Csillagfény fogadó

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-12-26, 3:06 pm

*Hiába forgolódik nem sokkal később a nimfa úrnő, a tömegben már sehol a fölé magasodó lovas és a szürke csuklyának is nyoma veszett, mintha a föld nyelte volna el.
Elonar elégedetlenül megemelte az orrát egy pillanatra, s két nimfája is jobbnak látta egy fél lépéssel mögötte lemaradva követni, amíg a hoppon maradt úrnő végre legyőzi magában a bosszúságot, csak utána zárkóznak fel újra hozzá. A zöldes színű köpeny akkor sem kerül le róla, amikor már a Csillagfény fogadóba lépnek be. Elonar nemes arcélének takarása céljából van ugyanis rajta, s hogy a környező férfiak elől takarva legyenek még egy ideig, amíg leülnek az asztalhoz. Onnantól már kevésbé vannak szem előtt, mint mikor állva vonulnak át a fogadó vendégseregén és asztalai között.
Elonar kecses ujjával mutat egy védettebb helyen lévő asztalt, mely épp üresnek tűnik, s a három nimfa afelé veszi az irányt.
Csuklyájukat a hozzájuk lépő fogadós előtt lökik csak le fejükről, mire az lágy mozdulattal siklik le, felfedve a három felettébb gyönyörű női arcot.
A fogadós már ismeri régről őket, s azt is tudja, hogy pontosan azt kell hoznia, mint az ezt megelőző évben is a nimfáknak.
Azért megvárja, hogy érkezik-e más rendelés, de miután nem, meghajolva siet vissza helyére, hogy prezentálja a „szokásost”.
Elonar eközben egyre az ajtót fürkészi lopva, hátha az elf nagyúr belép rajta.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-12-26, 9:42 pm

*Thalion szigorú orcáján nem látszik meg semmi, még akkor sem, amikor nem hogy a lóról leszáll, hanem a szürke köpeny csuklyáját is hátrahajtja fejéről, így sötét, hosszú hajának tünde fonatait fedi fel.
Azzal számol, hogy ha Elonar kutató pillantása rá is vetül, a forgatagban át fog siklani rajta, mert a csuklyát keresi majd.
Ő is a Csillagfény fogadóba tart, csakhogy kerülő úton megy. Egyfelől, mert a fogadó istállóját veszi előbb célba, ahol is tünde ménjét ott hagyhatja arra az időre, amíg Ambaronban tartózkodik, másfelől, ha már Elonar benne van a játékban, akkor ő is úgy tesz.
Az istállós fiú kap egy érmét még szolgálataiért, amiért cserébe az elfek vezére elvárja, hogy a lovat a lehető legjobban lássa el.
Ezután, íját és egyéb fegyvereit is magán hagyva, elindul, hogy belépjen a fogadóba. Azonban megtorpan, s az istállósfiúhoz fordul ismét.*
- Van innen is bejárat a fogadóhoz?
- Csak kerülő úton, uram.
- Melyik ajtó?
- Az, uram!
- Köszönöm!
*Ezzel Thalion úr már ott is hagyja az istállót, s elindul a nevezett ajtó felé. Nem kis meglepetést kelt a személyzet körében, ugyanis már nem hagyott időt arra, hogy a fiú elmondhassa, hogy ezt az útvonalat csak a személyzet használja. Így is egy kis időbe kerül a tünde vendégnek, mire eljut a fogadó tényleges fogadó részéig, ahol a vendégek ülnek az asztaloknál.
Thalion úr így jelenik meg a nimfák asztala közelében, ahol az ajtó is nyílik.
Látja, hogy Elonar úrnő az ajtót tartja szemmel, így oldalról, és kissé hátulról közelíti meg a nimfát.*
- Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Elonar ugyan kit vár oly nagyon a bejárat felől….

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-12-27, 3:00 pm

*Az az ajtó pedig nyílik ugyan, nem is egyszer, de nem az jön be, akit vár rajta.
A nimfák úrnője türelmes nő hírében áll, de néha már nem biztos benne, hogy az elfek vezérében gyermekkori jóbarátját látja csak, akivel egykor még együtt kergették az álmokat, a dús, zöld füvön fekve, mikor az erdő lombján lévő ablakon keresztül a tovasuhanó felhőket tanulmányozva találgatták, melyik mire hasonlít, s hova is siet annyira.
Nem, néha úgy érzi, talán más van szívében, s nem ez a gyermeki, majd később felnőtté érve is bajtársiassággal kiegészülő barátság.
Meglepve kapja pillantását oldalra, ahonnan a már régről ismert hang és a várva várt, szürkébe burkolózott alak áll.
Thalion úr magasodik fölé, s ha nem ismerné, talán fel sem tűnne neki a mindig kemény arcban ülő szemekben villanó játékos fény.
Az elfek vezére bizony megtréfálta őt, holott Elonar kezdett bele a játékba vele.
Persze két nimfája kisebb sikkantás kíséretében ugrik szinte fel székéből, majd süllyed is el vérvörös arccal annak legmélyére. Őket éppúgy meglepte az elf érkezése és mély hangja, mint magát az úrnőt.*
- Azt hiszem azzal Thalion egészen tisztában van, ha nem tévedek. Talán megfelelő asztaltársaság leszünk neked, uram!
*Próbálja meglepetését bájos mosolyával takarni a nimfa, egyben meginvitálva a férfit maguk közé.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-12-27, 10:06 pm

*Az elf nagyúr nem tagadhatja, hogy élvezettel nézi, amint a korábban vele kacérkodó nimfának bosszúságot és zavart is okoz.
Némi elégtételt érez, hiszen a játékból végül inkább ő került ki győztesként.*
- Örömmel töltöm veletek az estét.
*A szomszédos asztaltól egy széket húz oda, s végre megválik íjától, tegezétől, valamint a szürke köpenytől is. Természetes, hogy mindezeket a szék támlájára hajtva, vagy akasztva teszi, s nem valahova tőle távol. Persze felmerül a kérdés, hogy egy olyan faluban, ahol egy isten áldása, vagy átka nem engedi a harcot, miért is van szükség fegyverekre, de a válasz egészen egyszerű, mondhatni, természetes.
Az út, mely Ambaronba vezet, nem Aranamophe áldása alatt áll, s éppoly könnyedén onthatja a gyanútlan utazó vérét útonálló, mint bármikor és bárhol máshol a világban.
A köpeny levetés után már korántsem díszes tünde öltözék mutatkozik az elf vezéren. Miért is tenné nyilvánossá, hogy valaki magas rangú érkezett?
Ez egy zarándoklat számára, s a zarándokok nem hirdetik fennen, hogy honnét érkeztek, s mi a rangjuk odahaza.
Amikor a kocsmáros kihozza a nimfák teáját, Thalion úr is megrendeli a saját ciromfű teáját, s várja, hogy kihozzák neki azt.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2012-12-30, 2:30 pm

*Elonar dühe Thalion felcsillanó szemeibe tekintve pillanatok alatt elszáll, ahogy zavara is. Régi, gyermekkori ismerőse ő, akihez századok sorának közös emlékei fűzik.
Kitana és Dorala viszont, akik elkísérték őt erdejükből egészen Ambaronig, hogy társai és ha kell, harcostársai is legyen az úton, sokkal nagyobb zavarba esnek, amikor az elf nagyúr helyet foglal közöttük. Irulva-pirulva húzódnak hátrébb székükkel, hogy előtérben hagyják az úrnőt az elf vezérrel.*
- Talán furcsának hangzik a kérdés, de vajon miért egy idegen ló hátán érkezik a jó zarándok az ünnepre, ha korábban minden esetben gyalogosan tette meg az utat?
Talán öregszik az elfek nagybecsű vezetője?
*Másnak talán furcsán hatna a nemes és finom nimfa úrnő kérdése a férfi felé, de aki ismeri régi kapcsolatukat, nem lepődik meg ezen, ahogy a két nimfa sem, aki elkísérte Elonart.
Az úrnő kérdése mellé azért jár a nemes arcélő hölgy szépséges ajkához érintett teás csésze, s annak hibátlan tartása is, kecses kezével.
Mikor a megkapott forró teát kóstolja, a melegtől, mely finom bőrét érinti, arca kissé ki is pirul. A két másik nimfa hasonlóképpen teszik ezt, és rövid időn belül több plátói hódoló pillantásuk is akad a fogadón belül.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 1:53 am

*Amikor Ambaron közelébe értem megláttam egy fogadót, ahol egész sok ember tartózkodott.*
~Bizonyára sokan itt töltik az ünnepet...~
*A fogadó mellett volt egy kis erdő ahova leszálltam, azonban, a köd ellenére, észrevett néhány ember.*
~Az istenit... most mit csináljak??~
*Gyorsan visszaváltoztam, majd odamentem egy fához és hirtelen végig húztam a törzsénél a karomat, ezzel felsértve a bőrömet.*
~És még vérzik is... hát ha ezt nem hiszik el...~
- Ki van ott?
*Kérdezte egy férfi azonnal.*
- Ne bántson! Az előbb itt volt egy sárkány és felsértette a kezemet, de már elmenekült.
*Vettem fel a "gyámoltalan emberi lény" álarcomat.*
- Biztos nem esett komolyabb baja, hölgyem?
*Kérdezte a férfi, amikor odaért hozzám, majd elő vett egy fehér kendőt és a karom köré kötözte. Ahogy láttam, a társa a fogadó felé futott.*
~Gondolom bejelenti a nagy hírt, hogy itt járt egy sárkány...~
*Rámosolyogtam a férfira, és miután megbizonyosodott róla, hogy nincs semmi más bajom, ott hagyott és elindult megkeresni a sárkányt.*
~Ostoba emberek...~
*Elindultam a fogadó felé, de mire a bejárathoz értem a vérem átütött a kendőn.*
~Nagyszerű! Ennyit a csendes belépőmről...~
*Nem tudtam, hogy a férfi elmondta-e mindenkinek a hírt, de amikor beléptem többen rám néztek, de ezt a véres kezemre fogtam, majd leültem egy asztalhoz és elkezdtem jobban törölgetni a kezemet. Bár már alig-alig, de még vérzett.*
~Azért ennyire erősen nem akartam felsérteni...~
*Felnéztem, majd a szemem megakadtam az egyik asztalnál. Egy elf és három nimfa ült ott. Nagyjából annyian bámulhatták a nimfákat, mint amennyien engem amikor bejöttem.*
~Ahogy elnézem, egy magas rangú nimfa... a másik kettő túlságosan és a háta mögé húzódott... Talán az elf is magas rangú lehet...~

//Megjöttem! Very Happy

Bár nem túl barátságosan, de itt vagyok... Cool

//

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 7:33 am

//Üdv közöttünk! Smile

//

- Amarton kisebb sérüléssel bajlódik. Nem akartam terhelni még az úttal. S hogy miért? Egyszerű a válasz.
Nem tiszteletlenség az ünnep, s Aranamophe felé, csupán oly sok a tennivaló Olassië körül, hogy minden elvesztegetett óra és nap érezhető a munkák elmaradásában. Ezért szegtem meg korábbi szokásom, kedves úrnő.
*Thalion úr ültében is enyhén meghajol a nimfák, s különösen Elonar felé. Bizony nem érzi, hogy magyarázkodnia kellene az utazás módjának okán.
Az előző esztendei ünnep alkalmával is erős kétségei voltak, hogy tölthet-e távol ennyi időt szeretett városától, most pedig el is határozta magát.
Mindenképp részt vesz az ünnepen, de sietve jön, és sietve távozik is majd.*
- Elonar is rendre kísérettel érkezik az ünnepre, s természetes is ez számomra.
*Valami megzavarja a felhőtlen ünneplést és a csipkelődő beszélgetést is. Vérző karral érkezik egy lány.
Thalion úr bizonyos abban, hogy Ambaron határain kívülről érkezett a lány, mivel a falun még mindig Aranamophe áldása van. Ott nemhogy vérző sebet, még vitát sem lehet okozni.
Amikor valaki belép a faluba, az istennő áldása, a szeretet és a béke szétárad benne, legyen az bármilyen elvetemült is.
Minden évben érzi ezt a csodát, s minden évben a téli napforduló környékén hálát is ad érte.
Nem tudja, hogy nem-e csak egy véletlen baleset eredménye a sérülés, de mivel a fogadó enyhén, vagy nagyon is ittas közössége nem siet a lány segítségére, maga az elf vezér áll fel helyéről, citromfű teáját is hátrahagyva, hogy aztán a három nimfa megkérdezése nélkül is asztalukhoz invitálja a nőt.*
- Aranamophe szellemében, kérem, fáradj asztalunkhoz. E helyen nem fenyeget semmiféle veszély, a Megújulás, az örök korforgás istennője nem engedi, hogy áldásával szemben bárki is dacoljon.
*Mutat komoly arcával az asztal felé, s ha a lány engedi, hamarvást széket is szerez neki, melyre leülhet.
Kérdő tekintettel pillant az átvérzett kötésre.*
- Megnézhetjük? Az ellátatlan sebek hamar okozhatnak lázat.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 12:44 pm

*Thalion kimerítő válaszára Elonar csak halvány félmosollyal felel. Kecses ujjai között a gőzölgő teával figyeli a nagyúr szúrós pillantását. Az elf vezér férfiasabb népének többségénél, s nem is tudja, hogy ez mikor tűnt fel neki először.
Azóta is minden alkalommal megerősítést nyer. Emellett persze mindig ott van, hogy Thalion népének él, semmi más számára nincs hely a szívében, s talán a nimfa is ezért palástolja oly hevesen érzelmeit, rejti saját maga elől is véka alá.
Minden szem az ajtón belépő vérző karú nőre esik eközben. A nimfa végignézi, amint Thalion úr egyedüliként ugrik fel segítőkészen, hogy asztalukhoz invitálja a nőt.
A nimfák nem gyakori vendégek a világban, rejtve vannak, hiszen Izra oly gyönyörűre teremtette őket, hogy a férfiak nemigen tudnak nekik ellenállni. Még most Aranamophe áldása miatt nem kell tartaniuk semmitől, de emlékeznek még a regékre arról, milyen is volt, amikor felfedezték a nimfák gyönyörűségét, s Izra még nem védte őket.
Hány és hány nimfát hurcoltak el asszonynank, rabszolgának a különböző népek férfijai, míg végül a kegyelmes Izra megkönyörült teremtett lényein és varázserőt adott nekik, hogy megvédhessék magukat.
Elonar, miközben Thaliont és az idegen lányt figyeli, ezen morfondírozik. Természethez szokott lénye, s az, hogy már nem egy sárkánnyal volt dolga, azonban szép szemeit a nő felé fordítja, ha az leül asztalukhoz. Ha csak Alex, Sou, Níbe kerül is szóba, s az erdőbe támadó szárnyas fenevadak nem, akkor is bőven van kikhez hasonlítania őt.*
- Üdvözöllek, idegen! Sebeidre gyógyír táskánkban van, ha elfogadsz még segítséget.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 1:34 pm

~Nem csak a hely békés de még az itt lévők is barátságosak.. Nem vagyok ehhez hozzászokva...~
- Köszönöm szépen!
*Mondtam a férfinak majd én is oda mentem az asztalhoz.*
- Én is üdvözöllek titeket!
*Feleltem a nimfának majd leültem közéjük.*
- Nem, köszönöm. Egyáltalán nem vészes. Már nem is vérzik.
*Feleltem mosolyogva. Kicsit zavarban voltam mert nem mostanában volt hogy utoljára beszéltem egy nimfával vagy akár egy elfel.*
- Oh, milyen modortalan vagyok! Elisabeth vagyok, Elisabeth De Winter.
*Mutatkoztam be udvariasan.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 1:49 pm

*A lány udvariasan, tisztelettudón érkezik közéjük, s a tünde vezér a széket úriember módjára tolja a lány alá, csak azután foglal maga is helyet. Az átvérzett kötésre nézve viszont kétségei vannak afelől, hogy valóban békén kellene-e hagyni a sebet.*
- Thalion Órëa.
*Hajtja meg fejét a lány felé, miközben nem hagyja nyugodni a kérdés, s Elonar ajánlatára célozva ismét szólásra nyitja száját.*
- Nem a vérzés a legnagyobb veszély, kedves Elisabeth. A tisztítatlan, ellátatlan seb fertőzés, láz melegágya lehet. A hölgyeknek erre lenne gyógyírük, egyenesen a természet lágy öléről.
*Majd Elonarra néz. Az idő egyre telik, talán hamarosan itt a pillanat, amikor ki kell lépniük a fogadóból, hogy várják, vajon megjelenik-e az istennő. A tavalyi színielőadás ezúttal elmarad, és csak a falusiak szokásos amatőr komédiásai ismétlik el a régi esetet a sárkánnyal, az emberekkel és az istennővel, ki meggátolta az újabb vérontást a falu határában.*
- Talán hamarosan elérkezik az idő…
*Nem tudja, hogy a mellette ülő lány, akinek auráját szinte érzi, s felettébb szokatlan, leginkább egy bizonyos arany sárkányéra emlékezteti, aki az oldalukon küzdött a legutóbbi csatában Olassië ostromakor.
Homlokán összébb vonja szemöldökét, s kutató pillantása elidőzik a fiatal lányon.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 2:13 pm

*Elonar és nimfái is egymásra nézve osztják meg nevüket. Az úrnő nem tudhatja, hogy neve mond-e valamit, hiszen az erdő, amiben élnek, az ő nevét viseli, de ha már itt van, hát nem lesz udvariatlan.*
- Elonar vagyok, őt ketten itt a kísérőim, Kitana és Dorala. Thalion igazat szól, tényleg veszélyesek a kezeletlen sebek, de nem kényszerítünk semmire. Ha nem akarod, nem bántjuk a sérülésed.
*Az úrnő az elf vezér tekintetét követi a bejárat felé. Neki csak most ötlik fel, hogy talán tényleg hamarosan itt van Aranamophe érkezésének ideje. Az este nem fiatal már, éfjél magasságában járhat az idő.*
- Talán igazad van. Ha megbeszéltük Elisabeth sebesülését, ki is mehetnénk, mert az istennő nem a fogadóban szokott megjelenni.
Gondolom, te is szívesen látnád Aranamophét, Elisabeth. Az elmúlt két évben megjelent itt…
*Húzódnak piros ajkai bűbájos mosolyra, miközben a lányra néz.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 2:30 pm

Balál Kivágja az ajtót maga előtt. Ide jött be! Látta.
Micsoda jelenés!

Ahogy berohant a faluba, miret berontott a Fogadóba- nem is nézve, mi ez a hely, már valahogy eltűnt haragos indulata, izgalma pedig egyszeriben elszállt. amint végigpásztázta a kicsinosított, ünnepi hangulatban pompázó fogadó termét. Mintha a valóságos béke szigetére csöppent volna, olyan meglepő volt, ahogyan a legkülönbözőbb nemzetségű, fajú lények mosolyogva, vagy éppen közömbösen pihentek egymás körébe vegyülve.

Halk beszélgetések, vidám nevetés hangjai, csendes zene javított még a kedélyén.

Nem értette, mi történt, fürgén pásztázó tekintettel kereste a jól ismert élénk vörös hajkoronával keretezett virgonc arcot. De ami az imént az erdőben letaglózta, nem hagyta el fáradt elméjét egy pillanatra sem. Igaz volt? Vagy mágia hatása? Vajon mágus a lány? De mégis miért ámította akkor ilyen látomással?

És miért nem jött oda hogy kikacagja? De nem, nem! Miért okozott volna magának sérüléseket? Miért? MIÉRT...? Az erdőben feleszmélve azt tervezte, hogy most elkapja, és megkérdezi tőle. Mostanra azonban csak szeretetet érzett, minden eddigi dolog olyan bonyolultnak tűnt. Lehet, hogy őróla tudomása sem volt, talán valaki másnak akart ilyen ijedelmet okozni? Nem vette volna észre őt?

Akkor viszont lehet, hogy mégis az első benyomása igaz, és a lány... hogy is hívták..? Már ha ő az... Akkor ő valójában egy...sárkány? Egy vörös sárkány?

Balált nem zavarta, hogy meglepett pillantások szegeződnek alakjára. Viharvert ruházata, fegyverei, mágushoz képest erős, magas, testalkata mindenhol figyelmet szokott kelteni.
EZ a belépő pedig még feltűnőbb lehet ezen az igazán nyugodt, rendesnek látszó helyen, ahol minden erőszakos indulata és bosszúálló vágya már a múlté.
Végre meglátja a lányt. Egy pillanatig tétovázik, majd akaratlanul is mereven rászegezve a tekintetét közelebb lép. Igen, Ő az! Persze, hogy Ő! Elisabeth!

//Elnézést, de nem egyeztettem, csak Elissel....De lehet, kicsit elkapkodtuk. Nem muszáj beszélnünk, se semmi mód nem avatkozok bele a történetetekbe.. Ha akarjátok marad a hsz, ha akarjátok, törlöm-természetesen! //

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 3:52 pm

*A bemutatkozásokra mosolyogva bólintottam.*
- Nem kell tényleg, köszönöm! Nem lesz semmi bajom.
*Már éppen felelni akartam, amikor belépett egy férfi az ajtón. Ez még nem is lett volna különösebb baj, de amikor ránéztem meghűlt bennem a vér.*
~Balál...~
*Elkaptam a tekintetemet és úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre.
Az aggodalom nyilván az arcomra is kiült, és ezért magyarázatba fogtam.*
- Az a férfi az ajtóban.
*Biccentettem de nem néztem rá.*
- Egy régi ismerősöm... És nem ápolunk túl jó kapcsolatot. Én nem akarom megzavarni az idilli pillanatot, de nagyon úgy néz ki hogy beszélnem kell vele. Ti nyugodtan menjetek ki, ne is törődjetek velem. Már így is többet foglalkoztatok, illetve akartatok foglalkozni velem mint amennyit megérdemlek... Nem szeretnélek belekeverni titeket a magánéletembe.
*Mondtam.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 9:08 pm

//Nekem nncs ellenvetésem, de máskor azért ha belépsz egy játékba, Balál, várd meg, hogy szívesen látnak-e ott Smile

//

*Thalion a lány mosolygós, de határozott ellenkezésére nem is kíván tovább a sebbel foglalkozni. Inkább a hirtelen, és ilyenkor merőben szokatlan zajra és riadalomra fordul hátra az ajtó felé.
A belépő fura külsejű, magából mégis mágiát árasztó mágus nem épp barátságos megjelenéssel bír.
Láthatóan gondot okoz a lánynak, de ez nem is az a hely, ahol bármi bántódása eshet. Nem, amíg az istennő áldása, az arany színű hold Ambaron falujára vetül.*
- Itt és most nincs helye ellenségeskedésnek, Elisabeth. Aranamophe varázslata mindenkire vonatkozik. Rá is és rád is. Éreznetek kell a szeretetet és a békességet magatokban, s ez megakadályozza azt, hogy ellenségesek legyetek.
Amíg az ünnep tart, ezt is tartani fog.
Ha akarod, tarts velünk ki a szabadba. Lassan itt van éjfél, s ha az istennő meg akar mutatkozni, most fog.
Mellettünk azután sem eshet bántódásod, ha az isteni varázs véget ér.
*Az elf vezér szúrós tekintete az idegenre vetül. Még visszanéz Elonarra, s ha a nimfák is szedelődzködnek, ő is úgy tesz. Nem sok holmija van, de az istennő varázslata miatt kevéssé félti a lányt. Vagy inkább a sárkányt kellene gondolnia lány helyett, egyre bizonyosabb abban, hogy kivel is áll szemben. E helyen azonban ugyanolyan halandó csupán, mint bármelyikük.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 10:03 pm

*Az úrnő is az érkező idegen felé fordul. A férfi ellenszenvet ébreszt benne. Valahogy így képzeli el azokat, akik réges-régen elrabolták a nimfákat az erdők mélyéről.
Szép arca azonban nem árul el iszonyatot, sem haragot.
A varázslat rajta is hatást gyakorol, s így szép ívű ajkain is ott játszik még egy halovány mosoly.*
- Ha így kívánod, Elisabeth, nem erőltetjük. Ha mégis úgy érzed, szükséged van a segítségünkre, még itt vagyunk egy ideig.
*Az idegennel kapcsolatban inkább az elf vezérre pillant. Nincs miért maradniuk itt, senki nem lehet veszélyben. Aranamopeh varázslata egész sereget és még egy ősi sárkányt is lefegyverzett, akkor egy nőstény sárkány és egy csapzott férfi nem lehet akadály előtte.
Ellenben a nimfák úrnője nemes méltósággal felemelkedik ültéből. Azért jöttek ide, hogy ünnepeljenek, s azért, hogy lássák az istennőt, ha ismét megjelenik. Így teszik tiszteletüket, s egyben a nimfák nemzetségének tiszteletét is a megújulás istennője előtt, aki elhozza majd a tavaszt nekik, amikor a rétek, az erdők újra virágba borulnak, s az élet felébred téli álmából.
Ez minden nimfának nagy öröm, s így Izra mellett ő az egyik leginkább tisztelt istenség körükben.
A másik két nimfa is feláll, de Dorala még odapillant Elisabethre.*
- Gyere velünk te is! Biztosan nem sokat láttál még igazi istennőt!

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 10:19 pm

*Az utolsó mondatra eszembe jutott Rion.*
- Hát ami azt illeti... istennőt nem de... valami olyasmit már láttam...
*Mosolyogtam rájuk rejtélyesen.*
- Én most inkább kihagynám a ceremóniát, de látom nektek sokat jelent, hogy idejön egy istennő, ezért menjetek csak. Én egyenlőre itt maradok, de lehet, hogy majd én is csatlakozni fogok a tömeghez.
*Mondtam még mindig mosolyogva.*
~Most vagy soha... Balál úgyis keresni fogja a társaságomat... És talán viszonylag békés bájcsevej lesz ez, az ünnep miatt.~
*Ha a négyes felállt az asztaltól, akkor egyedül maradtam a helyemen és vártam, hogy Balál lépjen valamit.*
~Csak van akkora bátorsága, hogy idejön... vagy netán fél egy sárkánytól? Az komikus lenne... Egyáltalán hogy talált rám?... Nem is tudom mikor láttam utoljára...~

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-01, 10:48 pm

// Rendben. Köszönöm! Smile

//

Balál ahogy beljebb lép bizonytalanságot érez. Mert mikor is látta a vörös fürtöket, és eme élénk kék szemeket utoljára?
Lehetetlen, de megvan az már...ejnye... évtizedekkel ezelőtt...
Ahogy a lány visszanéz rá, félreérthetetlenül tudtára adja a tekintete, hogy ő is ráismert. Pedig Balál fiatal ember volt akkor még, egy egészen fiatal fiú, és azóta rengeteget változott. Nem úgy Elisabeth!
Igen, nagyon régen volt, amikor adósa maradt a vele tréfát üző lánykának, aki amilyen hirtelen betoppant életébe, olyan váratlanul el is tűnt.
Balál megkavarodik. Elis nem látszik többnek 18- nál. Talán még annyinak sem.
Többen az ajtó felé veszik az irányt, kifelé a szabadba, felöltve meleg ruhájukat, izgatottan, de boldogan mosolyogva. Csendben félrehúzódik az ajtó mellé, egy kétszemélyes kis asztalhoz, ami egy ablak mélyedésében áll. Leül. Lezseren magán felejtve minden felszerelését. Pedig milyen fáradtan ért az éj leszálltával a falu határába. Most fáradtságának nyoma sincs. valami készül odakinn. De Balál képtelen levenni szemét a lányról. Asztaltársaságán is hamarjában végigpillant, gyönyörű nimfák, egyikük rangos úrhölgy, és egy- talán szintén komolyabb- elf úr. Utóbbi szúrósan tekintett rá, felállva várja a hölgyek felállna-e,és indulnak-e kifele.
Már majd mindenki kifelé indul a bejáraton, s apránként az épület előtt csoportosulnak. Csak nem? Lehetséges volna, hogy máris a neves faluba ért?
Végül erőt vesz magán, és feláll. Székére teszi a holmiját. Fegyvereit is. Végre elindul Elisabeth felé. Ha megvárja az asztalánál, odaérve köszönti őt, bár szívében most nincs harag, mégis kimérten szól, és biccent. Üdvözli illendően a többieket is.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-02, 8:30 pm

*Lassú léptekkel haladt az utcákon, ismeretlen volt a környék s három napi út van már a háta mögött mióta elindult. Hol szekéren hol gyalog de az út sehogy sem volt viszontagság mentes s idejövet még egy zápor is megáztatta amúgy is roppant jókedvét. Körbe pillant házakat lát s kissé gondólkodóba esett a bizonytalan estét illetően. Három napja nem aludt s már érezné teste körül a melegen ölelő takarót. Benyúl háta mögé kis erszényébe mit mélyen ruhája alatt tartott. Szomorú tény tárult elé, zsebei üresek akárcsak hasa. Mélyet sóhajt majd az előtte tornyosuló fogadóra pillantott. Nincs mit tenni a víz csak ingyen van.
Benyitott az ajtón bepillantott fél szeme látszott csak ki csukjája alól. Furcsa szerzetek voltak benn bár aki még senkivel se találkozott annak minden új és furcsa. Óvatos léptek vezették be az ajtón majd halkan bezárta maga mögött az ajtót körbe tekintett keresett egy helyet hol megbújva maradhat az idegen szemek elől. Lassan sétált oda egy asztalhoz ahol senki sem ült. Körbe tekintett alaposan mindenkin feltűnésmentes tekintetek voltak ezek. S már ott is volt, kihúzta a széket majd letelepedett rá. Éppen egy társaságra látott oda. Furcsa vörös hajú lány, még sose látott más nőt. Átpillantott a mellette ülőkre, izgatottság volt arcukon biztos valami fontos dolog jöhetett hamarosan. Átpillantott a tulajra, már szúrós szemei figyelték. S már ideje volt valamit kérnie. Felállt hát s odasétált a pulthoz.
- Szép napot kívánok, hosszú úton vagyok már három napja vagyok úton kérhetnék egy pohár vizet?
*A csapos csak bólint s kiadja a poharat, egy biccentéssel hálálom meg a tettet. Majd vissza sétál az asztalhoz, kényelembe helyezem magam ismét, még mindíg vizes mindenem de annyi baj legyen. Szemeit már nem legelteti a körülötte ülőkön a pohárba bámul mélyen s szinte már minden mást kizárva maga körül. Száját elhúzza amit senki se láthat még mindig rajta van a csukja s a maszk. Megrebbennek szemei, feleszmél körbe néz s gondolkodik. Majd mikor dűlőre jut lehúzza a fejéről a csukját felvillan hófehér haja. Félhosszú még éppen csak nem éri el vállát kissé kócos s tépázott. Arcát csak félig fedte ezzel fel s az S alakú seb félig kilógott alóla. Kezével végig simítja azt majd halkan elkezdett mormogni.
- Jó ötlet volt apám? Otthagytalak téged egyedül s most itt vagyok nincstelenül állás s étel nélkül nincs ez így jól öreg... Mi lesz veled ha teljesen megvénülsz.... Ahh! - kissé hangosabban felnyögött. Kínjának jeléül, majd bal kezét a fejéhez emelte s megtámasztotta azt.
* Majd magányába temetkezett s a víz hullámait nézte ahogy egyik lábával rugdosta az asztal lábát. S hamarosan érezte el fogja vinni az álom, már megkörnyékezte s szemei nehezen tudja kontrollálni magát. Feje kicsit megbillen előre majd gyorsan felkapja azt. Nem volt alapos s most bánhatja a dolgot elfelejtette megnézni legalább istálló van e itt. Bár már nem is igazán számít a dolog. Három napja sincs hogy úton van de már most érzi utálja azt az életet amit kijelöltek neki de tíz évnyi szenvedést suttba hajítani azért mert valami nehéz nem lenne logikus cselekedet s nem tudja magát pultos állásban elképzelni. Lehúzta hát a pohár vizet ráncolta homlokát nem tudott mit tenni. Állást kellene találnia vagyis legalább olyant mi neki való. De ez túl békés falu ahhoz hogy az ő munkája itt igénybe vehető legyen... Majd sötétség tárult elé nem is voltak már gondolatai, egyszerűen csak hátra dőlt. S lehajtott fejjel elaludt a széken.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-02, 9:52 pm

*Thalion úr igazán figyelemre méltónak találja a sárkány mondatát. Vajon melyik istennek látása adathatott meg a lánynak? Minden esetre, ha már enynit megélt szerencsésebbnek mondhatja magát sok másik halandónál, kik csak álmodni mernek hasonlóról.*
- Ez maga Aranamophe megjelenése, nem egyszerű ceremónia. Ő maga mutatkozik meg előttünk, ha érdemesnek találja az ünneplő tömeget rá. Nem tart soká, néha csak egy pillanatig van jelen, mégis mindenkinek megérinti a szívét.
De nem erőltetem, szíved döntése, hogy hol szeretnéd ezt az ünnepet befejezni.
*Hajtja meg a fejét a vezér, majd ha Elonar is vele tart, akkor a nimfákkal együtt elindulnak. A nagyúr a velük szemben a sárkányhoz tartó férfi mellett elhaladva egy szúrós pillantást vet még rá, majd követi a többieket az ajtón kifelé, hogy ha itt az idő, ismét szemtanúja lehessen az Örök körforgás istennője megjelenésének.
Eközben tűnik fel neki az egyik fiatal, kinek sebhelye kikandikál hófehér haja alól egy hosszú heg vonala. A fiatal férfi kora ellenére hófehér hajjal rendelkezik, s láthatóan fáradtságában már el is nyomta a buzgóság. A széken hátradőlve alszik.
Úgy tűnik, nincs sok baja, ezért nem zavarva őt, halad tovább kifelé az ajtón.
Ha kiér a szabadba, akkor körbepillant, majd felnéz az égbe.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-02, 10:03 pm

*Az úrnő mosollyal válaszol a lánynak. A tündöklő tekintet még egyszer visszavillan a lányra, és a halk hang a nimfa emelkedett hangulatát jelzi már.*
- Azért, ha meggondolnád magad, szívesen látunk körünkben, amíg az istennő megjelenik. Nem kell azzal a férfival találkoznod.
*Mosolyog még egyet, majd Thalion sürgető pillantását látva elindul kifelé, s a két nimfa is követi őt. Látja még az idegen lefegyverkezését, amint ott hagyva eszközeit megáll és őket nézi.
Nemes tartása bármelyik úri hölgynek büszkeségére válhatna, de Elonar csupán Thalionnak szánja most ezt. A környező férfiak ettől függetlenül meg-megállnak az ajtó kifelé menet, s csodálattal adóznak a három természetes szépség megjelenésének.
Elonar pillantásra sem méltatja őket, inkább az elf nagyúr karjába karol bele, így haladnak tovább. Ő is megjegyzi magának, a fehér hajú, alvó ifjút, de nem szán több gondolatot neki.
Szíve kissé intenzívebben dobog, ahogy Thalion oldalán kijut a szabadba. A hideg megcsapja, de nem érdekli. Ettől jobbra nem is vágyik most. Itt van, a környék telve szeretettel és békével, s Thalion oldalán várhatja az istennő megjelenését.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-02, 10:10 pm

*A megjegyzésekre csak bólintottam, majd tekintetemmel követtem őket egészen addig amíg kiértek. Ezután a figyelmem Balálra irányult, aki lerakta a fegyvereit.*
~Nahát, még is csak ér valamit ez a béke, meg barátságos légkör?..~
*Nem sokkal később Balál odaért az asztalhoz, ahol már egyedül voltam.*
- Nocsak Balál.. hogy kerülsz te ide? Régen láttalak..
*Én szólaltam meg először.*
~Vajon hogy bukkanhatott rá a nyomomra? Egyáltalán keresett vagy a sors játszik velem?..~
*Rengeted kérdés merült fel bennem.*
- Foglalj helyet!
*Invitáltam egy beszélgetéshez.*

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-02, 11:06 pm

Ambaron. csak nem Ambaronig ért ahogy a hideg éj elől szállásért menetelt az est leszálltával?Ezért szállt el a mérge. Áldás ez a lánynak, mert nő léte ide vagy oda, biztosan megkergette volna. A lány társasága kisétált a tömeg után. Elisabeth nem mozdult. Tekintetük ismét, most már tartósan összeért. Így várta be, s nevén szólította.
-Igen, én... Épp erre jártam- mondja kimérten. Persze ha a lány emlékszik rá, nem valószínű, hogy beveszi ezt a beszédet. Már esze ágában sincsen bántani Elist. Mégis határozottan tudni akarta, ahogyan mindig is tudni akarta, hogy voltaképpen mi volt az akkor, mi miért történt. Voltaképpen mi is történt?
Közben asztalához hívta. Balál leült. Szenvtelen arcot erőltetett magára.
- De te hogy kerülsz ide? és hogyan lehet... hogy így nézel ki?- Közben elharapott egy újabb rácsodálkozó kérdést- Ennél már csak az nagyobb 'varázslat', hogy te megismertél engem. Hiszen még szinte kölyök voltam... Most meg...- ...most meg bolod, hogy így viselkedik. Minden ellenségessége elhagyta.
Csak a kedves arcot látta, a gyönyörű kék szemeket, amikben érdemes elveszni egy időre. A törékeny kisleányt, aki határozott, okos, mégis gyermekies. Újra megfogalmazódott benne, hogy némileg hasonlóak ők ketten. Mivel kalandvágyó ő is, és ennek hátterében mintha kutatás állna. Most szinte sajnálta, hogy kutatása tárgyát sosem osztotta meg vele. Neki csak sejtések jutottak, hogy a családjával lehet kapcsolatos.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-03, 12:26 am

*Léptek zajai törték meg álmát, egy ajtó nyílt majd csukódott be. Maga mögött léptek zajait hallotta, szeme felpattant s jobb keze megindult a jól elrejtett tőre irányába. Várta a váratlant mint ahogy apja tanította sose feledi azokat a szavakat mit a vén róka átadott neki. Szemei sarkából figyelte a mellette ülőket s keze lassan elengedte a tőrt. S vissza csúsztatta az asztalra. Mellette termet a tulaj ki nemsokkal ezelőtt még kiszolgálta. Bár nem volt tisztába azzal hogy mennyit aludhatott a széken. Elpillantott maga mellé sötét volt odakinn csak lámpások fénye világította be az utcát, s sok nép ácsorgott odakinn. Majd vissza nézett a kocsmárosra s egy bólintással megköszönte az italt. Majd eltávozott mellőle még mindig szőrnyű fáradtság kerülgette s ennél már csak az volt a rosszabb hogy a hasa meglehetősen nagyot kordult, ha látni lehetett volna az arcát most elég vörös lett. S magára húzta a csukját ismét csak egy szeme lógott ki s látszott benne az a megfogó cián szín de most szokatlan volt. Valami zavarta ebben a városban mintha valami készülne körülötte s ez nem tetszett neki. S ismét csak gyomra hatalmasat korgott. Kezével rákapott a hasára majd szigorúan rászorított.
-Na halkan legyél odalenn...
*Morgolódott halkan, majd visszahelyezte kezét az asztalra. Bal kezével ismét csak megtámasztotta fejét, s most egy komoly gond gyötörte mihez kezdjen. Valamerre indulni kell de mégsem tudja eldönteni merre kéne elindulnia. Kéne egy munkát találni, vagy legalább egy koszt és kvártét erre az éjjelre. S figyelmét felkeltette hogy az eddig itt ülők eltávoztak alig maradt már rajta kívül pár ember a fogadóban. A piros hajú lány s mellette egy férfi ki érkezésekor ott üldögélt az ablak mellett. S pillantását odavetve látta is tárgyait. Ingatta fejét micsoda óvatlanság ez elhagyni az életet jelentő fegyvereket. Bár nem ül messze tőle s köze sincs hozzá. Majd gondolataiba feledkezve szemeit a piros hajon hagyta mit éppen hátulról látott. De a férfi arcát közvetlenül láthatta. Szeme üresen pislogás nélkül bámult előre.
~ Vajon kik ezek... Érdekes teremtmények. A férfi mintha ember lenne. A lányban már kevésbé lennék biztos. Ő biztos valamilyen más lény természetellenes. S valahogy a hideg is kirázott tőle. A szaga is furcsa nem olyan mint az embereké. Hmmm vajon mi lehet?Lehet ha ráérnék még meg is kérdezném de várjunk ráérek. Elvégre dolgom sincs s elindulni sem tudok semerre. Nehéz ez a vándor élet megértem hogy apám mért állapodott meg egy helyen végül. Bár fél életemben nem is láttam.De anyám vajon...
*Elhessegette gondolatait megcsapta a fülét a lány hangja majd kizökkentette gondolatmenetéből. Levette táskáját hátáról majd a mélyére ásott. Pár üvegcsén kívül semmi sem volt benne. Hát sajnos ezekből biztos nem lakik jól. Bár még lehet rá esély, hátha kell valakinek egy jobbfajta méregkeverő szaktudása. Megfogott egy üveget majd ránézett a kis feliratra hogy mi is van benne. Szeme kicsit össze szűkült s mintha egy fájdalmas emlék lenne csupán az az üveg. Cianid ez a kristály minek a véráramba kerülése után röpke másodpercek kellenek. Mily vicces hogy pont az ölte meg anyját amivel imádott foglalkozni s talált egy olyan mérget amire az ellenszert nem lehet megalkotni. Ha meg is alkotod nincs időd beadni magadnak. Milyen vicces s ironikus méregkeverő méreg által hal meg. Elmosolyodott de mosolya nem látszott, csak szeme csillant meg. Majd felállt az asztaltól jobb kezét háta mögé rakva sétált oda a pulthoz.
-Még egy pohár vizet kérek.
*Meg is kapta hamarosan ismét csak egy biccentés volt a köszönet de most nem ült vissza helyére megállt ott s megtámaszkodott érezte ha leül azonnal össze esik s nem fog innen felkelni hajnalig s nem pont egy idegen helyen szeretné ezt átélni. Inkább kivánszorog az erdőbe s meghúzza magát egy fa koronájában. Maszkját lehúzta arca elől. Hófehér bőr éppen csak kissé tért el hajától. Ajka lilák voltak teste már jó ideje ki van hűlve az eső miatt. S érezte nincs minden rendben gyengébb mint szokott lenni ennyire még nem érezte magát soha rosszul. Majd lerakta a félig üres poharat a pultra majd ahogy volt egyenesen előre dőlt. Esés közben még kissé megfejelte a pultot is amin támaszkodott.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-03, 12:07 pm

Mialatt várta, hogy talán válaszol, elnézte Elisabethet, ismét gyönyörűnek látta, most még az is mélyen belülről feltört amit először érzett, amikor megismerkedtek. Végtelen szeretetet.
Közben erős hívás vett rajta erőt, a kíváncsiságánál sokkal erősebb. Helyesebbnek látta, ha kimennek Elissel. A kivonulók beszélgetéséből kivette, hogy most érkezik Aranamophe istennő.
Közeledtére-e, vagy valami más erő hatására immár jobban akarta látni, de főleg nem szerette volna, ha a lány lemarad az eseményről. Vívódása mintha nem is lett volna. Várta ugyan a válaszokat, de maga is meglepődött a következő kedves hangú mondatán:
- Gyere! Menjünk ki! Aranamophe most érkezik. Ki tudja, lehet, hogy az egyetlen alkalom a találkozásra. Ki tudja, merre járunk jövő ilyenkor!
Nem is várt Elis válaszára, nyílt tekintettel megragadta a lány kecses kis kezét! Amenyiben a lány engedte, az ajtó felé indult, finoman húzta volna maga után Elist. A sárkánylány talán pont ezért érkezett ide. Sárkánylány... hm.. úgy tűnt, nehezen, de elfogadta az elméje. Már érezhető volt az Istennő közeledése. Szíve kellemes hévvel dobogott, mint valami aláfestő zene.
Már szinte mindenki kinn volt, kivéve kettejüket, a kocsmárost, meg egy nagyon fáradtnak tűnő idegent, akit másodszor nézett meg. Nem tetszett neki, amit látott. Mintha túlságosan...
A gondolatot még be sem fejezhette. Az ismeretlen későn érkező, aki korábban már a széken elbóbiskolni látszott, nagy puffanással eldőlt a pultnál, mint egy darab fa.
Balál azonnal ugrott. hagyta Elist.
- Hozzon vizet! Kérem... - villantak barna szemei a fogadósra- És készítsen egy szobát a kontómra! Fűtsék jól be! Ha lehet, kicsit melegebbre, mint ami megszokott.
Azzal hátára fordította az alélt férfit. Elissel sem törődhetett, s nem törődhetett tovább az Istennővel. Mindkettő láthatja, mekkora baj történt.
Elsimította a hófehér hajtincseket az arc elől. Milyen ifjú! Megnézte, hogy nem kapott-e nagy ütést a fejére esés közben, de nem lelt ilyen nyomot. Ellenben az arc jellegzetes színeket öltött fel. Kiszáradás, és a fagyás határán járt a jéghideg test. Napok óta odakünn lehetett. nyilván szabadhoz szokott, de vannak körülmények, amihez a emberi test sem képes alkalmazkodni. S Végül is tél van. Az enyhe időjárás még csalóka is, és becsaphatta a vándort, aki kétségkívül túl sokat volt odakinn. Ajka cserepes, és egészen ellilult, szemhéjain is avatott szemeivel kékes-lilás színt fedezett fel. Nem jut elég levegőhöz.
Haladéktalanul felnyalábolta. Jó izmos lehetett, mert sokkal súlyosabb volt, mint ami elsőre látszott a férfin. Végül a könnyebbség kedvéért a vállán nyalábolta keresztül, majd a sürgősség érzetével elkiáltotta magát:
- Kész az a szoba? Oda hozza a vizet! És meleg fürdőt, meg forró sertészsírt is hozzanak be!
A fogadós intett egy cselédnek, hogy máris vezesse az urat a szobába, és fűtsék még feljebb. Biztosította a vadászt, h mindenről ő maga gondoskodik. A cseléddel összeszedette a vendég felszerelését. Aki nagy nehezen felemelte súlyos holmiját, melyet a bejárathoz közel tett le. Aztán elindult vele, egy lépcsőhöz vezető tágas folyosón.
Tangeran egy sokatmondó pillantásra méltatta a vörös lányt. A férfi arcán kínos mosoly suhant át, a jellegzetes félmosolya. Oly törekvést látott a kék szemekben, mintha Elis segíteni szeretne. De a férfi mosolya mégis annak a ténynek szólt, hogy lehet, kihasználja a helyzetet, és most örökre eltűnik a szemei elől e jelenés. Könnyebb út volna számára, az egyszer bizonyos.
Annak idején úgy ismerte meg, mint aki nem riad meg semmi veszélytől. Ám a vele kapcsolatos ismeretei most illúzióknak tűntek, tekintve a kis játékát, amit űzött, hirtelen eltűnését, és a most megtudott tényt, miszerint nem más, mint egy vörös sárkány.
Miközben ő maga elindult a cselédlány nyomában, mély kíváncsisággal állt elébe, mit is választ a másik.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-03, 6:46 pm

*Még a lépcsőn se értek fel szeme már nyiladozni kezdett, maga elé nézett nem tudta hol is van. A földet vélte látni hisz a mennyezet nem lehetett hacsak nem pókoknak építették a fogadót. Feje hasogat érzi valami tülemkedik kifelé rajta. Kereste emlékeinek utolsó foszlányait. Nem tudja mi történt arra emlékszik hogy betért valahova s azután teljes sötétség. Nemsokára egy ajtó nyikordult meg s két ember lépteit hallotta hamarosan mintha valami repülő lényen utazna vetik be az ágyba, szeme megvillantja az idegent magánál van. Az arc ismerős de mégis ismeretlen. Elkezdtek derengeni a dolgok, az idegen továbbra is csak egy idegen maradt számára. Elpillant egy cselédlány áll mellette, valami oknál fogva megnyugtató jelenség volt. Csak megnyugtató volt számára hogy tudja még mindíg a fogadóban van. Nem telt el nagy idő miből igaz most volt elég neki rendesen. Érezte a feje hasogat mintha ezer favágó vágta volna a fát de veszett módon. Szemei lecsukódtak, keze megmozdult lassan benyúlt háta mögé a tőr még nála volt de valami mintha hiányozna róla. A táska odalent hagyta, az öreg direkt mondta neki hogy sehova ne rakja le, Édes most ha ezt megtudná. Jártak el gondolatai, midőn a fájdalom már nem tűnik olyan élesnek. Szeme ismét kinyílik rápillant a férfira.
-Zaken...
*Mutatkozott be, s keze a tőrről a fejére vándorolt, még mindig nem volna teljesen tiszta a kép. Cián szemei kissé fakók voltak s szorgosan pislogatott velük.
-Mi történt? Kérhetnék egy pohár vizet?
*Kissé bágyadt tekintettel fogadta el a lánytól a pohár vizet, figyelmét a másikra irányította s várta válaszát. Hátha kiderül még a végén az is hogy megvan a táska. Értékei mik voltak nem való illetéktelen kezekbe.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-03, 8:19 pm

~Ne már! Nincs tisztába a sárkányok emberi alakjával? Úristen... legalább egy kis kutatást végzett volna...~
*Elgondolkodtam azon amit mondott.*
~Tényleg furcsa hogy ilyen gyorsan felismertem... bár már nem gyerek a vonásai még mindig ugyanazok... és egy sárkány nem felejt..~
*Éppen abba hagytam a gondolatmenetemet amikor karon ragadott és elkezdett húzni az ajtó felé. Nem nagyon akaródzott mennem, mert valahogy nem nagyon érdekelt hogy idejön egy istennő. De lehet csak azért mert már találkoztam egy istennel. Szerencsémre nem értünk ki mert egy fiú, ahogy a ruháját elnéztem, egy harcos összeesett. Balál egyből a segítségére sietett. Felmentek az emeletre de én nem mentem utánuk.*
~Nélkülem is jól elvannak... A fiú csak fáradt... aludni kell.~
*Eljátszottam a gondolattal hogy mi lenne ha megint úgy tennék mint régen. Hirtelen felszívódnék. De a kíváncsiság nem hagyott nyugodni.*
~Mennyit tudhat rólam Balál ha a kinézetemen is elcsodálkozott?..~
*Ez a kérdés visszhangzott a fejemben újra, meg újra.*
~Vajon mikor jönnek vissza?.. Illetve Balál...~

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-04, 6:55 pm

Balál elgondolta, hogy Elis megléphet. Méghozzá milyen könnyen tűnhetne el. Hiszen olyan gyorsan váltotta át sárkány alakját emberire, hogy az biztosan ugyanilyen szempillantás alatt megy visszafelé is. Akkor csak a szél hátát lovagolva elrepül, amilyen messzire nem szégyell. Így tűnhetett el akkor is...
És Balál még úgy hitte, sosem látott egyetlen egy sárkányt sem! Ez most tréfás feltevéseknek adott otthont fejében, ki mindenki lehet sárkány. Meglódult a fantáziája is, míg a lépcsőn felfelé cipelte a fickót, aki viselete alapján valószínűleg katona lehet.
Képzeletbeli éjszaka volt. Rég látott figurák sorjáztak előtte, akiket kevéssé és akiket jobban ismert. Sorban egy vár fokára léptek, majd elrepültek. A sorban váratlanul jelent meg egy ismerős, mégis idegen arc. Hosszú fekete haját lobogtatta a vártorony tetején belekapaszkodó erős szél. Majd a sötétben megbújó Balál szemébe nézett valami átható tekintettel, és fekete szeme gúnytól, és megvetéstől csordultig telve szűkre húzódott. A férfi fekete mágus köpenyét meglobogtatta a szél, a vár falára állt, majd végig Balál arcába nézve felkacagott. Kitárta karjait, és a mélybe vetette magát, és mintegy felszálló légáramláson ülve egyenesen a magas égbe szállt. A sötétségben ragyogó csillagfényben pikkelyes bőre meg-megcsillant, mint millió gyémánt. Óriás volt a többi sárkányokhoz képest, röpte légi vágtának beillett. Küzdelem nélkül lehagyhatta volna a többieket, de ez a hatalmas bestia velük ellentétes irányba repült el. Eddig sem olvadt a társai közé, s mintha eztán sem akarna. A többi sárkány mintha nem is látta volna, úgy viselkedtek. Láthatatlan maradt a fekete mágus, s a belőle átváltozott hatalmasság. A hangját viszont messze földön hallani lehetett. Kacagása egy velőtrázó, vigasztalhatatlan keserű rikoltásba fordult. Mérhetetlen fájdalma visszhangzott az éjszakában.
Eddig tartott a képzelet, de mintha nem a saját képzelete, hanem valamiféle varázslat, vagy saját belső mágiája játszott volna vele, oly elvenné vált. Akárcsak az álmában. Megbotlott a folyosón, s majdnem levetette magáról az ifjút. Aki már nem is tűnt annyira ájultnak.
Balál könnyebb szívvel vetette az ágyra. Az idegen felpillantott, majd vizet kért.
Tangeran úgy vélte, ami most a legtöbbet javíthat állapotán, az egy kiadós alvás, és egy jó tál meleg étel.
-Asszonyom! Amint lehet, hozzon majd az úrnak valami kedvére való meleg levest, és valami főételt, amit megenne! Állom a számláját, ameddig a pénzem kitart. Ne feledkezzen meg tehát ellátni őt, semmilyen körülményben!
Azért megpróbálta meggyőzni a férfit, vegye le felső ruháit, s csizmáját, hogy minél kényelmesebben feküdjék, és jó meleg vízbe mosakodjon meg. S ellenőrizze, a hideg nem tett-e nyomokat a kihűlt végtagjaira. A férfinak emlékei kuszák lehettek, mert csak azt akarta tudni, mi történt pontosan.
Balál türelmesen elmondta, hogy elájult a pultnál. Közben figyelte, vajon nem lesz-e ismét gyengébb a másik.
Közben újra eszébe jutott Elis, aki nem jött fel velük. Talán jobb is, nem veszik el a fáradt utazótól a levegőt. Mégis teret adott ismét Elisnek a gondolataiban, csak hogy a fekete mágus-sárkány hatalmasság elkotródjon onnan. Na de hiszen Elisabeth is sárkány... Ennek a körnek sosem lesz vége.
Jobban tenné, ha a katonával törődne!
Mégis Elis nyert gondolatban:
Vajon ha marad, miért maradna? Becsületből? Vagy kíváncsiságból?
Ha megy miért megy?

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-04, 7:10 pm

*Zaken csak pislogott nem hitt a fülének hogy mi történt vele, még sose érezte tulajdonképpen ilyen rosszúl magát ez tény és való volt. Biztos volt benne hogy az a fránya eső volt az egész oka rettenetesen kihülhetett didergett érezte is előtte hogy nincs minden rendben. Látása hamarosan tisztulni látszott, ettől kissé oldódott a feszültség mi benne volt. De egyvalamire felfigyelt az idegen továbbra is az maradt s most eléggé nyugtalanította valami a férfit. Lehet hogy a lányon járt az esze ki még mindig odalent ülhet. A piros hajú biztos érdekes egy teremtés ha így elgondolkodtat egy férfi elmét. De hamar elhessegette a gondolatokat s visszatért azokhoz mik fontosak voltak számára. Az a fránya táska, szemeivel végig pillantott a szobán, kissé nehézkesen de kezével felsegítette ülő pózba magát. Jobban körbe nézett sehol sincs, odalenn maradt. A férfira tekint még mindig elgondolkodottnak látszik, annyi baj legyen hát had gondolkozzon nem igazán óhajtotta jótevőjét kizökkenteni az állapotból amiben éppen volt. Majd egy erősebb fény szűrődött be az ablakon s hangok hallatszottak. Fejét elfordította arra világos volt, mintha a nap fenn lenne. De ahogy a hang elhallgatott a fények is eltűntek. Valami nagy dolog lehetett odakint így már érthető volt az a nagy gyülekezet a városban. Sajnos van úgy hogy lemarad dolgokról az ember de ami volt az elmúlt. Majd a férfihoz szólt.
-Aden Von Zaken vagyok... S lenne egy nagyon fontos kérdésem, volt nálam egy táska odalenn. Tartalma rossz kezekbe kerülve nagy bajt hozhat magával. Nem holmi fűszereket cipeltem benne. Nem tudod ott van e még kedves.... - Szava elhalkult s abba is maradt kérdő tekintet maradt utána csupán.
*Várta már hogy megtudja az idegen nevét, nem szerette azok társaságát akiknek még csak nevét se tudta de most nem volt választás kénytelen volt fogadni őt. Kis idő múlva ismét csak megszólalt, majd egy erőltetett mosolyt húzott arcára mint látszott hogy a valóditól messze ált.
- Nyugodtan menj le hozzá, s ha megkérhetlek visszahoznád a táskámat. S az asztalon felejtett üvegbe eszedbe ne jusson beleszagolni vagy akár megkóstolni, nem lenne jó vége.
*Kissé más volt az ezutáni mosoly látszott benne egy kis konok gondolat ami tudta mi történhet az idegennel ha mégis így tenne. Gyors s fájdalom mentes halál.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-04, 7:50 pm

- Hogy...? Ó, nem! Dehogy sietek hozzá... Ha akar, megvár. Tudod, irtó régen vártam erre a találkozásra. Már nem is reméltem, hogy megtörténhet. Mégis összehozott minket valami sorsféle. Talán a legjobb időben, a legjobb helyen- hogy nem nyírtuk ki egymást! Folytatta magában a gondolatot-. Ez valóban így volt. Ha ő is eképpen van ezzel, bizonnyal odalent várakozik.
Aztán lassan megemésztve a katona többi mondandóját is, így szólt:
-A táskádat viszont, ha jól veszem ki a hangsúlyodból, azonnal ide kell hoznom- felállt az ágy mellől, ahová leült egy kis sámlira, és máris indult. Az ajtó előtt visszafordult- de te addig elleszel a lánnyal?- intett a fehércseléd felé a fejével.
Nem szívesen hagyta magára a fickót, állapota csalóka is lehetett. Látott már ilyet korábban.

Tárgy: Re: Csillagfény fogadó 2013-01-05, 2:54 pm

*Kissé furcsálotta a szavakat a katona szájából, bár katonának nem tudná nevezni nem látott rajta vastag páncélzatot, vagy csak szeme nem elég világos neki. Az idegen szavai mosolyra ingerelték, nem tudta mit mondhatna erre. Zaken eltöprengett vajon miféle kapcsolatban áll a páros, lehet minden csak a barátságról szól. Bár ezt a fogalmat nem is ismerte sose voltak társai s senkit nem ismert az Öregen és anyján kívül. Hajához ért s eltűrte azt hátra fülei mögé nem volt semmi érdekes ott egy ember fülei voltak. A cián szemek rápillantottak az idegenre majd félmosollyal arcán válaszolt.
-Nehéz dolgod lehet a lánnyal odalenn ha így nyilatkozol róla, az Öreg is mindig azt mondta ezek a nők kiszámíthatatlanok... Bár nekem még nem igazán volt hozzájuk szerencsém. Lehet ez az én szerencsém.
*Mosolyodott el az idegen felé majd lehunyta szemét. Kissé még hasogatott feje de már jóval jobban érezte magát mint ahogy eddig volt. Sose volt még beteg, ez az első alkalom hogy találkozott vele. S nem volt ínyére ez az állapot s maga is most döbben rá, hogy hiába a sok edzés vannak határok miket az erővel se lehet maga alá kényszeríteni. Az akarat csak addig tart míg teste engedi.
-Idegen, - Halkan szólt hozzá- köszönöm amit tettél s tudd senkinek nem maradok adósa. S igen a táska elég fontos s nagyon megköszönném.
*Utána nézett a kifelé ballagónak akinek kérdésére csak egy határozott bólintás s egy enyhe mosoly volt a válasza. Majd a lányra nézett aki még mindig mellette állt. Kissé érezte mintha vörösödni kezdene bár arcán nem nagyon látszott meg a szín. De ruhája még mindig nedves volt s hiába volt jó idő nem érezte odabenn. Rápillant a lányra majd oda vonszolja magát az ágy széléhez. S leül ott, majd háta mögé nyúl kiereszti a kötőt mi a felső testén lévő ruhadarabot tartja. Furcsa egy darab volt hátul kellett megkötni s elől csak úgy ki lehetett bújni belőle. Majd az alatta lévő ing következett, ahogy lekerült a kis sámlira mint elöbb még üldögéltek nagyot csattant.
- Azt hiszem bőrig áztam...
*Testén ezernyi heg volt, látszott rajta nem gazdag s jómódú család tagja ő s minden erejéből kellett dolgoznia gyermekkora alatt. Hátán mintha több korbácsütés nyoma látszott volna mellkasán sem voltak híján.Teste kidolgozott volt mégsem nagy darab, inkább vékonyabb volt mintsem széles, izomnak nem volt híján de azok is csak a szálkás fajtából való elvégre nem a közelharcra edződött. Nem kellett hatalmas páncélt hordoznia, ő a gyorsaság s a meglepetés erejében bízott s ehhez is értett. Ez hát az assasin sors, a semmiből teremni elő majd végezni a prédával. Nem pillantott már a lányra, arcát két kezébe temette. Majd végighúzta azokat arcán, szemei kialvatlanok voltak fakók, arca sápadtan nézett ki mint aki már ezer éve nem volt napon. Bár más nem is tudhatja ő pontosan tudja ilyen a bőre mióta az eszét tudja. A nap sem fog rajta s nem színezi be azt. S kinyújtóztatja karjait háta hatalmasat roppan, mintha most tört volna ketté a gerince. Majd malmozni kezdett ujjaival látszott rajta hogy türelmetlen ez volt az egyetlen hibája, sose volt elég türelmes. S arca az ajtót nézte kezei a térdére támaszkodva tartották felső testét. S már arcán is látszott az izgatottság.
~Hol vagy eddig idegen....

» A fogadó
» Tűz fogadó
» Vén kujon fogadó
» Fehér lady fogadó
» Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)