Tűz fogadó

*Drakon nem is mond semmit arra, amit mondtam Aldoval kapcsolatban. Az jut eszembe, hogy talán én értettem félre valamit, pedig a harcos eddig úgy tűnt, hogy nem pártolja a mágust túlságosan.
Kissé zavartan állok én is be velük a tető alá és még jobban zavarba jövök, amikor Aldo megmagyarázza, amit én félreértettem.*
- Bocsáss meg, akkor félreértettem…
*Szabadkozok a fehér hajú mágusra nézve. Aztán inkább ki sem nyitom a számat és hallgatom, amit ő, meg a fejvadász beszélgetnek. Pedig szólt nekem is kérdés, de én elsiklottam felette.
Nem tudom, hogy mi elől menekül ez a mágus, de úgy gondolom, hogy akik felejteni akarnak, azok futnak valami elől.
Nem vagyok egy nagy életbölcsességgel megáldott valaki, az Roza mama. Én csak egy egyszerű, falusi leányzó vagyok.
Aztán egyszer csak Aldo odébb áll. Követem a pillantásommal, azután inkább Drakon felé fordulok, és végre eszembe jut, hogy kérdezett valamit.*
- Délről jöttem, egy kis faluból. A Déli-dombságból. Te honnan jöttél?
*Közben a varázsló vissza is ér és nem jó híreket hoz. Nem tudom, hogy tényleg úgy van-e, ahogy kérdeztem, de a sok gyanús dolog itt az utcán…még a saját falunk utcája sem üres ennyire.
Aldo leül és engem bámul. Én először elkapom a pillantásom és inkább a földet kezdem nézni, zavaromban elrébb nyújtom az egyik kis lábfejem és azzal rajzolok a földre.
Aztán újra Aldora nézek, de ő még mindig néz. Elvörösödök és újra lesütöm a szemeim.*
- Van rajtam valami furcsa, Aldo?

* Fejvadászunk kicsit sem örül annak, amit a varázsló mond. Szét néz körbe hátha lát valami járókelőt, de hosszas és alapos pásztázás után is azt tapasztalja, hogy sehol senki és az utcák teljesen üresek. Ha nem zuhogna az eső, nem dörögne az ég, akkor még azt is lehetne, mondani, hogy síri csönd van. *
- Hogy én honnan jöttem? Az nem fontos, én mindig máshol vagyok, ez a fejvadász élet egyik velejárója. - *felel a hölgy kérdésére, majd ki vesz a tarisznyájából egy papírt, direkt úgy, hogy egyikük se láthassa. A papíron egy felhívás található, valamint egy kalózkapitánynak a rajzolt arcképe és egy igen magas összeg, ami a kiszabott vérdíjat jelöli. Elteszi a papírt, majd elővesz egy térképet, amit gondosan áttanulmányoz.*
~ Ejha van ám itt pénzösszeg rendesen! Ráadásul itt a kincs is, viszont ez nehéz menet lenne, még nekem is. Ugyanakkor ez a mágus, pont kapóra jöhetne nekem. Ketten biztos, hogy sikerülne!~
*Ezt követően egy ránéz a mágusra, aki éppen őt figyeli, majd megszólítja*:
- Te Aldo! Mit szólnál egy "kis" pénzkereséshez? Ha kijutunk ebből az ördögi mágiából, a részleteket elmesélem. Ahogy elnézlek téged, szerintem tetszeni fog a dolog. Viszont, most próbáljunk kiszabadulni valahogy. - *mondta, majd eltette a térképet, felállt felszedett a földről egy nagyobb darab követ, majd teljes erejéből neki dobta az ablaknak. Az ablak bizony betört, oda ment és benézett az ablakon, majd meglepődve így szólt.*
- Hé! Gyertek csak! Itt vannak benn emberek és alszanak. Mi lehet itt? Talán kezd elmúlni a mágia hatása? Aldo most próbáld meg kinyitni az ajtót.

*Drakon, a fejvadász nem árulja el, hogy honnan jött. Én úgy értettem, hogy melyik városban, vagy faluban született. Egyáltalán lanuriai-e.
De nem kérdezősködök tovább, már mással foglalkoznak. A fejvadász a mágust kéri fel valamilyen közös munkára és én úgy gondolom, hogy jobb, ha nem is gondolkodok rajta, mi az. Erőszakos, gyilkos dolog lehet.
Amikor a fejvadász betöri az ablakot, én is odamegyek, és véletlenül meglököm egy kicsit a mágust, miközben benézek az alvó emberekre.
Gyorsan elhúzódok tőle és úgy hallgatom végig, amit mond.
A hátam is borsódzik, ha arra gondolok, hogy ez valami démoni, sötét mágia.
Jobb lenne kimaradni belőle, de ha meg arra gondolok, hogy ők bemennek, én itt maradok, akkor inkább velük tartok.
Kicsit furcsának találom, hogy megint Drakon menjen előre, mint amikor kifele másztunk.*
- Aldo, kifele azt mondtad, hogy a hátunkat véded, akkor is Drakon mászott előre. Most viszont oda akarunk visszamenni, ahol a mágia van.
Ha azt mondod, hogy a kis üveg volt az oka odabent, akkor nem ott a legerősebb a mágia?
Nem lenne jobb, ha te mennél előre? Te mágus vagy, több dolgod volt ezzel, mint nekünk….
*Megint Drakonra nézek, de közben látom, hogy a fehér hajú férfi, mintha meg sem hallotta volna, amit mondtam, odébb áll.
Dühösen toppantok a lábammal.*
- Én csak egy falusi lány vagyok, de attól még tudok gondolkodni! Nem fordíts hátat szó nélkül, ha hozzád beszélek!
*Aztán újra Drakonra nézek, kíváncsi vagyok, hogy ő mit gondol erről.*

- Igaz amit a hölgy mond. Én nem értek a mágiához, viszont Te Aldo igen. Ha mi ketten a a hölggyel bemegyünk és történne valami akkor bent ragadnánk, viszont Te kinn maradnál. És mivel a fogadóból is úgy szabadultunk ki, hogy belülről törtük szét, félig mágiával félig fizikai erővel. Kívülről nem biztos, hogy tudnál mágiát használni, hiszen ennek az épületnek az ajtaját is kívülről próbáltad kinyitni mágiával és nem sikerült. Bár...... nekem egy sima kővel sikerült az ablakot betörnöm, ez is furcsa és nem is értem. Chh... nekem már kezd nagyon elegem lenni. Inkább próbáljunk kitalálni közösen valamit. Aldo nem tudsz ilyen mágiablokkoló varázslatot? - *szólalt fel Drakon. Majd ismét körbe nézett, de minden ugyanúgy volt, ráadásul a vihar is kezdett még jobban tombolni. Immáron jégeső esett, diónyi nagyságú jégdarabok, valamint a szél is nagyon erősen fújt. Kegyetlen mennydörgés és villámlás, az egyik villám belecsapódott az épület előtt 20 méterre álló fába, ami kigyulladt. A következő villám pedig abba a fogadóba amiből kimenekültek.*
- Ez nem lesz jó! Most tényleg vihar van? Vagy ez még mindig e mágia hatása? - *kérdezte Drakon.*

*Ha tudná…nem csak szikrákat, még pofonokat is tudok szórni, ha tényleg dühös vagyok. A bátyáim tettek róla, hogy legyen alkalom erre.
De hallgatva a visszatérő mágust, egy dolog biztos. Én nem akarok egyedül maradni idekint.
Nem tetszik nekem ez a mágus. Túl sok félét beszél, nem tudom eldönteni, mikor mond igazat és mikor nem.
A villámcsapásra összerezzenek. A másodikra pedig még jobban. Közelebb állok Drakonhoz, valahogy biztonságban érzem magam mellette, még ha fejvadász is.*
- Olyan nincs, hogy ilyen közel csapjon le egymáshoz két villám. Tudom, arra felénk mindennaposak a viharok. Sok villámmal.
*Teszem hozzá suttogva, miközben Drakon szemeibe nézek. A férfi nyugodtsága most nagyon sokat számít nekem.
Félek, mert olyan dolog ez, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem lehet elfutni, sem elbújni.*
- Ha te bemész, én nem maradok kint…
*Jegyzem meg, és most tényleg félek. Drakon nélkül egyedül csak egy védtelen nő vagyok, semmi több idekint. És én azt hiszem, hogy nem csak a fogadóban van mágia, hanem a vihar is amiatt van.

*Drakon nem bír maradni és én is indulok be utána. Odabentről dulakodás zaja hallatszik ki és meg is torpanok az ablakban. Nem volt időm mondani Drakonnak, hogy van saját tőröm is, ott van a zsákomban, mert már be is ment, így most a tőrrel a kezemben ácsorgok odakint és hallgatom a verekedés zaját.
Egyszerre valami eltakarja az ablakot és éppen csak időben ugrok hátra egy sikítás kíséretében, hogy ne üssön le a lábamról az a hatalmas férfi, aki ott repül ki.
Nem tudom, hogy Drakon, vagy Aldo dobta ki, de nagyon erősnek kell lennie.
Nem megyek oda hozzá, de kinyújtott karral tartom magam elé a fejvadász tőrét, sőt a sajátom is előveszem, míg a zsákom eldobom, hogy ne akadályozzon.
Az életem sokkal többet ér, mint az a zsák.
Ez a férfi elvigyorodik, és én rémülten hátrálok a fal felé. A hátam meg is támasztom, nem tudok hátrébb menni. A férfi csap egyet a tőrök felé és Drakonét ki is üti a kezemből.
Aztán löki el őt Drakon, akit nem is láttam, mikor érkezett vissza, valószínűleg az ablakon keresztül.
Megkönnyebbülök egy rövid időre, aztán inkább azt nézem, hogy küzd a hatalmas ellenféllel a fejvadász.
A döbbenettől, nem láttam még ilyet, a falubeli fiúk nem életre-halálra verekedtek, csak birkóztak egymással, vagy pedig rövid ökölharccal döntötték el mindig a vitás kérdéseket, nem tudok segíteni. Ámulva figyelem, ahogy egymás üti és rúgja a két férfi.
Amikor Drakon győz, odasietek hozzá.*
- Meg kéne tisztítani a sebet.
*Jut eszebe Roza mama tanácsa arra az esetre, ha vérző sebet látok. Elő is veszem a fehér kendőm és ha Drakon engedi, akkor a nálam lévő vízzel megvizezem, hogy kitisztítsam. Nem számít, ha véres lesz most, fontosabb, hogy a megmentőm jól legyen.
Ha engedi a fejvadász, meg is teszem, közben végighallgatom, amit mond, de nem tudok hozzászólni. Én soha nem voltam katona és nem is tudnék ártani senkinek.*
A vihar hirtelen hagy alább a fogadón kívül is. Hirtelen lesz csend és nyugalom és meglátok néhány utcabelit is sétálni. Ők meg minket figyelnek megrettenve, nem is értem őket. Nem látták, hogy mi folyt itt eddig?*
- Nézzük meg Aldót! Úgy látom, az átok véget ért.

*Hála az égnek nem jöttek be az üres fogadóba. Sikerült összeszednie minden bajkeverő keverékét, melyek imitt-amott kabátjának belső zsebeiben lelték meg helyüket.*
-Káosz...Erre, már nincs szükségem.
*Hagyta ott az utolsó, üres üvegcsét az asztalon, s azzal kisétált a fogadóból, becsukva maga mögött annak ajtaját.*
-Nocsak, látom ti sem unatkoztatok idekint.
*Nézett végig a sérült férfin, meg az őt ápoló nőn, s közelebb lépett hozzájuk. Szemei viszont rögtön megakadtak valamin. A lány hátizsákja, illetve a fejvadász táskája tőlük távolabb, a terasz lépcsője mellett hevert. De nem ez a lényeg, világosan látszik, hogy a férfi táskájából ki van gurulva valami tekercs. Biztosan, amikor vette ki a kötszereket, akkor történt. Először szólni akart, de aztán gondolta, ennyit megtehet a másikét, hadd pihenjen...na jó, az igazat megvallva kicsit kíváncsi is volt, hogy mi lehet az. Kihasználva, míg a másik kettő egymással beszél, lehajolt, mintha cipőjét akarná bekötni, majd észrevétlenül kézbe vette a pergament. Mielőtt kiegyenesedett volna, felhajtotta az alját, csakhogy belenézzen, ugyanakkor szemei felcsillantak. Mire visszalépett Feláékhoz, a térkép, melynek oldalán a "kincs" szó szerepelt, már Aldo kabátujjában volt.*
-Nos akkor...az átoknak vége...örülök, hogy találkoztunk fiúk, lányok...Én azt hiszem, megyek is.
*Nyújtotta kezét Drakonnak, aztán rákacsintott Felára, búcsúzásképp még visszaszólt.*
-Remélem legközelebb nyugodtabb körülmények között találkozunk. Vigyázzatok magatokra!
~Úgy néz ki fejvadász, hogy a "pénzkeresésből" kimaradsz...hehe.~
*Sétált tova vidáman a naplementében.*

//Köszönöm a játékot!//

*Úgy látom, hogy Drakon nem tart igényt arra, hogy ápoljam a sebét, különböző szerei, kötszerei vannak rá.
Visszateszem a kendőt a holmim közé.
Aldo is megérkezik, és úgy tűnik, hogy végre minden visszatér a régi kerékvágásba.
Én mégsem érzem azt, hogy ebben a fogadóban szállnék meg. Talán most mégis marad inkább erre a természet lágy öle.
Pedig itt vagyok a városban, de az előbb lezajlott dolgok után már biztos nem tudnám nyugodtan végigaludni ebben a fogadóban az éjszakát.
Aldot nem is figyelem, amikor rendbe szedi magát búcsúzása előtt.
Amikor viszont rám kacsint, én lesütöm a szemeim. Nem ez az a hely, ahol szívesen töltöm az időmet és nem is ez a mágus az az ember.*
- Ég veled, Aldo!
*Amikor odébb áll, én is Drakonra nézek. Kicsit habozok és ameddig ő a sebeivel van elfoglalva, én a holmim szedem össze.*
- Én is odébb állok. Ebben a fogadóban már nem tudnék jót aludni.
Örülök, hogy találkoztunk, Drakon. Ég veled! Maradj mindig ilyen becsületes…
*Búcsúzok még el tőle, aztán én is elindulok az utcán. Ha lehet, minél hamarabb el akarom hagyni ezt a várost.*

//Én is köszönöm szépen a játékot! //