Vén kujon fogadó

//Mese: Véráztatta földek - Kain//

Felemás érzésekkel kerestem fel a fogadót, mert a legutóbbi ittlétem nem egészen úgy sikerült, ahogy eredetileg terveztem, ám nem is volt bukás, hiszen kiderült, hogy Shuga keverte meg a dolgokat és ezzel nem csak nekem szerzett kellemetlen perceket. De aztán nem jöttem ki rosszul belőle és megismertem a jégboszorkányt is. Mondjuk akkor jobban tetszett, legalábbis az elején, mint a második találkozásunkkor. Egyszerűen valamiért rühell engem, pedig nekem olyan megnyerő személyiségem és fizimiskám van, hogy nem is értem……….
Most is, ahogy a pult mellett kortyolgatom az italomat, várva, hogy megérkezzen az étel, amit rendeltem, máris egy puha kacsó simította végig az arcomat, ami egy igen vonzó hölgyhöz tartozott a fogadó jóvoltából, ami bizonyítja, hogy vonzom az asszonynépet.
A fogadós vagy nem emlékezett rám, vagy meggyőzte a kezébe vándorolt darna mennyiség, de nem hajított ki és első pillantásra a ház vendégei felőle sem éreztem felém irányuló rosszindulatot, bár mintha a hatodik érzékem érzett volna valami rám irányuló figyelmet, de lehet, hogy csak egy másik fehérnép az.
- A hölgynek is hozz egy italt. – mondtam a fogadósnak,, majd a lány kezét elfogva, lehettem rá egy csókot ragyogó kék szemeibe nézve. – Mi a neved szépségem? Az enyém Jeremy és örülök a társaságodnak.

//Mese: Véráztatta földek – Kain//

Mosolyt csalt az arcomra, mikor megdicsérte vörös szemeimet, amit gondolom a nagyobb haszon reményében tett csak, hiszen fajtársaimon kívül nem sok más tartotta „szépnek” őket. De értékeltem az igyekezetét, mert a szavai elég meggyőzően csengtek a hamisság felhangja nélkül.
Lehelete, ami megbizsergette fülem finom szőrszálait testem egy jóval lejjebb lévő tájékát is megmelengette és felélénkítette. Tapasztalt örömlányt fogtam ki.
Mikor a fogadós felé is megnyugodhattam már csak a még mindig érzékelt, rám irányuló figyelem zavart kissé, de azon majd akkor idegeskedem, ha alakot is ölt…..remélem nem lesz késő…..
- Egy kellemes éjszakára és arra, amit ez a ruha takar. – pöccintettem meg a fűzőjének összekötő masniját még mindig megtartva a jókedvű mosolyt.
Ez viszont azonnal megváltozik, ahogy újabb két vendég lép a fogadóba és én a szokás hatalmával fordultam feléjük, mert nem árt tudni, hogy továbbra is nyugodalmasak lesznek-e az elkövetkező órák.
Mágia érzékelésem szinte riadót fújt, ahogy pillantásom rájuk tapadt, bár arcukat – a bajt előre jelezve – továbbra is takarta a kámzsájuk, a sötétség körbelengte őket.
Mintha kerestek volna valamit vagy inkább…… valakit…………
Minden esetre nem akartam magamra vonni a figyelmüket, hogy őket bámulom, így visszafordultam társaságomhoz, de a fél szemem rajtuk tartottam, hogy lássam mit tesznek.
- Remélhetem, hogy elkísérsz majd a szobámba? – folytattam a csevegést, bár már nem olyan fesztelenül, mint eddig. ~ Mit keresnek ezek ebben a városban egyáltalán? ~
Ismét végigfutott a pillantásom az asztalokon, ahol csak egy volt, melynek nem láttam a vendégét, csak a csizmát és a nadrágja alsó részét, amitől kissé ráncba szaladt a homlokom. Ismerősnek tűnt, de semmi kirívó nem volt rajta, amit több tucat kalandoron ne láthattam volna, ……de mégis……

//Mese: Véráztatta földek - Kain//

Igazából nem is vártam más választ a lánytól, mert láthatta, hogy van mivel kifizetnem és a fizimiskám sem volt szégyellni való, bár, ha az lett volna is, az ő dolga az volt, hogy szórakoztassa azokat, akik ezt meg tudták fizetni. Az igazat megvallva, ha nem futottam volna össze egy tehetős kereskedővel ide fel, jövet, akkor nem is lett volna rá lehetőségem, de én nem az a fickó vagyok, aki sokáig ücsörög a megszerzett vagyonkáján. Ahogy a szólás tartotta: könnyen jött, könnyen megy. A sírba úgy sem vihetem magammal, nem igaz?
Továbbra is mosolyogva a lányra, bólintottam neki.
- Addig viszont érezzük jól magunkat. – húztam meg az italomat és biccentettem az övé felé, hogy tartson velem.
Nem régen még a terveim szerint, hamar felsiettem volna vele a szobámba, de most két okom is volt, hogy maradjak. Az egyik ok a két megjelenő mágus, akik annyira tudtak beolvadni ebben a fogadóban, mint két sárkányfatty a lóistállóban……., és bajt szimatoltam, a másik pedig az az alak az asztalnál, akit nem láttam, de mindenképp akartam, mert valamiért egyre idegesebb lettem tőle.
- Láttál már ilyeneket máskor is itt? – kérdeztem Delilah-tól a két sötét alak felé intve. – Olyanok, mint két fekete varjú, eléggé kilógnak a vendégek közül. – vigyorodtam el a hasonlatra.

//Mese: Véráztatta földek - Kain//

A lány szavai meg kéne, hogy nyugtassanak, mert azt mondja, hogy nincs semmi természetellenes abban, ha mágusok térnek be a fogadóba. Ám ezek nem közönséges mágusok, hanem sötét mágusok, akik nem szoktak holmi lerészegedés és pajzánkodás miatt ilyen helyekre járni. Egyre határozottabban kezd körvonalazódni bennem az az érzés, hogy valami rossz dolog van készülőben, ezen megérzések már elég sokszor megóvták az életemet, ezért most sem vettem félvállról.
Persze az sem kerülte el a tekintetem, hogy Delilah már igen csak türelmetlenül fészkelődött, amit valahol megértettem, neki a minél több vendég volt a cél egy éjszakára, nem az, hogy eltereferéljen a kuncsaftokkal.
- Abban egészen biztos vagyok, hogy sokkal, de sokkal izgalmasabb veled lenni, de én ki akarom élvezni a szabad estémet és hidd el Delilah, nem fogsz rosszul járni, ha velem maradsz. – nyugtattam meg.
Azonban igaza volt, a megérzéseim még nem fújtak riadót, miért szalasztottam volna el egy kellemes hentergést, ráadásul, ha felmegyünk a szobámba, akkor talán tudok egy pillantást vetni, a homályba húzódó alakra is, aki még jobban begubózott, mióta a mágusok is kiszúrták maguknak.
~ Talán csak óvatosak, mint sokan mostanában, az is lehet, hogy az az alak bújkál előlük és keresik. ~ veszem végig gondolatban. ~ De egyik sem érint engem. ~
- Akkor menjünk és érezzük jól magunkat, amíg csak bírjuk szusszal. – bólintok végül és felvéve a holmim és az italom, előre engedem Delilah-t, hogy mutassa az utat.
Ha a sötétbe burkolódzó asztal mellett vezet el az utam, akkor igyekszem megnézni ki ül ott.

//Mese: Véráztatta földek - Kain//


Elnézve Delilah macskalépteit, ringó csípőjét, igéző pillantását egy pillanatra el is felejtem, hogy egy perccel ezelőtt, még az ivó furcsa és idegesítő vendégei jártak az eszembe.
Széles vigyorral az arcomon követem a csábító nőszemélyt, hogy mielőbb részese legyek az általa nyújtott kényeztetésnek, a sötétlelkű mágusok gondját a fogadósra bízva.
Ám, ahogy a lépcső felé menve a homályba burkolózó alak mellett visz el az utunk, egyből eszembe jut, hogy összekössem a kellemeset a hasznossal és meglessem, ki az, aki ennyire ódzkodik a fizimiskája megmutatásától.
Abban biztos vagyok, hogy egy szép, termetes alakot rejt a sötétség és, ahogy elhaladok mellette, csak egy pillanatra, de mintha felfedezném sötét haja rejtekében megvillanó vonásait és rám meredő tekintetét.
Annyira meglepődök, hogy mire felfogom, hogy kit is véltem felfedezni, már elérjük a lépcsőt, ahol egy röpke időre megtorpanok és visszanézek….
- Te…….? – lehelem döbbenten.
Ám csak egy pillanatot habozok. Még élénken él bennem, ahogy arra várok, hogy izzó kése belém mélyedjen. És bár mérhetetlenül örülök neki, de nem tudom megmagyarázni végül is miért hagyott életben.
Viszont, már azt is tudhatja, hogy hazudtam neki és akkor már nem fog kímélni! Talán pont engem keres!
A félelem átszaladt rajtam és szinte magam előtt toltam Dalilaht, hogy mielőbb a szobába érjünk.
~ Az ablak a legjobb megoldás! ~ csaptam be magunk mögött az ajtót és azonnal be is reteszeltem.
- Most jutott eszembe, hogy ……….meg kell néznem a lovamat, elfelejtettem szólni a fiúnak, hogy……….nem szereti……a szénát. Csak egy pár perc és itt vagyok. – hadartam a lányka és feltéptem az ablakot, remélve, hogy kijutok rajta.

//Mese: Véráztatta földek //

Természetesen én sem hittem, hogy ezt az ostoba magyarázatot, na meg főleg azt, hogy ehhez az ajtó helyett az ablakot akarom használni, bárki is elhiszi, de Delilah is csak egy töredék ideig hitte, hogy ennek a gyorsaságnak a vágyaim az oka. Sajnos a kijózanító valóságtól nem lett túl boldog. Talán, ha előre fizettem volna………Ám most ez az utolsó, ami a gondolataimban jár. Még az sem sarkall megfontolásra, hogy a szavai alapján azt hiszi, tőle, vagy az ágyban való hancúrozástól ijedtem meg.
- Hidd el, többszörösen bepótolom…..!
Az ablakon való kijutás nem okozna nehézséget, ha………ha legnagyobb megdöbbenésemre nem éppen az előbb, az ivóban látott sötét mágussal néznék farkasszemet, aki odalenn ácsorog valamiért.
A következő meglepetés akkor ér, amikor úgy röppenek a levegőbe és csapódok nyögve szegény Delilah-ba, hogy mindketten nagyot nyekkenünk.
- Mi a nyomorult gyíkfarok volt ez? – szökik ki belőlem önkéntelenül, amikor kigubancolom magam a lány végtagjai közül és levegőt is kapok.
Az ablak ebben a pillanatban csapódik be, hogy csak úgy csattan.
Azonnal odaugrom, de hiába rángatom teljes erőből, az bizony olyan, mintha alaposan beszegelték volna.
~ Tudhattam volna, hogy valami rosszban sántikálnak, de miért én……? ~ értetlenkedek, de persze nem szándékozom annak a nyomorult mágusnak a játékszerévé válni, akármit is tervez.
Felkapom a széket és nagy erővel az ablaknak csapom, remélve, hogy nem csak áttöri az üveget, hanem még a mágus fejére is esik.

//Bocsi Kain, hogy megelőztelek, de most értem rá, meg nem is kapcsolódnak most a karakterek egymáshoz szorosan//

//Mese: Véráztatta földek //


Nem értek semmit! Arra számítottam, hogy Kain elől kell majd menekülnöm, erre meg egy nyomorult fekete mágus áll odakinn és szórakozik velem.
Egy röpke pillanatra még az is felmerül bennem, hogy Kain küldte rám őket, de ennek semmi értelme nem lenne. Tisztában vagyok vele, hogy bármikor, szemtől-szembe is erőlködés nélkül kicsinálhat, meg aztán amúgy sem úgy nézett ki, mint aki társakat választana bármely okból. Visszagondolva, mindig egyedül láttam, amolyan magányos farkas……vagy inkább gyíkféle……
~ Na jó Jeremy, most hagyd abba, mert sokkal nagyobb bajod van most, még Kainnál is! ~
- Drága Delilah! Ha kijutunk, majd megmagyarázom! – hadarom, de miután a szék úgy pattan vissza az ablakról, mintha tömör falnak ütközött volna és széthullik, csak a szememet meresztem jó pár pillanatig. – Valakinek nagyon a bögyében vagyunk…. – nyögöm ki, miután a ritka némaságomon túl vagyok, és ismét megtalálom a hangom.
És, ha még nem lenne elég, hogy nem tudok kijutni, nagyon úgy érzem, hogy nem a zavartságom vagy a mérgem miatt érzem egyre melegebbnek a szobát. Hacsak nem kaptam újabb ajándékot mágia formájában, nem miattam füstöl a függöny.
- Minden, ami éghető, kapd össze és tedd a szoba közepére. – kapok észbe és tépem le az anyagot, remélve, hogy Dalilah is gyors lesz, majd ha az ágyról a lepedő is e földön hever, a kancsóban lévő vizet ráborítom, aztán kapkodva a tőrömmel csíkokra hasogatom.
- Ezt csavard a szád és a kezeid köré! – adok neki három csíkot, majd magam is ezt teszem. – Felettünk már a padlás van? – bökök a mennyezet felé.
Azért mielőtt még kétségbeesett rombolásba kezdenék, megpróbálkozom az ajtóval, hátha pont azt felejtették el ránk zárni.
Ha ez nem megy és a lány megerősítette, hogy jól okoskodtam, akkor felállok az asztalra és megpróbálom átlyukasztani a durván habarccsal becsapkodott deszkákat, léceket, csak akkora lyukat ütve rajta, hogy átférjünk.

//Mese: Véráztatta földek //


Legszívesebben most jó alaposan tarkón vágtam volna magam, mikor kiderült, hogy az ajtót csak a rátolt retesz tartotta zárva, nem az a mágia, ami az ablakon nem hagyott menekülést, én meg már gondolatban plafont bontottam volna. Igaz jobb szerettem volna, ha a szék mégis csak fejen találja azt a nyomorult mágust, mert a hőség egyre csak fokozódott és már attól tartottam, maguk a bútorok és a falak is lángra lobbannak lassan.
A folyosóra lépve nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak én vagyok bajban, hanem a fogadó minden vendége. Én még szerencsésnek is mondhatom magam, mivel legalább a ruháim rajtam maradtak és nem félpucéran rohangálhatok. Bár az is igaz, hogy ennyi fedetlen keblet sem láttam egyszerre egy helyen. Ha nem lett volna ekkora baj………..
Delilah húzásának csak egy rövid ideig engedek, de ahogy meglátom a lépcső alját és az ott uralkodó párás, füstös levegőt, azonnal megtorpanok.
~ Ha fenn már tűz is van, lenn sem jobba helyzet és mivel hatalmas a zűrzavar, talán ők sem jutottak ki. ~ fut át rajtam és most egyáltalán nem gondolok Kain-nal, csak a kijutással.
- Felfelé! Ki kell jutnunk a tetőre. Azon áttörhetünk! – rántottam vissza. - Hol a padlásfeljáró?
Ha Delilah megmutatta, akkor egyenest odarohanok, ha nem megkeresem, de mindenképpen ott tervezem kijutni.
Ha a többieknek van esze, jönnek utánam.

//Mese: Véráztatta földek //

Nem nagyon szeretnék lent beszorulni, egy dühös, vagy mérges feltételezett sárkánnyal, de még ha nem is az, akkor is mágus és én azzal sem zárnám be magam egy egyre tüzesebb kemencébe.
Szakad rólam a víz és láthatóan nem sok hiányzik ahhoz, hogy kitörjön a pánik, aztán majd egymást tapossák az emberek, azelőtt kinyiffantva egymást, hogy esélyünk legyen megfőni vagy megfulladni. Én egyiket sem szerettem volna és mivel soha nem rettent meg egy magas tető, így egyértelműen inkább ott tervezem a megmenekülést.
Delilah is elég gyakorlatias és felfogja, hogy mit szeretnék, ezért hamarosan már a padlásfeljáró létrája le is ereszkedik elénk.
Nem mondom, hogy bennem nem merült fel a gondolat, amit a lány szóvá is tett, de….
- Ezt az akadályt majd akkor ugorjuk meg, ha ott leszünk. Az a lepraette mágus csak nem gondolt mindenre! Meg aztán más egy fal, meg talán egy zsupptető. De végső esetben még mindig vissza is mehetünk az ivóba…… - fújtam egyet, mert ezt nem szerettem volna kipróbálni.
Ha lenyílt a feljáró már rohantam is fel a létrán, azzal a szándékkal, hogy egy jókora lyukat csináljak a tetőn, kiszabadulva a bezártságból.

//Mese: Véráztatta földek - Kain//

Azt el sem tudom mondani, hogy milyen megkönnyebbüléssel tölt el, mikor akadálytalanul feljutok a padlásra és a zsindely sem áll ellen az erőszakos kitörésemnek.
Igen csak bajban lettünk volna, ha nem válik be az elképzelésem, mert már olyan elviselhetetlen fokig emelkedett a hőség, hogy talán erőnk sem lett volna visszatérni a földszintre, na meg talán értelme sem lett volna…….
A friss levegő, ami a jó emberderéknyi lyukon bezúdult, szinte új erővel töltött el. Egészen addig, míg meg nem látom azt a rémálmot, amit sosem kívántam újra látni.
~ Filnoren! ~
És az egész vele járó kompánia! Hogy Dremer tegye őket valahová!
Ám itt semmiképp nem maradhatunk.
- Mindenki kifelé. – ordítottam el magam, aztán kitoltam Delilaht a nyíláson, majd magam is utána másztam.
A többiek, akik utánam jöttek, oldják meg maguk, én már megtettem a magamét. Most már csak azt kell kitalálni, hogyan jussunk le a földre.
- Nézd Delilah! – mutattam le az alattunk felhalmozott szénahalomra. – Oda ugorj! Aztán tűnj el a városból! – nyomtam a kezébe egy pár sebtében előkapott érmét. – Nagyon gyorsan!
Elég gyakorlatom volt már a magasból lejutásba, hogy nekem ne legyen gondom, főként megtoldva a mágiámmal. Azonban, ha már így kiszabadultam, nagyon is bosszúszomjasan próbáltam a magasból meglátni, hogy ott van-e még az a nyomorult mágus, aki valami ismeretlen okból sült szalonnát akart belőlem csinálni. És most már sejtettem, hogy nem én voltam a célpont, hanem mindenki.
Meg is láttam azt a fattyút, ám nem volt egyedül! Nagyon úgy nézett ki, hogy még egy dühös sárkánnyal, de minimum egy dühös mágussal gyűlik meg a baja……bár, mintha nem lenne túl jó a helyzet. Gyorsan néztem körül, hogy mivel zavarhatnám meg – nem mintha Kaint szántam volna meg, de ha vele végez, megint csak mi kerülnénk sorra, akkor inkább jobb, ha több felé kell megosztania a figyelmét, az a végét is előbbre hozhatja.
Tőrömet nem mertem eldobni, mert elég messze voltak, én meg nem voltam azért a bajnoka. Így egy méretes rudat kaptam fel, amivel a zsindelyt szorították le és ami a kijutásunk közben tört el, majd nagy lendületet véve a sötét mágusra hajítottam, aztán már másztam is lefelé, hogy mire feleszmél, talán a késemmel is megismerkedhet.

//Mese: Véráztatta földek - Jeremy, Kain//

Sajnos láttam már hasonlót és nagyon nem lett jó vége, ezért nem sok jóval tudtam volna biztatni a lányt, akivel olyan boldog és kellemes éjszakát tölthettem volna el……… De nem kívántam előre hozni a rettegést.
- Engem ne félts! – küldtem felé a tenyeremből egy csókot, aztán mikor láttam, hogy egyelőre meglesznek, már a lenti eseményekre vetettem a figyelmem, mert legalább a sötét mágusnak meg akartam „hálálni”, hogy majdnem elevenen megsütött, mielőtt még kitalálom, hogyan tűnhetnék el az ostromlott városból.

- Igen! – szorítottam ökölbe a kezem, amikor a rögtönzött fegyverem célba talál, bár kicsit félre ment, mivel Kaint is eltalálta, ám láthatóan ez cseppet sem zavarta, amikor a kuruzslót egy jó nagy fénynyalábbal méterekre taszítja.
~ Hoppá! ~ szisszenek fel, mert nem hiszem, hogy azért a fekete köpenyes alak, aki még ráadásul lehet, hogy maga is sárkány vagy valami olyasmi, bár azért ebben kezdek kételkedni, mert akkor miért támadná meg a…..szövetségesét?
Ám mielőtt még ez közelebbről is érintene, sokkal, de sokkal nagyobb gondom akad, mert azok az átokfajzat sárkányfattyak felfedeznek minket a tetőn!
- Lefelé! Lefelé! Azonnal és futás!– kiáltottam azoknak, akik még a tetőn vannak, közben lerántottam az íjam a hátamról és rálőttem a legközelebbi támadó szárnyára, ami tudom, hogy a leggyengébb pontjuk.