Savanti - A vizek városa

Tárgy: Re: Savanti - A vizek városa 2020-08-29, 8:18 pm

//Glorien, Imbra//

*Halk léptekkel követte Glorient a sötét lépcsőkön fel az emeletre. Nem kellett fényt gyújtaniuk, kedvese láthatóan ismerte már a járást a házban. Kezük végig összefonódva, a lépcső tetején Aldo lelassította az elfet és viszonozta a forró csókját. Szobaajtajukat megnyitotta, de még mielőtt beléptek volna az ajtón, a csókok megsokszorozódtak és egyre vadabbá kezdtek válni. Nehezen tudták visszafogni magukat.*
- Hagyd csak, talán már észrevette, hogy magamhoz tértem. Minden bizonnyal ő is nyugovóra vonult. Igen, reggel majd találkozunk vele.
*Nem értette Glorien alaptalan gyanakvását a vadalan iránt. Igen, fura népség, de segítettek neki visszatérni az életbe. Ha ez nem ad okot a bizalomra, akkor mi? De nem akarta firtatni, biztos volt benne, hogy ha reggel beszél a házigazdával és egyben gyógyítójával, akkor majd Glorient is könnyebb lesz meggyőzni. Ha meg mégsem, akkor sem ülnek már sokat Vadalanon, napokon belül visszatérnek a kontinensre.
A folyosó másik végéből a holdfénnyel egyetemben hüvös szellő érkezett Glorien arany fürtjeihez, Aldo felpillantott és ekkor látta meg az ablaknál álló vadalan sziluettjét. Egyszerre volt nyugtalanító és sejtelmes. Glorient rögtön elengedte és tett egy lépést az ismeretlen irányába, mindeközben szobaajtajukat a frissen keletkező huzat váratlanul bevágta.*

Tárgy: Re: Savanti - A vizek városa 2020-09-02, 4:25 pm

//Glorien, Aldo//

*Jócskán előrehaladott az éjszaka, mire kijött a folyosó végében található szobából. Bár szeme sarkából észrevette a lépcsőnél ölelkező párt, tovább fordult balra és az ablakhoz lépett, hogy megnyissa azt. Mint aki régen szívott már friss levegőt, mélyet lélegzett a hüvös éjszakában, aztán úgy hagyva az ablakot, feléjük fordult. A háta mögül besugárzó telehold fénye egész jól megvilágította az elfet és a mágust. Utóbbi arckifejezéseit is le tudta olvasni a meglepetés erejétől a gyanakvás és bizalmatlanság árnyalataival együtt.*
- Örülök, hogy így láthatlak titeket.
*A kereszthuzat hatására becsapódó ajtó zaja bizonyára felébresztett volna mindenki más élőt a házban, ha még aludt volna ezen az éjszakán valaki ott rajtuk kívül. A mágus tett egy lépést felé. Imbra szintén csökkentette a köztük levő távolságot pár lépéssel, de csak a következő ajtóig. Ott megállt és kezét a kilincsre téve ennyit mondott.*
- Pihenjétek ki magatokat. Holnap sok beszélnivalónk lesz.
*Azzal választ nem várva, lenyomta szobája ajtajának kilincsét és belépett rajta. Az éjjel csöndje fogadta őt odabent, míg fejében százával kezdtek tolongani a gondolatok. Keze kissé megremegett, ahogy ágya szélére ülve megtámaszkodott.*
~ Igen, holnap….holnap végre eljön a napja…~
*Izgatott és nyugtalan volt egész hajnalig. Csak akkor tudott egy keveset aludni.*

Tárgy: Re: Savanti - A vizek városa 2020-10-01, 7:04 pm

// Vadalani utazások - Útban a búvóhelyre //

// i.sz.714. évi küldetések: 4. küldetés – Párbaj //

* Már harmadik napja gyönyörködtem Savanti városában, amikor ismét a piac felé vitt az utam. Az első napon történt tolvajos incidens után megfogadtam, hogy nem megyek arra többet, de annyira tetszett a helyi portéka, hogy mégsem bírtam megtartani a magamnak tett fogadalmamat.
Odaérve ugyanaz a pompás, színes forgatag tárult elém, akárcsak érkezésemkor. S én ugyanazt a csatamágusi álruhát öltöttem magamra, mint már jó néhány napja.
Az egyik árus gyönyörű kis üvegállatkákat árult, melyek a szivárvány minden színében pompáztak. A látvány azonnal magával ragadott, és már magamban számolgattam is, hogy ha vennék egyet, mennyi pénzem is maradna, amikor valaki hátulról megmarkolta a tomporomat. Ezen annyira megbotránkoztam, hogy gondolkodás nélkül bemostam egyet az egyetlen vadalan férfinak, aki mellettem állt, s ezáltal az egyetlen gyanúsított is volt. Azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy a valódi tettesek – két suhanc vadalan kölyök – már rég eliszkoltak a standtól, és méterekkel odébb viháncolva figyelték a csíny gyümölcsét.

Azonban a mellettem álló nem szaladt sehová.

Morogván közeledett felém, árnyéka eltakarta előlem a ragyogó napot, mivelhogy kétszer akkorára nőtt, mint szerény kétlábú személyem.
– Khm… Őőőő… Nos, azt hiszem egy szörnyű félreértés történt... – kezdtem bele a kínos beszélgetésbe, amire a sebhelyekkel tarkított őslakos izmos jobb karjával megragadta a homokszín tunikámat és az arcához emelt.
A piacon lévő sokaságnak nem kellett sok, máris helyet szorítottak a rögtönzött nézeteltérésnek. Most az őrök sem cselekedtek, úgy tűnik az ilyesminek itt hagyománya van.

– Nem tűröm, hogy idegen némber pofozgasson – mondta a férfi erős vadalani kiejtéssel, és igen erős szájszaggal – Véged van, mágus!
Már emelte is ökölbe szorított másik kezét, mire védekezőn én is felemeltem kezeimet amolyan mentegetőzésképp.
– Várj! Igazad van. De mi lenne, ha ezt másképp rendeznénk le? - kérdeztem tőle, bár a bájos mosolyom a nikáb eltakarta.
– Párbaj! – kiáltotta rám, ellentmondást nem tűrő hangon. Ekkor oldalra pillantottam, ahol még mindig ott röhögött a két siheder. Hamar meg is fogadtam, hogy ha ezt megúszom valahogy, alaposan móresre tanítom őket.
– Remek ötlet! – válaszoltam neki, mire végre letett a földre.
– Ha én nyerek, te a rabszolgám leszel, ha pedig te nyersz, szabadon távozhatsz – vetette oda a jól megtermett harcos.
– Ez nem tűnik túl fer ajánlatnak… - kezdtem volna bele, mire a piacon összecsődült vadalan tömeg zúgolódni kezdett – Persze, ha jobban belegondolok ez legalább valódi tét, végre van miért küzdeni, éljen... – színleltem némi lelkesedést. Ezek a népek vadabbak voltak, mint azt első pillantásra gondoltam volna.

A vadalan férfi lehúzta szőtt felsőjét, így a testét borító harci sebeket mindenki jól láthatta. Hosszú, fekete haját pedig lófarokba kötötte.
– És még valami… Nincs varázslás! – mutatott felém, mire a csőcselék helyeslően morgolódott.
– Hogy mi!? – kaptam fel a fejem – Na jó, rendben… De karddal küzdünk!
– Ám legyen – egyezett bele a férfi, mire a tömegből valaki odaadta neki a kardját.
Én a hamis varázsbottal egyet dobbantottam, mire az köddé vált, majd előhúztam egyszerű, sokat látott rövid kardomat.

A vadalan nem volt rest, egyből felém lépett és lecsapott. Támadásából mérhetetlen magabiztosság áradt, és talán már el is könyvelte magának, hogy fél óra múlva egy rabszolgával gazdagabb lesz. Csapásaiban hatalmas erő lakozott, így igyekeztem kitérni előlük. Egyszer sikerült is félrecsapni fegyverét, majd kihasználva az előnyt minden erőmet bevetve rárúgtam a legnemesebbik felére. Ami nem volt túl sportszerű, de minden előnyt ki kellett használnom a túlerővel szemben. Azonban ellenfelem meg se rezzent.
~ Ezt nem hiszem el! Csak nem eunuch!? ~ szökött át a gondolat az agyamon, és már röpült is felém az emberes – akarom mondani vadalanos – pofon. Jókorát repültem, és még a kard is kiesett a kezemből. Hirtelen nem is tudtam, merre van az egyenes, annyira szédelegtem és csöngött a fülem, de nagy nehezen ismét talpra álltam, és minden erőmmel igyekeztem összeszedni magam. *

Tárgy: Re: Savanti - A vizek városa 2020-10-02, 6:47 pm

// Vadalani utazások - Útban a búvóhelyre //

// i.sz.714. évi küldetések: 4. küldetés – Párbaj //

* Az eséstől az arcomat fedő kendő kissé elmozdult, így még azt is vissza kellett igazgatnom, hogy jól lássak. Még szerencse, hogy előrelátó voltam, és az egész arcomat napsütötte barnára kentem, és egy egyszerű varázslattal tartósítottam, amit Tiko írt le naplójában. Ez vízállóvá tette és nem kenődött el.
Amint sikerült összekapnom magam, már kaptam volna az előző maflás párját, de az elől sikerült egy bukfenccel elillannom. A kard irányába vetettem magam, de a harcos gyorsabb volt, és rálépett a pengére, kardját pedig felém emelte.
– Add fel, idegen! – mondta a férfi. Tekintete mogorva volt, és még mindig csak az öntelt magabiztosság áradt belőle.
Egy pillanatra találkozott harcias tekintetünk. Eszem ágában sem volt feladni. A harcos széles terpeszben állt előttem, én pedig átbukfenceztem a lábai között. A férfi meglepődött, és már fordult is volna hátra, amikor minden erőmet és technikámat bevetve kigáncsoltam.

A megtermett alak nagyot puffanva ért földet, én pedig nyomban felkaptam a földről mindkét kardot, és féloldalvást a torkának szegeztem.

– Jobban jársz, ha te adod fel – mondtam neki. A férfi szemei szikrákat szórtak. Néhány pillanatig nem mozdult meg, aztán megragadta a kard pengéjét puszta kezével, és maga felé rántotta. Először nem akartam elengedni, de olyan nagyot rántott rajta, hogy kénytelen voltam egy lépést tenni felé. Neki nem is kellett más, hosszú karjával bokán ragadott, és ezúttal én borultam fel.

– Egy vadalan sosem adja fel – mondta, majd torkon ragadott és a magasba emelt. Mivel nem kaptam levegőt, kénytelen voltam feladni a küzdelmet. A férfi letett a földre, de feleszmélni se volt időm, máris rám kerültek béklyók, melyek varázsolni sem engedtek. A város törvényei szerint immár rabszolga voltam.

– Azért szép próbálkozás volt – bökte oda a vadalan harcos, miközben maga után vonszolt. A tömeg pedig elismerő pillantásokat vetett a győztesre. *

Tárgy: Re: Savanti - A vizek városa 2021-04-04, 6:54 pm

//Glorien, Imbra//

~Sok beszélnivalónk lesz? Ugyan mire érthette? Az állapotomról akar beszélni vagy akar cserébe valamit az eddigi ápolásomért? Igaz, több hete itt vagyunk már Gloriennel az ő házában, és még alkalma sem volt, hogy engem megismerjen, és ahogy Glorien szavaiból kivettem, ők sem váltak épp puszipajtásokká.~
*Könnyedén elmosolyodva az ágyban fekvő kedvesére tekintett. Próbált úgy öltözni, hogy közben véletlenül se zavarja meg a hullámos hajú szépség álmait. Verinol óta a nő arca kissé komorabbá, mondhatni érettebbé vált, ami csak még csábítóbbá tette őt a férfi számára. Ki gondolta volna, hogy mindketten visszatérnek akkor a halálból. És annyi megpróbáltatás és veszteség után még mindig fogják tervezni a közös jövőt. Eszébe jutott, amit este mondott Gorien a léghajóban a gyerekről.*
~Igen! De ezúttal minden másképp lesz! Jobban odafigyelek majd a családomra. Elég volt a sok bajba keveredésből!
*Határozott arccal lépett ki a szoba ajtaján, de vonásai gyorsan meglepetté váltak amikor szemben találta magát a vadalannal.*
- Hát te…izé…Ön?

» Vizek oltára
» Savanti piaca
» Savanti Territorium
» Ekorin városa
» Ightdar, a tudományok városa