A Remény temploma

*Az őr odaér Onoriához, majd átnyújtja neki a levelet. Rövid csend áll be a terembe. Ezt Onoria töri meg, mikor magához hívatja az idegent és engem. Így hát lassú léptekkel elindulok felé.*
~ Őt miért nem a nevén hívja? Miért csak engem? Talán csak az én nevemet tudja? De azt is honnan? Igaz is, benne volt a levélben. Lehet csak ott látta. De ha magához hívat, akkor csak nem átverés volt a levél, és akkor már a levél előtt tudta a nevem. ~ látom, hogy Onoria elmosolyodik ~ Mosolyog? Vajon min mosolyog?
* Még akkor is ezen gondolkodom, mikor Onoria elé érek, ezért a köszönés csak egy mély meghajlásban nyilvánul meg. Miután felegyenesedek, a főpapnő az idegenhez kezd beszélni, így alkalmam nyílt kicsit szemügyre vennem. *
~ Tehát az ő nevét is ismeri. De akkor miért idegennek hívta? A hallottak alapján nagyjából annyira ismerheti Caladstert, mint engem. Hmm Caladster … Nem tűnik ismerősnek.
* Nem volt időm tovább rágódni a néven. Onoria tudtunkra hozta, miért is kéretett ide minket.*
~ Nem ép kedvemre való feladat. Nem vagyok bérgyilkos. Lehet, pont ezért kérette ide Caladster. ~ Caladster válaszát hallgatom ~ Vagy mégse? Azt állítja, nem ezért jött ide. De akkor miért kettőnknek adta a feladatot? Nem minta rosszul jönne a segítség egy ilyen feladathoz. Túl sok a kérdés ezzel az üggyel kapcsolatban. De mégse kellene nemet mondani Lanuria egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb, befolyással bíró személyének. Meg hát a fizetség se jönne rosszul, amit egy ilyen feladatért kaphatok, úgy is kezdett már apadni az erszényem tartalma.
- Mélyen tisztelt főpapnő! A feladat részemről is elfogadva, viszont arra szeretnélek megkérni, válaszolj egy kérdésemre, ami a leveled érkezése óta foglalkoztat. Ez nem lenne más: Mivel érdemeltem ki a főpapnő figyelmét?
* Reménykedve várom Onoria válaszát, hátha sikerül végre megtudnom a választ a kérdésemre. Esetleg többre is.*

-Két holdttölte, rendben.
Az éles szemű mesterlövésznek nem maradtak kérdései, miután a papnő megválaszolta a korábban feltett, kíváncsi elme szomjának csillapítására való felhívás kitöréseit.
Így, sokkal jobban informálva, mint néhány perccel korábban, Caladster búcsút intett, térdet hajtott, és ha társának nem volt ellene kifogása, a kijárat felé indult, miután az őrség egy tagjától átvette táskáját.
-Majd el felejtettem! -kapott észbe, és ékköves színesen villogó gyűrűk tucatjával megtöltött, összevarrt, elnyűtt bőrzsákocskát húzott elő, melyet Onoriának nyújtott. -Legyen szíves konzultálni érdekünkben a főnökével. -húzódott széles vigyorra a mesterlövész szája, és a főpapnő kezébe ejtette az áldozati ajándéknak szánt ékességeket.
A férfi lassan kihátrált a csarnokból, elhagyta beléptő, majd a hosszú, napfényben fürdő lépcsősor előtt megállt, és túláradó jókedvvel szívott bele a Tarsis háztetői, tornyai között süvítő szélbe.
-Mondd csak cimbora, mit gondolsz a feladatról? -kérdezte Cal Gylnartól, miután a férfi is elhagyta a Remény templomát.
-Bahh, bocsáss meg! Élesszemű Caladster, a mesterlövész, Északról. -nyújtott kezet a férfi újdonsült társának.

*Teljesen ledöbbenek Onoria válaszán, már csak az hiányzott, hogy a két válasz között eltelt rövid kis szünetet egy koppanás szakítsam félre, ami az állam érkezését jelentette volna a padlóra. De szerencsémre ennyire nem engedtem el magam, de mindenkép egy villámcsapással felérő válasz volt, amit az előbb hallottam.*
~ Apám Onoria szolgálatában? Soha sem mesélt erről! Igaz is elég ritkán mesélt magáról és akkor is főleg csak anyám megismerését követő időszakról. De akkor is Onoria szolgálatában? ~ A szemem sarkából megpillantok egy őrt ~ Akkor az ő gyerekeit is szemmel fogja tartani? Vagy máskép értette? Pont olyan lett volna, mint most én? Egy vándor vagy kalandor, akit a templom feladattal vagy feladatokkal látott el. Szívesen megtudnék többet is apám ezen időszakáról, ha már ő nem beszélt róla, de ez most nem a legjobb hely erre. Jobban szeretném ezt személyesen megkérdezni.
*Caladster jelenete rövid időre feledtette velem a bennem uralkodó kérdéseket és az én arcomra is mosolyt csalt. Viszont amint elhagyta a termet, mintha a jókedv is vele távozott volna, és elmém újra megrohamozták a kérdések.*
- Onoria főpapnő! Tudna nekem mesélni azokról az időkről, mikor apám még a templom szolgálatában állt? Ő nem volt túl beszédes a múltját illetően, de ez gondolom régen is így volt.
* Vágyakozok az újabb és újabb információkra apám múltját illetően, de ha Onoria nem akar a jelen helyzetben beszél erről, akkor Caladstert követve én is elhagyom a termet.
A lépcsősornál újra meglátom Caladstert.*
- Igaz is! Gylnar Radek Délről. – kezet rázok az új társammal – Mesterlövész? Én inkább a kardforgatásban jeleskedek. – mosollyal az arcomon fordítom a fejem a markolat felé, hiszen már rég rájött szerintem –A küldetést illetően, maradjunk annyiban, igazán érdekesnek tűni. Megyünk orkra vadászni. Bár még kimondottan egy konkrét célpontra nem próbáltam, de mindent el kell kezdeni. – mosolyom továbbra sem lankad – Várjunk csak! Lanur hegység is északon van, véletlen nem hallottál már a célszemélyünkről? – a mesterlövész válasza után folytatom – Nincs kedved beülni valahova, hogy jobban megismerjük egymást? Az első körre a vendégem vagy.

//Találkozás Onoria főpapnővel, annak meghívására érkezve//

*Még távol Tarsistól kapta kézhez a levelet, a küldönc sikeresnek érezheti magát, hogy egy olyan titokzatos vadászt mint ő ilyen rövid idő alatt elért.Éppen a reggelijét ette mikor megérkezett a levéllel, megkínálta a reggeli nyúlhússal. Mikor végzett az étkezéssel, a kezét lemosta a zsírtól akkor vette kézbe csak a levelet. A pecséten elidőzött egy jó darabig, mintha csak érdekelné őt jobban melyik fontosabb személynek milyen pecsét nyomot hagy. Eredetinek találta, nem valami tőrbecsalásról van szó. A levelet figyelmesen elolvasta, minden során rágódott egy keveset akár a nemrég a nyúlhúsnál.
~Mi a fészkes fenét akarhat tőlem egy főpapnő? Hírnevemet talán ismeri, tudja milyen foglalkozom.~Morfondírozik magában, a küldönc még mindig nem ment el, így vélte a válaszig itt kell maradnia. Sokáig csendben ült, arra gondolt most úgy sincs semmi feladata, ha elmegy akkor talán lát valami új dolgot.*
-Üzenem vissza, megjelenek kérésére két napon belül. *Ezzel, visszaadja a levelet a küldöncnek aki eliszkol előle.Tudja merre van Tarsis, így összeszedelőzködik majd a helyes irányt bemérve indul meg könnyed futólépésben. Két óra futás után megáll egy forrásnál pihenni, felfrissíti magát teljesen. Mikor ez megvolt akkor halad tovább a megadott irányba. Mikor nagyon elfáradt akkor alszik egy jót. Így érkezik meg Tarsisba, ugyan a délutáni órákban de 2 napon belül. Első dolga a mosakodás, s tiszta új ruha beszerzése. Mikor mindennel végzett akkor indul meg Remény templomához, megérkezik az esti órákban. Bent még lassabban halad, amerre csak vezetik míg végül a fogadóteremben köt ki. Őt a katonák ut közben egy cseppet sem zavarták.
~Ahhoz képest, egészen lakályos kis otthon.~Jegyzi meg magában aztán a fogadóteremben várakozik, hogy behívják.*

//Onoria főpapnőnél//

*Megtehetné az elmenetelt, ám kíváncsisága itt marasztalja. Nagyon fúrja oldalát, miért bérel fel egy főpapnő egy hozzá hasonló fejvadászt. Az nem kérdéses, biztosan valakit el kell kapni és fejét idehozni. Az a egy óra lassan telik el, a szolgálókkal néz olykor farkas szemet vagy a katonák valamelyikével. Nyílik az oldalajtó ő pedig máris odanéz ki érkezik. Végre maga Onoria jelenik meg nem pedig a csinos papnői közül egy. Elnézi Onoria jelenését, tisztelete jeléül csak egy halványat meghajol.*
-Üdvözöllek, Onoria főpapnő! Választottam? *Fintorodik el az arca, mert ő cseppet sem választotta magának. Csupán egy túlélő ki verekedésben kivívta a fejvadászok tiszteletét, akik befogadták. Új értelmet nyert az élete, nem volt rabszolga náluk, aki az életéért küzd. Fejvadász lett aki szívósabb a társainál, bírja a hideget és elszánt. Benne alig maradtak szép érzelmek, az idő során kivesztek belőle.*
-Igen, jól tudod. Nem adom ki megbízóim. Akkor nem fejvadászok lennénk hanem förtelmes férgek kik a pénzre éhesek. Mellesleg milyen botrányba fulladna most, hogy ha elcsacsognám, maga a főpapnő bérelt fel. Nem maradnál sokáig főpapnő, bár gondolom sokan hűséget esküdtek neked.* Itt megáll a mondandójával, Olassië hallatán csak elmosolyodik.*
-Az elfek között is lehetnek féreg gerinctelen emberek. Nem zavar cseppet sem Olassië. Ilyen gondjaim nincsenek megnyugodhatsz.* Az ezüst szemek belenéznek Onoria szemeibe, egészen mélyen belenézve a másikéba.*
-Hallani akarok minden részletet, kit kutassak. Miért? Utálom ha részleteket hallgatnak el. S legyen bárki, megkövetelem. *Helyet ad a nőnek, elhallgat. Itt az idő, hogy elmondja miért kell az elfek városába mennie, miért kell a személyt felkeresni, eltenni láb alól és a többi részletet. Szereti hallgatni ezeket a történeteket hallgatni, vannak elég egyedi és egyben érdekes történetek.*

//Onoria főpapnőnél//

-Csak természetes, hogy nem bízol bennem Onoria. A kezemhez vér tapad, mellesleg mindenkit meg lehet kínozni. Végül ha úgy nézzük én is valamikor meghalok, előbb vagy utóbb. Bár ha függhet kicsit tőlem akkor utóbb. * Hallgatja Onoriát, mikor megtudja Ilsa Namor nevét. A másik ha azt hiszi, hogy életében nem látta a másikat akkor téved, bár cseppet sem teszi szóvá, hogy tudja kiről van szó, csak játssza a szerepét, a tudatlant akit most világosítanak fel küldetéséről.
~Szóval Lanuria érdeke ezt kívánja.~ Kissé furának érzi, főleg Onoria szájából hiszen még is csak ember akiben elfojtott dolgot lehetnek. Meg különben is ő leginkább magányos harcosként önzően viselkedik. Belenyugszik a célpontba magában. A másik következő lépése meglepi, főleg az üvegcsével kapcsolatban amin látja a bűbájt. Felteszi a kérdést a másiknak.*
-Milyen bűbáj van a tárgyon? De csak az igazságot.*Határozott jellem, határozott hanggal, nem fenyegeti a főpapnőt semmivel. Érezni a hangjában nem jó felpiszkálni a hozzá hasonló embereket.*
-Ilsa Namort elintézem, s elhozom neked a fejét. A második ajánlatodat még megfontolom. Hiszen nem személyről van szó, hanem egyenesen a kút vizéről. Szóval ha elmondod a bűbájt elfogadom a feltételeid.* Nem arról van szó, nem szereti a kihívásokat csak annyira nem bízik meg másokban, mint mások benne.*
-Ami meg engem illet, nem tudod a történetem. Ha mégis tudod hogyan váltam azzá ami most vagyok, szívesen meghallgatlak Onoria.* Ha azt nézzük Onoria a fiatalabb tőle, ő az idősebb. Az ő történetét kevesen tudják, vagy a korcs elferdített valóságot. Egyes egyedül csak ő tudja kristálytisztán az egészet. Végignéz Onorián egy picit, csendben várja a válaszait.*

//Onoria főpapnőnél//

*Mindenről ő sem akar tudni, meg nem tudhat mindenről.A büszke tartást megnézi a főpapnőnél.Ezután következik a magyarázat a bűbájjal kapcsolatban amire természetesen máris válaszol nyugodtan.*
-Rendben, hozok a kút vizéből.* Elég volt számára a magyarázat, tudja a történetét így tudja, hogy semmilyen más bűbáj nem lehet az üvegcsén.Odanyúl hozzá és egy rejtett zsebbe elteszi, ahol megfelelő biztonságban van és biztosan nem törik el ez a mágikus üvegcse. Kimosolyogná teljesen a papnőt, már azért a szavakért, hogy ő kiöntené a lelkét neki. Akkor jó pár évig hallgathatná tőle, kiknek az életétől szabadult meg. Persze akkor biztosan felmerülne pár papnője, esetleg rokona és ismerőse. Nem ő cseppet sem fogja kiönteni a nőnek a szívét, mert lelke sincs olykor.*
-Amennyiben ennyi lenne akkor indulok a dolgomra.Majd jelentkezem. Onoria főpapnő.*Az illemet megadja a nőnek, egy finom meghajlás keretében. A következő lépései természetesen már ismertek, megperdül a másik előtt és halk léptekkel távozik Remény Templomába, ami a mostani történések szerint Ármány templomának is hívhatná. Lassan elhagyja végleg a templomot, a templom után pedig maga Tarsist.
~ Irány Olassië.~

Vash miután távozott a kocsmából, kereste a mágust aki segíthet neki, de nem találta. Ahogy járt-kelt a városban egyszer csak egy alakkal futott össze aki azt az üzenetet adta át neki hogy jelenjen meg Tarsisban, a Remény templomában. Vash nem időzött mert nem látta értelmét hogy maradjon A felhők városában. Így elindult és meg sem állt a Remény templomáig.

Vash elméjében csak egy dolog futott át: honnan tudhatja teljes nevét, mikor ő azt azon a bizonyos napon hagyta el?!
Nem érdekli hogy miért hívathatta ide a papnő. Ha valami miadt végezni akarnának vele, akkor azonnal küzdeni fog, és végez bárkivel aki az útjába áll. Azonban nem érzi hogy ilyenre kerülne sor, folyamatosan felmérte a terepet, és úgy véli hogy nincs itt szó csapdáról, és a megérzései amik sose csapták be, nem súgnak ilyesmit. Nem igazán szokott hozzá a templomokhoz, hisz nem járt még sose egyben sem.
-Nos, Onoria főpapnő, utam eseménytelen volt, bár igaz kicsit hosszú, szerencsémre semmi akadályba nem ütköztem. Nem emlékszem hogy ismerlek, de te mégis tudod a nevemet? Mégis honnan?

Vash a papnőre nézett, és várta a válaszát. Hisz nem emlékszik hogy ismernék egymást, de akkor mégis honnan, honnan tudhatja vezetéknevét?

Furcsa egy papnő, úgy beszél mintha ismerné Vash-t, azonban úgy viselkedik mintha nem akarná elárulni hogy honnan. Érdekes hogy az istenek szolgája egy olyan embert hívat magához aki nem hisz az istenekben. Ennek valami oka lehet, bizonyára olyan feladat elvégzésére akarja felkérni amit az istenek nem néznek jó szemmel. És diszkrécióra kéri fel holott még annyira sem tudott válaszolni hogy honnan ismeri? Vash azonban belemegy a játékba.
-Az életben sok terhelő dolog van, így megértelek.
A diszkrécióját kéri, és hát jó pénzért minden meg kapható.
-Tehát Verinol. A bizalmamat és diszkréciómat kéred, amit meg is kapsz, főleg ha megfizeted. Félre ne érts, nem előre, csak a feladat után.

E mondatok után Vash várta a papnő reakcióját.

Végig hallgatta a papnő szavait. Úgy látszik Vashnak csak a nevét tudja, nem ismeri, nem tudja hogy egy magányos farkas, aki csak magát szolgálja, és aki nem ismeri az e-féle tiszteletet. És az igazat meg vallva nem is hallott még a papnőről. Honnan is hallhatott volna? Vagy kitől?
Így hát hangnemet változtatva így szól:
-Sajnálom, de még sose voltam se templomban, se méltóság előtt. Az igazat meg vallva az én szememben mindenki egyenlő. Talán csak annyi a különbség nálam élő és élő közt, hogy van aki fizeti a munkát, illetve aki kiadja nekem, és mindeni más. És ismét csak sajnálatomat tudom kifejezni hogy ha nem tartod kellően illendőnek a hangnememet.

Na persze, arrogáns vagy azt látom, nem tudom ki vagy, de úgy viselkedsz mintha te teremtetted volna a világot. Jó sokat vársz tőlem- gondolta magában Vash, kicsit mérgesen.

-Ami a feladatomat iletti, elvállalom. Akarja csak tőlem majd akárki is meg szerezni, nem hagyom. Akárki kerül az utamba nem hagyom hogy elkerüljön tőlem az áru.

Ha már megkér rá, akkor megteszek mindent. Hisz utána úgy is meg leszek fizetve- a fizettségre gondolva Vash, ezt gondolta.

Végre, a szállítmány-gondolta Vash.
A papnő elmondja, illetve meg is mutatja hogy az áru nem nagy, így könnyű szállítani.
-Értettem, nem lessz gond. Azonban mielőtt elindulnák kérhetnék némi információt? Hogy néz ki a mester, és persze hogy pontosan hova vigyem a dobozt. Tudom hogy fura kérés, de bízz bennem. A láda ebben az állapotban, sértetlenül, felnyittatlanul fog megérkezni a kért személyhez.

Vash így is gondolta: nem neki szól a láda tartalma, és megfizetik hogy elvigye, így aztán pláne nem érdekli hogy mi lehet benne.
Elrakja a ládát, majd a papnőre néz hogy a kért információkat megkapja.