Tűz fogadó

*Aden szeme felpattant egy kígyó halálos tekintetével nézett farkasszemet Balál. Majd jobb keze akaratlanul is mozdult s elkapta barátja kezét majd megszorította azt. Akármilyen erős is legyen valaki egy kígyó szorításából nehéz megszabadulni.
-Ereh ne ion te lar!
*Majd Aden balja szeméhez kapott, eltakarva azt. Fájdalom volt arcán, s méregben fortyogott. Teste meleg volt, valami történt vele, s az ismeretlen nyelv is. Még saját fülének is furcsa volt mégis értette minden szavát. Ezelőtt még sosem hallott ehhez fogható szavakat, majd ismét saját nyelvén szólalt meg.
-Eressssszzzz!
*Majd engedte el a kezet mi arcához ért, mintha nem lett volna a maga ura. Már érezte ezt előtte is mikor először használta azt mit csak vég esetén szabad. Érezte a kígyó átveszi a testét. Valamit akar tőle, különben nem jött volna elő. De mit sose szól mi előtte, ez érdekes volt s egyszerre félelmetes. Egyszer csak elmúlt az érzés, eltűnt a semmibe mintha előtte sose lett volna ismét önmaga volt. S kezdett ironikussá válni a dolog, megint ugyan az.... Ez a férfi állandóan ott van. Megborzongott a gondolatban, majd elaludt.

Balál abban a minutumban tudta, hogy nem lett volna szabad Aden szemébe néznie. A kígyó-szeme mindent látott, a mágus érzékeny jós pillantása belekapcsolódott, ahogy Aden felriadt. Balál nem kívánta többé elengedni ezt a tekintetet, látni akart vele. A kígyó pedig magába akarta vonni, mintha be szándékozna kebelezni, benyelni, vagy beszippantani, talán hogy használja az ő hatalmát. A mágus veszélyes erőket birtokolt, melyeken ő maga sem lett még úrrá. Ugyanezt érezte, hogy akarja a fiú hatalmát, amikor annak erős keze satuként rákulcsolódott az övére. Nem értette amit mondott, de meglegyintette Dreamer hűvös szele a szívét. A halál mezsgyéjén egyensúlyoztak egy végtelen pillanatig ők ketten. Aztán megrázkódott, és elengedte lassú pantomimra emlékeztető mozdulattal a fiatal, forró, fehér arcot. Elhátrált az ágytól.
Láz csillapitásra, varázslásra nem gondolt, bízott benne, hogy a kígyó nem csak uralja, de vigyázza is a törékeny testet, amiben élt. Nem volt mit tennie. Kicsit megoldotta a fiú ruháit, levette lábbelijét. Egy vékony pokróccal betakarta a lázas testet, hogy kevésbé fázzon, de szellőzni is bírjon, arcára húzta a leplét, hogy ha felébred, ne bántsa a fény.
Odalépett az ajtóhoz és bezárta belülről, hogy ne jöhessen be más. Aztán kiteleportált a folyosóra, és komótosan elsétált az asztalukhoz. Visszaült a helyére, mintha mi se történt volna. Közben kihozták a sültet az apró édeskrumplival. Már langyos volt, de nem érdekelte, pedig szerette a jót. Gépiesen enni kezdett, tudomást sem véve egy ideig a környezetéről.
Azon gondolkozott, pontosan mi változott meg bennük eme akaratlan 'találkozásra', mert hogy hatással volt a két hatalom egymásra, ez biztos. Aden kígyója egyfajta látóvá tette a fiút, a mágus félelmetes jóstehetsége pedig az egyik legsúlyosabb teherként nehezedett rá. Volt egy pillanat, amikor ledobhatta volna talán magáról, a kígyó kedvéért, de ő meg inkább a látást akarta magáévá tenni. Vajon valóban képesek egymás szemével 'látni'?! Egyenlőre nem kapott választ.
Fájdalmas volt belegondolni, hogy barátja meglátta a benne lakozó borzalmas szörnyet, az egész Lanuriára veszedelmesnek kikiáltott "tanulatlan bestiát"- ahogy az a fekete mágus annak idején a gyermek Balálba látva nevezte őt-, aki egy napon átokká, vagy áldássá lesz világukra.
A vadász lassan tért vissza a valóságba. Mélázva pillantott körben a társaságán, akik leplezetlenül bámulták. Fészkalódott kicsit feszengve, viselkedése biztos furcsa lehetett. Az viszont eszébe sem jutott, hogy külseje ismét drasztikusan megváltozott. Arcán kisimult szinte minden ránc, haja derékig nőtt, és kibomlott több helyen is a varkocsból, színe viszont a hollóét csíkokban elcserélte egy szürke galambéra. Pár centis szakálla nőtt, melynek vöröse is foltokban őszült. Mégis alig 22 esztendősnek látszott, összes halánték ide, vagy oda...

//Fela, és Darthys, ha minden igaz.//
*Annak okát, hogy miért tért vissza Norlanba. ő maga sem tudja. Hiszen már volt itt, ebben a városban nem olyan rég. Emlékszik, hogy találkozott Balállal itt is a Valianban történtek után és még...nem, mással nem. Bár meg kell hagyni, a Balállal való találkozás is eléggé homályba veszett azóta. Ittak, nem is keveset, valami fogadóban. Talán éppen ebben? És hogy utána megint hogyan váltak el, jóbarátokként vagy ellenségekként az kétesélyes. Bár kétli, hogy az előbbi opció lenne a nyerő.
Homlokára már nem ülnek ki az aggodalom ásta ráncok, mint akkor, nem gondol már a múltra, mert kitörölte onnan a fontos szereplőket a múltkori varázzsal. Ha meglátná itt Lyst, fel nem ismerné a lány legnagyobb meglepetésére, de nem is gond az, nem kell, hogy minden a múltra emlékeztesse. Csupán néha-néha térnek vissza zavaró gondolatként a Tarsis-i fogadóban látott fura figura szavai, de hogy ki lehet az a fehér fejű és honnan ismeri, még máig sem jött rá. Talán ha még egyszer összefutnának valahol a kontinensen szép vagy nem szép szóval, de elbeszélgetne vele, ám annak kicsi az esélye. Na, de nem is érdekes annyira, igaz, hogy rossz hírneve megelőzte ezek szerint már egyes helyeken, de úgysem az számít, amit mások gondolnak, hanem , hogy érzi, tudja, nincs még egészen veszve semmi, bármikor újra lehet kezdeni. És csak a tett számít. A felejtő mágia csak egy lépés volt a fény felé, most már nem tépik szét lelkét a múlt sötét karmai. Ideje megmutatni önmagának, hogy tud ő a helyes úton is járni...ámbár, hogy kinek mi a helyes, az relatív.
Ekképp morfondírozva foglal helyet a pult mellett és rendel valami italt, hogy lemossa vele az út porát.

//Aldo és Darthys, ha ő is jönne //

*A Tűz fogadót ajánlotta nekem az első utamba kerülő kósza. Nem a legjobb a híre, ahogy a másodiktól megtudtam, de kell egy szoba végre, amikor nem a szabad ég alatt, vagy egy fán alszok.
Az első alkalommal még nosztalgia fogott el, hisz évek óta nem másztam fára, de elszoktam már tőle. Kényelmetlen volt és a szúnyogok is ott cincogtak körülöttem egész éjjel.
De más miatt is kellene az a szoba. Rendezni kell a gondolataim.
Ahogy Merilien elhagyott, minden gondolatom kuszán kavargott egymás hegyén-hátán. A vérvörös hajú elf lány olyan dolgokkal ismertetett meg, amikről eddig úgy tudtam, hogy rosszak.
Bűnös, isteneknek nem tetsző dolgok. De akkor én is akartam, és ha visszagondolok, még mindig elpirulok. Nem is gondoltam volna, hogy én is képes vagyok olyanra, amit tettünk.
A fogadóba lépek és szinte azonnal megcsap a zaj, az alkohol szaga. Otthon, a faluban nem szoktam meg ezt. Ivó nálunk is volt, sőt a sárga ember olyan erős italt készít, hogy minden testvérem tántorogva tért haza egy pohárka után.
Édesapám nem is hitte el nekik, hogy csak egyet ittak, amíg ő is meg nem kóstolta. Lett is nevetés a népes családban, amikor a családfő is tántorogva, valami bölcsődalt dudorászva támasztotta meg az ajtófélfát.
A szemeim még mindig csillognak és érzem, ahogy rám szegeződik minden szem, amikor kinyitom az ajtót. Egy lány egyedül ezen a züllött helyen. Barna bőröm biztosan egyébként is feltűnővé tesz engem. Itt sem sok hozzám hasonló van.
Sietve indulok el a pult felé. Kevés darnámat tartó szütyőmet az ujjaim között tartom.
Minél hamarabb túl akarok ezen lenni.*

* Drakon gyaloglás közben elmerengett, a gondolataiban, az előző munkájára emlékezett vissza amikor elkapta azt a hírhedt kalózkapitányt. Útközben mosolyogva nézte a tenyerében lévő vaskos pénzeszsákocskáját, ami tele volt darnával.*
~ Amióta kiléptem a seregből, azóta jobban megy a sorom, szabadabb vagyok, a magam ura vagyok és csak ez számít. Ráadásul igen jövedelmező ez a mesterség, bár nem a legszebbek közé tartozik. De hát valamiből meg kell élnie az embernek. Vajon mi lesz a következő megbízatás? Ki tudja, de az biztos, hogy kell a pénz, kicsit félre is kell raknom, hogy legyen új felszerelésre. De azért ezt a sikeres küldetést most megünneplem egy korsó sörrel. ~ *töprengett el magában Drakon, aki éppen megpillantotta a Tűz Fogadót. Úgy döntött bemegy oda, amint belépett látta, hogy a fogadó tele van mindenféle alakkal. Miközben ment a pult felé, szemével végig mérte a helyet. Drakon igen óvatos ember volt, mindig felmérte a terepet.*
~ Ahogy sejtettem van itt mindenki boldog és boldogtalan, becsületesek és bűnözők. Hát igen, a jó sört mindenki szereti. ~
*Fejvadászunk mikor a pulthoz ért, a leült az egyik székre, majd megszólította a csapost:
- Egy korsó sört kérnék.- *Megkapta a sörét, kifizette és még egy kevéske borravalót is adott neki, majd nyugodtan elkezdett inni.*

//Fela és Drakon//
*Egy gyönyörű fekete hajú, barna bőrű nő lép be az ajtón. Még a fogadós kezei is felhagynak a pohár törölgetésével pár pillanatra, ahogy csodálkozva végigméri az idegent. Aldo sem fordul vissza azonnal a pult fele, miután a nyíló ajtóra vetette tekintetét, de igyekszik nem annyira feltűnően bámulni oda. Szeme sarkából végigkíséri a pulthoz sétáló hölgyeményt, s amikor az mellé ér, „véletlenül” rátévedő tekintete beleütközik a lányéba egy pillanat erejéig.*
~Hmm…csokoládé….~
*Enyhe mosolyra húzódik szájszéle, de már szól is a fogadós, hivatalos beszédbe elegyedve a hölggyel. Hátuk mögött újra nyílik az ajtó, most viszont nem néz arra, zsebébe nyúl talán pár darnáért, hogy rendeljen egy újabb italt, de valami miatt rossz helyen kezdett kutatni, mert egy üvegcse akad meg ujjai között.*
~ Ez meg mit keres itt? Jobb, ha biztosabb helyre teszem…~
*Lenéz, hogy kiemelje a mágikus folyadékot tartalmazó, ugyancsak mágikus fiolát, persze óvatosan, hogy a kéretlen szemek ne vethessenek rá pillantást. De az ember ugye, nem lehet sosem elég óvatos. A nemrég érkező vendég(Drakon) a pulthoz sietve foglal helyet éppen a hölgy és a mágusunk között, s talán nem vette észre, de egy milliméternyit lökött Aldo kezén, amikor a söréért nyúlt. És most ez elég is volt. Az üvegcse a földre került, persze nem törött el, mivel mágia védte, de a baj így is megtörtént. Lesett a kupakja, s tartalma párologva a levegőbe került..
Kellett neki magával hoznia a pokoli kellékeit Evolyranból…Ráadásnak még idejövet a hajón is lenyúlta egy vörös köpenyes mester bájitalait, cserébe, amiért több hónapon keresztül tanította a mester a vörösköpenyesek mágiáját…Most aztán találgathatja, hogy melyik folyt ki, és milyen kárt okozhat belélegezve, hiszen ő sem ismerte az egészet, max ha maga állította volna elő, de minek előállítani, ha egyszer könnyebben meglehetett szerezni…talán az olyat, ami nem tudta, hogy mire való, nem kellett volna elhoznia…talán…de hátha nem lesz semmi következménye annak, hogy  a levegőbe jutott.
Már nyoma sincs az egésznek. Az idő meg múlik tovább, mindenki ugyanott van, ahol az előbb, ugyanazt csinálja, mit az előbb…akkor ennyi. Remélhetőleg nem az lesz, hogy a pár perc múlva jön meg az igazi hatása, mert az olyan hangulatromboló lenne.
Nyugodtságot erőltet arcára, majd könnyedén lehajolva a székről, zsebre vágja a megüresedett fiolát. A fogadós épp a szobakulcsát adja át a barna hölgynek Újra találkozik tekintetük a nővel, Aldo újra rámosolyog kedvesen, de a nő ezt újra nem láthatta, mert vaksötét lesz úrrá a fogadón...

//Aldo és Drakon//

*Ezek a tekintetek, a részeg arcok, az alkohol illata, mind olyanok, amiket nem viselek jól.
Mintha valami egzotikus állat lennék, úgy mustrálnak. Rendesen zavarba is jövök, és eszembe sem jut, hogy az együttlét az elf nővel úgy felkorbácsolta hormonjaim, hogy talán emiatt követ férfiak tucatjainak tekintete.
Aki mégis sokkal inkább feltűnik, az egy fehér hajú férfi. Valamiért Adent juttatja eszembe és össze is rázkódok a gondolattól.
Szerencsére a fogadós hamarosan megkérdezi, mit szeretnék és én félve, hogy a megtakarított darnám nem lesz elég egy szobára sem, megszólalok. Lágy a hangom és félénk.*
- Mennyibe kerül itt egy szoba, fogadós uram?
- Három darna.
*Megkönnyebbülten sóhajtok fel, észre sem véve, hogy árgus szemek követik minden mozdulatom. De nem akarok itt, lent enni, így még valamit tisztáznom kell.*
- Vacsorázni is szeretnék.
- Ajánlhatom a konyha ajánlatát?
- Én egy falusi lány vagyok, elég nekem a legegyszerűbb ételük, csak meleg legyen…
- Ahogy parancsolja.
*Fizetek, és a kezem nyújtom a kulcs felé, amikor történik valami. Először is a fehér hajú, vörös kabátos férfi rám mosolyog. A hideg újra kiráz, pedig a mosoly nem olyan hideg, mint Aden arcán bármi is volt.
Aztán hirtelen elsötétül minden. Nem látok és mások meglepett, ijedt kiáltásaiból hallom, hogy nem csak én. A kulcs már vékony ujjaim között van, meg is markolom, de ahogy mozdulnék, valaminek nekiütközök és meglököm. Mintha löttyenne is valami lé és lehet, hogy a mellettem ülő, sört ivó férfit sikerült meglöknöm az italával együtt.
Halkan felsikkantok, majd kezemmel tapogatva próbálom kitalálni, mekkora kárt okoztam.*
- Bo…bocsánat!
*Eszembe jut, hogy a furcsa, fehér hajú férfi hogy megnézett és már csak egy pillanatra vagyok attól, hogy még ijedtebb legyek. A sötétben még csak azt sem látom, hogy mit csinál

*Drakon békésen iszogatta a sörét, mikor hirtelen minden elsötétült, majd a sötétséget követően pánik alakult ki a fogadóban. Drakon is meglepődött, majd érezte, hogy valami hátulról meglöki őt, és kilöttyen a söre, ezzel egy időben egy női hangot hallott, aki éppen bocsánatot kér tőle. Fejvadászunk tudta, hogy itt valami stimmel, majd a sötétben előrántotta a tőrét és felállt, majd szépen csendben várta, hogy mi fog történni, ott állt a pultnál kezében a tőrrel és felkészült a vakharcra. Drakon tapasztalt harcos volt és emellett igen megfontolt, nem esett pánikba, minden érzékét bevetette, amit csak lehetett. A pánik és a zsivaj, még mindig nagy volt, a székek eldőltek, az asztalok odébb csúsztak, mindezek hangja, hallatszott a pánikban.
~ Vajon mi történhetett itt? Csak úgy hirtelen nem sötétülhet be minden! Itt van valami szokatlan, valaki ezt szándékosan csinálhatta. Szerintem ez valami mágia lehet. Na de kivetne be ilyet? Ráadásul pont itt, és miért? Jobb ha figyelek!~
miközben a nagy lármában ezen töprengett érezte, hogy a mellette álló, személy még mindig mozdulatlan és szintén csöndbe van.
~ Érdekes a nő, aki véletlenül meglökött, ugyanúgy csendben áll mellettem. Ezek szerint ő sem esett pánikba~
Drakon megfogta a nő (Fela) vállát, majd így szólt hozzá:
- Kisasszony! Ugye ön a lökött meg az előbb és kért bocsánatot? Sebaj, el van nézve. Elnézést, hogy csak így megérintettem. Nem tudja, hogy mi ez a sötétség?- majd Drakon elengedte a vállát.

*Nem estem pánikba? Túl lassan reagáltam. A szemem a végletekig kinyílva mered a vaksötétbe és nem látok mégse semmit. Ilyen sötétet még életemben nem láttam. Még a felhős, csillagtalan éjszakákon is a dombságban dereng valahonnan egy kis fényforrás. Ha más nem, hát egyes bogaraké.
Amikor megfogja valaki a vállam, halkan felsikkantok és a hirtelen mozdulattal próbálom kitépni magam a fogásából.
Szerencsére a férfi hangja cseppet sem támadó, inkább udvarias és kimért és ez valamelyest megnyugtat, pedig kezdek egyre feszültebb lenni. Ez a sötétség nagyon ijesztő.*
- Én voltam, de nem szándékosan….nem is tudom, mi történt. Nem látok semmit. Ön lát?
*Végre felvillan néhány fénygömb, de ez sem jobb. Nagyon rémisztő sötét formák közelednek felénk és nekem semmi nincs a kezemben. Már majdnem ideérnek, érzem a bűzös lehelletüket.
Meglepődök, amikor az eddig közeledők közül egészen sokan visszarepülnek arra, amerről jöttek.
Úgy látom, legalábbis, mert ebben az alig derengő fényben, amit a varázslók csináltak, nem látok így se sokat.
Látom viszont azt a férfit, aki nekem tántorodik és nem is tudom, hogy mi csorog rám a szájából. Nyál, vagy valami más. Undorító, förtelmes és még sorolhatnám, mit érzek.
Pánikba esve nyúlkálok, de mindenütt nedves, és ahogy hozzáérek, el is kapom a kezem.
Végül ahhoz nyúlok, amihez Mumbasánál, a szeméhez. Ez már bevált egyszer és úgy érzem, hogy most is. Ordítás szakad rám én meg hátranyúlok és az első szabad valamit, ami a kezembe akad, arrafelé dobom, ahová az idegen hátrált fájdalmában.
Nem tudom, hogy talál-e, de a kezemben valami pohárszerű volt. Lehet, hogy az udvarias férfi korsója, amiből már így is löktem ki italt.
Közben hallom, hogy csukódnak az ablakok táblái és még inkább veszélyben érzem magam.*
- Ez nem lesz jó….nagyon nem lesz jó!
~Roza néni, mit is tanítottál nekem?!~
*Nem jut eszembe semmi.*

* A koromfekete sötétben hirtelen feltűnt pár fénygömböcske, amire fejvadászunk is felfigyelt, sejtette, hogy egy-két varázsló műve lehet. Valamelyest javultak a látási viszonyok, igaz csak alig-alig, de a vakharcban is tapasztalt Drakonnak az a pár fénygömb, már ajándéknak számított. A gyenge fényben kiszúrta a felé közeledő részeg embereket, érezte azok undorító piától bűzlő leheletüket, és hallotta csoszogásaikat amit instabil lépéseik keltettek.*
~ Na tessék, már csak ez hiányzott, akar egyet békésen iszogatni munka után az ember, erre ez van!~ *mérgelődött fejvadászunk magában, eközben látta a gyenge fényben, hogy a nyálukat csorgató részegek közelednek a mellette álló nő (Fela) felé, hogy zaklassák, majd hallotta a hölgy kiáltását. Drakon a hölgy elé lépett.
- Hé te mocsok részeg disznó! Hozzá ne merj nyúlni a hölgyhöz! - *kiáltott rá a nőhöz közeledő részeghez, majd ököllel egy felütést mért az állára, amitől egy nagy csattanás hallatszott. A részeg az ütéstől neki repült az egyik asztalnak, ott is egy nagy csattanás hallatszott, az asztal felborult és velük együtt a poharak is, amik széttörtek a padlón. Ezután Drakon ismét észre vette, hogy a hölgy felé közelít valaki.*
- Vigyázzon hölgyem még egy jön Ön felé! - *figyelmeztette a nőt, akinek megfogta a karját és félrehúzta egy picit őt, hogy ne érjen a részeg hozzá, majd Drakon csizmaorral pofán rúgta a közeledő részeget, ismét egy nagy csattanás, ugyanis bepiált barátunk ráesett az egyik asztalra, hatalmas zörej, az asztal kettétört.*
- Hoppá! Ejha, kicsit nagyobbat rúgtam a kelleténél. Hihetetlen békésen lejön iszogatni egyet az ember, erre ez van. Hölgyem, fogja meg ezt! Egy széknek a törött lába, ha kell használja. - *szólt Drakon a hölgyhöz, majd a földről kitapogatott, majd hirtelen felkapott széklábat, a hölgy kezébe nyomta. Még mindig sötét volt, fény alig volt, de a részeg csürhe, csak közeledett feléjük.

*Itt olyan ember is van, mint a mi falunk jobbjai. Ez a férfi, akinek a sörét kiöntöttem az előbb, többször is a védelmemre kel. Hallom, hogy törnek az asztalok és csattannak el a pofonok mindenhol. Soha nem éltem még át ilyet, de szerencsére nem bénultam le úgy, mint Norlan határában, amikor két férfi fenyegetett.
Nem Drakon hibája, hogy még így is van olyan, aki megkerüli. Hárman fogják le, ketten a csuklóját és a könyökét kapják el, a harmadik pedig a hasát célozza meg ökleivel, ha jól látom.
Én sem tudok sokáig figyelni, mert még eldobom az utolsó kezembe akadt poharat és hallom, hogy valaki fel is kiált a derengő sötétségben, de aztán a kezem már csak a levegő után kapkod.
Ez nem jó, végigszalad rajtam a forróság, de nem akarok elájulni.
Egy fél pillanattal később már valaki elkapja a csuklómat és a nyakamat is megszorítja, úgy tol a pultnak. A keményfa a hátamba nyomódik és fel is kiáltanék fájdalmamban, de nem tudok. Még csak levegőt sem tudok venni.
Aztán hirtelen olyan, mintha a fogadó akarna ránk szakadni. Megrázkódik minden és az engem fogva tartó férfi is elenged.
Köhögve kapkodok levegő után.
Néha egy-egy furcsa szót hallok a közelből, és nem tudom, hogy egy varázsló varázsol, hogy harcoljon a furcsa fogadó ellen, vagy valaki épp a fogadóra mond átkokat. Nem természetes szavak, az biztos.
Aztán hirtelen egy kar suhan el mellettem. Valami koppan a pult oldalában és olyan, mintha ez fém lenne.
Nem látom, hogy Drakonnal mi van, pedig jó lenne tudni. Szimpatikus volt, hogy próbált megvédeni.
Aztán mellém keveredik valaki és hirtelen megfogja a karom és elkezd húzni felfelé a lépcső irányába.
Megpróbálom visszahúzni magam. Mumbasa jut eszembe. Ő is erőszakos volt velem, azt akarta, hogy tegyem azt, amit ő akar.*
- Segítség!!!
*Remélem, hogy a lovagias férfi meghallja kiáltásom és kiment annak a karmaiból, aki fel akar vinni az emeletre.*

*Hiába ellenkezek, nem bírok a férfival. Sokkal erősebb nálam.*
- Segítség! Mit akar tőlem!? Engedjen el!
*Lehet, hogy nem is hallja, amit kiabálok. Már egy szoba ajtaját nyitogatja, amikor valaki meglöki. Érzem, hogy engem is ránt magával, és majdnem orra is bukok. Lehet, hogy csak egy másik kar ment meg ettől, aki hátrébb tol. Az előttem álló nagy darab férfi az eddig ráncigálómhoz beszél.
Úgy érzem, hogy hatásos volt a segélykérésem, mert segített nekem az, hogy segítségért kiabáltam.
Aztán az idegen, aki eddig vonszolt, érdekes hangzású szavakat mond és hallom, ahogy valami a falon koppan mellettem.
Hátrébb ugrok és úgy hallgatom tovább a szavaikat.
Még jó, hogy ilyen sötét van és hogy a bőröm sem olyan világos, mert így nem látja senki a meglepődésem és azt, hogy elpirulok. Jó szándékkal próbáltak megmenteni, én meg mint valami eszelős, kiáltoztam.*
- Én…nem hallottam! Bocsánat!
*Nem érzek hamisságot a hangjában és ahogy a másik férfival próbál barátkozni, számomra is barátságosabbá teszi.
Biztos vagyok benne, hogy varázsló a férfi. A tűz lángjainál már látom, hogy az a különös, fehér hajú idegen, aki a pultnál állt, amikor megérkeztem és úgy nézett, mintha még sosem látott volna nőt.
A tűzfalra nézek. Hát Roza magam ilyet nem tanított nekem.
Amikor látom, hogy a varázsló is elindul befelé, én is elindulok.*
- Mindketten sokat tettetek értem…
*Megmozdulnak a falak, megint. A hirtelen mozgásra még a padló is megremeg alattam és én el is veszítem az egyensúlyom és zuhanni kezdek a föld felé.*

*Erős karok ragadnak meg. Érzem a kemény izmokat rajtuk. Megint hálával tartozok.*
- Köszönöm….úgy látszik, ma csak a baj van velem…
*Szabadkozok, de közben a varázsló már fényt varázsol, és én csak nézem, hogy miket tud. Nem tudom, hogy Roza néni is tudna-e, ő inkább csak gyógyított és minden mást a természetből vett. A tüzet, a vizet, a növényeket. Nem félt bepiszkolni a kezét. A faluban furcsán is néztek volna rá, ha csak varázsolgat és a bőre nem kérgesedik meg az élettől.
Kimeresztett szemekkel nézem a plafonon világító aprócska gömböt. Azt hittem, lángra kap a szoba tőle, de csak világít. Miféle varázslatokat tudhat ez a férf?*
- Fela vagyok. Fela Husani.
*Nem tudom, hogy az ablak csapkodásától hallja-e bármelyikük, amit mondok, de én azért szégyellem magam. Édesanyám és édesapám nem erre neveltek.
Nem tudom, hogy féljek-e ettől a férfitól, vagy tiszteljem, de valahogy úgy érzem, hogy vonz magához. Talán a belőle áradó magabiztosság, határozottság, vagy a hatalom érzése miatt.
Kitágult szemekkel figyelem, hogy az ablakon keletkezik-e repedés, miközben a varázsló varázsolni kezdi.*
- Nem vagyok én hölgy, egyszerű földművesek leánya vagyok. Nem félek a kétkezi munkától. Mondjátok, miben tudok segíteni. Nem akarom, hogy ránk szakadjon az egész fogadó!
*Lehet, hogy csak én hallom, de mintha a becsukódott ajtó is be akarna szakadni mögöttem.
Oda-odapillantok.*
- Valami van az ajtónál….

*Nem maradok rest, amikor az ablakot sikerül kitörniük. A harcos és a mágus a szekrényt próbálja odatolni és itt már én is odaférek segíteni. Most megmutathatom, hogy délen a nők keze is megkérgesedik a munkától. A földmunka izmokat is növesztett vékony testemre, és most én is tolni kezdem a szekrényt.
Közben hallgatom a harcost a szökési tervről.
Aztán a fehér hajú férfi, aki Aldonak nevezi magát, ellenvetését is elmondja, és szerintem neki van igaza.
Ha Drakon ellen újra a lefegyverző bűbájt alkalmazza a varázsló, akkor én nem látom tisztán, hogy sikerül-e megint elvennie a fegyvereit, sem azt, hogy kirepülnek-e az ablakon.
Nem tetszik, hogy ennyire nem értenek egyet. Férfiak.
Mindig egymást akarják túlszárnyalni. Miért nem tudnak zökkenők nélkül együttműködni?
Végül csak elkezdek ereszkedni le a függönyön. Ujjaim elmarkolják a rögtönzött hágcsót, de ekkor a mágus megcsókol engem.
Döbbent szemekkel nézek rá. Merilien után ez a második eset, hogy megcsókolnak.
Olyan hirtelen fordít hátat, hogy nem tudok mit válaszolni, pedig, ha már magamhoz térnék, az első dolog egy pofon lenne a magabiztos arcára. Nem volt joga ehhez a csókhoz.
Mivel erre nem ad lehetőséget, így az ajtóra nézek, ami felé tart.
Még látom, hogy a kilincs betörik, és nem akarom megvárni, milyen gonosz szabadul a mágusra. Inamba száll a bátorságom és amilyen gyorsan csak tudok, leereszkedek a hágcsón.*
- Betörtek….
*Jegyzem meg zavarodottan Drakonnak, ha már ő is lent van. Biztos látszik rajtam, hogy történt odafent valami, és amikor az üvegcsével a kezében megjelenik a varázsló, még inkább zavarba jövök tőle.
Csillogó szemeim is árulkodnak.*

*Nem elég, hogy Aldo megcsókol, meg a fogadóban az a sok történés, most még úgy érzem, mintha az egész világ felfordult volna. Nem mondom meg a kopasz harcosnak, hogy miért jöttem zavarba. Nem vagyok már kislány, hogy bepanaszoljam, ha kapok egy csókot a számra. Főleg Merilien után nem érzem már magam annak.
Csak kapkodom a fejem. Hirtelen olyan sok minden történt. A mi falunkban ehhez képest olyan lassan történtek a dolgok. Semmi új, semmi hirtelen, vagy ha igen, akkor nem ilyen sok egyszerre.
Egyik megvádolja a másikat lopással, a másik visszavádol, miközben magát mentegeti.
Nekem ez sok.
Most a legszívesebben elrohannék közülük, mint kislánykoromban a bátyáim vitája közben.*
- Egyikőtök a másikótokba vetett bizalmat töri össze. Így hogy bízzak bárkiben is?!
*Kétségbeesett tekintettel nézek hol az egyikre, hol a másikra.*
- Mindketten megmentettetek. És ez a harcos még udvarias is volt velem. Miért nem tudtok békében meglenni egymással?
Honnan tudjátok, hogy az üveg volt az oka mindennek?
És ha még nincs vége?
*Lehet, hogy kicsit pánikolok, de nem szoktam hozzá, hogy ennyi minden történjen velem. Az idegeim nem bírnak el ennyi eseményt. Még mindig nem aludtam egy jót, mióta útnak indultam.*

*Nem tudom, hogy miért is hittem ennek a mágusnak. Drakon nagyon figyelmes ember lehet, nekem abban a nagy zűrzavarban fel sem tűnt, hogy csörög valahol pénz, vagy valakinek a pénzes ládikáját ürítik esetleg.
Érzem, hogy melegség önti el az arcom. Biztos, hogy szégyenemben elpirultam azokra, amiket Aldo mondott. A varázsló nem jó ember. De amiket mond, feledtetik velem még azt is, amit Drakon kérdésére válaszoltam volna.
Meglepetten nézek rá Drakonra, hogy ő is azt hallotta-e, amit én, vagy pedig én hallottam rosszul.
A döbbenet biztosan kiül az arcomra, és már nem pirulok. Kikerekedett szemekkel nézem a mágus magabiztos arcát.*
- A legbecsületesebb az lenne, ha most visszavinnéd. Most mondtad, hogy te dobtad le a földre az üveget. Emberek haltak meg…miattad.
*Bizonygatom, és csak most érzem át én is, hogy mitől menekültem meg. Meg is ölhettek volna, vagy még rosszabb.*
- Te nem vagy jó ember, Aldo.
*Jegyzem meg és inkább Drakon felé húzódok, még a karunk is összeér, ha nem húzódik el tőlem. Én is az utcát és az eget nézem. Nem tudom elhinni, hogy egy pici üvegben lévő kis lötyi még az égre és a városra is hatással tud lenni. Sőt, az égre és a földre is.*
- Mi van, ha még mindig a fogadóban vagyunk és ez az egész csak egy varázslat?