A Remény temploma

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-12, 8:20 pm

//Kesa, Arveleg, s ha úgy alakul, Daxa is//

*Valianban tartózkodása alatt a Remény templomában sem áll meg az élet. Noha van, ki vigyázza addig a templomot, teendői közül akad olyan, mit másnak nem enged át.
Hasonlók miatt tért most is vissza a főpapnő Tarsisba.
Azonban itt sem tudja magát függetleníteni a háború sodrától. Itt ugyan nincsenek harcok, mégis érezhető a városon, hogy nem a maga medrében haladnak a dolgok.
Az emberek csendesebbek, s a templomot is jóval többen látogatják, mintha az istenektől remélnének segítséget a veszélyekkel szemben.
Még Valianban intézkedett arról, hogy a megviselt Mardan, és az Orod Opelët elhagyó, s egyúttal oda költöző fehér elfek élelmiszerszállítmányokat kaphassanak.
A tél hosszú, s a hegyvidék egyébként sem bőkezűségéről híres.
Onoria, mint a Tanács elnöke gondoskodni kénytelen a megszorult hegyi törpékről, s északi elfekről.
A kincstár még nem kong az ürességtől, ám hamarosan szükséges lesz új adókat kivetni, ha a dolgok ezen úton mennek tovább.
Ráadásul a hírek szerint a nyugati szeglet nyájait és szántóit, magtárait is elpusztítják az oda betört sárkányok. Verinol hadereje inkább arra jó, hogy magát megvédelmezze, arra kevés, hogy komoly erőket mozgasson meg több ezer sárkány ellen. Oda is a birodalmi haderőre lenne szükség, azonban a Keleti szeglet, s Középvidék Lanuria szíve, ha oda betör az ellenség, az sokkal komolyabb érvágás, mintha északot és nyugatot égetné fel. Talán a helyi nemesség is cselekedhetne végre, hisz csapataikat egyesítve komoly, ütőképes haderőt állíthatnának fel, ha a széthúzás nem lenne a fenyegetésnél is erősebb.
A papnőnek más is szúrja a szemét, s elérkezettnek látja az időt, hogy végre cselekedjék.
Ezúttal nincs egyedül, mint ahogy általában lenni szokott.
Pretorius, a korábban már látott, agg fehérköpenyes áll mellette, de ott van még Umlad, a feketeköpenyes rendből, s Lucius, a vörösköpenyesektől.
Mind értik saját mágiájukat, s a papnő meg is bízik bennük.
A templom megerősített őrsége, ahogy a mágusok is, akiket nem csak az udvarház védelmére rendelt, hanem a temploméra is, mind a biztonságot szolgálja.
Amikor jelentik neki, hogy megérkezett, akire várt, elégedetten hajtja meg fejét.*
- Pretorius, maradj mellettem, a többiek pedig…nos, ha szabad kérnem, váljanak kámforrá.
*Umlad és Lucius is bólintanak, s röpke pillanat múlva már hűlt helyük marad csak a templom fogadótermében.
Az agg a főpapnőre néz.*
- Még várunk valakit, a nemes hölgy addig várakozzék a fogadótermen kívül.
Kérjetek elnézést a nevemben, elfoglaltságom miatt legyen türelemmel!
*Hangzik Onoria szava. Nem tudja, a lovagrend neves tagja eljön-e hívására ismét, ám mostanra rendelte ide őt is.*
- A főpapnő megköveti a nemes hölgyet, bokros teendői feltartják. Kérem, legyen türelemmel, hamarosan hívatni fogja.
*Hajol meg a templomőr Kesa Klensbane előtt.*
- Óhajt addig egy frissítőt?
*Int a többi őrnek, s egyik hamarosan egy bársonyborítású székkel tér vissza. Nem a folyosón vannak, a fogadóterem előtti váróhelyiségben, melynek falait már istenekről készített festmények borítják, s a nehéz ajtók mögött már Onoria áll a fehérköpenyes mellett.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-13, 1:15 pm

// Onoria, Daxa, Kesa //

* Hála az elfek gyógyításainak, valamint azoknak a jó barátoknak, testvéreknek, akik a városban várták őt haza, Arveleg hamar felépült fizikailag, szellemi erejét szintúgy visszanyerte, habár soha nem feledte el a dolgokat, melyeket a csatában látott. Annyi bizonyos, miszerint három egymást követő napig csupán az ágyat nyomta, könyveket bújt, amikor éppen nem a lóbőrt húzta vagy erősítő kotyvalékokat tömtek belé az orvosok. A beforrt hegek, a nem régen eltűnt sebhelyek emlékeztették az eseményekre. Két nappal a meghívás előtt már az udvaron gyakorolhatott társaival, szintúgy tesztelte sebesült balját, mint még mindig jó formában lévő jobbkezének ügyességét. Baljával sosem bizonyult annyira ügyesnek kardforgatás terén, habár arra a következtetésre jutott, miszerint megfelelő lesz, amennyiben két kézzel kell majd szorítania fattyúkardjának markolatát. Pajzsot jó ideg nem fog alkalmazni, meglehet, az ütközet napján sem hatott nagyon jól az alkarjára, midőn hozzárögzítette a védőeszközt. Viszont, ott a saját élete volt a tét, áldozatot kellett hoznia. A levél túlságosan nem lepte meg, amit a papnőtől kapott. Lanuria Tanácsa valószínűleg összeült a közelmúltban, megbeszélték a történéseket, amelyek nemrég zajlottak le. Arveleg még egyszer sem tett jelentést a lumel'auvreai összecsapásról, mióta újra Tarsis városában tartózkodott. Meglehet, a felderítők új információkat hoztak az ellenség mozgolódásáról, avagy aggasztó pletykák keringtek a határon lévő településekben. Az ehhez hasonló időkben mindenre oda kellett figyelni, komolyan venni a látszólag legkisebb jelentőséggel bíró híreket, ugyanis azok könnyen veszéllyé nőhették ki magukat. Kifényesítette hűséges pengéjét, felöltötte páncélját, aminek szépséghibáit rendbe hozták azóta. Kissé hűvösnek érezte a védelmező fémet, habár öröm járta át a lelkét, mivelhogy újra képesé vált a viselésére. A normális esetben szalmát hordozó öregúr ingyen megígérte a lovagnak, miszerint elszállítja majd őt a templom bejáratáig, ugyanis egykoron Arveleg is szívességet tett az őszbajszos férfinak. Útközben az unokáiról mesélt, de leginkább az eleven hétéves kisfiút hangsúlyozta ki közülük, aki állítása szerint lovag akar majd lenni, hogyha elbírja már a kardot. A nemes férfiú biztatta a szalmaszállító öregurat, hogy nyugodtan vigye el a gyermeket hozzá, amennyiben tényleg alkalmasnak vélik elengedni a kölyköt apródnak. A Fehérló Rendben nem a származás, de az igaz szív mércéje szerint választottak tagokat. *
- Köszönöm, barátom! Legyen szép napod, s biztonságos utad!
* Búcsúzott el a bácsikától Arveleg, ezt követően kihúzta magát, fegyelmezett léptekkel haladt a templom bejárata felé. Nem először járt errefelé, talán az őrök is felismerték azóta. Bólintással üdvözölte őket mindkét irányban, azután határozott léptekkel hatolt be a fogadóterembe. Meglepődve szembesült a ténnyel, miszerint nem volt egyedül a várakozók listáján. *
- Nohát, csak nem Klensbane úrhölgy személyesen?
* Mosolyodott el a lovagkapitány, pár másodpercre rá mélyen meghajolt a nemes nőszemély előtt. Kesa ismert volt számára, hiszen együtt küzdöttek a vér elfek védelmében. *
- Öröm látnom, hogy jól vagy, hölgyem.
* Közölte a csinosan öltözött leányzóval, azután kissé türelmetlenül bámult körbe a teremben, s azon tűnődött, vajon mi okból tartotta fel őket Onoria? *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-13, 10:20 pm

// Onoria, Daxa, Arveleg//

*A Klensbane ház gyermeke nyugodtan fogadja a híreket. Onoria főpapnő azon kevés személyek egyike, aki egy hozzá hasonló nemest is bármikor várakoztatásra kérhet, és ezen, még ha szeretne, akkor sem háborodhatna fel. Levél ide vagy oda. *
- Igen elfogadnék némi frissítőt. Hosszú út áll mögöttem.
*Azzal az útmutatást követve be is tér a várakozó helységbe. A neki szánt bársonyszéken kényelembe is helyezi magát. Nem tudhatja mennyi ideig kívánja Onoria megvárakoztatni. Csak remélni tudja, hogy nem tart majd túl sokáig.
A várakozó helység légköre ugyan sokkal nyugtatóbb volt, mint a folyosón felsorakozó katonák látványa, de még mindig nem árulták el neki milyen ügyben kellett a főpapnő elé járulnia.
Miközben a fogadóteremben várt, gondolatai olykor a különös levél, olykor a birtokon felhalmozódott teendők, máskor pedig a háborúban megtapasztalt élmények körül keringtek, hogy valamivel elüsse a várakozás hosszú perceit. Végül úgy határozott, csak rákérdez, hátha elárulják neki, miért is van itt.
Hamarosan meg is érkezik a neki szánt frissítő, ő pedig felteszi a kérdését. *
- Köszönöm! … Megtudhatom miért kéretett ide a főpapnő?
* A kérdésétől nem vár túl sokat. Egyáltalán nem érné meglepetésként, ha az a személy, aki frissítőt hozza, nem lenne beavatva a főpapnő terveibe, de ki tudja … Talán az orrára kötötte a főpapnő, vagy hallott pletykákat a dolgot illetően. Valamit, ami segíthet Kesának felkészülni az előtte álló beszélgetésre.
Frissítőjét lassú kortyokban fogyasztja, miközben a különféle istenekről készült festményeket figyeli a falakon. Rég volt már, mikor elhitte a meséket mindenhatóságukat illetve a hétköznapi életben betöltött szerepüket illetően. Azóta az élet bebizonyította neki, hogy csak magára számíthat, ha valamit igazán el szeretne érni. Nem holmi istenségek jóindulata fogja őt a célhoz segíteni.
Azt azonban el kellett ismernie, hogy akik a képeket készítették nagy odaadással élhette ebben a, Kesa által csak gyerekmesének felfogott, hitvilágban.
A képek nézegetését egy ismerős hang szakította félbe. A sötét fenyvesben megismert lovag kapitány volt az. A felismerésnek azonban kellemetlen mellékízt adott, hogy emlékei szerint sem az erdőben, sem pedig a vérelfek városában nem mondta meg a nevét. *
- Óóó … a lovagkapitány!
* Hangján hallatszik a meglepetés. Nem gondolta volna, hogy itt fog legközelebb találkozni a férfivel, már ha találkoznak egyáltalán. *
- Arvaleg, ha nem tévedek…
*Ha Arveleg szóvá teszi a nevében ejtett aprócska hibát, akkor a Klesbane ház leszármazottja, annak rendje és módja szerint elnézést kér a lovagkapitánytól.
Közben pedig azon gondolkodik, hogy vajon már a sötét fenyvesben is ismerte valódi nevét, vagy pedig csak az itteni katonák egyike árulta el neki percekkel korábban. Egy lovagkapitány esetében, a fiatal nemes, ezt sem tartja lehetetlennek. Gondolatait azonban nem szándékozik megosztani hírtelen érkezett társaságával. *
- Én is örülök, hogy jól vagyok…
* Jegyezte meg egy apró mosoly keretében. *
- Ahogy látom önnel is kegyesek voltak az istenek. Elképesztő volt, ami annál az ostromnál lezajlott… Már kezdtem azt hinni, hogy végünk, mikor megérkezett a segítség … Aztán pedig az a Sötétség…
* Szavait inkább egy korty frissítőbe fojtotta, mielőtt teljesen megfeledkezne róla, hol is van éppenséggel. *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-14, 8:35 pm

//Kesa és Arveleg//

*Az érkező Arveleg lovagnak több templomőr is előre köszön. Ismerik korábbi látogatásaiból, s tudják, a nemes úr, a lovagrend alapítója, a főpapnő kedvelt harcosa.
Eközben a Klensbane-ház örököse kezében már ott pihen a frissítő, ám a kérdezett leginkább vállát vonhatná, ha merné a nemes jelenlétében, így inkább bizonytalan pillantással válaszol.*
- A főpapnő nem avat minket részletekbe vendégeit illetően.
*Ha Kesa nem kíván tőle mást, visszatér eredeti feladatához.
Arveleg lovag bizony nem hallhatta a nemes hölgy nevét, még ha külsejére emlékezhet is, ám egy közlékeny templomőr esetleg segítségére lehetett abban, hogy akad már várakozó vendége Onoriának, ki előtte áll a sorban.
A kinyíló ajtóban ezúttal maga Pretorius áll meg, s az agg fehérköpenyes, mint a főpapnő küldöttje kipillantva fehér szakállában mosolyogva biccent a két nemesnek, majd megszólal.*
- Ugye megbocsát egy percre Arveleg uram, a főpapnő előbb a Klensbane ház képviselőjével kíván szót váltani. Jöjjön, kérem!
*Ha Kesa vele tart, egy nyugtató mosolyt vet még Arveleg felé, majd becsukja a vastag, nehéz ajtót a nemes kisasszony mögött.
Szó nélkül kíséri őt a főpapnő elé, aki köszönti is őt.*
- Hoztak az istenek a Remény templomában, Kesa Klensbane! Kérlek, nézd el, hogy megvárattalak, ám ezen háborús időkben igen sok feladat terheli amúgy sem bőséges időmet.
A tárgyra is térnék, ha nem haragszol.
*A főpapnő fehér ruhájában közelebb lép a nőhöz. Nem magasabb nála, egyszerű, hófehér ruhája, s a felette csillogó, sötét haja, valamint tiszta bőre mégis fenséget sugároz. Nem látszik rajta kora.*
- Forrásaimból úgy értesültem, jelen voltál már csatában, s a mágia, melyet elsajátítottál a szürkeköpenyeseknél, nem csorbult, sőt, növekedett is az elmúlt időkben.
Veszélyes időket élünk, s mind tudjuk, északot, s nyugat egy részét már lángba borította a háború.
A megvívott, elvesztett, s megnyert csaták nyomot hagytak a Birodalom testén, s népének lelkén is.
Akad azonban oly hely, ahonnét méreg csepeg titkon Lanuria szájába.
Ellenséges területen van, a hegyekben, s mi mégsem tűrhetjük, hogy soká folytathassák intézményesült árulásukat.
Le kell vágni, s el kell taposni a kígyó fejét!
Forrásaim nagyra értékelik munkásságodat, s mindazon kalandokat, melyekben részt vettél, ám még nagyobbra képességeid.
Bizton állíthatom, ezen feladat épp egy hasonlóan rátermett mágusnak való.
Ám, nem hagyunk egyedül az oroszlán barlangjába menni, segítséget is adunk hozzá, hogy sikerrel járhasd meg az utat, s onnét sikerrel térhess vissza.
*Még közelebb lép, ahonnét már Pretorius sem hallhatja szavait.*
- S támogatást, hogy birtokod épségben maradjon, s e birtokon zavartalanul folytathasd a mágia tanulmányozását.
*A főpapnő úgy beszél, mintha tudna Kesa kísérletezéséről, s ki tudja, tán távollétében háza népéhez is férkőzött valaki kiterjed hálózatából….
Titokzatos dolgok ezek, ám hétszáz év sok idő, hogy jól működő szervezet állhasson a Tanács elnöke mögött.
Talán csak blöfföl….talán forrásai hiányosak, biztosan nem tud minden kalandról, melyeket a Klensbane-ház örököse álruhában, álnév alatt élt át, de tud néhányról, amelyek épp elegek számára, hogy meggyőzzék, ahogy Balál alkalmas volt a rá bízott feladatra, úgy alkalmas lesz Kesa is erre.
Már csak Arvelegen a sor, de mielőtt behívná az agg mágus őt is, még kell a nyugati nemes válasza, amely igen sokféle lehet. Könnyen előfordulhat, hogy nemet mond, esetleg tiltakozik.
A feladat veszélyes mivolta nem könnyíti meg a dolgot, de a főpapnő is tartogat még tarsolyában meglepetést.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-17, 10:24 pm

// Kesa és Onoria //

* Arveleget egyre inkább furdalta a kíváncsiság, ami a várakozást illette. Kesa neve után érdeklődött a templomszolgáktól, mielőtt szóba elegyedett volna vele, hiszen a megjelenésére egyértelműen emlékezett a csata napjáról, noha a bemutatkozást akkor félbe kellett hagyniuk. Hiába, a háborús körülmények nem mindig engedték meg a bájcsevejt. Persze, ettől függetlenül esze ágában sem volt megkerülni az illemet a lovagnak. Meglepően jól estek számára a kedves gesztusok, melyeket a szent helyen tevékenykedő illetőktől kapott. A modornak egyikük sem volt híján, ámde ez valószínűleg hozzá is tartozott szolgálatukhoz. A főpapnő minden bizonnyal sok követet, más vidékekről érkezett politikust fogadott, így nem szabadott rossz színben feltüntetni Tarsist. *
- Csupán egy betűnyit tévedett, kedves hölgyem.
* Mosolyodott el a férfi, s egyáltalán nem neheztelt a hölgyeményre, ugyanis gyakran ejtették rosszul a nevét, ez amolyan megszokott dologgá vált mára számára. Nagy levegőt vett, kissé szorította még az alkarvédő a sebét, s néhány pillanatra érezte a lüktető érzést benne. Nem igazán lehetett már fájdalomnak nevezni azt, sokkalta inkább kellemetlenségnek. Persze, a panaszkodás soha nem tartozott tulajdonságai közé, milliószor rosszabb megpróbáltatásokon átesett már, mintsem egy múltbéli sérülés emlékeztetői. Még egy halk kuncogást is megengedett magának, ahogyan a nemesi származású úrhölgy megnyilvánulását figyelte. Memóriájában úgy éltek a történtek, miszerint a legelső összefutásuk a legnagyobb jóindulattal sem volt gördülékenynek nevezhető. Valamiért kedvére való volt a kissé incselkedő stílus, amit Kesa Klensbane produkált. Vagy talán rosszul ítélte meg az ifjúhölgy megnyilvánulásait? Egy pillanatra elbizonytalanodott. Régen jó emberismerőnek tartotta önmagát, azóta sokat fakultak a megítélési képességei, hiszen merengései rendszerint más körutakat jártak be elméjében. *
- Áh, igen... Az istenek. Bevallom, én magam sem gondoltam volna, hogy ennyire jóban vagyok velük. Ámbátor, jobban belegondolva, inkább a halandók kitartásnak és bátorságnak tulajdonítanám a Lumel'Auvreában aratott győzelmet.
* Reagálta le Kesa beszédét, s meglehet, egy afféle szent helyen hallatlanságnak minősült az istenek nevét becsmérelni, Arveleg mégsem szándékozott megtagadni önmagát. Nem sok idő telt bele, mire kilépett az ajtón egy fehér szakállas mágus. Várakozásra biztatta a lovagparancsnokot, mire ő egy bólintássorozattal nyugtázta a fehérköpenyes kérelmét. *
- Természetesen. Alázatos szolgája vagyok a főpapnőnek, s a türelem mintapéldája.
* Válaszolt, ezt követően összefonta a karjait, majd nekitámaszkodott a terem falának. Tekintetét újból a boltozaton kezdte legeltetni, pár másodperc erejére halk dobolásba kezdett csizmája talpával a padlón, majd utána abbahagyta, és a következő percben újra rákezdett. Egy katonaének ritmusa járt a fejében, melyet egyik lantos cimborájától hallott az elmúlt napokban. *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-18, 4:49 pm

// Onoria, Arveleg és előbb utóbb majd Daxa is Smile

//

* Finom keze óvatosan szája elé emeli, miközben belekortyol italába Arveleg szavaira. Bátorság, vagy éppen botorság, ilyen nyíltan kimondani ezeket a gondolatokat a főpapnő ”otthonában”. Ezt még nem sikerült ennyiből levonnia a fiatal nemesnek.
Pretorius megjelenésével a kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt, ahogy beinvitálta a fiatal nemest.
Némán indul az ajtó felé, majd még mielőtt belépne, az ajtónál álló őr felé nyújtja poharát. Addig nem is lép be, amíg az őr vagy valaki más el nem veszi tőle. Ugyan még mindig nem tudja, miért hívatta őt a főpapnő, de nehezen tudja elképzelni, hogy olyan baráti társalgásról lenne szó, mely megengedné számára, hogy itallal a kezében mehessen a főpapnő színe elé. *
- Örültem az újabb találkozásnak Kapitány!
* Egy rövid pillanat erejéig hátrafordul még Arveleg felé, de mivel Arveleg nem árulta el, melyik volt a hibás betű, így a Klesnbane ház leszármazottja jobban látta rangján említeni őt, majd Pretorius felé fordulva tovább indult.
Hamarosan meg is pillanthatta a főpapnőt fehér ruhájának fenségességében.
Kesa fejét lehajtva fogadja a főpapnő köszöntését. *
- Egy kis várakozás semmiség, ahhoz a megtiszteltetéshez képest, hogy találkozhatok az istenek kegyeltjével.
* Fejét csak akkor emeli fel, mikor befejezi mondatát, hogy láthassa a közeledő Onoriát, már szertefoszlottak azok az illúziók, miszerint ez csupán egy egyszerű találkozó lenne.
Némán hallgatja a főpapnő szavait. Túlságosan nem lepi meg, hogy a főpapnő tud arról, hogy már harcolt a háborúban. Sternben töltött hónapok alatt felismerhették, és akkor már fény is derülhetett Avlanioni jelenlétére. Ami meg az ajtó túloldalán várakozó lovagkapitányt illeti, az sem lepné meg, ha a Lumel’Auvreaban történtekről is értesült volna. Hiszen Arveleget Onoria egyik mágusa vezette a vérelfekhez.
Ahogy halad előre mondandójával Onoriú, úgy válik egyre világosabbá Kesa előtt, mit is kíván tőle a főpapnő, ez pedig aggodalmat szül az ifjú nemesben.
Neki kéne elintéznie a Lanriára leselkedő veszedelmet… ? Ha értesült az eseményekről, akkor a főpapnőnek tudnia kell, hogy ő egyáltalán nem harcos, ahogy a legtöbb mágus sem az. Akkor miért ő? Neki most a birtokán lenne a helye…
Ezek és ezekhez hasonló gondolatok jártak a fiatal nemes fejében, miközben Onoria még közelebb lépett hozzá.
A főpapnő szavai akaratlanul is felkeltették a fiatal nemes érdeklődését. Valóban a közelben felbukkanó sárkányok komoly veszélyt jelentenek pénzforrására. Ami pedig a mágiakutatást illető, sose rejtegette túlságosan. Régebben úgy ítélte, hogy az lenne a feltűnőbb, ha egy mágus csak úgy felhagyna minden praktikával, amikor otthagyja a tornyot.
Habár a főpapnő szavai nem, de közelsége és halk szavai azt sugallják, ennél többről lehet szó, de Kesa nehezen hiszi, hogy a rejtett laborjáról lenne szó, amit őrszellemével őriztet és senkivel sem osztotta meg a bejutás módját. Ráadásul a birtokon töltött idő alatt az őrszellemes sem értesítette behatolóról, vagy akár csak próbálkozásról.
Mindenesetre már csupán birtokának védelme is elég kecsegtető, hogy legalább meghallgassa a főpapnő tervét. *
- Feltételezem a kint várakozó lovagkapitány, lenne a segítségem.
* Igazán csak most kezdi sajnálni, hogy korábbi kérdésére nem volt lehetősége megtudni a választ, így még nem tudja örüljön-e, ha feltételezése helyes vagy sem, habár a Sötét fenyvesben történt találkozásuk emléke inkább az utóbbi felé billenti a mérleg nyelvét. *
- De miért én …?
* Bukik ki ajkai közül ez az aprócska kérdés. Mikor rájön, hogy hangosabban tette, mint szerette volna, inkább folytatja. *
- Minden tiszteletem ellenére, had kérdezzem meg… miért én? Miért egy egyszerű mágust küldenél ”az oroszlán barlangjába”, miközben a mágustornyokban több, nálam jóval képzettebb mágust is találhatnál. Való igaz, hogy az utóbbi időben sikerült megúsznom egyet, s mást, de meglehetősen beképzelt dolog lenne azt feltételezni, hogy ne lenne a Tornyokban olyan mágus, aki ne csinálta volna végig ezeket, ráadásul sokkal eredményesebben, mint ahogy én tettem.
* Szavai szándékosan nem térnek ki részletekre, ugyanis nem tudhatja miről értesült Onoria és miről nem. *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-18, 8:36 pm

//Kesa, Daxa, Arveleg//

*Arveleg gondolkodása az istenekkel kapcsolatban nem botránkoztat meg senkit. A lovag abban hisz, amiben csak akar.
Adama, a tudás istene bizonnyal örömmel tekint tisztelőjére épp ezen gondolatok miatt, hiszen a tudás sem csupán az isteneké, a halandók kitartó munkával mind többet tesznek magukévá belőle, noha ehhez éppenséggel Adama kegyére is szükségük van.
A főpapnő örömmel veszi a kimutatott tiszteletet, mit a Klensbane-lány tanúsít felé.
Nem zavartatja magát benne, s nem zavarta volna különösebben az sem, ha pohárral kezében állít be hozzá.
Ez esetben Pretorius lett volna azon ember, ki elveszi tőle az italt.
Azonban addig el sem kellett jutnia, ugyanis az öreg mágus kezét nyújtotta, hogy ha meg kíván szabadulni tőle, még az ajtóban megtehesse azt.
Így ha nekiadta, hát nem sokkal beérkeztük után tűnt el a pohár az öreg bő, fehér köpenye alatt, s jelent meg a fogadóteremben ismét a fal keskeny peremén.
Arveleg tán láthatta is, miként ölt teste a teleportálást követően.*
- A szerénység fontos erény, miként a jó neveltetés is, Kesa Klensbane.
*Szólal meg végül Onoria. Arcán finom mosoly játszik, az avatatlan szemlélő számára egy kenetteljes papnőé, aki az istenektől származó biztos tudtás birtokában úgy keveri kártyáit, hogy a kívánt végeredményhez juthasson végül.*
- Természetesen, éles elméd egyik erényed, mit már sikerrel fedeztünk fel, Arveleg kapitány hű és odaadó szolgája Lanuriának.
Ám, hogy további kérdéseidre is válaszoljak, biztos lehetsz benne, akadnak nálad erősebb, harcban jártasabb mágusaink, olyanok is, kik a varázslatok tudományát mélyebben ismerik nálad.
Nekik mindüknek megvan a maga feladata, melyet el kell látniuk, hogy a Birodalom fentmaradhasson.
Áldozatok ezek, s efféle áldozat az is, mit tőled várunk.
Éles elmével, ravaszsággal, s azon képességeiddel, melyeket már ismersz épp te vagy alkalmas besurranni egy jól őrzött, csapdákkal körbezárt hegybe.
Hová erőre, s kardra lesz szükség, adni fogja azt a lovag, hová pedig tudásra, ravaszságra, mágiára, azt te hozod.
Nem kell mindenkit megölni, de hadd bomoljon meg erővel fenntartott egységük. Nehéz idők járnak rájuk. A háború nem sok élelmet juttat oda, gyilkosaik, ha elhagyják fészküket, tán még kereshetnek némi darnát, ám őrizetlenül marad a város. Ha nem hagyják, éhezniük kell.
Ehhez kell egy besurranó csapat, elhinteni a bizalmatlanság magvát….s ha lehetséges, végezni a vezetőkkel….
Áldozat ez, mit tőled vár Lanuria. Meghozod-e ezen áldozatot?

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-18, 10:50 pm

// Onoria, Arveleg és előbb utóbb majd Daxa is Smile //

* A főpapnő szavait hallgatva a fiatal mágus számára egyre világosabbnak tűnik, hogy Onoria főpapnő egyszerűen csak nem kívánja ilyen veszélyes feladatra küldeni azokat a mágusokat. Helyettük pedig inkább őt küldené, akinek a képességeivel talán nincs is teljesen tisztában. Arról nem is beszélve, hogy Onoria még az egyik emberét is mellé rendelné. Talán éppenséggel az esetleges hiányosságok kiderítésére.
Mikor a főpapnő a besurranásos részhez ért, Kesa már felkészült valami hasonlóra, és enyhe értetlenséget és döbbenetet imitálva nézett a főpapnőre. Egyáltalán nem előnyös, ha a birodalom egyik nemesének érdemei között olyan dolgokat említenek, mint a jól védett helyekre történő betörést. A szembenálló felek rangja közötti különbség meggátolja, hogy a Klensbane ház gyermeke megbotránkozva felszólalhasson egy ilyen kijelentés ellen. Akármennyire is szeretné, be kell érnie ezzel az értetlenkedő arckifejezéssel.
Arcát kissé megrázva téríti vissza magát a főpapnő szavai felé, mert a szavak olyan elemi fontosságúnak tűnő információkat tartalmaztak, ami talán még az életét is megmenthetik.
Kesa eddigre már belátta, hogy nem áltathatja magát azzal, hogy esetleg nemleges választ ad a felkérésre, és ezt a főpapnő utolsó mondatai le is szögezték számára.
Lanuria egyik nemese, háborús időben, visszautasította a birodalom iránti kötelezettségét. Márpedig mivel Onoria áll a birodalmat irányító tanács élén, így az elhangzott kérdésére az esetleges nemleges válasz ezt a hírverést hozná a Klensbane házra. Elveszítve így mindent, ami ebben a címben oly fontos volt a Klensbane ház gyermekének. Sőt ennél még sokkal többet is veszíthet. Veszteségeinek mértéke pedig csupán a főpapnő hangulatától függne. *
- Amennyiben a Lanuria érdekei így kívánják.
* Az utolsó próbálkozása, hogy itt helyben elkerülhesse ezt a rendkívül veszélyesnek ígérkező feladatot. Bár Onoria nem hívta volna ide, ha ennyivel el lehetne tántorítani elképzelésétől. *
- Ez esetben, remélem, Arveleg legalább annyira ért a besurranáshoz, mint amennyire a kardforgatáshoz…
* Szólal fel, miután a biztosra vélt megerősítést megkapja. Szavaival utalva korábbi erényei között felsorolt tulajdonságra, illetve annak egyfajta hiányára.
Amennyiben a főpapnő válaszol, azt megvárja, ha nem akkor rövid szünet után ismét megszólal. *
- Ha megengedi… úgy gondolom, előnyös lenne, ha a beszélgetés további részéhez Arveleg lovagkapitány is csatlakozna. Véleményem szerint őt is érdekelnék azok a nehézségek, és csapdák…
* Az utolsó szót kissé jobban megnyomja, emlékeztetve a főpapnőt, hogy ezt már korábban is megemlítette. *
- Amikről az istenek kegyeltjének tudomása van.
* Egyben ő maga is megfigyelhetné, miként reagál ezekre a lovagkapitány, milyen javaslatokkal és ötletekkel kívánja előremozdítani a beszélgetést. Így végre eldőlhetne azt a kérdés, ami utolsó találkozásukkor felmerült benne. *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-19, 8:08 am

// Bocsi a sorrend váltásért, Arveleg, ideje, hogy csatlakozz! //

Természetesen nem is lehet a papnő tisztában Kesa minden tudásával, képességeivel, ahogy nem lehet tisztában a többi máguséival sem.
Ezek mind sajátságosak, de a beszámolókból levont következtetések mégis arra utalnak, minden megvan az ifjú nemes hölgyben, ami kell a sikerhez.
Látja a döbbenetet a Klensbane-ház sarjának arcán, ám nem kíván különösebben foglalkozni vele. Sokan besározták már kezüket ezért a Birodalomért, hogy jelen formájában létezhessen, s ha egyes nemeseknek, kik címüket nem csupán a tengerentúlon szerezték ez derogál, tán megérettek is arra, hogy helyüket mások vegyék át.
Nem puhulhat el az a nép, mely annyi vért áldozott e földért.
Nem mondja ki ezen álláspontját, helyette fejét meghajtva fogadja el a kikényszerített beleegyezést.
Nem szokott hozzá, hogy visszautasítsák, nem is nagyon hagyott kibúvót ehhez.*
- Amennyiben bántja füled e szó, bátran helyettesítheted mással is. Célzott, kis csapattal végrehajtott hadművelet, mely nem lehetséges frontális támadással.
Ha tolvajnak érzed magad, gondolj arra, e gyilkosok gyülekezete mennyi életet olthatott ki pénzért az elmúlt időkben.
S e gyülekezet lepaktált a sárkányokkal, lepaktált azokkal, kik Avlaniont, Sternt, Lumel’Auvreát, Mardant, Orod Opelët, Ambaront, s a többi kis falut megtámadták.
Nem bűn az, mire készülünk, hanem hazafias cselekedet, mely hősöket kíván.
S jogos felvetésed….Pretorius, hívd be a kapitányt!
*Az öreg mágus fejet hajtva fordul az ajtó felé, s azon kihajolva már hívja is Arveleget.*
- Nemes uram, a papnő színe elé hívat.
*Amennyiben a lovag megérkezik, s illőn köszönti a megérkezetteket, a Onoria ismét megszólal.
Nem foglalkozik a megnevezéssel, mellyel immár második alkalommal illette őt a Klensbane-ház képviselője. Elengedi füle mellett.*
- Arveleg uram, a Fehérló Rend alapítója. Úgy látom, sebeid szépen gyógyulnak. Vitézségeddel kitüntetted magad a harcokban. Ám most hű bajtársaid nélkül kívánunk téged új, titkos, ám legalább oly fontos feladattal megbízni.
Létezik egy város a hegyek között, ellenséges területen, hová több, a Birodalomban korábban működő bérgyilkos klán gyűlt össze. Egyesültek, s lepaktáltak az ellenséggel.
Már több szabotázst, merényletet kíséreltek meg Birodalmunk ellen, s mi nem hagyhatjuk, hogy ezen álnok árulók, kiknek semmi sem kedves, tovább végezhessék tevékenységüket.
E nemes mágus, s te kapnátok feladatul, hogy bejussatok a csapdákkal és védelemmel őrzött városba, Ekorimba, s ott zavart keltve megbontanátok ingatag egységüket.
E város lakói nem földművesek, gyilkosok. Köztük lévő embereink beszámolói alapján éheznek, hisz nem sok lehetőségük van onnan korábbi tevékenységüket folytatni, hogy közben ne hagyják őrizetlenül városukat.
Erővel tartják fenn egységüket vezetőik. A küldetés célja e kígyó fejének levágása lenne, hogy teste magától haljon el.
Te vinnéd kardod, erőd, a mágusnő pedig a ravaszságot, a mágiát, hogy bejuthassatok a csapdákkal, varázslattal védett helyre.
*Az öreg mágus lép elő, s köpenye alól egy papirost húz elő, mit Kesának nyújt.*
- Kesa immáron elvállalta a küldetést, rajtad áll, szolgálva Lanuriát te is csatlakozol-e. E papiroson rajta van a hely leírása, a védelem elhelyezkedése, a csapdák, a mágia milyensége, hatása….s azok is, kikre odabent számíthattok.

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-20, 1:30 am

// Semmi gond, nekem is könnyebb így. Wink

- Onoria és Kesa //

* A bámészkodás, valamint gondolatai között való elmerülés sokkal inkább lefoglalta a lovagot, mintsem gondolta volna. Azon tűnődött, ameddig a háborús események nyugodtabban zajlanak, talán neki is vállalnia kellene valamiféle elfoglaltságot. Annyira belemélyedt rendjével a katonaéletbe, hogy szinte el is felejtett rendes életet élni. Néha idegennek érezte Tarsis falait, az embereket, kikért egykoron mindent megtett. Nehezebben találta a régi vonalat, melyen egykoron elindult. Ennyire mély és pusztító nyomokat hagytak volna benne az utóbbi hónapok eseményei? Meglehet, további időre lesz szüksége, hogyha vissza szeretne majd térni a régi kerékvágásba, mert attól tartott, amennyiben teljesen elszakítja magát az egykoron dédelgetett életétől, úgy sosem lesz képes visszerezni azt. Persze, a visszaszerzésre egyedül akkor kap lehetőséget, ha sikerrel túléli a sárkányokkal való viaskodásokat. Meggyőződése volt, hogy hosszú ösvényre lépett, amikor Lanuria Tanácsának kezébe adta lovagrendjének sorsát. Habár, a kitaposott szakasszal nem hagyta hátra a reményt. Ameddig ehhez hasonló gondolatfoszlányokat forgatott elméjében, a nagy csöndet az ajtó nyílásának hangja, valamint a fehérköpenyes, nagy szakállú mágus törte meg. *
- Azonnal megyek.
* Jelentette ki a nemesi származású férfiú, majd ellökte magát a faltól, ezt követően nyugodt léptekkel haladt a bejárat felé. A terembe belépve megpillantotta mindkét nőszemélyt, az előkelő Klensbane kisasszonyt, valamint Onoria főpapnőt, aki tisztaságának bájával minden egyes alkalommal lenyűgözte Arveleget. *
- Úrnőm! Hölgyem!
* Szólította meg mindkettejüket, s az elhangzottak sorrendjének alapján, mély meghajlással üdvözölte az asszonyokat. Kesa ottlétéből arra következtetett, hogy valamiféle érdek megszerzéséért együtt fog működi vele, elvégre az arisztokrata házból származó mágusleány nem hagyta el a szobát, tehát az ő audienciája sem ért véget addigra. Jól esett számára, ahogyan a Remény templomának legmagasabb rangú illetője az érdemeiről beszélt, ezért büszkeség lett úrrá rajta, egy hálás, szerény mosolyt meg is engedett magának. Különleges feladatnak ígérkezett az, mit az elhangzottakból kiszűrt a lovagkapitány. *
- Természetesen vállalom a küldetést, Úrnőm. Készséggel próbálok majd Kesa úrhölgy segítségére válni.
* Egyezett bele. *
- A félelemmel fenntartott rendszer mindig szülni fog olyanokat, kik fellázadnak ellene. Ha valóban éheznek, gyászos körülmények között élnek, abban az esetben nem kétséges, miszerint a legtöbbjük más megélhetést keres majd magának az egységük felbomlását követően. Amennyiben sikerül bejutnunk, onnantól megoldjuk valahogy, pláne szövetségesekkel.
* Mondta Arveleg, ezután felemelte páncélos kesztyűjét az állához, s megvakarta a szakállát. *
- De, mivel szervezettek, így el lehet képzelni róluk, hogy őrposztokat helyeztek el a város közelében. Talán nem ártana valaki, aki vezetne bennünket addig is, míg el nem érjük biztonságban a falakat. Nem gondolják hölgyeim? Esetleg van erre valamiféle terv?
* Érdeklődött, miközben Kesa és Onoria tekintetén egyaránt átfutott sajátjáéval, azután várta a reakciójukat. *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-20, 5:34 pm

// Onoria, Arveleg és Daxa //

* Az ifjú mágus csak helyeselni tudja korábbi döntését, hogy nem mondott ellent Onoriának. A főpapnő szavaiból érződik a nemtetszés, pedig nem is a feladat természetével volt neki problémája, hanem hogy azt a nemes tulajdonságai között említette.
Hamarosan Arveleg is csatlakozik a társasághoz. *
- Kapitány!
* Arveleg üdvözlése már egyértelművé tette, hogy ő valóban Onoria szolgálatában áll. Ha eddig voltak kétségei efelől a mágusnak, akkor azok most mind szertefoszlottak.
Így is elegek lesznek a képességei, hogy végigcsinálhassa? Esetleg Onoria ezzel a feladattal akarja előcsalogatni titkolt tudását? … Ezt nem engedheti! Nem tudhatja meg! Legfőképpen nem Onoria és a mágusrendek vezetői!
Onoria ismertetője, Arveleg felé, több korábbi információt is pontosított. Kesa több alkalommal is Arveleg felé pillantott, hogy láthassa, miként reagál egy-egy részletre a lovagkapitány.
Arveleg szavainak kezdeténél, mintha remény csillanna fel a mérleg nyelvének átbillentésére, de ez a remény hamarosan egy elfojtott mosolyba csap át, ahogy elképzeli, amint a bérgyilkosok majd kapával a kezükben fogják a földet művelni. *
- A túlzott magabiztosság már sokak vesztét okozta, Arveleg kapitány.
*Szólal meg Kesa. Nehezen tudja elhinni, hogy csupán a bejutás jelentene problémát, azonban nem mond többet, amíg meg nem nézi a Pretoriustól kapott papírt. Ha a közelben talál egy asztalt, akkor oda leteszi a papírt, hogy Arveleg is láthassa. Nem akarja elszalasztani a lehetőséget, hogy a véleményei alapján, minél jobban kiismerhesse a kapitányt.
A papír nagy részét két ábra teszi ki. Az egyik egy hegyet ábrázol körülötte két körrel, mellettük a mágikus erőtér, és további két szóval rendeltetésük. A kisebb és a hegy közötti rész egy vékony csíkot leszámítva szinte teljesen besatírozva. Oda egyszerűen csak annyit írtak, hogy csapdák. Majd a csík végénél és a hegy tövénél egy vastagabb vonal szerepelt. Ott az illúzió szerepelt. A vonal mögött pedig egy barlang jele. *
- Szóval egy barlang.
*Nem mondja ki hangosan, talán még a legközelebb álló sem hallja meg.
A hegyet ábrázoló kép alatt egy felirat Ekkorim szerepelt, majd alatta egy település ábrája, az épületekre pedig a funkciójuk feltüntetve, de Kesa figyelmét inkább a bejáratnak tűnő híd, és az azt követő fal foglalkoztatja.
Nehezebb lesz ide bejutni, mint ahogy eddig gondolta. Szavait azonban még mindig nem osztja meg a többiekkel, inkább a papír maradék részét kitevő rövid szöveget kezdi olvasni. Ebben tesznek említést a mindenkin jelenlévő átokpecsétről, annak természetéről, és kinézetéről, amit egy ábra is követ. Végül pedig néhány fontosabbnak ítélt személy neve és pár jellemzője szerepelt.
Mikor a végére ér, a Klensbane ház sarjának szája némileg elhúzódik. A papíron látszódik, hogy ezeket az információkat kimondottan nekik állították össze, de ennél jóval több lehet a főpapnő birtokában. *
- Meglehetősen paranoiás társaság.
* Jelenti ki Kesa, miközben eltávolodik a papírtól. Ha nem tudta letenni egy asztalra, vagy Arveleg nem nézte volna eddig, akkor most átadja neki a papírt, hogy ő is nézze át. *
- Mégis mennyien vannak ezek a bérgyilkosok? És ebből mennyi mágus? …
* Kesát inkább az utóbbi érdekli igazán, de a település tervrajza alapján egy kisebb hadsereg közepébe küldik éppen. Az erőterek mérete, illetve a többi információból szerzett tudat, miszerint valószínűleg állandóan fenntartják, azt jelenti, jóval több mágusuk van, mint azt a Klensbane ház gyermeke szeretné. *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-24, 1:43 pm

//Bocsi a késésért Kesa, Arveleg, Daxa!//

*Kesa a közelben könnyedén rálelhet az asztalra, s ez az asztal maga az oltár, mely felé kezét nyújtva mutat a főpapnő. E pillanatban üres, csupán a fehér márvány látszik, széles, sima lapján jól megfér a papír, amelyet Pretoriustól kapott.
Onoria, eközben int Arvelegnek, hogy csatlakozzon a Klensbane-lányhoz, tanulmányozni az információkat.*
- Lanuria korábbi bérgyilkos szervezetei közül néhány olvadt egybe ott. Nem mind, akadnak, kik megőrizték függetlenségüket, s nem közösködnek másokkal.
Mint minden efféle népség, kik a törvény sötét oldalán járnak, paranoiásak.
*A törvény sötét oldalát kissé erőteljesebben kiemeli, s pillant a nemes hölgyre, miközben az hátrébb lép az oltártól.*
- Úgy félezren csatlakoztak a vezetőhöz, fogtak össze rabszolgákat is a környező falvakból, akiket nem öltek meg, azokat a város építésére fogták be.
Mindezeknek legfeljebb egy tizede lehet varázstudó, s azok közül is többen elpusztultak már, vagy a mieink által, vagy a legutóbbi szökési kísérlet alatt.
Számításaink szerint inkább úgy harminc körül mozoghat számuk. Azonban mind soha nincsenek odabent, küldetéseket hajtanak végre, vagy igyekeznek őrizni a rendet.
Aki a pecsétet rájuk helyezte, bizonyos Zaricse….
De az igazi vezető más. Korábban Aden von Zaken néven futott, ám utána már Hossin Ekko néven nevezi magát. Kegyetlen vezető, saját érdekeit minden körülmények között előbbre helyezi.
Azonban ő nem varázstudó.
Arveleg kapitány, van őrség, a posztjaik helye a térképen piros pontokkal van jelölve. Természetesen vigyázzák a helyet.
Azonban nem csak a külső ellenség ellen, a csapdák, a pecsétek, a készenlét a rabszolgák, sőt saját népük féken tartása miatt is szükséges. Mindenre pedig nem terjedhet ki figyelmük még nekik sem.
*A főpapnő végignéz a két megbízotton.*
- Nem mondom, hogy könnyű feladat, miként azt sem, hogy megoldhatatlan. A benti segítségre számítani lehet.
A bejutáshoz minden, ami szükséges, meg van adva.
Lanuriának szüksége van ezen szolgálatra, s én ígérhetem, a jutalom nem marad el senki számára.
*Jelentőségteljes pillantással érzékelteti, tud még olyat kínálni, amire vevő egy nyugati nemes is.*
- Van még valami…
*Pillant a fehérköpenyesre, mire az sietve az oltárhoz lépdel, s köpenye alól egy újabb dobozt emel elő. Egy apró, jelentéktelennek tűnő fémdobozt.
Kesának nyújtja.
Most ő szólal meg, nyugodtan, lassan beszél.*
- Kőfejű Baldrick köve van benne. Helyesebben szólva kövei. A fehér, gúla alakú a céllal, hogy a rejtekben pihenő barnát kordában tartsa. Együtt békességben vannak, ám ha eltávolodnak egymástól, a barna földrengést okoz….
*Az öreg láthatóan nehezen adja át, ám magán érzi Onoria tekintetét, s nem habozik tovább.*
- Nagy körültekintés szükséges hozzá. Rossz kezekben igen veszélyes lehet. A főpapnő bízik benned. Szolgálj rá! Nem adnánk oda akárkinek…..
Hozd vissza épségben, hogy tovább szolgálhassa a Birodalmat!

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-01-31, 2:52 am

// Onoria, Kesa, Daxa //

* A lovagnak intett a papnő, hogy minél előbb menjen oda nemes hölgyhöz, aki éppen a papírdarabot tanulmányozta. Arveleg nem is húzta az időt, odabattyogott a leányzóhoz, azután a térkép fölé hajolt, melyet jelzésekkel szentségtelenítettek meg, ám ezzel hatalmas segítséget nyújtottak az arisztokrata származású párosnak. A lovag egy ideig elidőzött a leány bámulásán, miközben mellette állt. Azon gondolkodott, ha másképpen alakult volna mindkettejük múltja, talán Kesa még a felesége is lehetne a Fehérló Rend alapítójának. Különös gondolat volt ez, azonban a lovagparancsnok meglehetősen sokszor szakadt el a valóságtól, az alternatív idősíkok elképzelései a kedvencei közé tartoztak. Mindenesetre megkísérelt úgy a hölgy mellé húzódni, aminek következtében a Klensbane-ház fiatal mágusa nem érezhette magát kényelmetlenül a férfiú társaságában. Valójában, Arveleg igencsak kevés előzetes ismerettel rendelkezett, már ha Kesa famíliájáról volt szó. Tarsis-ban meglehetősen szép számmal fordultak elő előkelők, ezért a kapitány tudatlansága aligha lehetett meglepő. *
- Ó, én menthetetlenül szerény vagyok, hölgyem. Csupán próbáltam kissé optimistán hozzáállni a dolgokhoz.
* Magyarázkodott a lovag. Kissé sajnálta, amiért ilyen benyomást keltett a mágusra, hisz valóban nem tartozott azok közé, kik túlságosan nagyra tartották saját erejüket, képességeiket. Onoria beszédét is hallgatta közben, hiszen a főpapnő szavait nélkülözhetetlennek ítélte. A jövőben, amennyiben majd az ellenséges vonalak mögött lesznek, minden egyes információrészlet megmentheti az életüket. Banditák, orvgyilkosok, ráadásul néhány varázslattal rendelkező egyén. Ennél a pontnál nagyot sóhajtott a lovag, bizakodott benne az audiencia előtt, hogy ez alkalommal legalább távol tarthatja magát a mágikus mesterkedések űzőitől. Persze, az oldalán tudhatja Kesát, amíg ezt a feladatot próbálják elvégezni, azonban a hatalma ellenére, ő is csupán egy ember volt. Arveleg számára az szűrődött ki a beszélgetésből, hogy a két nőszemély messze állt egymás kedvelésétől. Ez a dolog a lovagot szintúgy kellemetlen helyzetbe idézte, elvégre felesküdött Onoriának, viszont a vadonban Kesával egymásra lesznek utalva, az életük múlhat az együttműködésük hatékonyságán. *
- Nem áll szándékomban felrúgni az ütemtervet, ám lenne egy hozzáfűznivalóm, mondhatni elképzelésem. Mi lenne, ha megpróbálnánk lázadást szítani? Felszabadítani a rabszolgákat, hogy azok rátámadhassanak a fogva tartóikra? Amennyiben vannak bent kémeink, úgy azok nyilvánvalóan ismernék a bilincsek leverésének kivitelezhetőségét. A káoszban könnyebb levadászni a vezetőket, mivelhogy a csatlósaik mással foglalatoskodnak. Tudom, többen odaveszhetnének a kiszabadított foglyok közül, de... ha választaniuk kellene a kard és bilincs között, nos nem tartom valószínűnek, miszerint tétováznának a döntés meghozatalán.
* Morfondírozott a lovagkapitány, ezt követően a két varázslatos hatalommal rendelkező kőre csúsztatta tekintetét. *
- Nem semmi.
* Jegyezte meg, halkan morogva orra alatt, utána várta az előző felvetésére irányuló megnyilvánulásokat. *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-02-02, 2:16 pm

// Onoria, Arveleg és Daxa //

* Különösebben nem figyel fel Onoriára, mikor a törvény sötét oldalát említi, habár érzi, hogy neki szólna az erőteljesebb említés, de tettei alig hágták át jobban a törvény kereteit, mint egy átlagos ember esetében.
Már szinte biztosra veszi, hogy valamit tud a főpapnő, de puhatolózásai csak azt erősítik meg a fiatal nemesben, hogy elég hiányos és bizonytalan lábakon áll ez a tudás. Talán még pontatlan is, ha ilyen kijelentéseket tesz.
Korábbi nyugodtságával szemben Kesa homlokán enyhe barázdák jelennek meg Onoria számait hallva.
Most már érti, miért nem valamelyik torony mágusát küldi erre a feladatra. Mindegyiknek akadt nagyjából harminc jó oka, miért is ellenkezzen, ha pedig jobban meg akart erőltetni magát az illető, további közel négyszázzal nyomatékosíthatja. Ki az, aki önként akarna bemasírozni egy erődbe, ahol egy kisebb hadsereg állomásozik? Lebukás esetén pedig aligha lehet másra számítani egy bérgyilkos társaságtól, mint a halálra. Természetesen a megfelelő kínzásokat követve, ha az illető elég szerencsétlen ahhoz, hogy élve fogják el.
Ahogy a fiatal mágus kezd elmerülni a számokban, úgy kezd egyre jobban megbékélni azzal. Sőt kezdi meglátni a benne rejlő lehetőségeket. Ekkora létszámban már nem olyan nehéz elvegyülni. Az átkoknak köszönhetően pedig nagyjából ötszáz mágiaforrás mászkál a barlang belsejében, és akkor a rabszolgákat még hozzá sem vette, ahogy a mágikus erőtereket sem. Mindezt végiggondolva, egyre inkább olyan érzése támad, mintha egy mágustoronyba kéne betörniük. Ott sem biztos, hogy össze tudna számolni ennyi mágiaforrást. *
- Ez a Zaricse igen erős mágus lehet, ha ennyi pecsétet képes kordában, illetve fenntartani hosszú ideig.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy ezek szerint erejének jelentős részét fel is emészti ez a tevékenység, mert biztosra veszi, hogy az ősz fehérköpenyes és Onoria ezzel tisztában vannak, egyedül Arvelegnek jelenthet újat ez az információ. Ami pedig a lovagkapitányt illető, ha ezzel nincs tisztában, még talán több előnyt is jelent Kesa számára, mint hátrányt. Legalább óvatos lesz, szemben néhány izomtól duzzadó kollégájával.
Mégis Zericse erejéről szóló hírek ellenére a másik név gyanúsan ismerősnek tűnik számára, de azaz Aden nem volt bérgyilkos, legalább is nem tudta róla, hogy az lenne. *
- A vezetőik pedig felkészülten, megerősített őrséggel fogadnának minket… Remek gondolat…
* Fejezi be Arveleg gondolatát a lázadást illetően. *
- A rabokról hiába kerülnének le a láncok, akkor is csak földművesek, kereskedők, nők és gyerekek maradnak, fegyver nélkül. Nem pedig harcedzett veteránok.
* Tekintetét a lovagkapitány felé fordítja. Szemhéjait lassan leereszti, ahogy egy rövid szünetet tart gondolatai rendezésére. Mégis csak ezzel a férfival kellene végigcsinálnia az egészet. Hiszen ha az út végén megcáfolná Onoria gyanúit, az további előnyökkel járna számára. Balesetek azonban mindig történhetnek… de addig sem kellene teljesen elidegenítenie magától.
A szemhéjai lassan ismét felemelkednek. *
- A lázadás gondolata azonban nem teljesen elvetendő…
* Egy kedves lágy mosoly húzódik arcára, mielőtt folytatná. *
- Csak előtte belülről kell naprakész információkat szereznünk.
* Ennek is, mint minden egyéb kedvező lehetőségeknek, a legfontosabb feltétele, hogy észrevétlenül tudjanak bejutni a barlangba, ami aligha mondható egyszerű feladatnak.
Hamarosan azonban más kelti fel a mágus figyelmét. Kőfejű Baldrick kövei valóban érdekes erővel bírnak, ami könnyen a hasznukra fordíthatnak, ha a helyzet ezt megkívánná. *
- Köszönjük a nagylelkű segítséget.
*Hosszú pillanatokig figyeli a két követ, mielőtt a fedelét rácsukná és ujjainak biztonságos ölelésébe helyezné. Tekinteté pedig Onoria felé fordítaná. *
- Mindent megteszek, hogy épségben visszahozzam… Ha lehetséges, szeretnék még egy szívességet kérni.
* Megvárja Onoria szóbeli vagy testbeszédéből származó reakcióját, amennyiben az nem mond ellent, folytatja. *
- Az elkövetkezendő két napot szeretném az itteni mágustoronyban tölteni…
* A Klensbane ház sarja sejti, hogy ez a kérése Pretoriust mindenképpen fel fogja háborítani, de talán még Onoriát magát is. Nem véletlen alakultak meg a mágusrendek. A tornyaikban rejlő tudást pedig nem szívesen osztják meg a renden kívüliekkel. Mielőtt azonban szót emelhetnének, folytatja. *
- Lehetetlen egy mágikus tárgyban rejlő lehetőségeket megfelelően kihasználni, a megfelelő ismeretek nélkül. Ezt pedig feljegyzésekből vagy kipróbálgatásokkal lehet megszerezni… Az utóbbi nem éppen lenne előnyös az esetünkben… Túl feltűnő lenne, ha utunk nyomán kisebb-nagyobb földrengések sorozata rázná meg az egyébként békés tájat.
* Csak remélni tudja, hogy rövid érvelése elég lesz a kedélyek lecsillapítására. *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-02-03, 8:34 pm

//Kesa, Daxa, Arveleg//

*A főpapnő is érzékeli, hogy a mágusnő nem kedveli őt. Nem szeretheti mindenki. Tisztában van azzal, hogy akadnak olyanok, kik szerint túl régóta regnál már a hatalomban, s így inkább csupán annak megtartásában érdekelt, ám azzal is, hogy eddigi és jelen tettei is a Birodalmat szolgálják.
Nem kell kedvelniük egymást azért, hogy feladataikat elvégezhessék.
Nem célozgat ő arra, hogy a mágusnő netán törvényt sértett. Üzelmeit, titkon folytatott tevékenységét törvény nem tiltja, ám van másféle megítélés is. Ez pedig a fennálló köz értékítélete, miszerint vannak dolgok, mik valók egy „jó” mágusnak, s vannak olyanok, mik már régen túlléptek a normális határokon.
Maga a főpapnő is tett már kirándulásokat, ha úgy hozta a szükség, oly döntések szürke oldalára, melyek a köz megítélésében vegyes fogadtatásra találtak volna, ám ezeket senkin sem verte nagy dobra.
Ő pedig megadja a lehetőséget mindenkinek, hogy tehessen ezért az országért, s cserébe segít is nekik saját gondjaikban.
Minden mágusrendnél bejáratott kapcsolatai vannak, s miként a Mágusok Tanácsának elnöke is, nemigen akad olyan rend, melynek ellenvetése lenne, természetesen a tolerálhatóság határain belül.
A főpapnő csendben figyeli a két leendő „ügynök” kapcsolatát. A küldöttek között is akadnak nézeteltérések, ám ezek még nem fogják gátolni a közös munkát. Sőt, szélesebb látókört adhatnak nekik.
Pretorius nem szívesen adja át a köveket, nem bízik a szürkeköpenyesben, pedig csak a főpapnő utalt rá, hogy nem feltétlenül kitaposott utakat jár, vele nem osztotta meg valódi tudását.
S amikor végre Kesa a lovagkapitánnyal folytatott társalgás végén megszólal, s tőle kér segítséget, nyájas mosollyal fordul felé, úgy várja a kérést.*
- A szürkeköpenyesek tarsisi tornyának kapui nyitva lesznek, erről én magam gondoskodok.
*A főpapnő pontosan emlékszik, hogy a Klensbane-lány melyik rendnél folytatta tanulmányait. Kellően utánanézett, mielőtt meghívta volna ide, s nem is egy jelölt között esett épp őrá a választása. Tanácsadói egyik javaslata volt, noha Pretorius nem ezt a jelöltet támogatta.
Mégis, a főpapnő úgy látta jónak, hogy a szürkeköpenyest hívassa maga elé, a benne rejlő potenciál hasznára válhat a küldetésben.
Az agg fehérköpenyes nem tesz ellenvetést, titkon belül örömmel veszi, hogy nem rendjének tornyába kell engednie a mágusnőt.*
- S ha már a módszerről volt szó, én nem mondom, hogyan, ez teljesen rátok van bízva. A célt érjétek el. Benti segítőitek pedig már tanulmányozzák a módot, mivel is lehet megtörni a pecsétet, s így még inkább segítségetekre lehetnek majd.
*A papnő két kezét fehér ruhájának ujjába rejtve néz a két küldöttre.*
- E küldetés a Birodalom érdekeit szolgálja, s Lanuria nem hálátlan azokkal, akik őt szolgálják. Mind a Fehérló Rend, mind annak tagjai érezhetik majd a szolgálat áldásait, mind azon mágusok, akik jót tettek ezzel az országgal.
Tudom, mivel segíthetem leginkább tevékenységeteket.
Azonban időm véges, így ha nincs több kérdésetek, az istenek áldásával indítalak utatokra benneteket.
*Húzza ki kezeit fehér ruhája ujjaiból. Ezen fehér kezek számtalanszor osztották már az istenek áldását, s talán itt az ideje, hogy e templom nevéhez híven újfent a Remény temploma legyen.*

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-02-06, 1:43 am

// Kesa, Onoria, Daxa //

* A lovag kissé meglepődött rajta, amikor a szemére hányta a mágusnő azon részletet, mely felett talán sikerült egy ízben elsiklania. Nagyra nyitotta szemeit, s szótlanul nézte Kesát. A pillanatot, melyben a megilletődöttség vizeiben úszkált, hamar felváltotta egy haraghullám. Igazságtalannak érezte, amiért belé martak. Hiába, bárki megmondhatta, őt nem sompolygásra képezték ki, hanem nyílt ütközetekre, a fizikai megpróbáltatások elviselésére, s ellenfeleinek erőszakos odébb állítására. Idegennek bizonyultak számára az efféle mentőakciók. Nem tartotta magát tapasztaltnak ilyesféle szituációk megoldására, amit ő maga is hajlandó volt elismerni, azonban a felvétését ettől függetlenül sem gondolta teljesen ostobaságnak. *
- Igen, ha pedig nem kerülnek le a láncok róluk, akkor meghalnak végkimerülésben vagy netán éhhalálban. Sokkalta szívmelengetőbb alternatíva.
* Jegyzete meg a lovagparancsnok, kissé sértődött hangvételben. Persze, itt komoly dolgokról volt szó, ezért türtőztette magát, nem állt szándékában picsogós gyermekként feltűnni a többiek előtt. Nyilvánvalóan, egy esélyt mindenki megérdemelt a szabad élet kivívására, noha néha keményen kellett küzdeni azért, valamint nagy kockázattal néztek szembe az emberek a siker érdekében. Akármennyire is tisztelte Kesát azért, mert óvni próbálta a fogvatartottakat a harctól, Arveleg megtanulta a háborúban, hogy nem lehetett mindenkit megmenteni. Egyesek feladják majd, esetleg önnön butaságukból rohannak a halál markába, ám a lényeg ugyanaz lesz: áldozatok. Onoriára pillantott tanácstalanul, akárcsak egy maréknyi kenyérért kolduló hajléktalan, kinek a segítségre volt szüksége. A főpapnő íriszeiből viszont csupán annyit olvashatott ki, miszerint magukra voltak utalva, a részleteket számukra szükségeltetik kidolgozni a küldetés lefolyása alatt. Elfogadóan kutatta a padlót szemeivel, ezt követően nyugtázta a dolgot önmagában. Helyes. Nem hagyatkozhatott állandóan mások utasításaira. Úgy érezte, mintha elfelejtette volna már a saját döntései terhének cipelési módját, vágyakozott újra ezen erőre. Megtalálja majd, mert hitt benne. Végül is, a Klensbane-ház leánya sem utasította őt teljesen el. *
- Köszönöm az elismerést!
* Nyilatkozott illemtudóan, egy meglehetősen szerénynek mondható bólintás kíséretében. A következő beszélgetést inkább a varázshasználókra bízta, neki túlságosan sok köze nem volt a mágiához, valamint a rendeken belüli vetélkedéshez. Az ő feladata elsősorban Kesa védelme lesz. Megkísérli a közeljövőben a legjobb formáját nyújtani, s tudása, tehetsége szerint óvni a nemesi származású hölgyet a bajoktól, melyekkel egyedül nehezebben birkózna meg. A Remény templomának legmagasabb rangú asszonya még egy hozzászólást ejtett meg a leendő párosnak címezve, melyben jutalmukról tájékoztatta őket. *
- Lekötelezel, Úrnőm! Téged és céljaidat szolgálni már önmagában is ajándék. Az istenek őrizzék meg egészségedet, ameddig újra nem találkozunk!
* Hajolt meg búcsúzóul a lovagparancsnok, nem sokkal később intéssel jelezte a mágusnő számára, hogy haladjon csak előre az ajtó felé, ő követni fogja lépéseit. Így is tett. Amikor a folyosó ismételten kettejük lépéseitől lett hangos, úgy érezte, ideje megtörni a csendet. *
- Hölgyem, az előkészületeidet készséggel kivárom... Mellesleg, nekem szintúgy szükségem lesz némi időre, amennyiben jó formában szeretnék lenni. Megfelelő öltözék, ellátmány, meg ilyesmik beszerzése megint csak elengedhetetlen. Két nap tökéletes lenne ehhez, amennyiben emlékezetem nem csal, te ugyanígy ennyit említettel a tanulmányaid befejezéséhez. A harmadik nap reggelén várni fogok rád a város kapuiban. Ég áldjon!
* Köszönt el Kesától Arveleg, azután elhagyta a templom területét. *

Tárgy: Re: A Remény temploma 2016-02-08, 12:51 pm

// Onoria, Arveleg és Daxa //

* Elégedetten fogadja Onoria szavait. Hosszú évek teltek el azóta, hogy utoljára mágustoronyban járt. Talán még arra is lesz lehetősége, hogy a köveken kívül más tudáshoz is hozzáférhessen. Természetesen csakis a feladat szükségességének keretein belül.
Hiába kapta meg az engedélyt nincsenek olyan illúziói, hogy szabad mozgást biztosítanak számára a toronyban, mindenféle megfigyelés nélkül. *
- Köszönöm nagylelkűségét.
* Illően meghajol, majd a beszélgetés hátramaradó részére már csak némán követi az eseményeket, egészen a távozásig. *
- Minden tőlünk telhetőt megteszünk!
*Azzal ismét meghajol és a lovagkapitánnyal együtt távozik a teremből. Ujjai izgatottan váltogatják helyüket a kis dobozon, miközben azon gondolkodik, mekkora tényleges hatalommal rendelkezhetnek a nála pihenő kövek, illetve azon, hogy valóban komoly fenyegetést kell jelentenie ennek a csapat bérgyilkosnak, ha még a mágustoronyba is ilyen könnyedén beengedik, csak hogy elősegíthesse a sikerüket.
Gondolataiból Arveleg szavai zökkentik ki. Csendben hallgatja végig a lovagkapitányt, és bár ajkaira ráparancsol, hogy ne húzódjanak szélesebbre, azért elégedettségét nem akarja teljesen elfojtani. Már kezdte azt hinni, hogy a kapuban majd neki kell ezekre megkérnie a kapitányt. *
- Legyen így! Ha pedig már a város utcáit kívánja járni, megtenne nekem egy kis szívességet?
* Amennyiben Arveleg felajánlja segítségét, akkor folytatja. *
- Szükségem lenne némi gyapjúra. Úgy három tenyérnyinek elégnek kéne lennie. Valamint egy-egy vörös, kék és sárga színű port vagy homokot tartalmazó kis zacskóra.
* Egy rövid hallgatás után ismét megszólal, amint még egy dolog eszébe jut. *
- Ha esetleg belebotlanál egy legalább tenyérnyi hosszú kristályba, azzal is növelhetnénk a lehetőségeinket… Azt majd én is próbálok szerezni a toronyból. A legfontosabb azonban a gyapjú.
*Szavai közben Arveleg reakcióit figyeli. Szeretné minél előbb kiismerni leendő útitársát.
Odakint nem kell sokat várnia, hogy Tarek megérkezzen a hintóval, és ajtót nyisson neki. *
- Ég áldja önt is.
* A hintóba beszállva ki is adja az utasítást az indulásra, majd mikor már elindultak, csak akkor mondja meg a célt, a szürkeköpenyesek tornyát. Ha pedig Arveleg nem vállalta el dolgok beszerzését, akkor a torony felé vezető úton Tarekra bízza ezt a feladatot. *

» A Remény tengere
» A Teremtés temploma
» A természet temploma
» Keleti szeglet, a Remény tengerének partja