Tűz fogadó

//Januári 5. Küldetés: A csaló//

A napom fárasztó volt és pihenni tértem be a fogadóba. Itt már egy kisebb tömeg is jelen volt. Ami nem zavar hisz nem vagyok ember gyülölő. Leülök egy asztalhoz és türelmesen megvárom a pincért vagy a tulajt. Nem rohanok senki elől, hogy csapkodjak. A zajos társaság, egy asztalnál csoportosul, ahol kártyázók dühös hangja rezzen.
- Már megint veszítettem, nem igaz, hogy nincs valami svindli a dologban.
- Ha nem tudsz veszíteni ne játssz - Hallatszik egy mási hang.
Ez a hang magabiztosabb, biztos, hogy a győztesé. Mimásért lenne vidám a hangja.
- Mindegy, rájövök ha addig élek is.
- Nekem megfelel, nem az én időm pazaroljuk.
Végre megtalál a fogadós is, így a figyelmem elterelődik a társaságról.
- Mivel szolgálhatunk utazó? A kínálatunk ugyan általában változatos, de ma kicsit sok a vendég mint látod.
- A csürhe nem érint, és nem akarok urizálni, jó a hideg étel is. Bármi, ami esetleg akad, és sör hozzá.
- Nem vagy egy válogatós ember mi? Szeretem az ilyen vendégeket.
A szavain csak mosolygok, még ha tudná mennyire beletalált a százas körbe. De nem én leszek az aki erről felvilágosítja.
- Nem igazán, ezt eltaláltad. Van üres szobád, vagy legalább az istállóban el alhatok?
- Van szobánk bőven. Mostanában a vendégekből akad hiány, több okból is. Az egyik ott ül.
Mutat a kártyás asztalra, és az azt körülvevő tömegre.
- Valami gond van vele? Úgy tudtam az ilyenek növelik a bevételt.
- Igen normál esetben egyetértenék, de ez a fickó kiöli a vendégeimet.
- Ha gondolod ránézek, úgy sincs elfoglaltságom. Ha csal kidobom innen meg a városból.
A játékosokat figyelve eltöprengtem, de hamar fel is adtam hisz megjött a kajám. Miközben az ételt fogyasztom és figyelem a játékosokat, egy régi emlék idézőik fel bennem.
Mia és még ketten ültek az asztalnál és igyekeztek legyőzni engem. Legtovább a cserfes kis boszorkány tartott ki, de ő is csak azért mert csalt. No nem mintha én nem, de sikerült döntetlenre kihoznunk. Fizetni ugyan nem akart, és még három bajkeverő is az utamba állt. Nem voltak ellenfelek, de bosszantott, hogy feltartanak…
Az emlék felidézése és a kajám egyszerre ért véget, így fogtam az italom és a megürült helyre ültem.
- Szabad beszállni a következő körbe? – Nézek rájuk ártalmatlanul, és gyakorlatilag nem zavartatva magam. Sem az asztal társaságától, sem a fő kolompos verőembereitől.
- Miért ne, mindig jól jön a friss dharna. – Néz a fickó rám. A többiek csak morognak az orruk alatt, vélhetően van jobb dolguk is mint velem jó pofizni. Belemerülünk a játékba, néhol vesztek, néhol nyerek. Persze ez nem furcsa de még nem látom át a játékát. Ő az enyémet valószínű, hisz egyre több pénzem kerül át az oldalára, ami egyelőre még csak bosszant. A játék stílus is megváltozik amikor már csak ketten játszunk, hisz a többiek már legatyásodottak. A kártyabűvész végre kimutatta a foga fehérjét, és komolyabban kezdett el játszani. Vagy csak csalni? A játék kezd élvezetes lenni, noha úgy néz ki, ki fognak fosztani. Már ha hagyom, de erre nem fog sor kerülni. A beépített emberét már kiszúrtam, a jelzései egy része elég könnyű volt értelmezni. A nagyrésze viszont rejtély szóval, ha végeztem a társasággal, a kibicet csípem nyakon és addig pofozom míg meg nem tanulom az összes jelzését. A harc a végéhez közeledik, és végre elkövette az első hibát a csalása láthatóvá vált. Nem a szokásos kártya az ingujjban trükköt használta, hanem a reflexeit kihasználva alulról osztott önmagának, ahova a keverése alapján jó lapokat keverhetett. Lecsapok a csuklójára.
- Akkor mára ennyi volt a játékod csaló!
- Nem tudom miről beszélsz idegen, itt senki se csal.
- Senki csak te és a csapatod.
A csuklóját megszorítva tervezem bevallásra kényszeríteni, amikor a hátamnak csapódik egy szék. A fejemmel félig az orv támadó felé fordulok, aki bízhatott az erejében. De most valószínűleg döbbenet ül az arcán. Ha ember lennék jó eséllyel sikerül meg rogyasztania. Az elmart csibész kihasználja a lehetőséget és tőrt rántva megsebzi azt a karom, ami lefogja. Megragadom az orvtámadót, és a csalóhoz vágom. Igyekszem teret nyerni magamnak, hisz ki tudhatja hány társa van az eddig kifigyelt két példányon kívül. Ez hamar kiderül, hisz még négyen rántanak kést, a nézők meg a szélrózsa összes irányába igyekeznek eltűnni az útjukból.
- Látom, szépen összejöttünk. Megadom a lehetőséget a vallomásra.
Nem meglepő a reakció ami következik tőlük. Kiröhögnek. A legközelebbit nézem ki elsődleges célpontbak, hisz ő lehet az erő a csapatban. Na meg le is próbált csapni. Ha mágiát használnék már feküdnének, de most nem ez a célom. A harckésségem a béka feneke alatt van ideje felhúzni azt is. Jó, ha azt nézzük mágusnak sem vagyok valami kiemelkedő, csak egy átlagos erőjű példány. Na de kezdjük az edzést, hisz ugyan sárkány se vagyok, de már ember se nagyon. Erőből gyorsítok ahogy a sárkányok is teszik ha gyorsan végeznének a csürhével. A melák arcára kiülő döbbenettel nem érek rá foglalkozni, megragadom és a plafonba ágyazom. Nem ő a veszélyesebb, de lelassíthat a védekezésben, így ő az első áldozat. Na meg a vadászat első szabálya az erőssel kezd a harcot, ha végeztél a biztosra vett szövetségessel a legtöbben berezelnek. A célt részben el is értem a két nyápic el is dobta a kését és a kijárat felé vennék az irányt. A melákot leválasztom a plafonról, és a menekülők után dobom. A trió akik maradtak kihasználják a figyelmetlenségem és három oldalról ugranak nekem. Megsebezve és felbosszantva engem. A legközelebbi felé fordulok és figyelek a többire is, de így is több támadásuk elér. Nem vagyok elég gyors. Ideje kipróbálni valami újat, feladni a méretből eredő előnyt és elnyerni a sebességet. Megszüntetem az évek óta megújított méretnövekedést, gyanítom ezzel okozok nekik némi meglepetést, bár még így is kilógok a tömegből.
- Na nézzük, mit érek el így.
A támadást a kiválasztott ellen, szintén erőből oldom meg, hisz nincs kedvem sok sebet beszerezni, és már így is vérzek, mint egy gyengébb szökőkút. A sebességem megnőt, és vele az ütőerő is. Valamit rosszul értelmezhettem az elmúlt évszázadokban. Lenézek az öklömről lógó szerencsétlenre, vissza kell fognom magamat. Nem gyilkolni vagyok itt. Leejtem a fickót, és máris lecsapok a következőre. Gondolom én, de a vipera csaló gyorsabban reagál mint gondoltam. Megvágja a társa felé tartó csuklómat. Ezzel mondjuk hibát is vétett, megragadom a csuklóját és összezúzom.
- Ne játssz a bökőddel gyerek, a felnőttek még elvernek.
A férfi üvöltve esik térdre, a társa immár a menekülést fontolgatja. Noha már késő, nem vagyok engedékeny hangulatban. Mire bármit tehetne lecsapom, és az üvöltő mellé guggolok.
- Ez volt az utolsó alkalom, hogy itt játszottál. Noha rajtad kívül is egy rakás csaló játszik itt. Azért betartják azt a szabályt, hogy nem éheztetik ki a helyet, ahol dolgoznak.
A pénzemet, amit elbuktam magamhoz veszem, na meg némi pluszt is. Az asztal és a székek javítására, na meg az én eddigi és ezutáni költségeimre. Leülök egy mit ad isten üresen árválkodó asztalhoz, miközben a tömeg felprédálja a hat idiótát, és eltüntetik őket a fogadóból. A hely pillanatok alatt mutat fricskát a valóságnak. Az asztalok a helyükre kerültek, még a széttört bútorok is cserélve lettek, mindenki cseveg kártyázik mintha semmi nem történt volna az elmúlt percekben.

//Januári 5. Küldetés: A csaló//

Hosszú nap után éri el a fogadót a férfi nincs más vágya mint enni és egy hideg sört inni. Régen nem szeredet úgy az alkoholt mint manapság de változnak az idők. Alig hogy az ajtóhoz érne két férfi lép ki azon és haladnak el mellette.
- Ez az átkozott kártyás tuti csaló! Az összes darnám el szedte!
- Igen az ennyimét is!
A férfi ugyan hallotta a két panaszkodót de ez most őt nem érdekli, küllőmben sem az ő gondja és van jobb dolga is. Egy ritka Nekromanok nevű könyv után kajtat ami növelné a mágiáját de sehol nem leli amit keres. A minkor a fogadóba lép be körbe pillant és a kései óra ellenére elég sokan vannak. Keres egy helyet magának és leül, régen járt már erre nem csak a fogadóban magán a környéken is. Míg vár észre vesz egy kártyás csapatot egy másik asztalnál, ami nem lenne szokatlan de valami nem stimmel velük. De el fordul mert ekkor oda jön a tulaj ls meg szólal.
- Jóestét ifjú vándor! Kérem mondja mit adhatok? Változatos étel kínálatunk sajna meg csappant mert ma szokatlanul sokan vannak.
- Nem kell más nekem egy kis étel amit megehetek és egy nagyobb korsó sör.
- Á látom nem vagy aza finnyás válogatós fajta. Szeretem amikor ilyen  téved be a fogadóba.
A fogadós nem is tudja mennyire eltalálta, bár Nar régebben is volt itt de erről nem fogja felvilágosítani őt.
- Mod fogadós van kiadó szobád? Vagy az istállóban meg szálhatok?
- Jó uram van ám szoba nem is kevés. Tudja mostanság nem igen szálnak meg az emberek itt miatta.
Biccent az asztal felé amit a mágus az előbb figyelt és gyanús volt neki. Vannak akik rezgést bocsátanak ki a mikor mágiát használnak és gyanús a sárkánynak hogy ő vagy ők is ezt teszik.
-Figyelj ha akarod rájuk nézhetek és ki is zavarhatom őket innen ha akarod, de semmi sincs ingyen ugyebár.
A fogadós csak bólint és már intézi a férfi rendelését. Ekkor elmerül gondolataiban a gyerekkorában, a háborús emlékein, szerelmén, barátján és egykori sárkány mentorán. Sokáig nem gondolkodik hiszen megérkezett a harapni való és a jól megérdemelt itala is. Neki is lát enni bár ez nem aza finom csirke amit akkor evet amikor Nie vel itt ismerkedtek meg, de jobb mint a semmi. Miután befejezte étkét nagyokat kortyol a sörébe, figyeli a kártyázókat és a körülöttük lévőket is. Biztos benne hogy a nagy darab és a többi akik a közelében vannak az emberei. Ivott ismét egy nagyobb kortyot a sörbe majd az asztalhoz lépett.
- Nem baj ha a következő körbe én is beszállok?
Persze a kérdés költői hiszen már le is ült a kártyázók közé ő maga is, hamar elkezdődik a játék és csak úgy cserélnek a darnák gazdát. Ám egyszer csak feltűnik a mágus alaknak hogy fogy a darnája és a szerencséje is, míg partnere mert ekkora már csak a sárkány és az idegen maradt a játékban egyre többet nyer. Nar nem ostoba és tudja hogy itt svindli van a dologban, sőt a csaló érdekesen dolgozik. Nem mágus a biztos de nem is ingújban a kártya trükköt használja, egyszerűen el van bűvölve a pakli, így akár mit is oszt le mindig hozzá kerülnek a jólapok. A sárkány megunja a szórakozást és elkapja a kezét a másik férfinak majd el kezdi szorítani.
- Na akkor itt a vége barátom! Ma már itt nem fogsz pénzt csalni ki másoktól!
- Mit képzelsz te magadról én nem csalok!
Kiált fel a másik, a mágus a lapokra pillant és izzik a szeme arany-narancs színben és a varázslata a csalónak megszűnik, így menten kiderül a kis turpissága. Természetesen a fel bérelt barátai ezt nem nézik jó szemmel. Ekkor kést rántanak és a sárkány körbe pillant.
~ Haj még ez is?
Nincs mit tennie Narnak tudja hogy itt verekedni kell. Amíg nem a fő kolomposra figyel addig egy tőrrel meg vágja a kezét, nem okoz nagy sérülést de elég a hoz hogy el eressze. Ekkor A nagy darab neki rontana de Nar ezt kikerüli és ad neki egy gyomrost, majd odébb megy hogy mindenkit jól lásson. Ugyan szereti a mágiát de ezeket a tuskókat testi erővel tervezi elintézni míg a fő kolomposnak mást tartogat. Kivonja kardját és a másik kezében a tőre van, a legrosszabb kor támadnak rá hisz most igen vad korszakát éli a sárkány. Éppen neki rontana az egyik ember forma mikor Nar félig sikeresen ki tér előle, de még így is egy mélyebb sebet ejt rajta, ekkor jönne a nagyobb darab is és elővesz ő is egy szabja szerű kardot, ami nem tetszik a sárkánynak. Nem rossz kardforgató de azért ez egy igen nagy szabja és hát elég erősnek tűnik a férfi is. Igaza is lett hiszen elég erősen csap oda neki, persze a sárkány nem ejti el a kardot amin meg lepődnek azok akik nézik ezt az egészet, és a csalók is.
- Meg lepi!
Mondta a sárkány és izzottka a szemei és egy ijesztő mosoly ült ki az arcára. De ekkor már késő volt a nagy darabnak a tőrével a hasát össze szabdalta és levágta kardjával a fejét, Volt olyan a társaságban aki menekült volna de Nar egy nagyobb asztalt vágott az ajtó elé, így kéntelenek voltak harcolni. Ahogy Nar rájuk rontott a tipikus erővel sárkány stílusában egy ügyesebb harcos ellenfél ki tért és meg vákta a sárkányt. A seb ekkor vérezni kezdett és a többiek is rá rontanak, a sárkány védekezik a kardal és időnként el nyiszatol egy torkot vagy más testészt az ellenfeleken.
- Jó ezt fejezzük be!
Szólal meg a sárkány ám ekkor ismét rá támad az egyik testőr forma, és kiüti a kést a kezéből majd egy laza mozdulattal a kardot is. Ekkor többen is neki támadtak és ki kézzel ki ököllel próbálja meg sebezni több kevesebb sikerrel. Ekkor erősebben üti arcon egyik ellenfelét aki azonnal megtér a holtak urához, míg egy másikat a torkánál ragad meg. Ekkor a főnökük is beszáll a buliba és meg vágja Nar karját amiben a szerencsétlen fuldoklik. Izzó szemekkel néz rá.
- Na játszani akarsz? Nyugi mindjárt te jössz.
Majd ki töri a férfi nyakát akit eddig a kezében tartott és az utolsó hoz vágja akkora erővel hogy az is ott marad a földön.
- Na akkor hogy is volt?
- Kérem akár mi is maga hagy on békén!
A sárkányt ezek a szavak nem hatják  már meg és így folytatja.
- Ez volt az utolsó alkalom, hogy itt játszottál. Noha rajtad kívül is egy rakás csaló játszik itt. Azért betartják azt a szabályt, hogy nem éheztetik ki a helyet, ahol dolgoznak. Ez volt az utolsó tetted barátom.
Mondta a sárkány és elkezdett varázsolni.
- Sötét árnyak pokolbéli lények,
  tüntessétek vigyétek el őt innen.
  Se híre se hamva ne maragyon e vidéken
  sötét erők csatlós népe pusztítsátok el őt innen örökre.
Miután a varázsige elhangzott az egész fogadóban árny alakok jelennek meg akik a csalónak esnek és elragadják szó szerint a falon keresztül, végül semmi se marad belőle. A fények vissza jönnek a sárkány pedig fél térdre esik.
- Köszönöm mágus!
Mondta a fogadós és már nyújtana át a darnákat amire utalt az elején. Nar egy szót sem szól hanem helyette nehezen oda megy az asztalhoz és elteszi az ott lévő darnák nagy részét a kiadásair majd a tőrét kardját elteszi és így szól.
- Mutasd a szobám és hozz még valami drága és erős piát de gyorsan!
A fogadós szól a pincérnek akik már is intézkedik és már a szobában van a sárkány, hejre teszi magát varázs latokkal és nagyot kortyol az italba majd halkan így szól.
- Ezt rád drága Shuga Melfyomer!
Majd lefekszik és alszik egy nagyot, másnap össze pakol és elindul a város felé hogy megnézze ott talál e olyan mágus boltot a hol a sötét Nekromanok könyvet meg szerezheti.