oda ér ő is kap egyet, most leginkább egy szedett vetett bagázsnak tűnhetünk aki éppen ócskaságaikat szállítja egyik városból a másikba.
- Felkészültetek? - Kérdezem Jerrytől és Kernontól.
- Még várjuk a negyedik társunkat nem igaz Hossin?- Tekint rám Kernon.
- Szokásos, késik mint mindig....
*Majd nemsokára megérkezik Kana is, lovát vezetve maga mögött, arca bebugyolálva. Aki nem tudja, hogy nő bő ruhája miatt meg se tudná állapítani.
- Elnézést, akadt egy kis gond....
- Nem érdekes, hat nap áll még előttünk... Ezek a percek már nem mérvadóak.
*Majd Zaricse is csatlakozik hozzánk. S elindulunk a kijárat felé eközben beszélgetünk.
- Hossin, elkészült minden. A dzsungelbe elindultak a csapatok, hogy begyűjtsék a növényeket amit mondtál, mire vissza térsz már elindítom a kis csapatokat Valian felé a méreggel.
- Rengeteg kell belőle Zari, egy egész várost kell vele a másvilágra küldenünk. Addig ne kezdjetek bele a tervbe míg nem érek vissza.
- Rendben van, mire haza érsz ott lesz minden...
*Kiérünk a kapukhoz.
- Vigyázzatok magatokra...
*Csak bólintok az utasításra s felülök a lóra.
- Indulás!
*S megindult a menet Középvidékre.

/ Következő reagot Jerry ha szeretnéd ide is írhatod de mehet középvidékre is./

Nem sok holmit kellett összeszednem, jóformán csak a fegyvereimet, amiket azért átnézegettem és nem soká meg is érkezett Kernon, hogy magával hívjon, mivel Hossin már várt ránk a lovakkal és a málhákkal.
- Attól függ mire kell felkészülni? – vontam meg a vállam, hiszen ki tudja mibe botlunk bele, az orkoktól meg pár tőr és kard, vagy az íj nem fog megvédeni, ahogy a sárkányoktól sem.
Úgy látszik azonban Hollónak sikerült meggyőznie Nawa, hogy velünk tarthasson, legalábbis Kernon szavaiból ezt szűröm le, bár annyira nem ismerem a szokásait, hogy egyet is értsek velük a késést tekintve, de nem kell sokat várni és a lány is csatlakozik a csapatunkhoz.
Ha nem tudnám ki bújik meg a ruha alatt, biztos nem tippelnék nőre, annyira be van burkolva még az arca is. Fürkészve nézek azért rá, hátha észreveszek valamit, ami a gondot okozta, talán még nem elég erős, de megjátssza, csak, hogy bizonyítson……..feleslegesen.
Mikor megjelenik Zaricse én annyira a háttérbe húzódok, amennyire csak lehet, bár nem hiszem, hogy itt Hossin előtt próbálkozna bármivel is, de hát jobb nem kockáztatni. A történtek ellenére jó bőrben van, pedig rosszabbul nézett ki, mint Kana.
Persze az, hogy nem loholok a nyakukban, nem jelenti azt, hogy nem hegyezem a fülem és egyáltalán nem tetszik, amit hallok.
Méreg! Nagy nyomásként nehezedik rám a tudat, hogy olyanokkal vagyok együtt, akik mindenkit és mindent el akarnak pusztítani, amit szeretek és egyelőre még jó képet is kell vágnom hozzá.
De van még remény, hiszen most alig pár emberrel tart Hossin és Zaricse-nek addig várnia kell! És ki tudja mi történhet az úton…….
Nem hiszem, hogy a sötét mágus jó kívánsága rám is vonatkozik, így én sem reagálok rá, csak felülök a nekem szánt lóra és megyek a többiek után.
Mostantól aztán nem árt észnél és résen lenni, hiszen lehet nem lesz több ilyen alkalmam, de addig úgy kell tennem, mint aki beletörődött a sorsába.
A hátam közepére sem kívánom az orkokat, hiszen épp eléggel gyűlt már meg a bajom és most pont velük akarunk parolázni.

/Zaricse/
* A munkálatok jól haladnak s a szállítmányok rendre célba érnek. A helytartó büszke mosollyal járja végig a várost mi napról napra nagyobb lesz. Viszont az élelemmel csak akadnak gondok, egyre kevesebb az erre járó szállítmány amit a karavánok hoztak eddig s szinte ingyen prédák voltak. A Harcosok a közeli erdők vadjait hajtják fel. A hegyekben élő kecskéket fogják be. Az ökrök s tehenek húst és tejet adnak, de Meddig? Nehéz helyzete ellenére csak sikerül etetni ezt a kis nyájat. Viszont már felhalmozott vagyonából kénytelen költeni az etetésre. Az érceket még kinyerhetik a hegy mélyéből habár mar nem kell túl sok belőle csak az újonnan beállt embereket kell fegyverezni ami a karavánok hiányában nem túl sok.
- Zaricse nagyúr!
* Szól az egyik ember ki éppen most ért vissza a Valiani akció előkészítéséből.
- Hamarosan elég anyagot sikerül eljuttatni a forráshoz, az utolsó ma este fut majd ki, a számítások szerint elég lesz.
- Értem gyermekem... Már hat napja jönnek-mennek a szállítmányok... Már csak Hossint várjuk a kezdéssel...
-Miért szükséges ez?
- Nem tudom. De ha már ezt kérte legyen is így. Gondolom még elintézni valója van mielött megkezdi.
- Rendben nagyúr akkor az utolsó szállítmány után lezárjuk a rejtekhelyet.
- Rendben van nem kételkedem a precizitasotokban, de nagy gonddal óvjátok! A nyomokkal mi a helyzet?
- Minden egyes lépés után eltüntette őket az azzal megbízott.
- Látták titeket?
- Jobbára este közlekedtünk ahogy javasoltad, de nappal fokozottan figyeltünk látnak e minket.
- Helyes ezt már szeretem. Elmehetsz, vigyétek az utolsó szállítmányt.
-Értettem!
* Azzal a katona Elment s a nagyúr is nyugovóra tért. Tudva hogy a terv beérik hamarosan.

* Odakint éppen pirkadni kezdett, viszont Ekorin népe már javában gyakorlatozott. Egy öreg szakállas férfi nézi a kölyköket s csak fejét ingatja.
- Ha a kakas bemegy a tyúkólba mindent csirke szétszéled...
*Jegyzi meg magának miközben bunkósbotjára támaszkodik. S egy nehézkes mély lelegzetet vesz. Majd Imyr jelenik meg mellette, elmosolyodik s így szól hozzá.
- Yamma Yi, jó téged ismét látni.
- Imyr?
- Tessék mester?
* A bot min az öreg támaszkodik fejbe veri az ifjoncot ki oda kap kezével a bubra mi elkezd nőlni a fején.
- Ezt miért? - Dörzsölgeti kobakját.
- Be se jöttél meglátogatni.... Borzalmasan hiányozhattam.
- Nem így van...
- Nem baj megbocsátok, hol van a kis virágszálam?
- Kana? Elment egy küldetésre. Kernon és Hossinn is vele van, ja meg egy Jeremy nevű fiú.
- Hmm Kik ezek?
- Yi mester... Hossin a fehér hajú férfi... Jeremyvel még nem találkoztál...
- Értem, nincs semmi dolgod?
- Igazából
- Akkor eredj...
-Értettem mester...
* Azzal ott is hagyta az öreget ki szakállát simítva hümmögött azzal elindult a patak felé.

*Yamma éppen egy kortyot iszik a patakból, hűsíti őt. A napokban magas láza volt bár betudja ezt idős korának. Viszont most teljes erejét összeszedte. Nagyot hümmög majd elindul a nagyúr felé. Belép a lakrészbe majd hangosan felkiált.
- Taknyos!
*Yamma nesztelen léptei még a legjobbakét is megcsalná majd Zaricse fordul hátra, kissé ijedt arckifejezéssel.
- Istenek! Yamma Yi mi a fenét csinálsz mestre?
- Hmmm - Húzza fel szemöldökét az ősz aggastyán- Hogy érted?
- Hát először nem beteg vagy? Másodszor meg azt akarod, hogy szörnyet halljak?
- Ugyan ugyan... taknyos... Hova ment a kis virágszálam?
- Kana? Hossin a Sötét Fenyveshez vezette őket?
- Hmm... Mégis mikor indultak?
- Két napja...
*Az öreg bólint egyet majd hátat fordít.
- Utánuk megyek, kérek egy lovat...
- Miért de hát...
- Nem hiszem, hogy kikértem volna a véleményedet....
- Ahh... makacs mint egy öszvér...- Jegyzi meg magában majd üzen a lóért.
*Yamma Yi megkapja s elindulhat úti célja felé, lova fürgén kapkodja a lábát jókora lemaradása van a többiekhez képest.

/Imyr Lux Garcia/
* Imyr berobban a szobába mire a két lány riadt tekintettel ugrik el egymás mellől. Grácia haragos hangja csattan fel először az érkezőnek címezve mondandóját.
- Mivan bunkó nem Hallottál a kopogásról?
* Majd egy szelíd hang szólal meg.
- Nyugalom, bizonyos hogy jó oka volt rá, nem igaz Imyr?
- De igaz Yamma utána ment Kanáéknak!
- Mikor?!
- Tegnap estefelé!
- Induljunk szedd össze ami kell Lux aztán nyergelünk és vágtatunk.
- kiteleportálunk ezzel vissza nyerünk némi lmaradást.
* Szólalt fel Imyr s már ment is lovat nyergelni Gráciaval egyetembe. Lux hamar össze szedte fioláit s rohant a páros után. Imyr a lehető legmesszebb teleportálta a két lovat a várostól s onnan vágtába kezdtek.

*Zaricse fejét ingatva hallgatja a híreket miként lógott meg az árnyék társulat Ekorinból.
- Na jó elegem van belőlük...

* Hazatérve az ostromból meglepő hírek fogadnak. Kana és Kernon nem tért vissza viszont az árnyékok leléptek a mesterükkel együtt. Zaricse megnyugtatott hogy tudja hol vannak s egy újabb föld mágust küldött hozzájuk, s ezúton közölte is velem, hogy Kernon átment az árnyékok földjére. Szomorúan hallottam bár jobban érdekel az, hogy míg nem voltam itthon befejezték e a szállítást.
- Igen Hossin minden a tervek szerint halad. Közben magam se tétlenkedtem s megszereztem annak a nevét aki Onoria hadseregének szállítja az élelmet. Sok pénzt emészt fel ez a háború.- Jegyzi meg helytartón.- Viszont ebben az időben is sok munkánk akad. Az emberek még most is egymást gyilkoltatják ahelyett hogy ossze tartanának... Na nem is gond ez nekünk jól jön.
- Értem, és a beszállító együtt fog velünk működni?
- Miután elküldtem a nejének a gyűrűsujját a gyűrűvel együtt azóta igen. Ket gyerekét is ide hoztuk.
- Mindenkinek megvan a maga ára.
- Pontosan és ha már árakról van szó, a keleti parton lesz egy találkozó a Kalózokkal. Eredetileg én mentem volna mert nem voltál itt.
- Elmegyek, majd én megbeszélem velük... Kérek feljegyzéseket a tartalékainkról, bevételekről. Ma még elindulok gyors legyél.
- Rendben küldök madarat négy nap múlva ott leszel?
- Körülbelül de ha késésben leszek majd gyalogolok.
- Rendben Hossin, akkor össze szedem amit kértél fürödj le egyél. Rakatok neked élelmet az útra.
-Köszönöm, akkor így teszek ahogy mondtad.
* Majd a jotanacsot megfogadva fürödtem ettem s lóra ültem. S hamarvást elindultam a keleti parthoz.

* Zaricse nehezen ül egy hír felett. S mély levegőket vesz.
- Egyre jobban terjed a hírünk. Középvidék mar rólunk beszél. Azok akik elmenekültek baljóslatú pletykákat terjesztenek... Démonokkét leszünk elkönyvelve... Akiket majd lanur seregek meg fognak támadni... Fel kell készülnünk erre a lehetőségre... Kanáék nem tertek még vissza... Az öreg biztos látott valamit a jövőben ami miatt elvitte őket...
* Kinyitja az ajtót s szól az egyik testvérnek.
- Kettőzzük meg az őrséget, rossz előérzetem van, toljátok ki az előőrsöket. Régóta nem járnak felénk a karavánok kiljebb kell portyázni. Nyomuljatok ki az erdő széléig, kátrányt menjetek minden fa törzsére had érezzék kik arra járnak a démonok bűzét. Mindenről tudni akarok ami az erdő határaiban történik. Mardanra vetjük szemünket. Az utolsó ellenálló város a közelünkben... Gyerünk!
* A testvér azonnal eleget tesz a parancsnak s a helytartó amit elrendelt úgy is lesz. Míg ő vissza ballag hálókörletébe.
- Bele keveredtünk egy olyan zavarosba ahol nem tudjuk a mai barátok nem e a holnap ellenségei... Hamarosan megindul Valian elrohasztása... Akkor Onoria majd arra fordítja erejét, hogy legyengült s halálán lévő városát megmentse... A Kalózok ha Hossin megegyezik Velük megtámadják a kikötőt s porig rombolják... Majd kifosztják s a földdel teszik egyenlővé. Hmmm nem is rossz, viszont a vadalanok céljaik homályosak pont ugy mint Onoria célja Velük... Ha sikerül a szabotázs akkor talán ennyivel is meg tudjuk gyengíteni az erejüket. S Hossin és a fekete sárkány is elegedettek lesznek... S remélhetőleg az összes gyermekem biztonságban éli majd le a maradék idejét.

* Másnap egy levél érkezik kígyó bőrében, jobban mondva bendőjében. Zaricse csakis egy emberre gyanakodhat s ő Hossin. S amit az állat kiöklendezi magából a levelet a helytartó kiveszi azt kis tegezéből s kibontja. Olvas majd lassan felnéz s elkiáltja magát.
- Futárt de rögvest!
* S a kint strázsáló őr máris beküldött egyet.
- Igen nagyuram?
- Meginditjuk a Valian akciót! Az összes mérget azonnal öntsétek az ivóvízeikbe had hulljanak mint a legyek. Gyerünk igyekezz ez most a legsürgősebb!
* A futár elrohan s lovat nyergel s meg is indul szélsebesen vágtatva.
- Hossin... A Kalózok túl sokat kérnek a szolgálatért hogyan tervezed begyűjteni azt a maradék hatezer Darnát ami hiányzik a képletből....

Zaricse, Imyr, meg a többiek (A fene aki megjegyzi ezt a sok nevet)...
Dög unalmasak. Sótlan figurák, akiknek szerintem egy saját gondolatuk sincs. Csak Hossin nagyúr így, meg Hossin nagyúr úgy. Egész nap ezt hallgatom mindenkitől az őreim közül. Most komolyan, ha ennyire szerelmesek Nawába akkor kérjék meg a kezét. Sose tudtam megérteni az ilyen fanatikusokat. Az ilyen embereknek azért kell vezető, mert maguktól egy értelmes gondolatuk sincs.
Ráadásul unalmas itt minden. Egy nap alatt megmutatták a várost és azóta csak unatkozom. Komolyan senkivel se tudok értelmes dolgokról beszélgetni. Egyik nap megelégeltem a csendet és úgy döntöttem felkeresem Nawát.
Nem telt el sok idő és megérkeztem Nawa szobájához. Bekopogtam az ajtón és vártam. ~Végre egy értelmes ember (vagy valami hasonló) akivel válthatok pár szót.~ gondoltam elhúzott szájjal.

* Egy lány lép ki az ajtón kezében lepedővel, s pár ruhával. Megszeppenve néz a lányra aki az ajtóban áll.
- Hossin nagyúr nincs Ekorinban, az a hír járja a keleti tengerre ment, Ekorin ügyeit intézni. Ha valamit szerettél volna tőle Zaricse nagyúr a nagyteremben van, kérlek...
* Majd ha a lány eláll az útjából megy dolgára s kimossa a szennyest mit Hossin maga után hagyott, abban a röpke óra alatt amíg idehaza volt.

/Visszatérés a kalózoktól Felpörgetve kicsit mert Ryn játszani szeretne /

*Vissza térek Ekorinba, végre talán most nem perceket töltök el itt. Zaricse a főbejáratnál vár rám. S rögvest rossz hírekkel fogad.
- Hossin a méreg elindult a támadás de semmi nem történt.
- Árulás... az lehetetlen, a pecsét megölné őket....
- Lebukhattunk valahol...
- Nem érdekes, megbosszuljuk testvéreink halálát nemsokára Vailian égni fog!
*Sétálunk be a nagyteremig, egész gyorsan szedve lábainkat. Az asztalra csapok.
- Közel két éve egy sárkány középvidéken ténykedett, derítsétek ki látták e? Ha még arra van érte megyünk...
- De minek Hossin?
- Kell és kész... Ha az megvan jön a kettes lépés.
- Gyerünk küldjetek ki valakit megkeserni azt a sárkányt. Honnan veszed Hossin hogy még mindig ott lesz?
- Mert mikor az összes megbújt és ténykedett, ő kedvére gyújtogatott... Nem akarom elmesélni mi is tőrtént pontosan.... Szerintem dezertőr, az Úrnőm seregéből.
- Értem a következő?
- Zaricse azonnal új mérget kell kevertetni, a lápnál van egykét mérgező növény- Tollat veszek a kezembe firkálom a betűket.- Ezek kellenek nagy mennyiségben, küldjél ki pár embert.
- Rendben van, még valami?
- Fürödnöm kell, a kalózokat kifizettem... Négyezer előre négyezer utána...
- Remek hír, akkor rendeltetek ételt meg vegyél egy forró fürdőt.
- Egy újabb fekete sárkánnyal találkoztam... Nem tudom hányan lehetnek...
- Az hála istennek nem a mi bajunk....
- Ez igaz, na indulok.
*Mentem vissza hálókörletem felé, mi mint mindig szépen takarosan állt volna ha egyáltalán bejutok oda s nem találkozom egy töpörödött vörös varázslóval aki éppen az egyik szobalánnyal beszél.
- El az utamból....
*Nem vagyok túl jó kedvembe reménykedtem, hogy nem kell sárkányvadászatot tartanom azért, hogy meglegyen az új testem de úgy látszik mégis ezt kell tennem. Majd szobalány félre ugrik, s ha Ryn nem követi példáját akkor arrébb tolom kezemmel s bemegyek, majd kiszólok.
- Fürdőt, majd ételt!
*A szobalány eldobja kezeiből a ruhákat s befut a fürdőhőz tenyereit ráteszi a teknőre majd halkan suttog valamit. S a kád bugyogni kezd, majd a lány felpattan és kifut a szobából, felkapva a ruhákat s tovább rohan. Én e pillanatban veszem le fölsőmet, testem tele sebekkel, azokból is ékeskedik jó pár darab mit még a lebegő várban szereztem. Lapockámon most egy elég friss látszik, ennek is megmarad a nyoma, már amíg ebben a testben vagyok. A kardokat lekötöm oldalamról az asztalra rakom ezüstösen ragyognak a gyertyafénytől. Lerúgom bakancsomat, eléggé elnyűtt már, nem tesz jót neki ez a sok gyorsan futkosás. Majd leülök a székemre s éppen levenni készülök nadrágomat mikor felpillantok az ajtóban álló lányra.
- Mit akarsz?

Nawa mint mindig mostanában megint undok volt. Majdnem fellökött a folyosón, de tudtam hogy ez csak ízelítő. A szobalány tett-vett, ő meg fürödni készült, de én nem zavartattam magam. Vetkőzzön csak nyugodtan, legfeljebb nem nézek oda.
- Hogy mit akarok? - húztam el a számat és komótos nyugalommal besétáltam a szobába.
- Elmenni innen. - jelentettem ki egyszerűen.
- Tudod Nawa ez a hely dög unalmas, és lehangoló is. - mondtam elhúzott szájjal.
- Komolyan, szó szerint belehalok az unalomba. Nincs kedvem maradni, szóval engedd hogy elmenjek. Tudod engem nem érdekelnek a hű de nagyra törő világuralmi terveid, meg hasonlók. Nekem ehhez semmi közöm. És ahogy észrevehetted már, nem leszek soha olyan fanatikus mint az itt élők. - jegyeztem meg kissé gúnyosan elbiggyesztve a számat. Nem sok reményt fűztem a szabadulásomhoz, de gondoltam úgy jó, ha előbb megkérdezem, hátha magától elenged. Ha nem hát annyi baj legyen, majd csak kitalálok valami menekülési stratégiát. Időm van rá bőven.

*Hátra dőlök a székben, majd felállok, mire Ryn azt tesz amit akar. Bár már nadrág nélkül vagyok, s belelépek a vízbe ami kellemesen meleg. Nagy út volt ez s még én is bele fáradok az utazásba. Ekkor válaszolok Rynnek.
- És ez engem most mennyire érdekel... Megengedtem, hogy tanulj és élj idebent... Ez nem egy átjáró ház ahol mindenki kénye kedve szerint jár... Ha most az utóbbi időben erre rácáfolnak dolgok... De NEM! Éppen elég egy embernek a szem elől vesztése.
~Fogalmam sincs mi tőrtént Jerryvel, de nagy valószínűséggel meghal ha elárulja Ekorint. Csak egy egyszerű szívleállás....
- Szóval nem... Ha unatkozol találd fel magad, rengeteg mágus él idebent. Tanulj vagy piálj mit bánom én... De több ideje úton vagyok már mintsem fejben tartsam a napok számát... S kivételesen...ahh mindegy.
*Emelem arcomra a fehér leplet.
~Az elmúlt időben jópárszor farkas szemet néztem a halállal... Ha már egyszer megléptem dremer karjai közül nem fogok a semmibe veszni...
- Van ott bor az asztalon...

Ahogy gondoltam, nem akart elengedni.
- Most komolyan. - sóhajtottam.
- Mégis miért olyan fontos hogy engem itt tarts? Belémzúgtál vagy mi? - húztam gúnyos mosolyra a számat.
- Komolyra fordítva a szót. Hasznod nincs belőle hogy én itt legyek. Esetleg annyi problémád lehet velem, hogy ismerem ezt a helyet. De nem köpném el a titkaidat, mert az adósod vagyok. Amúgy is, csak nem vagy olyan naiv, hogy azt hidd sokáig tarthatod a titkaidat. - rántottam meg a vállaimat.
- Akkor legalább azt engedd meg hogy néha kimehessek a levegőre, a szabad ég alá. Nem bírom ezt a bezártságot, és azt sem hogy olyanok dirigálnak nekem akikre nem tudok felnézni. - ültem le egy székre.

*Leemelem szememről a vizes rongyot, oda sandítok a feltételezés hallatán a lányra aki helyet is foglalt.
- Hmm megfontolom ezt a dolgot... bár lehet a beléd zúgás helyett inkább csak a szexrabszolgámmá teszlek, és kényemre kedvemre ugrálhatsz.
*Most az én arcomra kúszik fel az a gúnyos vigyor, s sanda tekintetem méregeti Rynt.
- De hogy komolyra fordítsuk a szót, azért maradj itt mert odakint minden elpusztul... S az elengedéshez hozzá téve... Így is nagyobb szabadságod van mint bárki másnak idebent. Az a nyakék amit kaptál felhatalmaz rá, hogy nemet mondj akármilyen parancsnak idebent... Kivétel ez alól az enyém. S most nincs olyan lény idebent aki elhagyhatná Ekorin falait.... Úgy érzem közelít az ellenség... S jobb idebent meghúzni magunkat a csapdák és a védelmi vonalak mögött. Ezért nem engedhetlek ki innen.
*Hátra döntöm fejem majd az egyszínű kövezetet nézem. Majd kissé elbiccentem a fejem jobbra s kaján vigyorral arcomon szólok a lányhoz.
- Nem bújsz be? Még jó meleg a víz.
*Majd nevetem el magam az arckifejezésen amit vág.

/Ryn eltűnt szóval majd később befejezzük/
*Alig négy nap telt el, hogy elküldtem valakit azért hogy kiderítse a középföldén élő szakadár sárkány vajon ott van e még. S jön is egy madár a hírrel. Kibontom s olvasni kezdek. Szemeim megvillannak a hír hallatán.
- Ohh igen, ezek szerint még ott vagy....
/Levél/
Hossin nagyúr!
A sárkányról nincs semmi konkrét információ viszont a z emberek azt állítják több állatuk is odavész esténként a sárkány nagy valószínűséggel erre van még.
*A levelet lerakom az asztalra, elvigyorodok majd páncélomért megyek. S fel is öltöm magamra azt. A város még mindig karantén alatt van, s senki nem járhat se ki se be. A biztonság kedvéért megkettőztetem az őrséget mielőtt elindulok. Hajnal van éppen csak pirkad a nap, lovam prüszköl egyet. Kivételes esetek mikor lóval megyek, mert most meg kell spórolnom az erőmet. Tíz fős csapat kísér úgyszintén lóháton. Intek nekik a lovak megindulnak kifelé a városból. Középvidékig meg sem állunk majd. Viszont nem sietünk sehova, ha eddig ott maradt akkor ezután sem szeretne távozni abból a kis faluból ahol bujkál.
- Hossin nagyúr, hogy tervezzük begyűjteni.
- Kiderítjük ki az, elaltatjuk álomban tartjuk és ide hozzuk, mind ezt remélhetőleg emberi alakban.
- Jól hangzik...
- Én is kételkedek benne hogy így fog menni testvér viszont egyedül szállok vele harcba ti csak hátvéd lesztek.
- Ahogy kívánod nagyúr.
*Ezek az emberek nem azért álltak az oldalamra, hogy ilyen bestiákkal hadakozzanak, ha erre kérném őket megromlana a morál, egymagam fogom ezt megoldani mint mindig.

/Bocsi Nawa, programom volt a hosszú hétvégére, de vagyok /
Nawa nem akart elengedni, ellenben szexuális utalásokat tett. Elhúztam a számat és megráztam a fejem.
- Ugyan már Nawa! Te tényleg azt hiszed, hogy ilyen könnyedén megkaphatsz bárkit? Ne légy gyerekes. - legyintettem egyet úgy, mintha valami legyet akarnék elhessegetni.
- De azt hiszem már nincs is nagyon miről beszélgetnünk, úgyhogy megyek. - mondtam elhúzott szájjal aztán távoztam.

Elgondolkodva sétáltam végig egy folyosón. Mivel Nawa nem fog elengedni önszántából, ezért muszáj lesz elszöknöm valahogy. Elhaladtam egy mogorva tekintetű őr mellett, és sanda oldalpillantással mértem végig. De mégis hogyan? Elég jól őriztet mindent. De biztos nem én vagyok az egyetlen, akit akaratom ellenére tartanak itt. Gondolatban végigfutottam Ekorin városának felépítésén. Biztos voltam benne, hogy ez a mennyiségű ember nem szabad akaratából csatlakozott Nawához. Már csak meg kéne találnom azokat, akik szintén ki akarnak innen jutni.
Az ebédlő felé indultam...

/Ja jó hogy nem így fapofával otthagysz/
*Elkacagom magam, a lány nem igazán érti a helyzetet, s láthatóan nem fogja fel a helyzetének súlyát.
-Az erő azt vesz el amit csak akar...- Szállok ki a kádból majd egy törülközzöt tekerek magam köré ahogy kilépek.- Azt hiszed... Szépen kérnélek rá... Ugyan dehogy, elvenném... Pont azért lennék képes elvenni mert erősebb vagyok....
*Sétálok egyre közelebb a lányhoz.
- Ez nem úgy működik, hogy te elmész...
*Szemeim vörösben cikáznak.
- Akkor lépsz ki az ajtón mikor megengedem...
*Csöpög le hajamról a víz a kőre, s elsétálok a szék mellett mire fegyverem támasztottam, kezem megmarkolj az ezüstös pengét, az halkan csúszik ki tegezéből.
- Idebent, én vagyok a törvény az úr.... és maga az isten... Ne viselkedj úgy velem mintha akárkim is lennél.
*Ha a lány nem mozdul el lassan kúszik nyakához a penge majd a vöröslő tekintet közvetlen közelről szúrja át a lány tekintetét. Ha viszont megpróbálna elmozdulni táncba lépek.
-Sárkány tánc....
*S ezennel el is döntetett az erőfölény, remélhetőleg ezúton sikerül elkapnom a grabancát majd szemmagasságig emelem annál fogva, a kardom lassan nyakához ér.
- Ami nekem kell, azt nem elkérem... hanem elveszem, ezt vésd az eszedbe... S végre -Koppan a lány háta a falnak- NE NEVEZZ ANNAK A FATTYÚNAK A NEVÉN!