A Remény temploma

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-04, 10:17 pm

*A templom őrsége viszonylag könnyen megkerülhető volt Nawarean számára.
Átlagon felüli képességei nem nehezíthették meg nagyon a dolgát.
Az üres folyosón még az ajtó zárja sem akadály, így hamarosan ott állhat a papnő szobájában.
A papnő a suttogásra nyitja ki szemeit. Első pillanatra magára kapja a takarót még inkább, mint korábban, aztán csak egy pillanatba telik, hogy erőt vegyen magán, s ismét higgadtan nézhessen szembe éjjeli látogatójával.
Emlékezetes maradt számára a férfi első találkozásukról. Nem sok hasonló járt még színe előtt, ám felháborodása jogosan csattan Nawarean felé.*
- Mégis milyen jogon törsz be a templomba, s ott is a szobámba?
*Nem túl hangosan vonja kérdőre a férfit, azonban a halk hang mögött jogos felháborodás hangja is kicsendül, miközben a nő barna haját kontyba csavarja egy pillanat alatt, hogy ne lógjon csapzottan az arcába.
Hálóingje még fedi azt, amit a takaró nem, s így fordul már egyenesen Nawarean elé.*
- Úgy véled, bárki büntetlenül betörhet hozzám csak azért, mert ő fontosnak tartja.
Úgy véled, hogy nem kell kivárni a reggelt, hogy a szokott módon bejelentve elém állhass.
Úgy véled talán, hogy attól, hogy a köz szolgálatában álló személy vagyok, a nap és az éj bármely órájában lehet engem zargatni?!
*Ha lehetne, azok a barna szemek most átdöfnék a férfit, mint két kard, s felszegeznék a háta mögött álló ajtóra.
Azonban a szavak és a tekintet mögött ott a nyugodt elme, amely már feldolgozta a férfi szavait. Nem sok újat mondott neki, azonban meg kell fontolnia, milyen választ is ad.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-05, 6:36 am

* A főpapnő haragja szinte elsöpri az embert. Bár halkan teszi azt, hogy mégse csapjon nagy zajt. A felháborodás jogos, s hamarosan el kell mùlnia hisz mindkettőnknek fontosabb lesz nemsokára mit mondani készülök. Majd a kérdésre jön a válaszom.
- Nem tehettem, hogy napvilágban járùljak színed elé. A sötét sereg ismer engem. Mint a fekete nő hű szolgáját.- Nem várom meg a reakciót - Igen egy ember van a sárkányok sorai között. Pont ùgy ahogy ez fordítva is érvényes. Ha nappal jövök bejelentve mint mindenki más még gyanùba keverednék. S ezzel a kémkedésem a következő találkozáskor a fekete sárkánnyal öngyilkosságba csapna át.
* Vab még mit mondanom a nőnek s ha nem felel akkor folytatom is tovább egy lélegzet vétel után.
-Igen magának a sereg vezetőjének szolgálok. Sereggel járkál Lanuria vidékén. Az információim szerint északi nemesnek adva ki magát. Nem tudom mennyire vagy tájékozott Onoria... Viszont azt tudom, hogy még egy ilyen alkalma nem lesz az emberiségnek, hogy egy fekete sárkány a közelébe engedjen egy embert.
* Elhallgatok, s oda sétálok egy székhez min helyet foglalok, s afőpapnőre nézek.
- Nem lenne célszerű elveszíteni azt amit az életem árán szereztem meg a keleti tengerparton. Ahol láttam ahogy egy fekete sárkány játszi könnyedséggel tépte szét egyik fajtársát. Nem tudom hányan lehetnek, csak egyet láttam belőlük. De ezek a feketék veszélyesek.
* Megvárom mond e valamit a papnő s ha ismét szóhoz enged jutni akkor mondok még neki talán a számára is ùj dolgot.
- Beszéltem Dremerrel... Az isten szavai alapján nem fogják fogni senki pártját. S ha eltékozótuk Lanur kardját hát magunkra vessünk. Kell az a fegyver főpapnő. Ezelőtt pár évvel láttam ahogy Lanur ősi lények fejét csapta le vele. Ott voltam akkor is s ana csatában is titeket választottalak ahelyett, hogy a sárkányokat segítettem volna győzelemre. Mit szólsz Onoria? Elfogadsz egy kémet magad mellé kit a te fajtád sosem láthat ide jönni?

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-06, 2:28 pm

- Ellenben tudhatsz írni-olvasni. Számtalan más út van, mint a betörés.
Legszívesebben most azonnal kidobatnálak a szobámból és még teljesen jogosan is tenném!
*A papnő nem tanúsít meglepetést. Már visszanyerte hidegvérét, így amikor Nawarean egy bizonyos fekete nőről és seregéről beszél, amivel Lanuriát járja, nem kell túl sok lehetőségre gondolnia.
Egy bizonyos fekete nő, legalábbis nagyon valószínű, hogy ő volt, betört a templom kazamatáiba, átverekedte magát a teljes védelmi rendszeren, hogy aztán keserves meglepetés érje. Onoria ravaszsága várt ott rá, s nem az, amit remélt.
Ahogy Nawarean folytatja, a papnő az ágyban ülve hallgatja tovább.
Túlzásnak érzi, hogy még egy ilyen lehetősége ne lenne az emberiségnek. Hétszáz éve, pont, mikor kellett, volt már lehetősége. Akkor nimfát engedett egy fekete sárkány magához, s ez a nimfa jelentette végül annak a sárkánynak és társainak is vesztét.
A papnő a Dremerrel való beszélgetésnél sem hagyja, hogy akár arcizma rezzenjen.
Amikor végre megkérdezi őt a bérgyilkos, akkor szólal meg először.*
- Nem lesz-e ez a kém kettős, amikor az esetleges háború állása úgy alakul, hogy ők állnak győzelemre?
Szavad alapján bízzak meg benned? Az én bizalmam ki kell érdemelni, s ahhoz nem elég néhány jó szó.
Hol van a feladat eredménye, aminek elvégzésére küldtelek téged és az elfet?
Talán bizony nekem kellene Lanur kardját a kezedbe adnom?
*Ezzel a papnő, még mindig ott ülve ágyában, úgy gondolja elég kérdést vetett fel, hogy a férfi érezhesse, neheztel rá.
Ha minden jöttmentet bizalmába fogadna, aki szép szavakkal közelít, az utolsó idegen is a közelébe kerülhetne.

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-07, 4:41 am

*Csak elvigyorodom a kijelentésen amit a főpapnő mond. Nincs mit tenni, maradok még egy darabig a főpapnő oldalán.
- A levelet elolvashatják... a kilétemet felfedhetik. Azt a nyelvet amit én írni tudok közel... nem is tudom mióta nem is ismerik már... Ahányszor eljövök ide ugyanígy fogok cselekedni. Ha meg akartalak volna ölni már megtettem volna...
*Majd egy újabb kérdés üti fel a fejét bennem.
- Mégis, hogy lehet az, hogy mikor közel hétszáz éve láttalak, pont így néztél ki mint most? Nem fontos csak érdekel.
*Majd a nő újabb szavait hallgatva igazat kell adjak neki bár amit Vogon elvállalt az nem az én saram.
- Azt amit az elf elvállalt, s saját hibájából nem tudott meglépni gwaith dur-ból. Nem tehetek róla, hogy egy férfi feladatára egy gyermeket engedtél el. Az olyan puhányok mint ő elsőként vesznek majd oda. Az eredmény? Lehet azóta is ott üldögél Gwaith börtönében. Bevallom benne volt a kezem, hogy így alakult.
*Viszont a bizalom kérdése kétes, hogyan nyerjem el egy nő bizalmát.
- A kétely ami gyötör téged, teljességgel jogos. Miért is bíznál meg bennem? Mi az a biztosíték amit el tudnál fogadni? Semmim nincs csupán az életem, a vérem s a szavam.- kis hatásszünet majd az asztalra pillantok, ahol pohár van és egy kanna amiből öntök magamnak majd belekortyolok.- Nem vagyok egy mindennapi félvér. Vannak dolgok amit még te sem értenél meg, de egyszerűen. Vérmágiát használok mágia nélkül. A népem, pecséteknek nevezik őket. S a vérünkön kívül semmi sem kell hozzá. Mi ebben hordozzuk a tudásunkat s emlékeinket. Minden mit mi tudunk egy csepp vérrel átadható. Csodálatos nem?
*Majd lerakom a poharat s egy fekete tőrt veszek elő, s húzom végig a kezemen. Majd a tenyeremet mutatom a nő felé ami egy csepp vért sem engedett ki magából.
- A vérem nekem engedelmeskedik, s ha azt mondom, hogy a testemben marad akkor ott is marad. Viszont a pecsétek ennél sokkal bonyolultabb dolgok. Több fajta van amit használhatok. A haláltól elkezdve az életig. S benne van egy olyan is amit úgy hívok, hogy az árulás pecsétje. Ez összeköti a Nawareant a használóval, s képes látni s hallani amit ő lát s hall. Viszont ez fordítva is igaz a két lényre. Tekintsd úgy, hogy kölcsön adom a szememet, s a fülemet. Ahogy te is tennéd. De erre majd később visszatérünk, hisz most így elsőre gondolom hihetetlen, talán bolondnak is nézel. De annyi baj legyen. Viszont megmutatom neked, hogy néz ki a nő akiről beszélek. S utána egy személy akit elő kell kerítenünk, hisz kulcsfigurája tervem sikerének.
*Ha a nő mond valamit most meghallgatom, s folytatom további mondandómat.
- Elmondom mi a tervem, s ha kivetni valót találsz benne kérlek szólj.
*Megvárom, hogy mit felel majd elkezdem felvázolni a dolgot.
- Egy Férfit keresünk, a neve Namelyr. A fekete ruhás nő arra kért, hogy öljem meg. S gondolom bizonyítékot is szeretne tőlem. Szerintem az illető egy sárkány, kutattasd fel minél előbb. Vedd rá, hogy veled tartson. S kérd el tőle a gyűrűjét. Narancsköves gyűrű s a kardját is kérd el ,az talán elég bizonyíték lesz a számára. Ezeket emelte ki a nő, ezektől csak úgy nem válik meg az ember. Ha ezek megvannak, ismét felkeresem a fekete nőt. S csatlakozom seregébe, ha jól megy minden... Talán a bizalmába is férkőzhetek.
*Majd felállok az asztaltól, s sétálok az ajtó felé. Majd vissza tekintek a nőre.
- Csak azért csatlakozom hozzátok ebben a háborúban, mint ősöm tette Lanur idején... Mert végül is egy ember vagyok. Mellettetek állok mert így érzem helyesnek. Ha kerestek, keressétek meg Mia Ruton-t. Ő tudja, hogy találhat meg. Holnap kezdj hozzá a munkához, s kerítsd elő a sárkányt. Ha soká tétovázol, elér minket a vég. Nem tudom mit hiszel mi a gyors... de az a fekete sárkány egy pillanat alatt végzett velem. Majd eljátszadozott a félig halott testemmel mint egy macska az egérrel... Ideje munkába állnod, s szolgálni az emberiséget, s megteremteni a jövőjüket. S ebben én a segítségedre leszek... Onoria...
*Majd kilépek az ajtón, nem várom meg a válaszát a nőnek, kifelé már nem igazán érdekelt a lopakodás. A gyors táncba lépek, majd az első ablakon keresztül távozok, s egy pillantás alatt eltűnök a sötétségben.
~ Remélem ez az ostoba vén tyúk, megteszi amit kell. Most viszont meg kell találnom Namelyrt.

// Kérem szépen nem nekem felhozni azt, hogy Vogon fél éve állva hagyja a játékot amibe bele kezdtünk... Ezt beszéljétek meg vele, hogy miért nem ír egyik félbemaradt játékához sem...//

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-07, 2:29 pm

*A papnőben egyre inkább megy fel a pumpa. Ez a férfi itt azt gondolja, bármit megengedhet magának. Nos, a következő látogatásánál, ha lesz, őt is kellemetlen meglepetés fogja érni, mert Onoria nem örül annak, hogy jelzése ellenére legközelebb is így kíván behatolni éjnek évadján hozzá.
Ha esetleg a sárkányok mellé áll, s nem azért jön, hogy jelentsen, hanem tőrt döfjön belé, máris nagyobb baj lehet belőle.
Ez utóbbit azonban nem árulja el, hadd lepődjön meg csak. Fájdalmas lesz, abban biztos.*
- Bolond az, aki leírja, hogy mit akar elmondani, ahelyett, hogy találkozót beszéljen meg egy biztos helyen.
*Jegyzi meg élesen a képtelen kifogásra. Nem gondolja, hogy ez a férfi ennyire együgyű lenne, így inkább veszi sértésnek a mondandót az idegen nyelvről és a levelek elfogásáról.
Éppen ugyanígy engedi el füle mellett a férfi kinézetére vonatkozó megjegyzését. Nawareannak semmi köze az ő kinézetéhez, sem ahhoz, hogy ki is valójában.
A küldetést firtató kérdésre sem azt a választ kapja, amit várt. Nem szokott hozzá, hogy ilyen magas lóról beszéljenek vele.
Megköveteli a tiszteletet, legyen bárki fia-borja az éjjeli látogató, ahogy megkövetelte és meg is kapta, amikor korábban találkoztak.
Miközben a férfi iszik, megragadja az alkalmat, hogy reagáljon a bizalmi kérdésre.*
- Nekem ez kevés. A bizalmat a tettek alapozzák meg, s ha hozzám hűn cselekszel, idővel bízni fogok benned…idővel.
*Látványos cirkuszi mutatvány, annyi szent, mágusai is meg tudják tenni, hogy tenyerüket elvágva vérük ne csorduljon, s hogy előtte mit mesélt saját magáról, jelen pillanatban kevéssé érdekli a papnőt. Abban bizonyos, hogy ha lesz a kémeinek kapacitása, utánanézet az idegennek.*
- Szükségtelen a fekete nőt bemutatnod nekem.
*Aztán Nawarean belekezd mondókájába. A papnő az elején még egészen nyugodt, ám amikor a fehér férfi feláll, a papnő utána szól.*
- Csak ennyi?!
*Csattan fel.*
- Mondd, honnan veszed a jogot, hogy ebben a hangnemben beszélj velem?! Talán azt hiszed, hogy betörsz éjjel, majd kijelentve, hogy máskor is megteszed majd, elvárod, hogy megbízzam benned, s teljesítsem, amiket te akarsz.
Találd meg a módját, hogy rendes időben, és megfelelő helyen tudj beszélni velem, s majd ott leszek, ha jónak látom.
Ebbe a szobába pedig még egyszer be ne tedd a lábad, bárki is vagy és bármit is akarsz!
*A férfi azonban rá sem hederítve folytatja, ahol abbahagyta, s a főpapnő egy dologban már biztos. Mia Rutont fel fogja keresni, s kérdőre is vonja a furcsa éjszakai látogatóról.
Utolsó utasítása pedig, miszerint ideje szolgálnia az emberiséget, hab a tortán, miután sértést sértésre halmozott.
Reggel első dolga lesz gondoskodni a szoba őrzésének megerősítéséről. Ebben a pillanatban nem érdekli Namelyr, s egyben biztos. Nem a renegát sárkány lesz az, aki kihúzza a fekete sárkányok méregfogát.
A távozó férfi azt hiszi, nem az emberiséget szolgálja immáron hosszú századok sora óta. Ebben pedig mélységesen téved.*

// Onoria küldte Nawareant, nem tehettem úgy, mintha nem történt volna meg, muszáj volt felhozni a dolgot. //

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-07, 2:48 pm

*Hallgatom még a nőt, bolondnak titulál. Annyi baj legyen, lesz ez még így sem.
- Bolond lennék? Meglehet, mellétek álltam...
*A nőre vérvörös tekintet szegeződik, s kijelentésére méreg kap el. Még, hogy őt szolgáljam!
- Látom a füled zárva maradt... Hozzád én nem vagyok hű... nem szolgállak téged... sosem foglak. Azt hiszed te magad vagy Lanuria? Honnan veszem azt a bátorságot, hogy így beszéljek veled... a szememben te is csak egy ember vagy... Rangtól pénztől hatalomtól függetlenül. Ahogy a bizalmadat el kell nyeri az én tiszteletemet is eképpen el kell nyerni. Az, hogy cicomákba öltözteted magad, s mindenki a térdeire rogy előtted... nekem semmit sem jelent... Előttem fej nélkül szoktak térdelni, akárki kutya fattya is legyen az...
*Még egy utolsó szó, mit intéznem kell hozzá. Mielőtt elhagyom az ajtót.
-Ennyi... te nem vagy úr senki felett, mindenki a saját maga ura... Mindenki úgy szolgálja a jövőt ahogy tudja... Talán értelmetlen volt hozzád sietnem Lanur hegyeiből... Hisz ahogy látom, megfeledkeztél már rólam... Pedig akkor még csodáltalak... az erőd a bátorságod, s a kitartást ezelőtt 700 évvel... Nem kell, hogy bízz bennem... csak cselekedj... tedd a dolgod én is megteszem mi tőlem telik, hogy csírájában fojtsam meg ezt a háborút. Még visszatérek hozzád, a válaszért. S csak, hogy tudd... Ha Mia Rutonnak baja esik, vagy megfosztod szabadságától... másnap éjjel lemészárolom egész házad népét, s a fejüket a sárkányok elé vetem... Köztük a tieddel... Most pedig nyugodalmas szép álmokat... Nekem dolgom van... az én feladatom még csak most kezdődik... S én szemhunyást sem alszok míg lelkiismeretem nincs megbékélve...
*Majd cselekedtem úgy mint előző ozzászólásomban megírtam.
// A mielőbbi viszont látásra. Köszönöm a játékot Very Happy

//

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-07, 3:03 pm

- Nos, ez esetben távozz a szemem elől, mielőtt olyat teszek, hogy a varázslatos véred sem ment meg téged, alávaló féreg!
*Kiáltja válaszként magából kikelve a papnő.*
- Én századok óta Lanuriát szolgálom, míg te talán a kövek alatt bújtál, vagy az árnyékok között. Mert, hogy nem tettél érte azóta semmit, abban biztos vagyok.
Ez hozza a tiszteletet, s az, hogy e nép hallgat rám, s hogy nem kis részem volt a háború megnyerésében, mert akkor is szolgáltam, szerencsétlen bolond!
S ha azt hiszed, te hoztál hírt, akkor éppen olyan vak vagy, mint azok, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak. Nem létezne Lanuria már, ha ilyenektől függene.
Mia Ruton sorsa pedig nem rajtad áll, hanem saját tettein. Ha hibázik, bűnhődni fog annak mértéke szerint. Kicsinyes fenyegetőzésed épp annyit ér, amennyit te magad is!
*Mindaddig kiáltja ezt a papnő, míg mérgét ki nem adja, s ezután már csupán annyiba telne, hogy egy bizonyos rendet megkeressen, iktassák ki a tiszteletlent, ki be merészelt törni hozzá.
Azonban nem teszi, ellenben másnap hajnalban futárt hívat, s üzenetet küld Reus de Sanctisnak.*

// Én is köszönöm! //

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-10, 3:28 pm

*Hamarosan megérkeztek az első meghívottak. Ahogy az már lenni szokott, legkorábban a kísértet érkezett. Nekik nincs szükségük szállásra, hiszen nem evilági lényeg egészen, az élőkre jellemző szükségletektől mentesek.
Onoria külön kérése volt, hogy Singarme jöjjön, s legnagyobb örömére ez meg is történt.
A mágusok éppen időben érkeztek, ők azonban többen is jöttek. A rendek rendenként két-két mágust küldtek, így jött két feketeköpenyes, két fehér köpenyes, két vörös köpenyes, két barna és két zöldköpenyes mágus is.
A nimfák három tagja még késlekedett, ahogy az elfek három küldötte sem érkezett még meg.
Az emberek, konkrétan a különböző hivatalok küldöttei mind jelen voltak már, a Nemesi udvarházban elszállásolva. Ők Valianból érkeztek, a fővárosból.
A főpapnő külön meghívást küldött a végvárak kapitányainak is.
Tart attól, hogy ők viszont, tekintettel a legutóbbi ülés eseményeire, melyet a papnő rövid úton berekesztett, nem jönnek el.
Talán túl kemény volt velük, azonban, révén, a nemesi házak tartják el őket, Onoria jogosnak érzi, hogy eme házak vegyék ki részüket saját katonáik felfegyverzéséből is, elvégre a Birodalom védelme mellett ezek a várak első sorban a nemesség, s a körülöttük lévő falvak védelmét látják el.
A hegyi törpék három küldötte is jelen van már, a papnő őket is az udvarházban szállásoltatta el.*

Tárgy: A Tanács rendkívüli ülése 2014-10-11, 2:25 pm

*Másnap a főpapnő rendezni kívánva gondolatait, a templom oltára előtt imádkozik.
Az istenek, akik máskor számára oly beszédesek voltak, most némák maradnak, s egyetlen szóra, érzésre, sem méltatják őt.
Makulátlanul fehér ruhája a tisztán tartott oltártól sem lesz pecsétes, vagy piszkos, de belsőleg nem marad nyugodt.
Ami rá vár, s most nem csupán az ülés lesz az, úgy érzi, felkészületlenül éri.
De nem tehet mást, mint megacélozza magát, s úgy lép a Tanács színe elé.
A templomszolgáktól tudja, hogy már minden meghívott megérkezett, még a később érkező kapitányok, nimfák és elfek is.
A papnő felemelkedik az oltár elől. Máskor meleg, barna tekintete most keménységről árulkodik, s elszánt pillantását végighordozza a templom virágokkal díszített oltárán.
Elkezdődik hát, amitől már tartott egy ideje, s gondolatban számba veszi mindazon tetteket, erőforrásokat, titkos, s még titkosabb kapcsolatokat, felhalmozott tartalékokat, amelyeket eddig felkészülés gyanánt végeztetett.
A hivatalok talán sokszor nem értették, hogy a Tanács miért rendel el átcsoportosítást, miért építtet fedezékeket, titkos raktárakat, amikről csak néhány beavatott tud, ha már sok évszázada nem érkezett semmilyen fenyegetés.
A Tanács maga sem mindig érthette az okát, de a főpapnő mindig jól csavarta a szót ahhoz, hogy keresztülvigye terveit. Ha pedig nem, hát ott voltak a bizalmasai a tanácstagok között, akik szavazáskor a megfelelő oldalra billentették a mérleg nyelvét.
Most eljött hát az idő, s Onoria főpapnő Lanuria Tanácsnak elnöke belép a terembe.
Méltóságteljesen, a jelenlévők érdeklődésének kereszttüzében sétál a helyére.
Senki nem tudja, pontosan milyen okból hívta össze a Tanács rendkívüli ülését.
Találgatások persze lehetnek, s ezek között egy bizonyosan az újonnan felfedezett kontinens, Vadalan, míg mások talán Stern incidense, jóllehet, azóta már évek múltak el.*
- Tanács ülését megnyitom.
*Jelenti ki a főpapnő, miután helyet foglal. Hangja erélyesen, erősen cseng, nyoma sincs benne kételynek, avagy félelemnek. A mellette ülő írnok lányhoz fordul.*
- Nira, jegyezz le mindent pontosan!
*Ekkor már ismét a tanácstagokon hordozza végig tekintetét. Kis szünetet tart, mielőtt megszólalna.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-12, 9:17 pm

*Thalion megjelenése kisebb felhördülést kelt, amikor belép a tanácsterembe. Nem járt még itt, noha az elfek minden ülésen képviseltették magukat, mióta a szövetség létrejött.
Magas, szikár alakjára ezúttal ezüstszínű tünde tunikát húzott, szálfa termete több jelenlévő fölé magasodik, tán csupán a végvárak kapitányai azok, kik felveszik termetével a versenyt.
Két tünde kísérője, a vér elf nő, s a fehér tünde férfi kissé lemaradva követik őt az elfek számára fenntartott három helyhez.
Thalion nagyúr szigorú szemeivel méri fel a környezetet, amikor helyet foglal.
Hamarosan a nimfák is megérkeznek, noha nekik nem is annyira Elonar úrnő, sokkal inkább szépségük az, mi felhördülést kelt.
A tanácstagok nagy többsége bizonyára nem először vesz részt olyan ülésen, hol e szépséges teremtmények is ott ülnek, ám könnyen lehet, hogy élete végéig emlékezni fog egy egy pillantásra, csillámló hajzuhatagra.
Thalion úr komoly arccal, gondterhelt homlokkal biccent az úrnőnek.
S nem sokkal később maga a főpapnő is belép, s helyére siet.
A nagyúr némán, kemény tekintettel követi végig az utat, s a helyfoglalást is.
Várja, miként tér a tárgyra a főpapnő.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-13, 1:22 pm

*A szállás maga a biztonság. Elonar úrnő és két nimfája biztos helyen maradhat, amíg tart a Tanács ülése miatti út.
Reggel időben elkészülnek, s köpenyüket magukra öltve indulnak a Remény templomába.
Természetes azért, hogy mire odaérnek, csaknem mindenki megérkezett már.
A nimfák a jelenlévők kereszttüzében foglalják el helyeiket, miközben úrnőjük fejében még azok a gondolatok kavarognak, amikről korábban az elfek nagyurával beszéltek.
Ő nem kívánja a konfliktusokat, népe javára vágyik, de ha igazak Thalion szavai, akkor a papnő legalábbis egyes szövetségesek kárára hoz döntéseket, nem pedig a közös jót tartva szem előtt.
Minden esetre korábbról már számoltak be a korábbi nimfa küldöttek parázs vitákról a Tanács ülésein, arról, hogy a hegyi törpék számára hátrányos, elutasító döntéseket hozott, hogy a végvárak kapitányaival milyen mértékű összeszólalkozása volt a legutóbbi ülésen.
A nimfák nem az a nép, amely függ a Birodalom pénzétől, a természet biztosít nekik mindent, amire szükségük van. Amit nem, azt pedig Izra adományából ők megteremtik maguknak.
Így Onoria döntéseinek súlya kevéssé érinti őket, nem is volt még konfliktusuk a papnővel egyetlen ülésen sem mostanáig.
Amikor a főpapnő bevonul az úrnő is tekintetével kíséri, s kíváncsian várja, mi fog következni.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-14, 11:53 am

*A főpapnő rezzenéstelen arccal veszi tudomásul a nem szokványos tényt, hogy bizony mind az elfek, mind a nimfák igen magas szinten képviseltetik magukat a Tanácsban.
Thalion nagyúr és Elonar úrnő nem szoktak részt venni az üléseken.
A hirtelen beállt csendben még a légy zümmögését is hallani lehetne, amikor a papnő felemeli fejét, s barna szemeit végigjáratja Lanuria Tanácsán.*
- Bizonyára mindenki meglepetéssel fogadta a Tanács előre nem tervezett összehívásának hírét. Biztosíthatok minden meghívott küldöttet, hogy jó okkal tettem ezt a meghívást, s hogy a soron kívüli ülés Birodalmunk érdekeit szolgálja.
*A halk morgolódásra a papnő elhallgat, s ha az nem csitul, felemelt hanggal folytatja.*
- Olyan információk jutottak el hozzám, melyek alapjaiban befolyásolhatják Lanuria további létét, s a szövetséges népek sorsának alakulását is.
Nagy horderejű dolgok ezek, melyekről beszélnünk kell.
Habár saját hírszerzésünk is jelentős, mégis hadd foglalja össze helyettem a híreket maga a hírek hozója, akit szándékosan hívattam ide.
Átadnám a szót Singarme nagyúrnak, aki Lanur tornyának biztonságáért felel, az ottani őrséggel egyetemben, s végzi ezt magas fokon.
*Ezzel a papnő a jelen lévő kísértetre néz, s elhallgat.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-14, 11:54 am

*A kísértetek nagyura maga eddig teljesen némán, egykedvűen üldögélt a tanácsteremben. Már ha lehet egyáltalán üldögélésnek tekinteni egy testetlen lény látható megjelenését.
Foszladozó, fakó arcát, s testét körülölelő köpenyét most felvillantja a jelen lévőknek, s ő maga is inkább lebegő, mint álló helyzetében emelkedik magasabbra, hogy mindenki láthassa őt.
Hangja mélyen dörren, amikor megszólal, s akad olyan résztvevő, aki össze is rezzen a síron túli lény első szavára.*
- Szavaim nem hoznak békességet a szívekbe.
Sokan tudják, de akik nem, azoknak elmondom. Lanur kötött velünk szövetséget még a Nagy Háború idején. Természetesen nem minden kísértettel, csak egy csoportunkkal, s mivel szintén nem sokan tudják, aki Dremer pecsétjével megállapodik velünk, azt szolgáljuk.
Hogy túllépjek a felvezetőn, rögtön a lényegre térek, mert nem kenyerem a hosszú, cirkalmas mondóka.
*Itt a kísértet fehér szemeit egyenesen Thalion nagyúr szemeibe fúrja, majd folytatja.*
- Kereső szellemeink rendszeresen járnak dolgukat végezve mindenfelé. Első sorban Lanuria érdekeit óvjuk, s így, ha olyan eseményekről értesülünk és erre megkérnek minket a Tanácsból, hát a Birodalom határain kívülre is eljutunk.
Így jártunk a Sárkány-hegységben, s volt, aki még a Sárkányok Völgyébe is eljutott közülünk.
*Arcán grimasz fut végig a mondat vége felé.*
- Többen voltak, akik nem tértek vissza. Azonban akik igen, híreket hoztak, amelyek nagy kockázatot jelentenek Lanuriára nézve.
A Sárkány-hegységó orkjait és trolljait egy mágus kovácsolja hadsereggé. Sötét a bőre, és erőszakos, kegyetlen lény.
Aki orkokból sereget szervez, az használni is akarja. De döntse el a Tanács, mekkora a fenyegetése ennek.
A Sárkányok Völgyéből kevesebben tértek vissza. Az ottaniak nagyon vigyázzák a Völgy mágikus kapuját és belülről is a helyet. Nagy a mozgolódás a kapun belül. Sok sárkány gyűlt össze, de aki visszatért csupán ennyit tudott állítani. Rémisztő tömegekben, szárnyaik, ha mind felszállnak, eltakarják az eget, ameddig a halandó szem ellát.
Ennyit jelentettem a főpapnőnek. És tartom magam ahhoz, hogy amit a kereső szellemek mondtak, mind igaz.
*Ezzel elhallgatva visszasüllyed előbbi helyére, s átadja a szót.
Tudja, hogy az élőknek ezt emészteniük kell, talán van, aki el sem hiszi majd.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-14, 9:35 pm

*Thalion nagyúr csendben, ülve hallgatja a papnőt. Az elfek ura semmi meglepőt nem hall Onoria szavai mögött. Kemény, gondok terhelte arcéle nem rezzen meg a papnő szavaira.
Noha akadt már korábban is példa arra, hogy ork seregek támadtak rá egy erősségére a Birodalomnak, Stern várára, Olassië ostroma szinte csak tegnap történt, s az elf nagyúr mélyebben is érintett lévén a történetben nem tud arra gondolni, hogy Filnoren és az orkok támadása csupán a véletlenek szerencsétlen összjátéka lett volna.
Okkal történt, mi több, célzottan, noha teljes információkkal nem rendelkezik a háttérrel kapcsolatban.
A kísértetre szúrós pillantása vetül. Olassië, s tudomása szerint a többi tünde város is mentes eme szellemi lényektől, kiket Dremer birodalma nem fogadott magába haláluk után.
Ez alól csupán Gwaith-dúr lehet kivétel, ám ama sötét város nem csupán ebben megy szembe a tündék tiszta hagyományaival.
A morgolódásban ő, s elfjei nem vesznek részt. Lumel’Auvrea, s Orod Opelé követe egyébiránt is megfontoltan kitart Thalion véleménye mellett.
Ám a kísértet szavaira immáron kénytelen felfigyelni. Szálas termete megfeszül, s arcán újabb ráncok jelennek meg.
Singarme szúrós pillantását éppoly szúrós, s egyenes sajátjával viszonozza. Ő ugyan nem hátrál meg egyetlen élet, s halál határmezsgyéjén egyensúlyozó lélek előtt sem.
Nem veszi magára a mondandókat, hiszen mióta a háború sodrása magával ragadta népét, azóta állnak ki teljes mellszélességgel Lanuria mellett.
Abban ellenben bizonyos, hogy Olassië falai közé egyetlen kereső szellem sem tette a lábát már hosszú évszázadok óta engedélye nélkül.
A hallottak egyre inkább meggyőzik arról, mit eddig is tudott. Szeretett városának ostroma nem egy elenyésző esemény volt.
Tán nincs tisztában minden eseménnyel, miként nem ismerheti Furia szándékait sem a Remény temploma alatti kazamatákban történt incidenssel együttvéve, de könnyedén felismeri a támadás puhatolózó jellegét.
Kiderült hát a sötét erők számára, mily ellenállással számolhatnak, ha az elfek városát támadják, s mily sebességgel képesek a szövetségesek felmentő seregeket kiállítani.
Még nem szólal meg, várja, miként reagálnak a pillanatnyi néma csendet követőn felbolyduló mágusok, várkapitányok, a heves vérmérsékletű hegyi törpék, avagy a hivatalok megszeppent vezetői.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-15, 1:20 pm

*Bár nimfái nem tudnak annyit, mint Elonar úrnő, s van, ami meglepetésként éri őket, vezetőjük indulás előtti este komoly beszélgetésre hívta őket, s számos dologról tájékoztatta is.
Ezek egy részét Thalion úrral beszélte meg korábbi találkozójuk alkalmával, más részét pedig ő tudta meg.
Az úrnő és nimfái így nyugalommal tekintgetnek körbe, amikor a terem Onoria és Singarme szavai után egy felbolydult méhkashoz kezd hasonlítani.
Az úrnő úgy gondolja, még nem jött el az ideje, hogy szavukat hallassák, s talán nem is ez a megfelelő helyzet rá.
Mágusok és katonák, hivatali vezetők szólalkoznak össze.
A végvári kapitányok szinte egyként pattannak fel székükből, s kérik számon a főpapnőn, hogy a korábbi értekezleteken rendre utasította őket, amikor a végvárak katonai erejének fejlesztését kérték tőle, s bár mágusokat végül küldött ki Menion és Stern környékére a korábban ott garázdálkodó fekete sárkány eltávolítására, a sárkány nem tért többet vissza, s a mágusok külső szemlélő számára dolgavégezetlenül távoztak.
Akkor nimfa küldöttei részletesen beszámoltak neki arról, milyen rövid volt a berekesztett ülés, s mekkora felfordulást voltak képesek akkor is az emberek és a mágusok kelteni.
Ez az utóbbi most is megvan.
Az úrnő Thalion gondterhelt arcára tekint, s ebben a pillanatban nagyon nem lenne az elf vezér helyében.
Két elf város is a határon fekszik, s mindkettő jelentős. Egyiket már érte támadás, s könnyen megeshet, hogy ha háború lesz, az első csapásokat ők kapják majd.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-15, 2:26 pm

*A felbolyduló Tanácsot a papnő rövid ideig csendben figyeli, majd amikor már a kapitányok is számon kérő hangnemben fordulnak felé, feláll eddigi helyéről.
Az ember azt gondolná, ez a törékeny, fehérbe öltözött, ifjú külsejű papnő hangja elvész a hangzavarban, mégis, valami csoda folytán eljut a hangosan vitatkozók fülébe is.*
- Csendet, ha nem akarja a Tanács, hogy most rekesszem be az ülést!
*Csattan fel magából kikelve.
Majd, amikor a résztvevők bénultan állva némulnak el, nyugodtabb hangon, de igen erélyesen folytatja mondandóját.*
- Meg lehet ezt a Tanácshoz méltó hangnemben, s nem gyermeki vádaskodással is vitatni, hölgyeim és uraim! Üljenek vissza a helyükre, s akkor folytatódhat az ülés.
A végvárak kapitányait pedig megkérem, hogy a továbbiakban tartózkodjanak az efféle vádaskodásoktól!
Mind Stern, mind Menion, mind Verinol helyzetét figyelemmel kísértük az utóbbi időben is.
Tudunk a sterni szabotázs kísérletéről, s tettünk is ellenintézkedéseket, hogy amennyiben a legközelebb megismétlődne, még a gyökerénél orvosoljuk a problémát.
A fekete sárkány sem támadott többé, ha jól tudom, uraim, így okafogyottnak gondolom az efféle hangnemet.
Mindamellett felhívnám a figyelmet, hogy még van időnk. Az ork sereg gyülekezik, a sárkányok pedig, bár aktivitásuknak növekedése kétségtelen az utóbbi időben, a területeiken maradtak.
*A papnő végighordozza tekintetét a Tanácson.*
- Nem az szolgálja a Birodalom érdekét, hogy a tanácstagok pánikba essenek.
Tessék, Randelus úr, öné a szó.
*Néz az egyik hivatal vezetőjére, aki kezét megemelve jelzi, szólni kíván. A kopaszodó, kecskeszakállas, köpcös férfi felállva kezdi mondandóját.*
- Köszönöm, főpapnő.
Én arra hívnám fel a figyelmem, hogy az őszi betakarítások szépen haladnak, ha télig nem indul támadás, van elég tartalékunk.
Mindemellett felhívnám a Tanács figyelmét, hogy hét évszázada nem volt háború a sárkányokkal. Nem sokan vannak e teremben, akik láttak még élő sárkányt. Minden tiszteletem Singarme nagyúré, de nem túlzóak az értesülések?
Olassië mellett a repülő vár és egy nagy ork sereg is vereséget szenvedett nemrég. Van elég erőnk.
Köszönöm.
*Foglal helyet. A papnő Sadirra pillant, a kapitány is szólni kíván.*
- Singarme értesülései még soha nem tűntek túlzónak, avagy tévesnek, uraim. A szaváért most is készséggel kezeskedem.
Tessék, kapitány, öné a szó.
*Sadir, Stern kapitánya áll fel, hogy ő is szóljon.*
- Randelus úrral ellentétben én már láttam élő sárkányt. Láttam, milyen az, amikor csupán fél tucat közülük nekiesik Stern falainak és tornyainak. A varázslataik veszélyesek és kiszámíthatatlanok, fizikai erejük óriási, még a ballistákat is csak egészen későn tudtuk beüzemelni.
Nem emlékszem arra, hogy az elmúlt hétszáz évben lett volna hasonló eset.
Én azt javasolnám a Tanácsnak, hogy haladéktalanul rendelje el a végvárak megerősítését. Talán már most is elkéstünk vele, mert ha a kísértet szavai igazak….
*Sadir kapitány nem félős harcos, megélt már egyet, s mást, ám most nyel egyet és nem kívánja folytatni mondandóját. Helyet foglal.*

// Thalion jöhet, Singarme most nem fog írni //

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-15, 10:40 pm

*Az következik be, mit Thalion nagyúr várt. Az emberek, a törpék, a mágusok mind egymást túlkiabálva, egyszerre próbálják mondandójukat előadni.
Mindeme dolgok kevéssé izgatják az elfek nagyurát. Szúrós pillantását a főpapnő arcára veti.
Kíváncsi, hogy a rideg papnő mikor elégeli meg a felfordulást.
Mit várt, hamarébb bekövetkezik, mint gondolta.
A papnő rendet tesz, s végre elkezdődik az érdemi munka.
Noha a nagyúr álnok kígyónak tartja Onoriát, azt el kell ismernie, hogy tekintélye van neki, s ebben nagy része van a nő múltjának.
Egyenesen ülve helyén nem néz sem egyik, sem másik küldöttjére, némán, kemény arccal hallgatja végig a szónoklatokat.
Csak ezt követőn emelkedik ő is szólásra.
Ha a papnő szót ad neki, szálfa termetével felemelkedik az asztal mellől, s szúrós pillantását végighordozza az egybegyűlteken.*
- Úgy hiszem, nem kell bemutatkoznom, s azt sem ecsetelnem a jelenlévők számára, hogy minden szempontból legközelebbről én ismerem eme helyzetet.
Noha nem sárkányok támadtak városunkra, Olassiëra, hanem sárkány-hegységi orkok, trollok, s Filnoren, a repülő vár sötét seregei, testközelből tapasztaltam ezek erejét. Városunk mágikus védelme, s elfjeinek önfeláldozó küzdelme, mi nagyszámú harcos elestét eredményezte, s a megérkező felmentő seregek tudták csak megállítani a pusztítást. Ezúttal is tisztelettel adózunk az emberi, s a hegyi törpe seregek bátorsága előtt.
*Szavaira a hegyi törpék felől elégedett morajlás hallható, igazolván, kedvükre való a hegyes fülű vezér szava.*
- Mi, elfek a sárkányok területeinek szomszédai vagyunk, ily módon megfontolandónak tartom, ha lehetséges, grifflovas egység állomásoztatását városunk közelében.
Emellett megfontolásra előterjesztem, hogy ily órán, midőn a szövetség fölé a veszély kardja tornyosul, erősítsék meg a határvidék őrizetét. Mi eddig is megtettük, mi tőlünk tellett de seregeink kevesek saját területeink között is lefedni a területet.
Külön figyelmet szentelnék a Tanács helyében a Gwaith-dúr felé vezető utak ellenőrzésének, mely város melegágya lehet a kémeknek, árulóknak, s az esetleges ellenséges betöréseknek is.
Kérem az elfek népének nevében ezek megfontolását és a körültekintő döntés meghozatalát.
*Foglal helyet Thalion nagyúr.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-16, 1:20 pm

*A nimfák úrnője és két társa csendben, székükben ülve hallgatják a szócséplést.
Jól látszik a tagadás, amit az egyik hivatali vezető próbál felvezetni. Csökkenteni a rémhír élét, s megkérdőjelezni a szavahihetőséget.
Az úrnő csaknem biztos benne, hogy ez a hirtelen rossz hír miatti védekezés, s bár lehet igazság abban, amit mondott a férfi, az ő erdejét is támadta már meg vörös sárkány.
Arról természetesen, ha szót is emelne, mélyen hallgatna, hogy mentettek is meg már egyet
Akahana, és Phenia kérésére.
A kapitány szavait inkább érzi reálisnak, de a Tanács korábbi döntései szempontjából nem biztos abban, hogy ezúttal komolyabb támogatást megszavaznak a végváraknak, mint eddig.
Elvégre legutóbb azzal kérkedtek a kapitányok, hogy a nemesi házak nevezik ki őket, s így nincs joga leváltani a Tanácsnak, valamint az akkor küldöttek beszámolóiból az is kitűnt, hogy meg is vonták a Tanácstól támogatásukat.
Thalio nagyúr emelkedik szólásra, s Elonar úrnő a szavakat figyelmesen hallgatja végig. Ő maga is részt vett az elf menekültek befogadásában és védelmezésében, miközben küldött nimfa segítséget az elf város alá is.
Olassië védelméből ők is kivették a részüket, de természetesen megérti, hogy Thalion nagyúr ezt nem veri nagy dobra.
Ő is igyekszik titkolni a közte és az elf vezér között fennálló szoros és jó kapcsolatot.
Nimfái kérdő pillantására még csak fejét ingatja, s szép ívű ajkai annyit suttognak nekik, amennyit tudniuk kell: „Még nem…”*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-16, 3:04 pm

*A főpapnő a helyzetet igyekszik értékelni. Thalion nagyúr szúrós pillantása az, amit nem tud figyelmen kívül hagyni, hiszen az elf vezető van, amit neki címzett.
Ahogy az sem kerüli el figyelmét, hogy nem őt emeli ki, mint aki segítséget küldött, hanem az emberi seregeket és a hegyi törpékét.
Fiatalos arcán nem látszik ebből érzelem, de benn kérdőjelek és vészcsengők szólalnak meg.
Thalion tud valamit, ami lehet, hogy nem barátságos felé nézve.*
- Sadir kapitány indítványára tájékoztatom, hogy a várakhoz kiküldött mágus rendtagok egyelőre maradnak is, feladatuk ugyanaz, mint a végvári katonáké. Biztosítani a vár védelmét.
Emellett felhívnám a figyelmét mind a végvárak kapitányainak, hogy amikor a Tanács támogatását kérik a végvárak támogatásához, jusson eszükbe az is, amikor ők megvonták a támogatását a Tanácsnak, valamint a nemes házak, melyek kinevezték őket a várak élére, szavukra befagyasztották a Tanács támogatását.
Olyan kincstárból kérnek támogatást, melyet a helyi nemesség vonakodott feltölteni.
Úgy vélem, jogos a felszólítás hát, a támogatás egy részét keressék a nemesi házaknál!
*A kapitányok morgolódására felemeli a kezét, jelezve, még nem fejezte be.*
- Természetesen a legutóbbi háborúban is részt vevő mágusok, s a Tanács is támogatja a védelmet, mindazzal, ami erejéből telik, de hatékonyak csak összefogással tudunk lenni, mint a háborúban is tettük. Együtt győztünk!
*Helyeslő morgás, és a kapitányok méltatlankodó szuszogása hallatszik. Bizony kényelmetlen a dolgok alakulása részükről, jóllehet jogosnak érzett felháborodásukat ők tolmácsolták a helyi nemességnek, amely erre vonta meg támogatását a Tanácstól, nem kis részben így a nevezett darnaösszegeket saját céljaira felhasználva.
Onoria ezután tér rá az elf nagyúr felvetéseire.*
- Jól ismerjük Olassië ostromának és helytállásának történetét, Thalion nagyúr. Én, személyesen is ott voltam az emberi seregekkel, amikor felmentettük a várost.
*Nem élesen, de hangsúlyozza ezzel saját részvételét is a tünde uradalom megvédésében, amit a nagyúr, talán szándékosan mulasztott el megemlíteni.*
- Ami pedig a határvidék őrizetét illeti…megvizsgáljuk mind a grifflovas egység áthelyezésének lehetőségét, mind a határvidék őrizetének megerősítését. A grifflovasok kiépített bázissal rendelkeznek Avlanionban, s a hegyek felől ők a védelem első vonala. Tudnunk kell, meggyengül-e ez a vonal, ha megosztjuk erejét.
A hadsereg bizonyos egységeinek átvezénylése Lanuria központi területeiről hasonló problémákat vet fel. A békeidőbeli létszám meghatározott területek védelmét látja el.
Biztosíthatom az elfek népét, hogy a Tanács körültekintően fog eljárni ebben a kérdésben.
Mindemellett Gwaith-dúr nem ellenséges Lanuriával, éppúgy fordulnak meg ott feketeköpenyes mágusok, ahogy kalandorok, s bizonyára kétes hírű egyének is.
Úgy vélem, az elfek népének személyes ellentéte van a sötét elfek városával, s az nem e mostani Tanács hatáskörébe tartozik.

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-16, 10:01 pm

*Az elfek vezetője csendesen ülve hallgatja végig a papnő szavait, miket a kapitányokhoz intézett, s mik nem nélkülözték az élt sem.
Az elfek nagyura felkészült gondolatban arra, mily válaszokat fog kapni korábbi felszólalása nyomán.
S eme válaszok nem is késnek soká. Ha a nagyúr arcát nem keményítette volna meg szívével együtt az elmúlt idők gondterhelt eseménysora, most gúnyos mosolyra torzult volna, midőn Onoria kiemeli, hogy ő is jelen volt szeretett városa felmentésénél.
Ám, miként azt a nagyúr sejtette, nem aratnak javaslatai osztatlan sikert.
A mágusok tán még beleszólni sem kívánnak a dologba, főképp nem a Gwaith-dúrt érintő kérdésben, hiszen a feketeköpenyes rend meglehetősen széles körben alkalmaz olyan varázslatokat, mik Olassiëben tiltottak.
A nagyúr a papnő szavait hallva szinte bizonyos afelől, hogy grifflovasokat nem fog kapni, ám de erre számított is, s ekképp felkészült már fejben erre az eshetőségre.
Nem csupán az embereknek vannak ilyen fajta egységei. Az északi, fehér elfeknek is vannak griffjei, kikkel partnerként őrzik Orod Opelë határait.
Mi sem lehetne ennél természetesebb, hisz ők képezték ki az első embert is.
Azonban a hadsereg átcsoportosítása nem Thalion nagyúr feladata, s az, hogy ezzel még húzza az időt, cseppet sem tetszik neki.
A nagyúr a mondandót befejezvén nem kér szót, annál is inkább, mivel a főpapnőt követve helyén maradva válaszol az elhangzottakra. Szinte suttogva, fojtott hangon szólal meg, mégis minden szem a szúrós pillantású tündére vándorol, s ott is marad.*
- Úgy javaslom, hogy e a kérdésben mind az emberek, mind a nimfák, mind az elfek alakítsanak bizottságot, hiszen mi, elfek, s nimfák vagyunk nagyrészt a határ azon részén jelen, s ekképpen mi vagyunk azok is, kik a sárkányok területeiről esetlegesen betörő támadást fel kell, tartóztassuk!
Azt kérem, hogy eme bizottságnak ne legyen tagja sem a főpapnő, sem én, sem pedig Elonar úrnő! A minden részrehajlás nélküli eredmény elérése érdekében három jelenlévő küldött vitathassa meg a témát.
Gwaith-dúrral kapcsolatos véleményem továbbra fenntartom.
*A nagyúr homlokán kidagad egy ér, s a ráncok mély barázdákat vájnak arcába.*
- Eme sötét város tárt kapukat biztosít Lanuria felé azoknak, kik ártó szándékkal érkeznek, s a Birodalom nem tesz semmit, hogy megvédje magát tőlük.

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-17, 1:28 pm

*Elonar úrnő előbb Onoria szavait hallgatja végig. Nem kíván közbeavatkozni a kapitányok, az emberei nemesség, és a Tanács viszályába.
Azonban az elfek és nimfák határvidékének megerősítésével kapcsolatban a papnő válasza, habár könnyen lehet, valóban elodázás csak, részben akár burkolt elutasítás is lehet.
Elonar úrnő itt érzi fontosnak, hogy szóljon, azonban mire a főpapnő befejezi, Thalion úr engedély nélkül felszólal, kénytelen várni.
A nagyúr javaslata részben új megvilágításba helyezi az eddigieket.
Egyrészt a nimfák vezetője nem is nagyon akart bizottsági tag lenni, másrészt úgy sejti, a nagyúr célja nem is első sorban az ő, vagy saját maga távoltartása a döntéstől, hanem a főpapnő elszeparálása ebben a kérdésben.
A nimfa úgy látja, hogy egy adok-kapok alakul ki a két vezető között, amibe egyelőre még nem kíván belefolyni.
Azonban saját népének képviselete nem engedi, hogy az őket érintő kérdést szó nélkül hagyjon.
Jelzi is felszólalási szándékát, s ha a főpapnő erre engedélyt ad, ezúttal Elonar, Izra erdejének úrnője áll fel.
Egyes hivatali előkelőségek szinte szájtátva bámulják a sötét, csillogó hajú úrnőt, amint szép arcát a papnő felé fordítva szólal meg. Bársonyos hangjában azonban most nyoma sincs melegségnek, sokkal inkább hideg, kiszámított hivatalosság.*
- A mi erdeinkbe mostanság is törtek be sárkányok. Azonban ha a határvidéket továbbra is védtelenül hagyja a Tanács, úgy kell eljárnunk, ahogy Izra, a mi istenünk akarja, s az ő törvényeiben nincs benne az, hogy népünknek vérét kell áldoznia Lanuria védelméért, ha Lanuria maga nem tesz ezért semmit.
Ezúton jelzem minden tiszteletem mellett a Tanács felé, hogy amennyiben a határvidék nem kap kellő védelmet, a nimfák csupán saját területeik védelmére fognak koncentrálni.
S ennek fényében támogatom Thalion úr javaslatát a bizottság felállítására.

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-17, 2:35 pm

*A főpapnő számított arra, hogy a nagyúr nem fogja szó nélkül hagyni megjegyzését.
Mégis az engedély nélküli felszólalásra felcsattan hangja.*
- Thalion nagyúr, figyelmeztetnem kell, hogy a Tanács működése megszokott rend szerint történik! Arra kérem, tartsa be ezt a rendet. Nem kívánnám kivezettetni a teremtől a Tanács egyik küldöttjét sem!
*A nimfák úrnőjének jelentkezésére azonban visszább fogja előtörni készülő indulatait. Nagyon is jól érzi ő, hogy az elf vezér javaslata burkolt támadás személye ellen.
Eme támadás az, ami miatt az indokoltnál keményebben igyekszik az elfet rendre utasítani.
Int Elonar úrnőnek, hogy vezesse elő mondani valóját.
Azonban a nimfák vezetője szavaival ugyan istenük mögé bújik, mégis úgy tűnik, nyomást próbál gyakorolni a Tanácsra, s annak elnökére, hogy Thalion javaslatát erősítse.
A papnő elfehéredő arccal ül a helyén. Kezdi úgy sejteni, hogy a két vezér nem a véletlenek furcsa játékának köszönhetően van egyszerre, a történelem folyamán talán először jelen a Tanács ülésén küldöttként.
A mágusok, nem szólván bele a vezetők vitájába, inkább egymás között sutyorogva fejtik ki rövid véleményüket a dolgok alakulásáról.
A törpék küldöttei pedig magukhoz képest csendben, de egyáltalán nem nyugodtan, székeiken feszengve követik az eseményeket.
Őket nem igazán érinti a határvédelem kérdése, de Dáin király ellátta őket útravalóként az elfek titkos látogatásakor elhangzottak lényegével, s egyúttal azzal is, hogy hogyan képviseljék a törpéket a Tanács előtt.*
- Úgy, hát ez esetben úgy vélem, a Tanácsnak nem lesz ellenvetése, hogy három küldött külön bizottságként vizsgálja meg a kérdést.
Gwaith-dúrral kapcsolatosan pedig nem nyitok vitát.
*Válaszolja magára nyugalmat erőltetve Onoria főpapnő.
Azonban úgy tűnik, a dolgok még nem értek véget ezzel. A hegyi törpék egyike emelkedik szólásra.*
- Bár minket nem érint közvetlenül a háború szele, a Sárkány-hegység messze van, az ottani sárkányok és orkok is messze vannak tőlünk.
De tudni akarjuk, mit akar tenni a Tanács, ha ez a veszély valós, a támadás elkerülésére. Vagy pedig a támadás kivédésére.
- Természetesen a Tanács jelenleg is rendelkezik a felhalmozott tartalékok listájával, amiket fel tudunk használni…
- Mi arra vagyunk kíváncsiak, megerősíti-e a hadsereget?!
*Szól vissza a törpe, aki még ülve sem magasabb a mellette ülő várkapitányoknál. Úgy tűnik, ő a szószólója a hegyi törpéknek. Idősebb, már őszbe hajló szakállából és haja mögül vaskos orr mered előre, mely kissé szederjes is, jelezve, nem veti meg a földi örömöket.*
- Mi, hegyi törpék értünk a harchoz, de az emberek nem mind gyakorolják.
*Magyarázza a törpe gondolatait. A felvetésre egy másik hivatal vezetője, szikár, karvalyorrú férfi emelkedik.*
- Hadseregünk folyamatosan fejlődik, s rövid idő alatt bevethető bárhol….
- Van, aki vezesse? A katonák mikor küzdöttek utoljára élesben? Mert mi harcoltunk orkokkal a hegyekben, trollokkal is. De még tornákat is rendezünk, hogy harcban gyakorlottak maradjunk.
*Onoria főpapnő ekkor száll be a párbeszédbe, hogy rövidre zárja az emberi harcosokra sértő szóhasználatot, amire a törpék mellett ülő kapitányok is élénken, harciasan méregetik a törpéket.*
- Úgy vélem, törp uram, ha más nem, a személyem elég bizonyíték arra, van, aki még a sárkányokkal is vezetett sereget a háborúban.
Arra kérem, ne becsülje alá senki a Tanács hozzáértését, sem pedig az emberi seregek harcképességét….

// Singarme ezúttal is kimarad //

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-18, 3:05 pm

*Noha az elfek ura még mindig tiszteli valahol a papnőt, a felcsattanó hangból áradó sértettségre kihúzza magát, szúrós pillantásával pedig egyenesen a főpapnő tekintetét keresi.
Az ezután felszólaló Elonar szavaira a nagyúr szívét melegség járja át.
Noha mindent Izrával, s törvényeikkel magyaráz, a nimfa úrnő végül kiáll az elfek indítványa mellett, s olybá tűnik, hogy a nyomás, mely így immáron megnövekedett, meghátrálásra készteti a papnőt.
A nagyúr azonban bizonyos abban, hogy eme meghátrálás csupán időleges.
A törpék még csak ezután szólalnak fel, s éppoly gondolatokat vezetnek elő melyek immár Thalionban is megfogalmazódtak.
A hegyi törpék közismert harciassága előtör belőlük, s egyben az emberek lenézése is, ami a harcban való jártasságot illeti.
Erre azonban ezúttal nem a főpapnő válaszol, hanem a hivatalok egy másik vezetője, egészen addig, amíg a főpapnő fel nem hozza részvételét a háborúban.
Thalion nagyúr immár higgadtabban szemléli a kibontakozó képet, s ehhez mérten szól is közbe.*
- Úgy vélem, nem érdekünk, hogy a harcot, melyet egy lehetséges ellenséggel kell megvívnunk, egymás elleni vitákkal élesítsük.
*Hangzik a tünde nagyúr mély hangja. Egyúttal a főpapnőre pillant.*
- Mindazonáltal helyesnek vélem, mint ki szintén harcolt a háborúban, hogy amennyiben Signarme nagyúr szavainak hitelt adunk, a Tanács haladéktalanul kezdje meg a felkészülést.
Emellett, tanulva a legutolsó harcokból, felkeresni Rianát, s a kardot is elhozni Lanur tornyából, amennyiben ott van.
Ily közel a határhoz, bármily jól is védik a varázslatok, s a torony őrsége, előbb, vagy utóbb meglelik a módját, hogy megkaparintsák.
A városokat is fel kell készíteni, s egyúttal, amennyiben a vezetés még nem tette, megkeresni a renegát sárkányokat.

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-19, 2:08 pm

*Elonar úrnő, helyére visszaülve nimfái tiszteletteljes pillantását kapja el.
Nyugodt mozdulattal, komoly arccal inti őket nyugalomra. Jól tudja, hogy még nincs vége az ülésnek, s nekik most első sorban saját népük érdekeit kell védelmezniük.
Nem kívánja a nimfákat az első sorban látni, ha a sárkányok valóban támadnak, s azt sem zárja ki, hogy népe kimaradjon az esetleges háborúból, ha a Birodalom nem gondoskodik kellően a határ védelméről.
Azonban nem csupán ezek foglalkoztatják a nimfák nagy hatalmú vezetőjét.
Most mégis csendben kell maradnia, hiszen előbb a törpék szólalkoznak össze a tanács egy-egy emberi tagjával, majd a főpapnő is belefolyik a vitába.
Thalion nagyúr bölcsességéről tesz ismét tanúbizonyságot, mikor hűteni igyekszik a kedélyeket.
A kard az, melyről már az úrnő is megemlékezett, s amelyet most Thalion úr is szóba hoz. Rianáról azonban saját népe sem tud semmit. Olyan régen tűnt el Lanuria úttalan útjai között, hogy többen már úgy vélik, talán a vörös nimfa már nem is él.*
- A nimfák támogatják a mozgósítás, kiképzés megkezdését, mely bizonyára súlyos összegeket emésztene fel, azonban még ha háború nem is törne ki, hosszú távra tartalék hadsereget jelenthetne a birodalomnak, hiszen, úgy tudom, nem is olyan régen fedeztek fel egy új kontinenst, ahol erős és harcias nép él.
*Jegyzi meg Elonar úrnő is. A kardról szándékosan nem tesz említést, ahogy Rianáról sem.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-19, 2:54 pm

*A főpapnő viszonozza a tünde vezér pillantását. Nem holmi gyenge jellem ő, hogy megriadjon egy-egy állhatatos tekintettől.
Felállva fogadja a két vezér újabb összefogását, mely egyfelől Thalion nagyúr újabb erőpróbája a papnő személye felé, másfelől Elonar úrnő támogatása az elf javaslatra.
A mágusok egymás közti pusmogása is zavarja a tanács elnökét, s így végül felállva néz végig az egybegyűlteken.*
- Thalion úr jól mondja, nem egymással kell csatákat vívnunk. Ez a Tanács azért ült össze, hogy megszervezzük a védelmet, hogy a szövetségesek tájékoztatást kapjanak, s egyúttal bizonyosságot, hogy Lanuria erős.
Lanur kardja jó helyen van, ahogy nem is csak az az egyetlen mágikus fegyver áll rendelkezésünkre, hogy védekezni tudjunk. Az elmúlt időkben számos helyről számos eszközt beszereztünk, s védett helyen tartunk arra az esetre, ha a szükség úgy hozná.
Lanur tornya pedig komoly erőssége a Birodalomnak. Nincs olyan hely, ahol nagyobb biztonságban lehetne a kard, mint ott. Őrszellemek, s jól képzett őrök serege is védi, Lanur varázslatai mellett.
Azt hiszem, emlékeztetnem kell mindenkit arra, hogy jelenleg katonailag a legerősebb nép az embereké a Birodalomban.
Thalion nagyúr maga is tapasztalhatta, milyen gyorsan képes a szövetség egy megtámadott város segítségére sietni, hiszen mi mentettük fel Olassiët.
Elonar úrnő és nimfái pedig bizonyára emlékeznek még, hogy a háborúban Riana, a vörös nimfa egyik ellenségünk oldalán állt, mígnem egy papnő ráébresztette a valós helyzetre.
Oly kijelentések hangzanak el itt, melyek sértik az embereket, sértik a mágusokat, sértenek engem.
Nem kenyerem saját magam kiemelése, ám most fontos, hogy tudják, mi mindannyian fontos láncszemei vagyunk a legutóbbi győzelemnek és fontosak a mostani küzdelemnek is!
Én, s a Tanács is mind Lanuria hosszú távú érdekéért teszünk, így tekintsenek ránk!
- Tehát bólogassunk, amikor a Tanács nekünk nem tetsző döntés hoz….
*Fűzi hozzá morogva az egyik törpe. Ezúttal egy szénfekete hajú, erős testalkatú az, nem pedig az előbbi ősz szakállú. Az epés megjegyzésre a többiek is felpattannak székükből, s dühösen rázzák öklüket. A kapitányok inkább csak magukban morgolódnak, a mágusok ellenben felháborodottan ugranak fel, s mutogatnak a törpékre.
Amit a hangzavarból ki lehet venni, aszerint a mágusok lekicsinylőnek vélik a megítélésüket törpe körökben, s ezen feltörő felháborodásukat nem is rejtik véka alá.*
- Csendet!
*Csak az asztalra a főpapnő. Máskor meleg, barna szemei ezúttal szikrát hánynak, ahogy a két egymással hadakozó csoportra néz.*
- Nem emlékszem olyan esetre, amikor a Tanács bármely képviselőjétől is meg lett volna tagadva a szó!
Sértéseiket tartogassák otthonra a kondér és a sör mellé! Válogassák meg szavaikat, s ez a mágusrendek képviselőire pontosan ugyanúgy igaz!
A renegát sárkányok eltűntek, s csak rajtuk múlik, hogy akik még élnek, előbukkannak-e ismét, hogy saját népükkel harcba szálljanak.
A mi dolgunk saját védelmünk megszervezése, s az egység, mely most gyenge lábakon áll!

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-19, 9:44 pm

*Hogy Elonar úrnő ismételten kiáll mellette, újfent szívet melengető Thalion úrnak.
Valóban, e sorsdöntő pillanatokban ismerszik meg, ki a barát, s ki nem az.
A törpék heves vére tán szintén az elf nagyúr malmára hajtja a vizet, hiszen nem csupán a háborúról tárgyalni érkezett, noha további ütő kártyáit még tartogatja.
Ő, s a mellette ülő másik két elf küldött igyekszik kivonni magát a vitából.
Amikor végre a papnő leülteti a mágusokat, s a törpéket is, Thalion nagyúr emelkedik ismét szólásra.*
- Amennyiben kérni lehet, szívesen látnánk egy listát arról, miféle mágikus fegyverekkel bír jelenleg a birodalom. Úgy vélem, minden küldöttnek joga ez, hiszen így lehet beleszólásunk felhasználásukba, miként a főpapnő maga is említé.
Mi, elfek, szintén nem habozunk rendelkezésre állni, hiszen a szövetség hű tagjaiért kiállunk.
*Nyomja meg a hű tagságot, s ezúttal ismét a főpapnőébe meríti szúrós pillantását.
Nem mondhatni, hogy jelzésértékűen teszi ezt, noha a bizonyítékok még mindég ott sorakoznak tarsolyában, az elfek szent kelyhének Elsgából történő elrablásáról, s éppúgy a bérgyilkosról, kit Olassië falai közé küldött a papnő, hogy öljön, s lopjon a szent kút vizéből is.
Ez alól pedig nem mentesíti az sem Onoriát szemében, hogy utóbb szövetségesi kötelezettsége teljesítéseként emberi sereg is érkezett a grifflovasok és a törpék mellett az elfek városának felmentésére.*
- Mindazonáltal, hogy előrébb lépjünk, én bölcs fehér elf társunkat jelölöm a bizottság tagjának.
*Néz a mellette ülő északi küldöttre a vezér.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-20, 2:10 pm

*A nimfák vezetője tudna ismételten riposztozni a papnő szavaira, hiszen Riana tetteiért egyetlen nimfa sem felelhet, csupán maga Riana, de megteszik azt helyette elegen, s Thalion nagyúr szavai is helyénvalók.
A meddő vitával, miszerint ki a fontosabb, s ki az, kin jobban múlik egy esetleges háború sikere, nem jutnak előrébb, s elég időt vesztegettek már el erre.
Amikor a nagyúr ismét megszólal, Elonar rápillant.
Thalion úr felkészültnek tűnik, mintha már korábban összegezte volna magában az információkat, így szinte mindenre van neki válasza.
A robbanékony törpék pedig megragadják az alkalmat, hogy sérelmeiket kiteregessék.
Amikor az elf nagyúr megnevezi az elfet, akit a bizottságba küld, Elonar is megszólal.*
- Én Sinda ven Viilant, jobbomról jelölöm a bizottságba.
Valóban itt az ideje, hogy érdemi dolgokra is gondoljunk. Megkérem, az embereket, esetleg magát a főpapnőt, hogy tegyék meg jelölésüket, s akkor talán a bizottság meg is kezdhetné a munkáját, míg a Tanács a többi fontos dologgal foglalkozik.

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-20, 8:35 pm

*A papnő elfehéredik a korábban titkos dolgok listázásának kérésére. A dolog közte, s Thalion nagyúr között már régen hasonlít egy óriási játszmára, melyen a lépések egymást követik, s mindketten igyekeznek megszorítani a másikat vele.
Talán épp ez a játszma az, melyben alábecsülte az egyenes elfet, s míg ő más ügyekkel foglalatoskodott, a nagyúr a Tanács ülésére már felkészültebben érkezett.*
- Nem ok nélkül tartjuk titokban a hollétét eme fegyvereknek.
*Jegyzi meg epésen, s bár sejti, Thalion úr mit fog válaszolni, ő maga is igyekszik védeni magát, míg teheti.
Mindemellett az elfek, s a nimfák is jóval konstruktívabbank tűnnek jelen helyzetben mint a Tanács emberi oldala.
A főpapnő pedig nem szeret a negatív oldal képviselőjeként feltűnni, amellett, hogy, hogy valójában azért vannak itt, hogy a védelem lehetőségeit átbeszéljék, s felkészülhessenek.*
- Barnaköpenyes rendtagunkat, Theodor mestert jelölöm a bizottságba.
Javaslom, kezdjék meg a tárgyalást az oltár melletti teremben. A templomszolgák teljesíteni fogják kéréseiket.
*A papnő ezután a többiekhez fordul.*
- Időszerű kérdés felvetni a városok és a végvárak fegyverzetét légi támadás esetére. Mind tudjuk, hogy a közönséges íjak, és az újonnan fel-felbukkanó nyílpuskák nem mondhatók elégségesnek a sárkányok vastag bőre és kemény pikkelyei ellen.
Ballistákról kérek a végvárak kapitányaitól jelentést, hogy állnak vele?
Emellett a szükséges anyagok felszerelések legyártásáról is szükséges döntést hoznunk.
Ahogy a mágus mesterek is elrendelhetik a felkészülést a rendeken belül.
A hegyi törpék, mint állították, biztosan felkészültek a harcra. Remélem, így is van.
*A törpék elégedetten morognak. Ők bizony mindig készek rá, s jöjjön csak az ellenség, Dáin király harcosai megmutatják, milyen kőből faragták őket.
Singarme továbbra is csendesen nézelődik a helyén. Ő tudja a legjobban, hogy Lanur kardja régen nincs már náluk, legalább négy esztendeje ellopták Lanur tornyából, s azóta sem akadtak a tolvaj nyomára, sem pedig arra, hogyan játszotta ki az emberi őröket, a varázslatokat és az őrszellemeket is befelé, s kifelé is.
Legnagyobb félelme, hogy a fegyver azóta már a sárkányok kezében van.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-20, 9:36 pm

*A nagyúr csendben ül helyén, s hallgatja előbb a nimfák felszólalását, majd a papnő beszédét.
Figyelme körbejár, méregeti a Tanács tagjait, s számára meglepetés, hogy nem egy fehér, vagy feketeköpenyest, hanem a harci dolgokban kevéssé jártasnak gondolt barnaköpenyesek egyikét jelöli a bizottságba a főpapnő.
Mindezeknek már nem ad hangot, nincs oka rá.
Azonban a papnő szavaira van egy húsba vági kérdése, mit bizony amint lehetősége van szólani, meg is fog tenni.
A mellette ülő, ifjú vér elf hölgy bizonyára felháborodásának ad majd hangot, ha kiderül az igazság. Feltéve, hogy kiderül.*
- Onoria főpapnő, mielőtt tovább szervezné a védelmet, hadd kérdezzem meg, miért is lehet titkos előttünk, a Tanács tagjai előtt egy olyan lista, mely a Birodalom védelmét szolgálja?
S hovatovább, a készülődés maga is titkon zajlott mostanáig, s eme kérdésekre, úgy hiszem, bizalmunk megtartása végett illő helyben választ adni.
Olyas témát nem fogadunk jó szívvel, miszerint nem tartozik ránk, hiszen bizton tudom, példának okáért az elsgai Szent Kehely holléte nagyon is Eclair népére tartozik, miként annak őrzése is.
Úgy hiszem, más népek mágikus tárgyai is ama listán vannak, s ekképpen jó lenne tudni, ők is hasonlóképp igényt tartanának-e esetlegesen saját védelmük okán rá, mint mi.

Tárgy: Re: A Remény temploma 2014-10-21, 1:45 pm

*Elonar úrnő szép szemei követik a három tanácstagot, míg ők elhagyják a termet.
Számára is meglepetés, de talán nem annyira nagy, mint Thalionnak, hogy kit jelölt a bizottságba a főpapnő.
Amikor Thalion nagyúr felszólal, s kérdőre vonja a főpapnőt, szinte tapintani lehet a feszültséget, s a két nimfa, akik eddig is inkább meghúzták magukat a szokatlanul hangos, és heves ülésen, nem érzi valami jól magát ebben a helyzetben.
Elonar nagyon is jól meg tudja érteni népét, akik nem vágynak az emberek közé, s éppen ugyanígy a törpék közé sem.
Az elf vezér azonban éppen azt éri el, amit valószínűleg akart.
Hiszen ha az elfek szent tárgyait megszerezhette esetleg a főpapnő, még ha a Birodalom javára is, ki tudja, hogy a nimfáknak, esetleg a törpéknek van-e olyan eszközük, vagy varázstárgyuk, amivel szintén így tett.
Mégsem emel szót, hiszen az már-már feltűnő lenne, ha ezzel is csatlakozna az elfekhez.*

» A természet temploma
» A Remény tengere
» A Teremtés temploma
» Keleti szeglet, a Remény tengerének partja