Tűz fogadó

* Az este sötét leple már leszállt a városra. Az égen csillagok milliói és a hold világít, amely az utcai lámpákkal együtt alkotja az utcák gyér megvilágítását. Kean most egy idegen városban van, távol az otthonától, ami Nortelon. Nem magától jött el ide, a mestere miatt tette ezt. az öreg ugyanis tájékoztatta róla, hogy az itt élő kovácsismerősének a segédje könnyebben megsérült, aki azóta bár már jobban van, azonban mégsem állhat még munkába egy darabig. Ezért utazott el Kean egészen idáig, hogy beálljon inasnak itt. Az már nem az első napja ezen az idegen helyen, már körülbelül egy hete lakik itt. Nem hozott magával túlzottan sok holmit, összesen pár ruhát, amiket felváltva tud hordani és némi készpénzt, ha esetleg bármire is szüksége lenne. Szállást biztosít neki a kovács, léptei jelenleg afféle vezetik. Az útjába esik a helybéli fogadó, úgy dönt ideje egy kicsit kikapcsolódnia. Nyikordulva nyílik ki az ivó ajtaja és belép rajta a férfi. Ruházta szokásához híven most is egyszerű. Barna, vékonyabb kabátja van felül, alatta hosszú ujjú fehér inget visel. Barna, testhez simuló nadrág takarja el a lábait. Szintén barna cipő fedi a lábait. A haja ki van fésülve, tincsei nem kócosak. Belépve néhány női szempár akad meg rajta. Már hozzászokott ehhez, hiszen a megjelenése jó. Röviden körbetekint, majd határozott lépésekkel megy a pult felé. Ott leül az egyik székre.*
- Szép estét kívánok!*köszönti a csapost.* Egy kupa vörösbort kérek, de valami finomat.*adja le a rendelését udvarias hangnemben és erszényét előszedi a kabátja belső zsebéből és az ital árat a pult fafelületére helyezi le, ahol egy még megperdül kicsit, mielőtt a lapjára esne. Nem annyira a sör kedvelője, inkább a bort részesíti előnyben. Reméli akad nem sokára társasága, akivel el tud beszélgetni.*

// MARIUS, Mavis, és Kean is megérkezett eszerint, a helyi kovácsműhely is kellhet majd nekünk
Időntúli történet: 'Az avatott lovász' )

A vadász-mágus nem veszteget több szót, csak megjegyzi magában, hogy valószínűleg elevenére tapintott Mariusak, aki a megjegyzés óta úgy burkolózott a csendbe, mint valami köpenybe.
A Tűz Fogadó jó zsúfolt helynek tűnik, van itt mindenféle nép, úgy tűnik, arra épített a tulajdonos, hogy a városba be nem fogadott lényeg, majd itt szállnak meg, és az ő kínálatából fogyasztanak. Véleménye szerint ez be is jött. Innen látszik először, milyen közel van a Norlani-öböl, még a dombokról sem lehetett a tengerig látni. Teljes irtást csináltak és tartanak fenn, hogy szép kilátással is csábítsák ide a vendégeket. Valószínű a fogadós maga fizeti a favágókat is, ez a munka folyamatos odafigyelést igényel.
Balál visszabólint Mariusnak, hogy menjen csak, és előre siet a fogadóba.
Az ajtóból beljebb tekintve a tömött asztalok látványától egy kicsit megszívja az ajkát. Nem érzi közelebb magát a helyhez, mint odakint. A felszolgálók seregben egymást taposva serénykednek a rengeteg vandég kört, akik úgy tűnik, az utolsó szabad helyet is elfoglalták. Persze, lehet, hogy Balál téved. Odasiet a pulthoz, hogy a kocsmárost kérdezze. A nagydarab, erős ember derékban is ugyanakkora, mint vállban, és majdnem egy magas a mágussal. kellemetlen mosollyal rázza a fejét, hogy sajnos szabad asztal nincs. a falak mentén körbehúzódó több méter hosszú asztalok éppúgy tele vannak, mint a néhány kisebb, körbeülhető. A padokon sem lehet már egy batyut sem elhelyezni. Mindenesetre utánanéz, vannak e még szabad szobák, bár félő, hogy ha lesz is, maximum egyet tud a rendelkezésére bocsájtani. Türelmet kér, és szépen kéri Balált, hogy talán maga tekintsen körbe, esetleg van-e még szabad hely valahol.
Balál kifele fordul a pultnak támasztva derekát, a pultnak, aminél szintén nincs már egy lóca sem, nemhogy szék. Jobbról mellette magas, testes, pontosabban igencsak izmos fiatalember ül, akitől szinte semmit sem lát ebben a testhelyzetben a felé eső közelebbi asztalokból, a másik oldalon viszont jól rálát a helyre, de nem tudja teljesen áttekinteni. Elsuhan előtte egy felszolgáló fiú, Balál azonnal megszólítja, de amaz csak rápillant, és elnézést kérve elsiet a konyha Félköríves ajtónyílása felé. Finom illatok, és a sokaság szaga elvegyül egymással.
A vadász látja, hogy szinte ugyanazokat a fogásokat hozzák már ki, sülteket párolt, és sült zöldségek, burgonya kíséretében, és az italokat, vörösborokat, és valószínűleg jó erős söröket. Nimfákat is lát a teremben, akik teákat szürcsölgetnek, semmi mást. Jól tették, hogy első útjuk ide vezetett, ekkora forgalomban nem biztos, hogy később is kaphatnak vacsorát.
Öszeszedi minden maradék türelmét, amit ez a hemzsegő hangyabolyra emlékeztető hely kezd kivenni belőle, és megszólítja a fiatal férfiút.
- Elnézést uram! Amarra- állával biccent jobbra, amerre a fiú jól beláthat még a sarokba is-, lát valahol néhány szabad ülőhelyet, ahol megvacsorázhatnék a társammal?
Bizott benne, ha nincs is, akkor mire a lovász elrendezi Stormot, és bejön, addigra esetleg felszabadul pár hely. De nem lát nagy reménykedésre okot. Vacsoraidő van...

*Ismerős alak lépett be előtte a kocsmába, bár csak hátát látta de tudta, hogy az az ember összetéveszthetetlen. Igen pontosan, a felszerelés a ruha minden klappolt még a haja is. Bár meglehet sok ember néz ki ugyanúgy hátulról de van egy dolog mi megkülönbözteti ezt az embert a többitől. Ki egyszer a mérgét megízlelte annak illatát sose hagyja el. S igazából bűzlött a férfi, már messziről. Igen saját kis taktikái megvannak egy célpont követéséhez. Ha ez a férfi nem is célpont volt csupán csak egy barát ki saját butaságából tett magának jót vagy rosszat. Bár aznap nem nézett ki valami fényesen, bár ki is nézett volna ki fényesen azután, hogy halucináciok tömkelege kergette volna őt álmában. Elmosolyodik, a férfi belép ő nem vette észre. Megáll az ajtó előtt, még mielőtt benyitna elgondolkozik.
~Be akarok én ide menni? Ahányszor csak fogadóba jártam vagy megvertek vagy megsérültem.
-Hmmm
~Na oda se neki legalább hátba vágom Balált. Ha már útjaink ismét csak keresztezik egymást.
*Benyit az ajtón lassan bekukkant senki se figyel fel rá. Még a mágus sem nézett hátra. Elvigyorodik, majd nesztelen léptekkel közeledik, bár nem is kellett túlságosan vigyáznia hisz a kocsma zsúfolásig volt. S akkora hangzavarban még egy sárkány is átszambázhatott volna mindenki között azt se vették volna észre. Egyre közelebb volt Balálhoz s miután emberek tucatjain sikerült átvergődnie mögé lépett. Emeli kezét majd oda sóz a mágus hátára, ki látszott rajta váratlanul kapta ezt.
-Estét Jó uram!
*S ha Balál arcát felé fordította egy ismerős idegen állt szembe vele. Fehér haja kikandikált s másik szemébe is belelógott pár szál belőle bár szemén látszott a boldogság ha arcát takarta is maszkja.
-Örülök, hogy ismét összefutottunk.

//Marius, Mavis, Kean Időntúli történet: 'Az avatott lovász'//

* Kean nem igazán törődik a bent ülő vendégekkel, akik számára teljes idegenek, egyetlen ismerős arcot sem pillant meg, bár nem is számított másra egy idegen városban, ahol most jár életében először. A fogadóban különféle fajú, nemű, kinézetű és viselkedésű alakok ülnek, melynek legtöbbnyire vagy éhes, vagy pedig szomjas. Ha jól látta, akkor még nimfák is tartózkodnak az ivóban. A férfit nem kezdeményez beszélgetést senkivel, úgy dönt megvárja amíg majd valaki megszólítja őt. A borát kisebb kortyokban fogyasztja el, komótosan, megízlelve a finom italt. Úgy tűnik a csapos értette a szavait és nem valami ócska nedűt rakott elé. Az ital meg sem kottyan neki, nem olyan akit ilyen könnyedén ledönt a lábáról egy kupányi vörösbor. Annál többet tud meginni, hiába nem gyakori látogatója az ivóknak. Arca inkább érdeklődő, mintsem unott, úgy pillant oda a szeme sarkából a betérő vendégekre. Az asztalok szépen megtelnek, üresnek már nem lehet a nyomára akadni, legfeljebb olyanra, amelyiknél még csak egy-két személy ül, akik hajlandóak hozzájuk engedni leülni valakit. Egyes asztaloknál összeszokott társaságok, másikaknál egymásnak szinte teljesen ismeretlenek és próbálják megismerni egymást. Az egész ivóban jó a hangulat, csupán párakon uralkodik el a búskomorság keserű érzése. Egyszer csak odajön hozzá egy férfi, aki egy kérdéssel fordul Kean felé.*
- Szép estét kívánok!*köszönti illedelmesen.* Látja, az asztalnál csak egy hölgyemény üldögél, esetleg ő engedi, hogy leüljenek hozzá.*bök a szőkeség irányába.* Esetleg nem zavarja magukat, ha önökkel tartanák?*teszi fel a kérdést, hiszen így lehetősége nyílna kellemesen elbeszélgetnie, sőt a nőt is megismerheti talán kicsivel közelebbről, mivel lássuk be a férfi igazán csinos teremtésnek ítéli meg. Hangjában a tőle már megszokott udvariasság csendül meg. Azonban ha mégis elutasító választ kap attól sem szomorodik el, az esetben más társaság után néz. Nem az a fajta, aki hamar fel szokott adni dolgokat.*

Az ember gunyaba öltözött mágust testmeretei is megkülönböztetik fajtarsaitol. Meg nem vállna ruhaitol, ahogy könnyű, saját tervezésű íjától sem. Így lehet, hogy immár csaknem derékig érő, fekete haja, mit a rendetlen forgók és dús tincsek miatt varkocs szerűen összefogott, nem téveszti meg Adent. A különös kalandjaik keltette bizalom elég ahhoz, hogy barátként üdvözölje a fiút, aki annyi nevetést, tréfát, s még vért is pazarolt rá.
Míg a pulttól elindul, maga elé engedve a birkózó termetű ifjút, azzal, hogy a hölgy asztalánál, ha az megengedi, mind bőven elférnek, addig éri a váratlanul betoppanó Aden kellemes hátbavágása. Balál majdnem nekiesik tőle új ismerősének. Szabadkozva fordul meg.
- Milyen kedves meglepetés!
Megismeri azonnal barátja hangját, nem kell meggyozodnie. Ironikus hangja csupán annak jele volt, hogy szívesebben lapogatta volna meg a lapockáját egy férfias ölelésben.
Közben az asztalhoz torlódtak . Balál remélte, hogy a kellemes fehér ruhás hölgy nem felénk, és nem rémíti meg három marcona férfi, pláné még a jó lovász is megérkezik mindjárt az istalóból, aki ráadásul szintén nem sejti, mily sokan gyűltek ma össze vacsorára.
Úgy döntött, az idegen fiatalemberrel bízza az asztalhoz kéretőzést. Az ő tekintete megpihent a harcos méregkeverőn, majd fürkészni kezdett Marius után a bejárat irányába, aki éppen akkor lépett be és megállt az ajtóban. Buzgón integetni kezdett neki a tömegen keresztül. Karját lóbálva kérdezte Adent, hogy van, s mi szél fújta pont ide Norlanba?
Aztán elnézést kért, s Marius elé sietett, s ide kísérte az asztalhoz.

*Még egy perce se találkoztak barátja máris kérdésekkel bombázta őt, jellemző volt a kérdés Baláltól. Végül is sosem hagyták hidegen ezek a kérdések már találkozásukkor is ilyen hozzáállással segített rajta. Aden elmosolyodott bár ezt nem igazán láthatták a körülötte lévők.
-Köszönöm jól vagyok. S mi más hozott volna ide mint a két lábam.
*Majd barátja kezét az égnek emelte, valakinek integet. Talán annak a katonának tette, bár erre fény is derült hisz oda igyekezett hozzá. Biztos régi barátságot ápolnak bár az Ő részéről sosem ápolt jó kapcsolatot a katonákkal. De mit is tegyen vele nem neki kell szeretnie az idegent.
-Jó estét- Méri végig a fiút s rémlik neki, hogy a városi kovácsműhelyben pillantotta már- Kovács uram.
*Jobb keze lendül felé, illemet már tanult elég sokat s jobb jóban lenni a helyi kováccsal hátha még egy kis kedvezményt ad portékájára.
-Aden vagyok. S bevallom engem nem zavarsz habár én is csak most érkeztem így váratlanul.
*S míg Balálék a tömegen vágtak maguknak utat, megjegyezte magának az egyedül üldögélő lányt. S az egyetlen szabad asztalt, mi mellett ült. Végig mérte a lányt, s kezét figyelte amint azzal kicsit elrendezgeti dolgait az asztalon. Számított a kérdésre, bár ezekben a pillanatokban örülhetnek, hogy még nem kéretőzött oda senki. Rápillant a kovácsra s a túloldalon ácsorgó Balálékra. S ő úgy döntött nem szeretné állva megvárni barátját.
-Menjünk oda, nem?
*Biccentett az asztal felé fejével, a kovács tudtára adva szándékait. Előbb utóbb a másik kettő is meg fog érkezni, s ha szerencséjük van nem egy tányér levessel fejükben. Aden nekiindult s átverekedte magát a tömeg apraján mígnem az asztalhoz ért. Nem volt benne biztos, hogy a kovács követi ezért ahogy odaért legnyájasabb hangján szólt a lányhoz.
-Elnézést, tudna nekünk helyet szorítani?
*A lány bólintott egyet, kellemes érzés segítőkész emberek körébe gyűlni, ha ő maga nem is az. Aden lábával kiemeli a széket ügyelve arra, hogy mellette semmit se döntsön az asztalról a lány ölébe majd helyet foglal.
-A nevem Aden. S kegyedben kit tisztelhetek?
*Nemsoká Balál és rossz hangulatú barátja is oda ért az asztalhoz, a hideg futkos a hátán ettől a férfitől. Hűvös tekintet egy hang nem hagyja el száját, unszimpatikus egyéniség. Legalább a nevét hozzá tűzhette volna a biccentéshez, hogy legalább tudja az ember kivel osztja meg asztalát. Egy szeme szúrta a katonát mégsem szólt semmit neki. Viszonozta a biccentést mit tőle kapott.

* Amíg a válaszra vár Baláltól, addig egy szintén ismeretlen férfi köszönti őt. A megszólításon nem lepődik meg, előfordult már vele, hogy őt hitték a kovácsnak.*
- Jó estét kívánok önnek is, bár téved, mivel én nem vagyok kovács, én a kovácsnak az inasa vagyok.*árulja el őszintén, hiszen nem szégyenli a munkáját, majd folytatja.* Örülök a találkozásnak Aden, engem Kean Lorelnek hívnak.*mutatkozik be és az illemnek megfelelőn elfogadja a felé kinyújtott jobb kezet és azt a saját jobbjával megfogva határozottan, de mégis óvatos mozdulattal rázza meg és engedi el. Tisztában van az erejével ezért igyekszik nem túlzottan megszorítani mások kezét, ugyanis ha erőből szorítana kezet könnyen lehet hogy eltörne a fogott kéz. Nincs miért szégyenkeznie a foglalkozása miatt, sőt igazán büszke lehet rá. A saját városában a mesterénél ő már nem egyszerű inas, hanem segédkovács és ott eddig senki nem panaszkodott még a munkájára, sőt a legtöbben dicsérték Keant. Emlékszik milyen büszke lett rá a mestere, amikor az egyedi, külön megrendelésre kért serleg megfelelt az elvárásoknak. Akkor még a fizetését is megemelték és mivel maga kapott a vevőtől egy kis jutalom pénzt azt megtarthatta.*
- Szerintem menjünk, még mielőtt másnak is feltűnne a majdnem teljesen üres asztal és megelőznének minket.*mondja és elindul az asztalnál ücsörgő hölgyemény irányába. Mivel a helyadás kérdésére már került válasz így a férfi örömmel veszi hogy nem utasítják el őket. Megvárja, amíg a többiek elbeszélik amit szeretnének aztán maga is beszédbe kezd.*
- Kellemes estét kívánok önnek hölgyem! A nevem Kean Lorel.*mutatkozik be neki is és Balál már meg előzte a neve megkérdezésével, ezért maga is várja a válaszát. Idő közben elhelyezkednek az aszalnál, ahonnan a nő nem rég pakolta el a holmiját. Keannak a megérzése azt súgja nem csak neki tetszik Mavis, hanem másnak is, bár nem zavarja ha esetleg a hölgy nem iránta mutat érdeklődést, nem fog benne emiatt bánat támadni, mivel a mai este első sorban nem csábítani jött, sokkal inkább új ismeretségeket kötni. Ha párt akarna magának találni akkor nem egészen így viselkedne, hanem valamivel másabban. Akkor nem hagyta volna Balált és társait a hölgy közelébe ülni, vagy ha mégis tükröződne arcán az ellenszenv egy része, ilyesminek azonban nem látni jelenleg jelét.*

- Örülök, hogy csatlakozik hozzánk Kean! - szól a mágus közben a fiatalembernek, hegynyi vállát megkerülve- Foglaljunk helyet!
Marius zárkózott természetét ismerve Balál lehetségesnek tartja, hogy nem fog sokáig időzni a társaságban. Elképzelhető, hogy nem is nagyon örül az összegyűlteknek. Marius biccentésére illendően bemutatja őt a többieknek:
- Ő Marius Dior, az útitársam.- nem tart szükségesnek több információt, ha Marius szeretné, megosztja, amit gondol magáról.- Marius, ez itt Aden von Zaken, régi jó ismerősöm. Eme úr pedig itt Kean..., vele most ismerkedtem meg a pultnál.
A vadász maga sem nagy híve az efféle társasági életnek, de egy vacsora elejéig nincs ellenvetése. A már vacsoráját félig elfogyasztó lánnyal szemben, kivételesen, félmosollyal ül le, ami annak közvetlen közelében arcára is fagy. Mivel eddig kevésbé érezte, a nagy népi kavalkád takarásában, most azonban felerősödve vág arcába a mágia szaga. A fehérköpenyes utazóból árad. A hölgy kellemes külsejű, és roppant fiatalnak látszik, szerencsére a ritka, fehér mágia ismerője, emiatt nem viszolyog Balál, bár az igazat megvallva szívesebben töltene mágus-mentes estét. Remélte, hogy legalább nem bizonyul ellenszenvesnek a lány.
Mariust maga mellé invitálja, mert biztosra veszi, hogy eszik egy jót a lovászmester, a hosszú út kivesz az emberből annyit. Kean is biztosan keres helyet magának, csak mint az ifjabbak képviselője, és olyan akinek lehetett gyerekszobája, illendően várja, míg mind elhelyezkednek. Bezzeg Aden, ő aztán nem szokott teketóriázni, lám, most is, keveset szól, és már le is huppan a hölgy mellé, vigyázva persze, hogy meg ne lökje azt. Szerencsére a vadász-mágusnak nem kell őt eligazítania az illemet illetően. Pedig az Ősiekre! Bizony megtenné, még ha ifjú barátja meg is haragudna rá. Látja a szemén, ahogy a harcos mosolyog a maszkja alatt, és ez külön, kellemes öröm a számára, hiszen nem csak bajban ismerni meg a barátot, hanem a jóban is. Szívesen beszélgetne el vele, van-e ennek más oka is, mint a találkozásuk öröme, netán egy jól végzett munka, esetleg valami, amitől kifejezetten boldog lehet az ember. Aden most cseppet sem feszült, ez inkább az utóbbira utal, talán a magánéletében történt valami változás? Nem kérdez, reméli jut erre négyszemközt lehetőség.
Miután elhelyezkedett, vár egy pillanatnyi csendet, és a szűk hely miatti fészkalódását abbahagyja a padon, majd hirtelen megszólal a tekintetek szokatlan kereszttüzében:
- Elnézést, én meg még be sem mutatkoztam. Balál Tangeran vagyok- és a vele szemben ülő ifjú nő felé fordulva, megemeli magát ültéből, és úgy folytatja:- szolgálatára! Ugye nem veszi tolakodásnak, hölgyem, de önben kit tisztelhetek?
Fürkészőn tekint a bájos szempárba, és még mindig reménykedik, hogy nem valami 'ártalmasat' sikerült e pillantásába és mágiája hatókörébe fognia. Nem szeretne ezzel foglalkozni, de elképzelhető, hogy szüksége lehet rá, hogy képességeivel becserkéssze a másikat, vagy esetleg szembe szegüljön a hatalmával. Mindenesetre miközben leült, és a többiek is mocorogtak, s így nem koncentrálódott a figyelem őrá, a foga közt elmormolt egy távoltartó védelmi bűbájt, ami kevés akadályt gördíthet esetleges ártó, vagy néhány alapvető, támadó varázslat elé.
Nincsenek a mágusokkal kellemes tapasztalatai. Közben persze tisztában van vele, hogy a fehérmágus megérezte a tevékenységét, amivel ártani nem ártott neki, csupán magát védte le. Abban is biztos volt, hogy ezzel nem ébresztett túl nagy bizalmat a különben csábítóan ragyogó hölgyben.

*Aden tekintetét Mariusra emelte, bár Balál barátja mégsem lesz tőle szimpatikusabb. Mogorva arckifejezés ült arcán, szinte csak nem kiáltotta el magát, hogy elege van belőlük. Lehunyja szemét, nagy levegőt vesz majd kifújja azt. S midőn rá kerül a sor belecsap a kézbe mi kinyúlt felé. Megszorítja azt de éppen csak férfiasan, hogy másikuk ne szenvedjen kárt.
-Üdvözöllek Marius.
*Majd ezzel tovább is lépett a dolgon. Elvégre nem tetszhet mindenki mindenkinek hát mit rágódjon egymáson a két mérges kutya. S amúgy sem szándékozott sok időt tölteni itt. Majd kérdés érkezik, a jobbján ülő lánytól. Rávezeti tekintetét, s végig gondolja mi lenne a megfelelő válasz erre a kérdésre. Természetesen a lába hozta, de ezt Balálnak már elsütötte, így megfontolt szavak hagyták el ajkait.
-Egy nagy medvét láttam ide bejönni, s összetéveszthetetlen volt akárki mással. S így utána léptem be az ajtón, hogy legalább köszöntsem ha ismét össze futunk.
*Biccentett Balál felé, arca mosolyra húzódott bár senki se látta. Majd a különböző emberek kissé érdekesen hangzott. Hisz igaza volt, egy kovács inas egy varázsló, egy látszólag nemesi származású, s ő mint egy bérgyilkos. Tényleg szokatlan látványt nyújtottak a körülöttük lévőknek. Úgy nézhettek ki messziről mint valami össze szövetkező társaság akik valami nagy lépésre készülnek.
-Valóban így igaz ahogy mondod Mavis. Furcsák lehetünk mindannyian kik itt ülünk. A nemesség a köznép s a vándorok egy asztalnál ülnek.
*Mi mást is mondhatott volna hisz ez az egy gondolata akadt ehhez a témához. Bár a szúrós szemű Mariushoz lett volna még szava de inkább bölcsen megtartotta magának. Hisz nem azért jött, hogy galibát kavarjon mint oly sok helyen.
-S te? Mavis mi hozott téged ide?
*Balál jelenléte megnyugtatóan hatott rá, nem tudja miért de nagy bizalmat szentelt a férfinek. S mivel baráti körben üldögélt úgy döntött nem takarja tovább arcát. S a kérdés után lehúzta az arcig érő pulóvert egészen nyakáig. S most lett látható a sebhely jobbján, s hófehér arca. Bár ezt eddig is meg lehetett állapítani. Körbe tekintett senki nem figyelt rájuk, bár valami susmogást hallott egy másik asztaltól mi Mariust emlegette. Vállat vonva a másik asztalnál beszélgetőnek csukjáját is maga mögé dobta, s kivillant hófehér haja mi pontosan illett szinte élettelenül fehér arcához. De szeme elől a takarót még mindig nem vonta le, hisz vannak dolgok az életben mit csak alapos átgondolás után mutat meg az ember. S nem éppen itt szeretne riadalmat kelteni, ennyi ember előtt.
-Balál téged mi hozott ide? A lábadon kívül.
*Jegyezte meg elmosolyodva, miből végre kaphatott a körülötte ülő társaság is. S a cián szem mérge enyhülni látszott, s gyermeki mosolya is épp erről tanúskodott.

Aden tréfás meséjére csak annyit szól mosolyogva:
- Egy medve...mi?
Aztán maga is belegondol e fura kavalkadbol mit láthat egy külső szemlélő. Majd elcsípi egy cselédlány pillantását, akit odaint az asztalhoz.
- Kérem, nekem megfelel, amit másoknak hoz, az a nyarsonsült, de nem kell annyi zöldség, azt meghagyom másoknak! Egy kis édes csicsókát hozzon inkább mellé! Egy pohár mézsörrel öblítem le!
Megvárta, míg mindenki rendelt ínyére valót, majd titokzatos arccal így szólt:
- Hogy válaszoljak nektek..... Mi szél fújt ide? Nos van itt egy kóborló...- mint ki elharapta a mondatot, csendben figyelte a társait, majd folytatta:- Vagyis egy kóbor ló, amit be szeretnék fogni, Marius segítségével.
Ezután fürkészőn tekintett a többiekre, hogy hallja ki mit mesél.

*Aden a felszolgálóra pillant, majd elgondolkozik mit is szeretne igazán rendelni. Sose szerette azokat az étkeket amit nem maga készített el hisz abban mindig ott van az a dolog, hogy mérgezett ha bár ettől tartott a legkevésbé szinte minden természetes méreg ellen rezisztens volt. Bár biztos voltak olyanok is amik ellen nem de ilyen még nem akadt keze ügyébe. Arcára kiült a gondolat majd szája szóra nyílt.
-Én csak egy pohár vizet kérek semmi több.
*Majd miután a rendelést mindenkitől megkapta a lány távozott az asztal mellől. Majd Balálra nézett elmosolyodott saját hasonlatán, mit barátja is megnevezett.
-Igen igen egy medve... Bár kevésbé veszélyes mint a többi.
*Majd a lány szavaira lett figyelmes bár a gyógyítás nem tartozott a legjobban űzött mesterségei közé mégis értett hozzá. S a gyógyszerek keverésében sem maradt el egy ügyesebb mestertől. Elvégre szakmájához tartozott.
-A mágiához nem konyítok csöppet sem, de a gyógyszerekhez annál inkább. Bár van itt a körünkben olyan ember aki biztos tudna neked mesélni a mágiáról.Igaz e medve koma?
*Mosolyodott el közben Balál arcát nézte, nem úgy ismerte meg a férfit mint aki ne segítene ha kérik sőt még ha nem is kéri az ember akkor is teszi. Majd a felszolgáló hamar visszaért a rendeléssel s gyorsan kiosztotta mindenkinek amit kért. Aden a pohárért nyúlt majd beleszagolt mielőtt ajkaihoz ért volna. Semmi különös nem fogta meg benne csupán csak víz, majd egy jól eső korty csúszott le a torkán.
-Egy hátas miatt jöttetek ezek szerint. Értékes lehet ha segítséget kérsz hozzá Balál. Sok sikert nektek.
*Majd a pohár fenekére nézett, s lerakta azt az asztalra.
-De már elég későre jár s úgy érzem- egy piros folt jelent meg a szemét takaró kelmén- hogy ideje volna aludnom egyet. Megint csak baktattam napokon keresztül- s a folt egyre csak nőtt- s kimerültnek érzem magam... De most azonnal mennem kell....
*Majd állt fel az asztaltól s sietett oda a pulthoz hol a csapossal váltott két szót majd érmék csengtek, s szinte már ment is a hálók felé. Alig bírta már kinyitni ajtaját, borzalmas fájdalom lett úrrá rajta.Betoppant a szobába s bezárta maga mögött az ajtót, csak úgy kulcs s minden nélkül. Szeméről levette a kötést, tükörbe pillant máris látta az okot. Elfelejtkezett volna a holdról? Nem az nem lehet még messze van annak az ideje. De jobb szeméből vércseppek hulltak könny formájában. Fájt s borzalmas láz vette magát úrrá rajta, ahogy volt öltözékestül hátast dobott az ágyba, szemét lehunyta majd mormolni kezdett valamit egy érthetetlen nyelven.

- Elnézéseteket kérem néhány percre!- ragadta meg a szót Balál, Aden viselkedése aggodalommal töltötte el. Ismerte már annyira, hogy tudta hajlamos napokon át erőltetett menetben haladni uttalan utakon. A vörös foltot azonban lehet mások nem vettek észre, de számára is új volt. Hirtelen jelent meg Aden, s hirtelen távozott körükből, de Balál legalább olyan gyorsan sietett utána, tán segítségre szorul a fiú...
- Mavis! A vacsora után bemegyek a városba. Volna kedve velem tartani? Lehet, hogy Ken barátunk el is tud igazítani... Mindjárt jövök, addig gondolják meg! Még egyszer bocsánat mindenkitől!

Azzal már ugrott is Aden nyomába. Az ajtót sem zárta be a fiú, mi lelhette?
A vadász berobbant Aden után a kis szobába. Becsapta maga mögött az ajtót sietsegeben. Máris látta, aggodalma nem alaptalan.
- Aden! Az Ősiekre! Miert nem szólsz, hogy megsebesultel...- lépett mellé szisszenve a feszultsegtol- Mèg itt jopofozik nekem. Sose bocsátanám meg, ha elvéreznél a jelenlétemben titkon! Hú..ez de csúnya!
Aden fejét elkapta egy pillanatra és maga felé fordította két tenyere közt...