Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)

- Köszönöm!
*Válaszolok és nekilátok a rántottához és a kissé száraz kenyérhez.
A férfi, akivel még be sem mutatkoztunk egymásnak egyre gyorsuló tempóban fogyasztja a sört.
Aztán mesélni kezd a kérdésemre.
Talán nem is kellett volna megkérdeznem. Ha akarta volna, úgyis elmondja.
Viszont úgy tűnik, mesélni kezd, és nekem óhatatlanul Jeremy jut eszembe. A félelf tolvaj ügyes kezű lehet, csak remélni tudom, hogy nem ebbe a férfiba botlott bele.
És azt is csak remélni tudom, hogy ha mégis ő volt, nem esett baja.
A rántotta gyorsan elfogy, és kellemes melegséggel tölt el. A hideg víz pedig leöblíti a zsíros utóízt a számból.
Mi tagadás, a szakács nem sajnálat a zsírt készítéskor.*
- Szerencsére engem még sohasem loptak meg.
*Jegyzem meg.*
- Honnan lehet észrevenni, ha meglopják az embert. Habár én kétlem, hogy utolérném, ha valaki ellopja valamim.
*Mosolyodok el ismét. A jóllakottság érzése vidámabbá tesz. Jól is aludtam az éjjel, ráadásul az esti fürdő csodát tett a közérzetemmel.
Még most is érzem, milyen könnyedén lélegzik a bőröm.
Nem tudom még a férfi nevét, de utazásaim alatt megtanultam, hogy a férfinek illik előbb bemutatkoznia, így én sem erőltetem a dolgot.
Elkalandozik tekintetem a fogadóra. Hallottam pletykákat út közben, miszerint itt volt néhány éve egy élőhalott invázió, ami a fogadót és az akkori lakóit is eléggé megviselte.*
- Hallott arról, hogy itt néhány éve miféle rémséges dolgok történtek?

- Mondanám, hogy mázlista, de sajnos ami késik az nem múlik.
*Szélesen elvigyorodtam, aztán a poharamért nyúltam, de végül visszahúztam a kezem. Jobb lesz, ha tartok egy rövid szünetet, különben még egy napig itt kell majd maradnunk ebben az átkozott városban. Persze kétlem, hogy a többi jobban elnyerné a tetszésem. Utólagosan átgondolva lehet, hogy inkább nekem is keletre kellett volna mennem. Nem hiszem, hogy itt össze tudnék szedni elég embert, aztán visszaszállítani őket Elecramba...*
- Nos, ha valaki "véletlenül" magába ütközik, akkor valószínű, hogy ezzel egy időben megrövidítették. Persze nem csak ez az egyetlen praktikájuk van. Sőt, többnyire kivárják az alkalmat amikor az célpont nem figyel és egy ügyes mozdulattal zsebre vágják az erszényét. Ilyenkor egyik kezével a tőréért, másikkal pedig az erszényéért nyúljon. Ha az utóbbit nem találja, hajítsa el a tőrt a feltűnően gyorsan távozni készüli alak hátába.
*Legalábbis én többnyire ezt szoktam csinálni, és elég gyakran be is válik. Ha pedig rossz embert céloztam meg, a valódi tolvaj úgyis futni kezdett.*
- Nem igazán... Tudja én csak nemrég érkeztem a városba.

*Látom a mozdulatot, hogy a férfi a sörért nyúl és aztán mégsem iszik.
Becsülendő ez az akarat, főleg, ha valaki már reggel azzal indítja a napot.
Akkor valószínűleg a nap többi részében sem veti meg az alkoholt.
Figyelem, ahogy tanácsokat kezd adni és önkéntelenül is Jeremy jár a fejemben. Ő is így él vajon? Annyira őszinte volt, hogy meg fog változni, hogy hajlandó letelepedni velem, egy házat építeni, földet művelni, gyerekeket nevelni…
Megborzongok arra, hogy nekem valakinek a hátába kellene állítanom a tőrt.*
- Én jártam már Ambaronban, amiz elpusztítottak az orkok, sok halált láttam, de nem tudnék ölni. Főleg nem úgy, hogy valakibe beledobjak egy tőrt. Azt sem tudom, hogy ahhoz hogy kellene megfogni…
*Bizonytalankodok.
Tényleg nem dobtam még sohasem tőrt semmibe.
Aztán témát vátlok.*
- Tudja, azt beszélik, hogy egy éjjelen, amikor a Hold vérszínűvé vált, élővé vált halottak, holt varjak és alvilági lényeg támadták meg a fogadót és lakosait is.
Sokan meghaltak. Már több változatot is hallottam, hogy hogy ért véget.
Többek szerint maga Dremer, a Halál istenek jött el, és tett rendet. Mások szerint egy lány áldozta fel magát az istennek és csak utána lett rend…és van, aki szerint nem volt itt semmilyen isten.
Csak a fogadó védői győztek….

*Megvontam a vállam. Szinte már sajnáltam a nőt. Akinek nincs elég vér a pucájában, hogy embert öljön, az halottnak tekintheti magát. Kegyetlen világban élünk. El kell venni más életét, hogy a miénk megmaradjon.*
- Nos, ez esetben egyszerűbb az őrség után kiáltani, viszont akkor nagy eséllyel meglép a tolvaj. Az ilyenek jobban futnak, mint ahogy harcolnak, a városőröknél pedig fordított a szituáció. Csupán akkor nyernek ha sikerül sarokba szorítani, az enyveskezűt.
*És ezért is jobb egy határozott mozdulattal benne felejteni a tőrünket egy tolvaj hátában. Tény és való, utána magyarázkodhatunk az őrségnek, de még mindig jobb velük vitatkozni, mint elveszteni a nehezen összeszedett pénzünket. A nő elmesélte mi történt itt és én csodálkozva hallgattam. Láttam már élőholtakat. Sőt újra le is vágtam őket, de eddig még sosem hallottam olyat, hogy rátámadjanak egy városra. Legtöbbször elvoltak a temetőikben és kriptáikban.*
- Pokoli küzdelem lehetett. Legalábbis az ember morálja eléggé megcsappan ha oszló holtestek ellen kell küzdenie.
*Ezt tapasztalatból mondtam. Mikor egy nagyobb csapattal szálltunk szembe, néhány emberem úgy döntött, inkább felhúzza a nyúlcipőt. Miután tarkón lőttem a legelöl rohanót egy nyíllal, hamar meggondolták magukat. Régi szép idők...*

*Nem értek egyet a férfivel, de nem is akarok vele vitába bonyolódni. Nem az én dolgom ez.
Szerencsére eddig nem volt szükségem rá, hogy harcolnom kelljen egy tolvajjal.
Az egyetlen, akiről tudtam is, hogy az, mellém állt és talán kicsit belém is szeretett.
Romantikus, nehéz életű férfiú.*
- Talán ha esélyt kapnának…jobb életre lehetne őket irányítani.
Biztos van valami oka annak, hogy úgy élnek, ahogy.
*Jegyzem meg és Jeremyre gondolok. A félelf tolvajra, aki lemondott volna az életmódjáért miattam.*
- Hát… ha az életük volt a tét, a morál nem számíthatott. Egy fogadót mindenfelől támadnak ezek az életre kelt holtak, mit tehetnek mást, mint hogy küzdenek az életükért?
*Teszem fel a kérdést. Nem merül fel bennem, hogy tévedésben lenne, hiszen a történetek szerint csak ezt a fogadót támadták meg az élőholtak.*
- Én azt tapasztaltam, hogy a fogadóban lévők többsége kósza, messziről jönnek, idegen vidékekről, némelyek.
Én is egészen délről érkeztem, de nem is tudom….voltam már nehéz helyzetben. Ahol lehetett futottam, de ahol nem, ott azzal harcoltam, amim van…
*Mumbasa jut eszembe újra.*

*A lány naiv szavaira, mosolyogva ráztam a fejem. Szívem szerint nevettem volna, de úgy döntöttem, inkább megtartom magamnak. A tolvajoknak nem a jobb élet esélye kell, hanem a kötélé. Praktikusabb, olcsóbb és kevesebb időt igényel... Nem beszélve arról, hogy határozottan szórakoztatóbb.*
- Természetesen van: - Befejeztem a fejcsóválást. - Kleptománia, pénzhiány, rossz barátok, szerencsétlen fogadások, s a többi... De ezekre más megoldások is vannak. Ezt az életmódot szabadon válasszák és szabadon is hagyják ott. Legalábbis egy részük... A többit vagy nem hagyják kiszállni, vagy kötélen végzik... - Ha mázlim van az utóbbi.
*Megvontam a vállam. A lánynak igaza is volt, meg nem is. Ha a fogadót körülvették, akkor a védőknek tényleg nem volt hova menekülniük, viszont ha figyelembe vesszük, hogy mostanság mennyi gyengeelméjű idióta járja a világot, arra a következtetésre jutunk, hogy hiába kerítik be őket, akkor is szívesebben futnának, minthogy szembenézzenek a hullákkal. Persze ez csak egy elmélet.*
- Én keletről jöttem...
*Elég volt csupán ennyit mondanom és minden szörnyű emlék felvillant, bennem pedig gyűlt a harag. Végül hangos kopogás törte meg az emlékképek sorát. Jarrod baktatott le a lépcsőn. Balszerencsémre tekintetemmel pont telibe kaptam, amint egy hatalmas ásítás közepette a tökeit vakargatta. Körbenézett, aztán amint megpillantott elvigyorodott és rendelt egy sört. A fogadós kevésbé komor tekintettel adta neki az italt, aztán az asztalhoz sétált.*
- Hölgyem! Ő itt Ser Jarrod Holton... Ugye nem gond ha csatlakozik hozzánk?
*Jarrod előbb nyájas pillantást vetett a lányra, aztán rám egy ilyen: "Nem sok választ el attól, hogy az asztalba verjem a fejed." félét. Nyilván nem örült annak, hogy elmondtam a teljes nevét. Mindenesetre az a mondás, hogy: Messziről jött ember azt mond amit akar, mellettem szólt.*

*Látom, hogy nem ért egyet velem. Én csak egy tolvajt ismerek, Jeremyt és ő nem azért lop, mert ez a hobbija és nem is azért, mert rossz társaságba keveredett. Gyermekként tanulta ezt és nem tudott már kitörni belőle.
Keletről jött és látom, hogy borul ez az arca. A szemeiben olyan csillogást látok, amit korábban csak haramiákéban láttam.
A következő nagy darab férfi, aki az asztalhoz lép, annak az ismerőse, aki nem mutatkozott még be nekem.*
- Persze, hogy nem. Ez az asztal az fogadóé…
És…Fela Husani vagyok, uram!
*Mosolyodok el a férfinak, akinek végre a nevét is tudom.
Így már én is elmondtam a sajátom, így tanítottak a szüleim, és így tanultam út közben is, amikor ennek az országnak a tájait láttam.
A reggelim már elfogyott, csak a víz maradt, amit itt iszogattam még. A rántottára és a nem túl friss kenyérre jól is esett.
Ser Jarrod Holton is sört iszik. Ebben hasonlít fiatalabb barátjára. Ő olyan tapasztalt vándornak látszik, olyan embernek, aki már sok mindent megélt.
Valahogy tisztelettel nézek rá, amit nem mondhatok el a fiatalabbról, akinek a nevét sem tudom még mindig.
Jó kérdés, hogy pontosan ki is ő. Gondolom, a tolvajt ketten üldözték, bár inkább a fiatalabbról tudom elképzelni, hogy futkározik.
A idősebbről azt sem, hogy meg tudnák lopni.*
- A barátjával épp a fogadó történetéről és a tolvajokról beszélgettünk.

*Nem igazán tudtunk a lánnyal zöld ágra vergődni a témát illetően. Nyilván nem ismeri eléggé a tolvajokat. Mondjuk én sem, de az egyszer biztos, hogy többet tudok róluk mint ő. Miután bemutattam Jarrodot a lány is bemutatkozott. A pokolba. Semmi kedvem sem volt bemutatkozni, egy álnevet pedig nem csak fáradt, de lusta is voltam kitalálni.*
- Garret...
*Bököm oda végül bemutatkozás gyanánt. Nem állt szándékomban megmondani az igazi nevem, de ha már így hozta a beszélgetés, nem volt más választásom. Jarrod még mindig morcos volt, hogy elárultam a teljes nevét, de nem állt rajtam bosszút. Szerintem tisztában volt vele, hogy ha elmondja a lánynak ki vagyok, a sokatmondó tekintet mellé kaphat egy tőrt is a két szeme közé.*
- Hmm... ez roppant érdekes. Gondolom a fiatalember már elmesélte a tegnap történteket?
*Én erőltetetten elvigyorodtam Jarrod pedig belekortyolt az italába. Utáltam ha fiatalembernek nevez. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy ezt egy rúgással a tudtára adjam e, de meggondoltam magam.*
- Na és mi a fogadó nagy története?

*A fiatalabb is kimond egy nevet, ami lehet akár keresztnév is, de, mivel nem osztotta meg velem a teljeset, ha van neki, kétségek között hagyott.
Persze ezzel elhinti azt is, hogy titkolja a nevét.
Ami pedig azt hozza maga után, hogy miért?
E nő agyában ilyenkor mindig elindul a kombinálás és az enyémen is átfut, hogy talán üldözik, talán álruhás nemes, vagy valami idegenvilág álruhás királya lehet.
Vagy üldözött sorozatgyilkos, és még van sok-sok verzió, amit kitalálhatnék rá.
Lehet, hogy ha már nem lesznek itt mellettem, akkor fogok is ezen gondolkodni.*
- Igen, mondott róla néhány szót…
*Jegyzem meg.*
- Aztán beszélgettünk is a tolvajok természetéről, de nem tudtunk dűlőre jutni.
*Mosolygok fel a lovagra. Aztán Jarrod már a fogadó történetéről mesél, amit volt szerencsém hallani már, mióta itt vagyok.*
- Pár éve történhetett. Egy éjszaka, azt mondják, életre kelt holtak támadták meg a fogadót. De nem csak emberi holtak, hanem varjak, és még alvilági lények is.
Sokan meghaltak az itt megszállók közül és azóta is beszélik a történteket.
*Adom elő, ami hirtelen eszembe jut róla.*
- Isteni dolgokat is emlegetnek, meg vérszínű holdat. Állítólag a halál istene, maga Dremer tett rendet…de persze van, aki szerint a fogadóbeliek védték meg magukat.

* A fővárosban folyik az élet ahogy mindig, s látszott azokon kik fogadtak minket, hogy nem mi voltunk az első menekültek. Egy várandós Ekorin elvállalta hogy velünk tart állapota ellenére is. S tisztában a veszéllyel, hogy nem csak ő de gyermeke is itt lelheti végzetét. A látvány miként terhes asszonnyal utazunk egyből belépő volt főleg hogy semmink sem volt csak amit viseltünk. S rögvest egy fogadóban találtuk magunkat egy szoba jutott a három testvérnek, elég nagy a tumultus mióta minden északi nép roham szintjén özönlik dél felé a háború elől.
- Hosszú volt az út... Pihenjünk le holnap meglátogatjuk a maradék társunkat akiket itt hagytunk a rejtekhelyen... S mind a hárman munkát kell hogy találjuk. Ti ketten is vegyüljetek el, pincérnőként , szajhaként, tudtok derítsétek ki hol isznak a katonák,indulás.

*A pihenés után egy újabb megbeszélés zajlik s egyetlen mágus körükben emel hangot, de éppen hogy csak óvatosan hisz ki tudja ki hallgatózik az ajtók mögött.
- Kezeket- S mindenki elé nyújtja kezét mély levegőt vesz majd a két férfinek ujjára helyez egy apró kis jelet- Mind tudjuk mire való ez a jel....
*Bólint mindenki egyet majd néma hallgatás követi, s ismét megszólal a mágus. Majd a nőkre  néz  úgyszintén apró pecsét jelenik meg ujjuk hegyén.
- Ezeket csak azok kapják kik az ellenség sorai közé lopóznak. Ha hozzá érintitek azt a pecsétet ahhoz mit viseltek.... Mind nagyszerű ekorinként... Bár inkább azt mondom nagyszerű bérgyilkosként haltok meg... S a becsület ebben a szakmában igen is lényeges, mind idejöttünk te is. Pedig állapotos vagy.
- Én szolgáltam a vezérünket eddig is, a gyermekem kötelessége is ez lesz.
- Tisztelem az eltökéltséged, viszont te leszel az ki itthon marad. Nem tehetünk ki közvetlen veszélynek. Hisz a gyermeked a testvérünk lesz.
*A nő csak bólint, ezek szerint ő lesz az ki a szobára vigyáz, nehogy illetéktelen jöjjenek, s egy hiányzó fal mit a robbanás hagy maga után elég intő jel a többiek számára, ha el is akarnák fogni.
- Húgaim, akkor ahogy megbeszéltük a tegnapi napon. Vegyüljetek el ahogy csak tudtok, derítsétek ki hol mulat a sok katona. A sötétség óvjon titeket.
- Te testvérem velem jössz, meglátogatjuk az itthoniakat akiket hátra hagytunk rendezni a főhadiszállást. Beszerzünk pár kelléket ha azóta tovább nem álltak.
- Ha tovább álltak akkor mi lesz?
- A kapcsolatok megvannak, fogjuk magunkat s felkeressük őket, viszont az súlyos pénzek lennének. S nekünk éppen csak annyi van hogy kihúzzuk.
*Megszólal a terhes nő.
- Akkor imádkozok Ritaleához, hogy szerencsét hozzon nektek.
- Köszönjük Húgom.
*Majd a két férfi feláll, a mágus a rangidős ő lép ki először a szobából, majd nemsokkal követi a két lány is kik még rendbe szedték magukat mielőtt elkezdenek nyomozni.

/A tuti kedvéért átteszem a központba a mesét és ide majd ritkásan írok /

*Össze ül a tanács s halk megbeszélés zajlik odabent. A terhes asszony odakint álldogál hasát simogatva s benne a leendő Ekorint. Mély lélegzet s egy nagy sóhaj majd dúdolni kezd magának s a benne élő gyermeknek.
- Jajj kicsiny gyermekem nem vagy már messze, érzem nemsokára eljön az idő.
*S eközben odabent folyik a terv levezetése.
- A reakcióhoz közel kell lennem, hogy el tudjam indítani. Hány hajót szoktál megpakolni egy nap?
- Többet is, vannak Köztük katonai s kereskedő hajók. Úgy hajtanak minket mint az állatokat...
- Minden katonai hajóra rejts el négy darabot közvetlenül a fal mellett. Ha végig szakad az oldala, akkor már teljesen menthetetlen. Az elmúlt hetekben mindig ugyanazzal a táskával mentél s jöttél most kevesebb élelmet rakj el s a maradék helyet hagyd meg a runaknak. Zsebeidben könnyű szerrel elrejtheted őket.
* A férfi bólint egyet, majd a masik folytatja.
- Ha elkapnak ne habozz... Ahogy mi sem fogunk. Majd a megbeszélt háznál várlak téged.
* A masik ismét bólint majd a nehéz nap után nyugovóra is tér.
- Mit tudtatok meg lányok?
- A sereg indulóban van, csatába menetelnek. De akad bőven katona még a városban. S a kaszárnya egy jó zsíros célpont de bejutni lehetetlen.
- Nem fogunk bemenni az oroszlán barlangjába...

// SHUGA időntúli //

Mia hűvösen pillantott széjjel. Nem volt hozzászokva, hogy megvárakoztassák. Igaz, ami igaz, aki csalárdul kíván hozzájutni valamihez, annak rá kell jönnie, hogy nem éppen úriembereken és úriasszonyokon vezet az útja keresztül. Az mannahonni udvarban nem szokás egy hölgyet várakoztatni. Sőt, hacsak nem hivatalos eseményről van szó, az etiket megkívánja, hogy az urak várjanak rájuk.
A lány már nem számolta, mióta üldögélt a fogadóban. Azt gondolta, érdemes még egy negyed órát eltöltenie itt az italával, de bosszúságát meg akarta fordítani. Ha nem jönne össze a találkozó a tolvajjal, akit vár, akkor legyen legalább annyi haszna, amennyit egy táblás játékkal nyerhet. Ha mást nem, jól szórakozik a kísérletező kedvű alakokon.
- Kosomer, a királyok játéka. Urak! Ki játszik egyet? A szabályok egyszerűek. Beszállni 10 darnával lehet.A fogadóé a teljes nyeremény negyede.-Kacsintott a fogadósra.
Nem kellet nagyon felemelnie a hangját, tényleg üres hétköznap esti unalom ült a helyen...Máris két jelentkező lépett közelebb az asztal körül kialakult kisebb társaságon. Mia közben a bejárati ajtót nem hagyta a figyelmén teljesen kívül. De gondolta, ennél feltűnőbb már nem lehet. Még reménykedett, hogy elhozza a tolvaj amit kért, akkor majd jelez neki, hogy kerülve a feltűnést távozzanak egymás után innen, mert hát ő már nem bír nyugton ülni valami homályos sarokban... hiába ha szólítja a vére és hát a kereslet reménye.

//Mia Ruton Időn túli//

Hideg van és a helyszín sem épp meggyőző... Melyik fogadós épít temetőbe fogadót. No mindegy menjünk be mert ide kint kicsit léha az időjárás. Belépek és egy fiatal csitri hív játszani épp, pár bárgyú barmot.
- Kosomer, a királyok játéka. Urak! Ki játszik egyet? A szabályok egyszerűek. Beszállni 10 darnával lehet.A fogadóé a teljes nyeremény negyede
Esélyes hogy én leszek a 3. és megindulok felé félre tolva a tömeget hisz mindenkinek jól jön némi ingyen darna. Odalépek az asztalhoz:
-Engedelmükkel csatlakozom én is a kis játékos csapathoz hogy gyorsabban felmelegedjek
Nevetek fel majd válaszra várás nélkül elfoglalom az egyik helyet. Érdekes hely de majd kiderül már ha igazak az információim az a vén bolond erre járt pár napja.

~ Micsoda ormótlan egy tapló...~ idáig se jutott gondolatban, a magas idegen levágja magát a legközelebbi székre, mit se törődve mások illemen görcsölésével. Na de mindegy, nagyon akar, de nem fogja bírni.
- Most már engedelemre se kell várnia- jegyezte meg kis gúnnyal-, nyugi, ön is jöhet, de betelt a kör. Negyed órám van, egy menet ritkán hosszabb annál. Uraim, kezdhetjük?
Sebtiben elmagyarázta a szabályokat, amik alapján egy királyt ábrázoló kőből faragott figurát kellett egy nyolcszegletű fatábla átlós barázdái között bekerítenie az erőfölényben lévő pórnépnek és az ellenséges birodalmak katonáinak, bizonyos lépéseket szem előtt tartva és kiiktatva annak erős lépésekkel bíró és nagy ütőerejű testőrségét. Ha a király egy bizonyos menedéket adó sarokmezőre lép, megnyeri a játszmát, bekeríteni csak azonos színekben játszók keríthetik be. Először tehát királyt kellett választaniuk, utána a többiek színeit. Ritalea a szerencsével Miára ruházta annak kedvenc figuráját, a királyt. A férfi trio tagjai mind kijátszottak egy-egy birodalmat jelképező színt és kezdődhetett a játék, mely során egyik alak 5 perc alatt kiesett a lány áldásos közreműködésével. Sajnos nem ígérkezett túl érdekfeszítőnek a party.~ De legalább jövedelmező lesz! ~ Gondolta és kis mélabú ült szemébe az unalomtól. Ám egy jó megfigyelő elnyomott mosolyt láthatott átsuhanni a cseresznyepiros ajkakon.
Az ajtón eközben senki se jött se be, se ki. Mia új izgalommal leste titkon a tolvajt.

A kislánynak elégé felvágták a nyelvét, de hát a nők már csak ilyenek. A játék gyorsan elkezdődött a kislány azt hiszi nyerhet mert övé a király csapata, egyik játékos elégé eltaktikázta magát és most arra készül hogy összehúzza a dolgait én a kedvenc színemet a barnát választottam szóval ezzel csak nyerhetek. És már távozik is hm elég béna volt.
Fogadós hoz egy kupa sört szomjazom eme játék alatt -intek a fogadósnak.
A kis hölgy elég furán mutatja ki hogy unatkozik vajon miért látok én mást az arcán. A megmaradt társam is külön úton jár így ideje viccesebbé tenni a játékot. Közben persze ellenőrzöm a meglévő készleteimet, majd ideje szemügyre venni ki hol áll

Túl könnyű játszma, a magas idegen mintha nem is értené, a másik is nyökög vele. Hát nehéz megtanulni és ki is játszani a jó lépéseket. Mia nyeregben érzi magát, de továbbra is semlegességet és unalmat színlel. Nem túl jó színész, az átlagembert azonban könnyű becsapni. Ezek ketten se összedolgozni, se egymást leszerelni képtelenek.
Mia elnyom egy ásítást, majd képzelt orrfújást mímel, hogy feltűnés nélkül pillanthasson a kendője felett az ajtó felé. Lassan itt a perc, hogy feladja a várakozást és leüsse végre az ellenfeleit. A második helybélivel gyorsan meg is teszi. A bábui a tábla melett landolnak, Már csak a szemtelen fickó van játékban a lánnyal szemben.
- Egészen jól játszik- füllent Mia elismerően. Egyenesen a másik szemébe néz.- ! Volna kedve megemelni a tétet? Részemről emelem 2 darnával.

- Egészen jól játszik.-A szemembe néz és hazudik.- ! Volna kedve megemelni a tétet? Részemről emelem 2 darnával.
-Egye medve emeljük a téteket ideje végre komolyan játszani
Vigyorodom el majd bal kezemet az asztal alatt az asztalhoz érintem és megkezdem a saját játékomat. Ami nem biztos hogy a heves vérű kislánynak tetszeni fog. Kicsit módosítok a figurák pozícióján miközben jobb kézzel az asztalon kavarok. Ennyit a tisztességről de hisz a háború istene se tiszta játszmákról híresült el.
A hölgy nem inna valami kis italt nem venném a lelkemre ha kiborulna a veszteségtől
Nevetek fel majd igyekszem körbezárni a "csapatait amiket ő irányít".

míg az ajtóra, s onnét a férfira néz, valami fura érzés uralkodik el rajta, mintha...de nem. Mintha ...túl gyorsan történik a taktikai csapda.De egyáltalán nem lehet...vagy mégis? És igen egészen közel gyűlnek a királya köré az ellen katonái. Hogy történt ez ilyen hirtelen?
- Jobban kell figyelnem, még  a végén tényleg közbezár. Esetleg egy mézbort, kedvesem...mi is a neve?
Ártatlan gyermeki szemeit kerekre nyitva ráfüggeszti a férfire. És előrehajolva súrolja mellkasán a ruha fodra az asztalt. Arcára halovány mosolyt varázsol.
~ Valami nagyon nincs rendjén, azon kívül is, hogy írisz nélküliek a szemei...~

Mézbort hmm rendben a hölgy kívánsága számomra parancs nevetek fel majd a kocsmáros felé fordulok az asztalt figyelve, nehogy neki is valami hasonló huncut ötletek foganjanak meg a fejében mint nekem.
Fogadós az én söröm mellé hozzon a hölgynek egy mézsert ha már ezt kíván fogyasztani. Amúgy a nevem Shuga csak így egyszerűen eresztek meg egy barátságos mosolyt felé és még jobban körbezárom kis győztest. De lassan lejár az idő ideje befejezni még az informátoromat is elő kell kaparnom noha nem úgy tünik hogy itt lenne.
Még egy kis emelés a téteken? kacsintok rá majd átadom az utolsó körökhöz a terepet neki

- Mézbort, vagy mézsört, oly mindegy. - Nevetgél felhőtlenül, az alkoholos italok felőli nagyfokú tudatlansága lebukott, jó ez is terelésnek. - Szinte sosem iszom, hideg fejre van szükség az én életpályámon.- folytatja őszintén.- Önre bízom magam, Shuga!
Csevegés közben gondtalanul kezdte visszaszámolni a lépéseket. A lány jól ismerte a táblát, bámulnia se kell. Jól látja, hogy valami nem stimmel. ~ Mágus köpeny...hm... barnaköpenyes...ez mit is jelent a gyakorlatban? ...azt mondja, hogy... pár katona duplázta a lehetséges lépését az imént, egyik pedig nem is a lehetséges irányban haladt. Megvan! Ez egy átkozott föld mágus!!! Ó, a kövekre gyakorolhat erőt... Egy szerencséje van, hogy nem Lanuriában születtem!~
- Tudja, a gyökereim nem Lanuriához kötnek, meglehet, csöppet tájékozatlannak tűnök, de ostoba nem vagyok és roppant nehéz engem átverni. Figyelek a részletekre. - Mondta azért megnyomva az utolsó szavakat. Mosolyog, mintha csak csevegne, ki tudhatja, hogy pontosan mire céloz, az italra, vagy másra. Még mindig mosolyog, pedig szó, ami szó, kezd dühös lenni, amiért majdnem átverte ez a surmó és még cicázik is vele, mint egy gyereklánnyal!
Abban a pillanatban nyílt az ajtó és néhány alviláginak látszó, kigyúrt alak robbant be rajta, egyikük, a lehetséges főnökük megállt, hogy a társai majd fellökték az ajtóban és összehúzott szemét lassan járatta körbe, mint aki keres valakit a tömegben. Halk pusmogással követték a vendégek a megjelenésüket. Miának átvillant az agyán, hogy nem tenne jót holmi kocsmai bunyóba keverednie, Reus úr és netán Onoria főpapnő fülébe jutna. A hivatalával és a szépen megtervezett jövőjével játszik így is.
Azzal nem szólván, h észrevette a csalást, váratlan akcióba lendült. Afféle patt helyzetbe kényszerítve az idegent, amiből első látra Shuga nem tudhatta, van-e belőle kiút, vagy tényleg itt vége. Míg a férfi bizonyára a különleges állással volt elfoglalva, Mia leplezetlenül bámulta a belépő, durva társaságot, akik közül csak a vezetőjük nem nyomott mázsás súlyt izomban, cserébe elképesztően mérgesnek látszott. Valaki alaposan kihozhatta a sodrából. ~ nem szeretnék az illető helyébe lenni, akire haragszik...~ gondolta, hangosan pedig annyit mondott Shugának:
- Jó uram, fel kell adjuk a partyt! Láthatja, ezen már nem szépíthetünk. Egyikünk sem nyert. Visszaoszthatjuk a nyereményt, de most jobb, ha megyünk! - Azzal, ha Shuga hagyta, ruhája ujjából egy bársonyszütyőt vett elő és belesöpörte a pénzt az asztalról, egy kis hányadát hagyva csak ott számolatlanul. A táblácskát rutinos mozdulattal tette el, mire összecsukta az összes bábu a belsejében rejlett, mint egy kicsi dobozkában s már bele is rejtette a tarisznyájába.
- Ez a fogadóé!- Mondta fennhangon a pénzre utalva, s  egy másodpercet várt, míg a pultból előre indult a személyzetből valaki. Kis kolompot billentettek meg, a nagy borravalóra tekintettel. Félreérthetően kapkodott, esetleg azt gondolhatta valaki, hogy menekül valaki, vagy valami kínos helyzet elől.
- A ház köszöni!- mondta a pultos.
- Elnézést, mennem kell! Tartson velem és osztozzunk meg igazságosan!. - Nézett nyíltan, mégis huncutul és sokat sejtetően Shuga szemébe. Majd még utoljára tekintetével végigpásztázva az asztalt, felpattant a székéről és...
Beleütközött egy kétajtós szekrénnyi alakba. Alacsony termetű révén nem látta a fickó arcát, olyan magas volt, és csak gondolta, hogy az érkezők közül az egyik verőlegény. Azonnal hátra perdült, de ott meg egy másik hegy állta útját, egészen szorosan. Mia arcából kiszökött a vér.
- Állj meg egy szóra kislány! Beszélnünk kell!- Mondta mellettük a főnök.

Ej de figyelmetlen vagyok és tényleg mézbort kért nevetek fel.
A kicsi lány úgy tűnik mérges lett és az esze is megjött rá jött hogy valami nem stimmel. igyekszik sarokba szorítani immár csak a játéktudásunk számít. Minden bizonyal csodás környékről származik ha már Lanuria földjét tapodja. Kintről erős rezgés érkezik valakik érkeznek és a súlyukból ítélve valaki miatt. Már ha nem túl sok mészáros érkezik véletlenül, de amilyen a szerencsém zsoldosok lesznek. Na de nekem nincs dolgom velük.
- Jó uram, fel kell adjuk a partyt! Láthatja, ezen már nem szépíthetünk. Egyikünk sem nyert. Visszaoszthatjuk a nyereményt, de most jobb, ha megyünk! áhhá tehát kicsi lányért jöhetek közben meg is érkeztek, huzat és a szaguk elárulta őket. És nem általja osztogatni a pénzemet.
- Elnézést, mennem kell! Tartson velem és osztozzunk meg igazságosan! baszus ha a pénzemet akarom követnem kell. Fel állok és amit látok nem épp szimpatikus de erőben egyik sem ér fel velem. Lássuk mi sül ki belőle. Be állok a kicsi lány mellé hogy még csak véletlenül se akadályozzon plusz a pénzemmel se tűnjön el.

Mia agyában harci képek forogtak. Sohasem vett még részt kozelharcban, bár Aden, Nawarean mutatott pár önvédelmi fogást, miután lemészárolta a lány fiatal életére törőket... Igaz, Mia az egészet végignézte, de annyira gyorsan vegzett a bérgyilkos, hogy az számára követhetetlen volt.
Egyet jól tudott, ha nem megy szép szóval és érvekkel, akkor neki kell előbb mozdulnia. Csak éppen fogalma sem volt, merre, kire mozdulhatna. Neki még a főnökük sem volt éppen súlycsoportban.
Kiszáradt szájjal kezdte volna forgatni a szavakat. Egészen halkan és kimérten szólalt meg kissé a vezetőjük felé fordulva.
- Asszony, sőt a helyes megszólítás a nagyasszony... - Kicsit zavartan illett volna most Shugára pillantania erre a vallomásra,vagy shugának rá, de csak kimért, csöppet talán hálás vagy kérlelő volt a lány..
Lábait igyekezett a hosszú, vastag ruhából észrevétlenül szabaddá tenni.
- És most szépen az utamra engednek!
Továbbra is halkan beszélt, de semmiféle szelídség nem volt a hangjában,annál több fenyegetés.
- Van nálad cicamica valami, ami az enyém! Azt odaadod szépen és elmehetsz.- Válaszolt amaz es fenyegető tartásban közelebb lépett.
Mia látta, hogy ez így több,mint bajos lesz, mert az egyik oldalán a főnök állt,egyik hegy előtte,a másik szorosan a háta mögött,Shuga meg mellé állt úgy egy gyűrűben van, és távolabb volt egy fiatalabb, némileg kisebbnek látszó izomkolosszus,aki lehet,hogy nem volt erős,de Mia apja mindig azt tanította, hogy sose becsüld le az ellenfelet. A láby tisztában volt vele,ha meg is tudna valahogy ugrani esetleg kicsusszanni ezek közül, a távolabb váró vetné rá magát. Ez a dolga...
- Semmim nincs,ami magát illeti. Megjegyzem, hogy a város legfelsőbb vezetőinek a személyes őrségét húzza magára, ha egyetlen hajam szála meggörbül. A városi karhatalom magát fogja üldözni. Engedjen!
Közben a fránya szoknyából sikerült kissé kiszabadítani apró labait.
Hogy is mondta Nawa? Hogy nem számít milyen apró és gyönge, ha odafigyel arra, pontosan mit csinál. Aprót mozdult Shuga felé, hátha ki tud slisszolni egy résen. Bár ezt a rést nem látta. Azok pedig nem mozdultak arrébb egy tapodtat sem.

Nos ezt megszívtam a kis hölgy valami nemes féle lehet de akkor mi a halált keres egy ilyen hideg helyen, pláne szerencsejáték ami nem stimmel. De a pénzem nála van és egyelőre rajtam kívül senki se tekerheti ki a nyakát, csak én.elég feszült a helyzet egy apró varázslattal felmérem melyik az erősebb, naná hogy a főnök melletti hozza ki erősebnek de a kis sovány srác veszélyesebbnek tűnik.
- Van nálad cicamica valami, ami az enyém! Azt odaadod szépen és elmehetsz.

- Semmim nincs,ami magát illeti. Megjegyzem, hogy a város legfelsőbb vezetőinek a személyes őrségét húzza magára, ha egyetlen hajam szála meggörbül. A városi karhatalom magát fogja üldözni. Engedjen!
Újabb varázslattal megkeményítem a bőrömet kardok és egyebek ellen nem sokat ér de kések és az öklök ellen kiváló az egyik hasznos varázslat , ezt a mesteremtől lestem el (sűrűn fordultunk meg balhés helyeken és jó dolog ha az embert nem törik össze).
Na de lépek előre a kis hős és a partnerem közé félig takarva , hogy miért? Mert barom vagyok azért.
A hölgy távozna és mivel nincs veletek dolga engedjetek utunkra vagy ha problémátok van rendezzük el kint ne idebent Tuti meg fog ütni de mesterem a közelharcot preferálta szóval otthoni terepen vagyok itt is ...

- Nincs itt semmi probléma- próbálkozik Mia tovább, de mint süket falaknak. Közben Shuga oda lép közé és a hegy közé. Most kéne egy támpont, talán a hátsót támadhatná, de nem...túl nagy és egy mozdulattal megfogná és fogságban is tartaná. Egy gondolattal immár teljesen a főnök felé fordul. Ha őt meg tudná sérteni, fájdalmat okozni neki, a hegy biztosan segítségére siet. A másikat leköti a játszó társa. Talán, ebben lehet realitás...ha minden kötél szakad. - Nincs nálam semmije, nem vagyok én tolvaj. Kikérem magamnak ezt a vádaskodást. Had menjek! Lép egyet a főnök felé Shugának már teljesen háttal. Akkor aháta mögül hatalmas csattanást hall, de fogalma sincsen, mi lehet. Sejti, Shuga, vagy a másik bőrén csattant egy ütés. Villanásnyi ideje volt, hogy utoljára megpróbáljon szabadulni. A fekete magassarkú csizma a főnök lába közé lendült, az pedig megpróbálta elkapni, eltéríteni a rúgást, de nem jött össze. Fájdalmában kissé meggörnyedt, a másik társa tényleg ugrott a segítségére, a távolabb álló izmai megfeszültek és mint egy ragadozó, követte a lányt a szemével.
Mia kiugrott végre a gyűrűből, ami már nem is állt fent. Shuga viszont ...
Nem látta, nem volt ideje megnézni, csak a néhány méternyire álló fiút akarta elkerülni, nem érdekelte most e pillanatban más. De látta a szeme villanásán, a feszülő tartásán, hogy ez nem lesz egyszerű, amerre moccan, arra mozdul ő is, mint az ifjú császárral a fogócskák a ligetben és a labirintban. Pár ember felállt a helyéről és néhányan az útjukba kerültek, kettejük közé lófrálva, bámészkodva. Mia egy végső elhatározással megugrott és máris kint termett a bejárati ajtó előtt. Most mi lesz? odabentről lábak dobogása és kiabálás hallatszott.
-Akinek az élete kedves, nem avatkozik bele- Hallotta a fenyegetést a főnöktől-. Ez a nőcske ellopott valamit tőlem és én most visszaveszem.
Ha Mia nem futna zergemód, a fiú már utolérte volna kezében a megvillanó végzetével...Egy gond van, hogy nem a kapu felé szalad, hanem a temetőkerten át. Szökell és ugrál, apránként lekerül róla a köves talajon a csizmája, a kezében lóbálja. Lábát véresre szaggatják a kövek és sziklák csipkés élei, de ő csak szalad kitartóan, mígnem egy kőfal állja útját. Megtorpan. Most mi lesz? Villan át az agyán. Lassan, tágra nyílt szemmel megfordul...

A kislány hevesen tagad nagyon úgy néz ki hogy tényleg nincs nála bármit is keresnek. Majd egy ököl zúg az arcomba. Éles csattanás de csak ennyi erősnek tűnt és nagy darabnak izmos de az ereje nos nem az én szintem. Így szimplán pofán vágom ami kilendíti a magabiztosságból be a tömegbe. A kislány a hátam mögött vitt be érzékeny rúgást a főnöknek aki kiguvadt szemmel de gyilkos szándékkal nézett a lelépő nő után. én épp a két gólemmel izmozok a 3. menne utána de nem kap esélyt rá kinyúlok a birkózók között.
te hova készülsz nyúlok a kis virgonc felé aki már a lány után vetné magát pechjére a fejénél kapom el és berántom közénk ami kissé átalakult tömegverekedéssé egyedül a főnök tud utána menni ez azért elég előny neki éljen vele. A harc elégé kiegyenlítődött 3:1 arányban végre akadályozhatom a munka végzésben őket Bunyó érdekesre fordult 2 kiütve a 3. viszont lelépett. Morogva porolom le magamat majd a 3 as után eredek.