Vén kujon fogadó

Balal mosolyogva áll fel az asztaltól. Mosolya oly halovány, mint a reménye. Látja a másik arcán a küzdelmet, amit saját magával vív. Illedelmesen, s nem utal rá. Nincs köze hozzá, ha dühöt, haragot, bármi indulatot vetítene most ki rá, ahhoz sem volna köze, nem is ő váltaná ki. Marius meghajol s a mágus kezet ráz vele, közben így szól:
- Rendben, uram! Ott találkozunk reggel!
Látja étvágytalanságára lehet, álmatlan éjszaka jut osztályrészéül. Ezért nem szól semmit, hogy evésre buzdítsa. Neki is meg vannak saját démonai. A meggyőződése határozottá válik, Ez az ember sokkal többre hivatott a nagybetűs élettől, mint ami övé. Még ha nem is öntömjénező vagy önhitt, s nem is mutatja.
- Köszönöm! Azzal még sosem akadt gondom.
Mosolya elül, ahogy a léptek távolodnak. ~ Hosszú éjszaka lesz~ Ezzel a gondolattal elfogyasztja levesét, s maga elé húzza Marius tányérját is, ügyelve rá, hogy az ételnek ne legyen ideje kihűlni. A húsleves melegen jó.
Kora hajnaltól hálát ad az isteneknek, amiért távol tartották tőle álmait. Kipihenten ébred, s mosdás következik. A borotválkozás már morgásra ad okot. Az éjjel fekete sörénye több, mint egy araszt nőtt, pedig Balál arasza nem rövid. Hátul a lapockái tövét veri, elől álla alá hull. Szerteágazó külön birodalomként birtokba vette a fejét. Meg se kísérelte levágni. A szakáll mint vörös keret húzódhatna illedelmesen álla köré. De nem! Szörnyű 3 csúcsú hegyi birtokként terjeszkedett el rajta, le egészen a mellkasáig, s ott mint Torzonborzia, széles mellkasa egész térségét betakarta. Elkerekedett szemmel bámulta magát a homályos ezüstdarabban, ami tükörként lógott a mosdótál gőze fölött.
Mire a szakállat nagy nehezen a kraft gyilkos pengéjével kivégezte, már nem volt kedve az óriások által is elirigyelhető tetemes-dús frizurát megnyírni. Fogott egy hosszú madzagot, erőnek erejével hátraszigorította haját, és ügyes mozdulattal összekötötte. Emberi formát nyerve ment a fogadóshoz kiegyenlíteni a számlát.
Így zsörtölődve indult a Hajnal- partra, ahol Marius már várta öt. Szeme se villant a vadásznak, amint meglátta az útra készített lovat.
- Szép reggelt Marius!
Megállt vele szembe egy karnyújtásnyira.
- Nos, mire jutott az éjjel? Milyen feltételekkel tart velem, uram?

A lovász ma sokkal határozottabb, és persze eltökéltnek tűnik, amennyire Balál meg tudja állapítani. Nem is neki kell hinnie az álomban, hanem a mágusnak. Egyenlőre nem osztja meg ezt a gondolatot Mariussal.
Az 50 darna igen jutányos ár a szolgálatért cserébe, ezt mindketten jól tudják.
- Elfogadom az árat, itt a kezem rá! Van nálam egy kis erszény is, ha kívánja, megmutatom, hogy biztosabb legyen benne, van miből fizetnem, bár nem gondolom, hogy nem hiszi, ha azt mondom, bármikor megteremtem. Ha elfogadja, adok 20 darnát most előre, a többit a végén- A mágus az erszényért nyúl ami észrevétlen függ a nadrágszíjáról, majd kisvártatva így folytatja: - Amit pedig előzőleg ígértem, hogy szükség szerint gondoskodom a napi betevőnkről, nem vonom vissza. Rám bízhatja magát.
Kinyújtva jobbját, várja, hogy Marius elfogadja a felé nyújtott kezet. Közben nem marad rejtve előtte, ahogyan Marius tekintete kicsit elidőz megváltozott, rakoncátlan hajzuhatagán. Ám míg a másik nem teszi szóvá, nem szándékozik beszélni erről. ~ Átkozott mágia! ~ Szinte irigykedve néz a lovászmesterre, bár egyszerű embernek született volna.

Balál úgy érzi, megmutatta a bizodalmát a lovászban, és teljes hitét abban, hogy egyáltalán létezik a ló, amit meg kell találniuk. Úgy látja, mindent megbeszéltek, ami az anyagiakat illeti.
Indulniuk kell, hamarosan nagyon meleg lesz majd, ahogy magasra hág az égen a nap, és fáradtak lesznek az úttól, de a szíve csak akkor melegszik majd meg, amikor meglátja a maga idejében Norlan városát, amit annyiszor elképzelt már. Minimum annyi jár neki, hogy megtudja, mennyiben különbözik álmaitól, s a könyvébe vázolt rajzaitól. Az is lehet, hogy meglepetés éri.
A másik, hogy ebben a percben el sem tudta képzelni, mit nem adott volna a titokért, hogy mire képes a Valóság Könyve- ahogyan édesapja illette néven gondolt rá. Fogalma sem volt róla, mit is rejt valójában a kopottas, egyszerű, őzbarna bőrkötés. Arról meg még kevésbé lehetett akár csak sejtése is, hogy az ő jelenlegi szellemi állapotában a legjobb, ha fogalma sincs a könyv mibenlétéről, működéséről, hát még az eredetéről, és feladatáról. Ez a tudatlanság tartotta életben, és tartotta nála a könyvet eddig is. Minderről ártatlan csecsemőként a világon semmi de semmi sejtelme sem volt. Jó volt ez így, ma még, ezen a fülledtnek ígérkező napon.
Ha több pénze lenne, mint ami van, hajóra szállna Mariussal, hogy leegyszerűsítsék az utazást, de ahogy a lovászt elnézi, hozzászokott, hogy megtegye, ami kell. Több út lehet a lova, és a saját lábában, mint Balál gondolná. Maguk alá gyűrik egy hét alatt talán ezt a járóföldet, s ha tényleg szükséges, vagy a másik kéri, csak akkor ülnek hajóra. Így nem említi a lehetőséget.
- Rendben, Marius! Akkor, ha nincs más megvitatni valónk az út előtt, javaslom induljunk! vagy egy heti mérföld van előttünk.
Balál útirányba fordul a Hajnal sodrásával, és ha társának nincs ellenvetése, megindul a folyóparti úton a gázló felé, ahol át is kelhetnek a másik partra, ahol dúsabb legelőkre, és változatosabb tájra számíthatnak a következő napokban.

//Marius! Ha nincs egyéb, akkor sztem valahol Norlan környékén érdemes folytatni...Kijátszva a minimum heti járóföldet a hátunk mögött. Ám ha mást gondoltál, benne vagyok, csak légyszi, írj pm, hova írsz! Szívből örülök, h velem tartasz! //

// 3. küldetés – Bosszú //

Szeretett távoli rokonát, Undolf Beebebroxot érkezett meglátogatni Vogon a Telarba. Így értesült róla, hogy a városi tanács szigorú új szabályokat vezetett be. Elégedetten nyugtázta, hogy a katonaság ügyel a rendre, megszűntek a gyakori szökések. Vagyis semmi olyasmi nem történhet, amiért valaki elvesztené véletlenül a szabad státuszát. Viszont több gnom törzset meglátogatva már egy hete nem tud új rabszolgát találni magának, így üres kézzel... akarom mondani láncokkal tért vissza a városba.
A palotához érve a kapun zörgetett volna, de már az első kopogtatásnál az ajtó érthetetlen módon benyílt egy kicsit. Vogon a második koppantás helyet szét nyitotta tenyerét és belökte a hatalmas tölgyfa kaput.
Odabent a tágas előtér közepén találta meg szépnagyapjának kései leszármazottját saját vérébe fagyva. Oda ugrott és karjával megfordította, mikor látta, hogy hátba szúrták. És ekkor a bejáratnál megjelent az özvegy fél tucat katonával. Ijedten nézett körbe, miközben az özvegy megszólalt:
-Megölték.-és hangja nyomán a katonák arca még komorabb lett.
A fiatal elf csak nézett rájuk, és felkészült, hogy oda ugranak köré a katonák és nyomban el is van ítélve. De egyelőre mindenki az özvegyre figyelt.
-Ki tehette?-kérdezte a parancsnok.
Az özvegy odalépett Vogonhoz, és kezét a vállára helyezte.
-A katonák ki fogják deríteni, hogy ki volt.-mondta, majd az iménti kérdezőhöz fordult- Ő megboldogult férjem szeretett rokona. És nem. Nem tudom még mindig, hogy ki tehette. De ezt már elmondtam önnek odabent.
Vogon megkönnyebbült, hogy ezek szerint az özvegy már tudott hamarabb is a szomorú esetről. És így világos, miért katonák kíséretében érkezik haza. Legalább nem kell kimagyaráznia, miért az ő ölében találták meg vérbe fagyva a ház urát hirtelen felbukkanása alkalmával. Igyekezett vigaszt és támaszt nyújtani a nőnek, miközben a fegyveresek egykedvűen sétálgattak a házba bámészkodóan. Valahogy úgy érezte, nem áll még mindig túl jól a helyzet. Egy befolyásos kereskedőcsalád tiszteletre méltó tagját meggyilkolták. És láthatóan semmi nyomon nem tud elindulni a hatóság.
Kis idő múlva elsietett a házból és kedvenc kocsmájába sietett. Kezébe kell vennie a dolgok irányítását, különben elsikkad a gyilkos és a skandalum újra megtörténhet. Már nem csak azon kellett aggódnia, hogy ártatlanul börtönbe vetik vagy esetleg halálra is ítélik. Ennél sokkal sötétebb kép bontakozott ki előtte. Hogy a család összes tagja veszélyben lehet egy ismeretlen fenyegetés miatt. És ez a tragédia megismétlődhet.
A fogadóban egy sötét bőrű elfre lett figyelmes. Egyedül ült a vacsorája mellett. Megjelenéséből valami az súgta neki, hogy egy fejvadásszal van dolga. Így azonnal mellé is ült.

//Vogon//

Tinia Nagyon fáradtan tért be a fogadóba, hiszen Aldoék után a kis hajós túrát követően kiszállt ő is Lanuriában és azóta nem tért vissza. Tanulmányozta az itteni szokásokat és élőlényeket. Szerencsére nem sok mindenkivel futott össze, így tudott a kitűzött célra koncentrálni. Minél jobban megismerni ezt a világot. Érzékelte, hogy valami történt körülötte, fel járkálnak, idegeskednek, de nem foglalkozott velük. Felkönyökölt az asztalra és kifele bámult az ablakon. Aztán egyszer csak egy idegen mellé ült. Nagyon különös volt a külseje, Tiniát egyenesen kirázta a hideg. persze ez a kék bőre miatt nem látszott, de lehet el is sápadt kicsit. Nem azért mert félt, hanem azért mert ilyen kinézetűvel nem hozta még össze a sors.*
- Mit akarsz tőlem te hímnemű? Ártottam én neked? Miért bámulsz így rám?
*Nyilván Tinia nem szokványos a kék bőrével, hajával és tekintetével, de azért ez az idegen sem panaszkodhat.*
- Mi vagy te? Talán elf?
*Közel hajolt hozzá, hogy láthassa a füleit.*
- Igen, hegyesek a füleid, de az érzékeim azt súgják, te még is más vagy, mitn azok, akikkel eddig összefutottam. Mi történt itt az előbb?
*Kérdezte unottan és visszaült a helyére. Megpróbál kicsit barátságos lenni, bár a hímeket nem szereti túlságosan, talán itt mások, mint otthon.*

Nos, a beszélgetés nem a legjobban kezdődött. Szokatlan egy fejvadásztól, hogy ennyit kérdezősködik a megbízója felől. De az utolsó mondata kecsegtető volt. Legalább az, hogy rögtön rákérdezett a történésekre.
-Hát pedig szokványos, semmit mondó a külsőm.-próbált minél kevésbé konkrét választ adni. Jelenleg nem tudta, hogy a szemben ülő lány mit tud és mit nem. És jelenleg neki voltak kérdései, valami azt sugallta, hogy azok fontosabbak.- Átlagos vörös elf kinézetem van. Talán még nem találkoztál még velünk. De apropó. Én sem találkoztam kék elffel. Pedig már azt hittem, mindent tudok a fajomról.
Igyekezett úgy válaszolni, hogy ne kelljen hazudnia. A kinézete valóban a vörös elfekre hasonlít. És nem kell rögtön fajának világos mágiáját űző egyénnek megtudnia, hogy a sötét ágat képviseli. Egyébként sincs mágikus képessége.
-Azt suttogják, hogy jelentős pénz üti a markát annak, aki megöl egy Beebebroxot. Mit tudsz te erről?-kérdezte rátérve a lényegesebb kérdésre. De igyekezett nem felfedni kilétét. Ha szerencséje van, akkor Undolf meggyilkolásának kiagyalója ezt a fejvadászt is megkereste. És akkor nem szeretné előtte felfedni kilétét. Ha nem tud még a dolgokról, jobb lesz minél kevesebbet megtudnia.
De hirtelen elkapta a tekintetét és figyelmeztette a lányt ezzel, hogy a fogadós közeleg. Nem beszélhetnek a jelenlétében
-Mit adhatok ma Önnek?-kérdezte a vendéglátó.
Vogon a nő tányérjára nézett, de ettől nem lett több inspirációja.
-Egy csirkét kérnék. Jó nagy combot. És burgonyát hozzá.

Egyelőre megtudott mindent, amit akart a nőtől. Egészen pontosan azt, hogy nem tud semmit és ha tényleg nem fejvadász, akkor teljesen használhatatlan.
De a végén felkapta a fejét. Ha mágiát kell használni, nem fogja vissza magát... Nos, ezek szerint a kék elfek... vadalanok...
~Minek kell külön nevet kitalálni egy alfajnak? Ők is ugyan úgy néznek ki, mint mi. És mint kiderült, a többségük ugyan úgy mágiát használ. Ilyen alapon ő meg százszor jogosabban kikérheti magának, hogy nem sötét elf, hanem a vogon fajhoz tartozik. Vagyis ahhoz a fajhoz, aki pont úgy néz ki, mint egy elf, de varázstalan nép. No, akkor hogy is állunk?
Mikor a fogadós elment, akkor folytatta.
-Hmmm... Szóval nagyon járatos vagy a mágia gyakorlásában... Értem. Tudod én nem tudok varázsolni. Nem tudom miért...-rázta meg a fejét-, de születésemtől fogva hiányzik belőlem a képesség. Szükségem lenne egy testőrre. A városban hatalmas a felfordulás. A nagy házak mind egymásnak estek, és én szinte védtelen vagyok.
Gondolkodott, hogy mit kéne mondania még, de más nem jutott eszébe. Az utolsó kérdésre direkt nem akart válaszolni. Majd hirtelen eszébe jutott még egy valami.
-Talán körbe tudlak vezetni a városban.-mondta a másik szemébe nézve, hogy lássa, őszinte minden szava.-Hallottam, hogy a...-elharapta a kék elfet, mielőtt kicsusszanna a száján- ...szóval ti egy másik kontinensen éltek, amit nem rég fedeztek fel. Talán jól jön egy kísérő, aki járatos az itteni dolgokban. Tudod...-és itt közelebb hajolt az asztalon át, hogy egész suttogva beszélhessenek-...nagyon sokan tévedésből estek rabszolgaságba. Kirabolták őket a várost elárasztó tolvajok. Vagy még szörnyűbb dolgok történtek velük. De mellettem ilyen nem történhet meg. Nem vagyok nagy harcos, de megvannak a titkaim. És elárulhatom belőlük, hogy valamiért a tolvajok rettegnek attól, hogy újat húzzanak személyemmel.
Visszaült a helyére és hátradőlt a széken. Elégedett mosollyal jelezte beszélgetőtársának, hogy nem blöfföl. Tényleg sok volt a szörnyű félreértés. És az utóbbi időben egyre csak nőtt a számuk. A többit, hogy miért nem mer vele újat húzni, azt nem kellett elárulnia.
-Nem régiben láttam a piacon egy vadalan rabszolgalányt. De semmi konkrétumot nem sikerült elcsípnem a pletykákban. Tudsz róla valamit, hogy került ide?

//Vogon//

Undolf Beebebrox...

* Ez is csak egy munka, ami közelebb viheti céljához, nem is ígérkezik túl nehéznek.
Egy sötét sarokban beleveszve az árnyékba várakozott, keze rásimult szeretett fullánkjára.

Áldozata, ahogy bejött már halottnak volt tekinthető, mielőtt bezáródott volna mögötte az ajtó már gerincét végighasítva a szívében is volt a fullánk hegye. Egy halk reccsenés, a fullánk elfordul, tökéletesen elmetszve a szív ereit. Sikoltani sem volt ideje, de nem is tudott volna a torkát szórító kéztől.

Megbizonyosodott a halálról. Ebben a városban nem kell bizonyíték megbízójának, dolga ezzel véget ért...

Az árnyék, ugyanolyan gyorsan és csendben ki is surrant az ablakon, mint ahogy a munkájával végzett. Odakint halk imát mormolt, ahogy ezt minden alkalommal tette, és már nyoma sem volt. A közeli bozótba vetette magát, pár pillanat múlva már az ágak rezgése sem emlékezett a nyomára, a rengeteg sem látta útját.*

Az ifjú Beebebrox dörzsölte magában a kezét. Végre valami összejött a héten. Talán csak figyelmetlenek voltak az istenek és a héten elfordították a fejüket róla. Erre a gondolatra igen szomorú lett. A rokonán nem segíthet már az sem, ha újra ráragyog az istenek tekintete. Már Demeternél van.
De gondolatait gyorsan visszaterelte a nőre, mielőtt kicsusszanna a kezeiből az ígéretes alkalom. Ahogy a közelmúlt is bizonyítja, meg kell ragadni minden percet, mialatt a szerencse mosolyog rá.
-Hmmm... Tanítani a varázslást? Igen.-bólintott- Itt is vannak ilyenek. A legkülönbözőbb fajok között. És népem minden tagja űzi a mágiát. És tanítja a fiatalokat már családon belül.-és a következő mondatnál nagyon erősen ejtette ki a szavakat- De én bennem hiányzik a varázs csírája. Egyedüli vagyok a fajban, talán, aki hiába tanult. Egyszerűen... Tudom mit kell tenni. Értem is. De egyszerűen nem tudok semmit valóra váltani az elméletből. Hiába is próbálkoztam...-a végére oly kesergősnek érezte már, hogy inkább hirtelen abba hagyta. Miközben egy lány kihozta nekik a kért ételt. Rámosolygott a férfira, miközben a lányról mintha tudomást sem vett volna, úgy tette le az ő adagját az asztalra, hogy oda sem nézett.
Vogon harapott egy nagyot a csirke combjából, és szeme sarkából követte undok tekintetével társalgásuk újabb megzavaróját. Mikor pár lépéssel arrébb egy nemes külsővel rendelkező férfi vendéghez lépett és érdeklődött, hogy „mivel szolgálhat még”, akkor folytatta csak. De addig Tinia újabb kérdések özönét zúdította rá. De végül elérkezettnek látta az időt, hogy újra ő ragadja magához a szót. Megnyugtató volt számára, hogy a szolgálólányok el voltak foglalva java részt az olaj lámpások meggyújtásával, a vendégek java része pedig saját beszélgetéseivel:
-Mondtam, hogy nem tudtam meg róla többet. A piacon árulták, egy ork volt a közelében. Rusnya egy jószágok. Régi nagy ellenfelem, nem tudom, honnan szerezte, de szívesen borsot török majd az orra alá. Azt hittem, hogy veled jöhetett.
Nem messze tőlük két nemesnek tűnő fiatal beszélgetésére lett figyelmes. Egy gyilkosságról beszélgettek, így úgy remélte, hogy talán Undolf ügyében sikerül véletlenül valamit megtudni. De a két barát úgy tűnik, nem erről az esetről beszélgetett. Egy régebbi esetről, de miközben folyamatosan beszélgetett a mi elfünk is, hegyezte fülét egy múlt évben elkövetett gyilkosságról, mely a nemesi udvarházban történt. Nem jó jel. A gyilkos nem lett meg azóta se, és úgy tűnik, azóta is nyugtalan a város vezetősége a nagy családok miatt.
-Azóta már talán el is adták. De ha szívügyed a sorsa, akkor segíthetek kideríteni, ki vehette meg. Viszont nem nyugtalankodnék miatta. Mint mondtam, az utóbbi időben egyre több az olyan eset, amikor csak tévedésből zárnak valakit a rabszolgák közzé. Még egy nemes lányával is megtörtént ez nem rég. Viszont Undolf Beebebroxot ma megölték.-ezt az utolsó mondatát direkt úgy mondta, hogy lenyelte előtte a szájában lévő krumplit és kicsit hangosabban. Bár még mindig csak közepes hangerővel, nem tűnt fel valószínűleg senkinek, aki nem akarta kihallgatni őket. De ha fejvadászok vannak a közelben, akkor tudatta velük a hírt, hogy zsákmányukat valaki már begyűjtötte. És mivel nem volt teljesen meggyőződve arról, hogy Tinia bőre nem csak a fekete mágiától színeződött el kékre, ezért elérkezettnek látta az alkalmat közölni vele is a hírt. És figyelte, hogyan reagál rá.
-Én a Beebebroxok oldalán állok.-mondta már jóval halkabban- Segítek neked a fajtársad ügyében, de cserébe neked is segítened kell megtudni, hogy ki támadta meg a város egyik kereskedő családját.
Mélyen a nő szemébe nézett, és várta mit felel. Eredetileg csak burkolt fenyegetésnek szánta a vadalan rabszolga esetét. Nap közben látta a piacon, ahogy körbe állják egy fa emelvényen. Ismerte azt, aki ott szokott árulni, de csak egy orkot látott a tömeg háta mögött elsétálása közben. És igen. Ha igaz, amit a kihallgatott beszélgetésből megtudott, akkor senki sincs biztonságban a városban. Az a ház megerősített védelemmel rendelkezik, sokszoros mágia védelemmel és rengeteg katonával.

A fiatal elf örült annak, hogy Tinia már találkozott az ork fajjal. Osztotta nézeteit a visszataszító jellemükről. Ismerte a mondást, mely családjában gyakran elhangzott velük kapcsolatban: „Csak akkor bíz meg egy orkban, ha nem tud neked ártani!”
Amikor a leány szavát adta, hogy segít neki, ha elvezeti a vadalan rabszolganő nyomára, akkor picit bízni kezdett benne. Őszintének tűnt, hogy nem ismeri családja nevét, így tényleg nagyon messziről jöhetett. Az pedig még meggyőzőbb, hogy senki sem érdeklődne egy rabszolga sorsa felől, ha csak nem arról a legendás új kontinensről érkezett.
-A Beebebroxok egy több, mint tízezer éve kereskedelemmel foglalkozó család Lanuriában. Gyakorlatilag minden ismert nagyvárosban van legalább egy kúria, aminek alsó részében általában a bolti részt alakítják ki. A paloták nagyobbik része az idegenek előtt zárva van. Csak arra szolgál, hogy a vörös vérvonalat követő család békés és nyugodt körülmények között neveljék fel az új nemzedéket, mely nagykorúvá válásuk után általában választ magának egy árucikket, mellyel kereskedik és választ magának egy várost. Ez után egész életét annak szenteli, hogy ott felépítse a maga rezidenciáját. Majd megtalálva élete párját újabb nemzedékkel gazdagítsa világunk gazdaságát és kereskedelmét. Komoly aggódásra ad okot, hogy ez a lánc felbomlani tűnik. Undolf Beebebrox és neje még nem örvendeztették meg Eclair istennőt gyerekekkel és az asszony nem a vérvonalhoz tartozik. A család békés, sosem avatkozik bele az országok és a nemesek vitáiba. Pártatlanul eladnak és vesznek akár két haragban lévő ország között is. Valaki elvágta a szálat, mely a természet örök körforgása.- könnycseppek kezdtek el legördülni Vogon szeméből egyenesen az arcát eltakaró kafijja felé. Most kioldotta inkább, láthatóvá válva az arcát és a sós cseppeket gyors mozdulattal letörölte a ruhával.
-Ki kell derítenünk, ki áll e mögött. És tudnunk kell, hogy nem ismétlődik meg újra. Ha befejeztük az evést, elmegyünk még pár helyre, ahol ilyenkor még elérhető pár jól értesült ember.-mondta az egyre nagyobb sötétségbe boruló várost az ablakon keresztül nézve.- Utána megszállunk az özvegynél éjszakára... -hangja hirtelen bizonytalan lett-...hacsak nem azért jöttél a fogadóba, hogy a nők szolgáltatásait igénybe vedd?- majd teljes megdöbbenésével a hangjában Loel arcát látva- Vagy talán a kocsmárossal... Tudod én senkiről nem ítélkezem. Suttognak dolgokat rossz ízű szájak erről a helyről, de biztosíthatlak, a fogadós jó ismerősöm.-majd kissé zavartan a tenyereit az asszony felé felmutatva- Én sem jöttem soha a nők bájaiért ide. Nem foglalkozom vele, hogy kit hozott a rossz híresztelés és kit más szándék.-röviden utána hozzá fűzte- Holnap majd felkeressük a helyet, amit említettem neked a rabszolgalánnyal kapcsolatban. Ha tudunk beszélni azzal, aki ott szokott árulni, ő tudni fogja, hogy ki adta el és talán azt is, hogy kinek. Ígérem neked, hogy megkeressük azt, akinél most van.
Lenyelve az utolsó falatot felállt a székről és jobb karját oda nyújtotta a hölgynek. Bár a vándor népség és a fejvadászok nem sokra becsülik az ilyen fajta gesztusokat, a viselkedése alapján volt egy gyanúja, hogy a másik földrész egy nemesének lánya lehet. Kiérve az ajtón pedig elátkozta még egyszer ezt a napot, hogy ilyen helyzetbe keveredett. Szaurust a pajtában várta. De ha most bemegy egy nővel oda, akit a fogadóból hozott ki, soha le nem mossa magáról, hogy a kékbőrűekért van oda. Így élete fonalát a véletlen kezébe adva inkább Tiniára bízta a döntést.
-Nos, merre szép úrnőm? A lovam az istállóban vár..., de szép esténk van. Mehetünk gyalog is.

[Balál - II. fejezet]
*Nem kellett sok idő ahhoz, hogy elérjék a fogadót, bár Fella egyre jobban lelassította őket. Adria remélte, hogy még ez az út amit idáig meg kellett tennie sérült patával nem ront a helyzeten. Ahogy tenyerét Fella nyakára simította időnként, érezte a fájdalomtól megránduló izmok játékát, minden ilyen alkalom újabb aggodalommal töltötte el. Szerencsére még vacsora előtt megérkeztek és Fella hamarosan megkönnyebbülhet. Ahogy felnézett a cégérre és elolvasta a fogadó nevét, szemöldökei majd` az égig szaladtak.*
-Vén kujon fogadó? Ez az amire gondolok?
*Pontosabban kupleráj. Remek, jobb helyre már nem is hozhatta volna a férfi. De végül is mindegy volt ha van istállója és el tudja látni a lovát. Addig legalább a sebeit kitisztítja és lecsutakolja és persze közben szeretgeti egy kicsit amit mindig megtett. Különös kapcsolat volt köztük, sokan csodálták a faluban hogyan érte mindezt el a kancánál. Adria most a háttérben maradt, mivel egy árva petákja sem volt, hagyta a férfit intézkedni, ő csak akkor vonult be az istállóba mikor már minden el volt rendezve. A lehető legnagyobb gonddal csutakolta le Fellát és látta el a sebeit melyek szerencsére csak felületesek voltak. Nem is foglalkozott addig a pasival, észre sem vett mikor hagyta el az istállót. Kimerülten búcsúzott el a kancától és meghagyta a lovászoknak, hogy a közelébe se menjenek, mert hiába sérül, úgy rúgja őket lábközön, hogy nem kell aggódniuk többé a nem kívánt teherbeejtés miatt. Mikor belépett az ivóba, sejtése beigazolódott, több nőt látott mint férfit. Elsöpört az arcából egy kósza, zilált tincset majd megkereste tekintetével kényszerű útitársát és elindult felé majd kérdezés nélkül le is ült az asztalához. Az sem érdekelte, hogy épp mellette áll széles mosollyal és félig kibuggyanó mellekkel egy lángvörös hajú nő.*
-Rendeltél már?

// még mindig Futárszolgálat Adriával- folytatás a középvidékről //

Balál emlékezett még a helyi konyhára, ami kitett magáért. A látszat ellenére több fáradt vándor is betért ide és messze földre jó hírét vitték az asszonyokon, lányokon kívül a ételeknek is. Egyszerű ételek és italok, de azok igazán remekül elkészítve, és pazarul szervírozva kerültek a vendégek elé. Balál két egymás melletti egyágyas szobát kért, a kevésbé kapós cselédszárny melletti folyosón és egy kis családi tyúkhúslevest, utána pedig fajdot a helyi módon elkészítve, mindenféle vegyes körettel, és tojással rakott burgonyával, hogy ha a gyerek nem szereti annyira a húsféléket, mint ő, akkor is találjon a fatálon neki valót. Inni pedig egy kancsó tejet, vizet rendelt kettejüknek. A hely szolgáltatásaként talán éppen a lányok egyik vezetője, a 'madam' jött az asztalához, hogy szórakoztassa. Csinos, vörös, középkorú asszonyság volt, telt idomokkal, de Balál elküldte, míg az azért tréfásan évődött vele és deli vitéznek nevezte, meghagyva neki, hogyha mégis meggondolná magát a nyugati szárnyban a fatorony alatt lakik, hát bátran keresse meg, mert neki ez nem munka, hogy egy ilyen jó kiállású, magas, erős, okos szavú férfival összeakassza a lábait. Bizton örömre lelnének ebben mind a ketten...
Amikor a fekete lányka megjelent az asztalnál éhes és fáradt tekintettel, a 'madam' magától is elköszönt és jó étvágyat kívánt nekik. Balál illedelmesen fogadta és ott a lány előtt biztosította róla, ha meggondolná magát, felkeresi az éjjel lakosztályában.
- Kicsit várni kell a levesre, a sültek viszont már illatoznak odakint. Meglestem, ne aggódj, szép, rendes a konyha. Merre felé él a farmer családod? Gondolom, nem környékbéliek. Csak kíváncsi vagyok, miért hagyja el az otthonát egy ilyen jobb reményű, fiatal leányka.- Közben kapcsolt, hogy valójában semmit sem tudnak egymásról, ami nem is lenne baj, de még a nevüket sem- Engedd meg, hogy ezután a különös ismerettség után megmondjam a nevemet: Balál Tangeran vagyok. Ki vagy te?

[Balál - II. fejezet, befejezetlen futárszolgálat]

*Mivel Balál nem válaszolt a kérdésére a kuplerájjal kapcsolatban, olybá vette, hogy az. Ezek szerint esélyes, hogy a pasi közvetlenül vacsora után megugrik mellőle és valamelyik nőcske budoárjában köt ki. Nem mintha nagyon izgatta volna ez a lehetőség, nem tervezte, hogy a férfival tölti az éjszakát, így ezen a gondolaton át is siklott. Ám amint belépett és megtalálta tekintetével a fickót, mellette a bögyös macát aki kissé már túlkorosnak számított a szakmában Adria nézetei szerint, tudta, hogy nem sokáig élvezheti a pasi társaságát. Akkor sem gondolta másként mikor a nő ellibegett, főleg azután mivel a férfi jól hallhatóan megjegyezte a nőnek, hogy fel fogja keresni később. Adria picit elhúzta a száját, érdekes egy ízlése volt ennek az érdeshangúnak. Az viszont kifejezetten meglepte a lányt ahogy ezek után a férfi beszélt vele. A találkozásuk alkalmával egészen mást gondolt róla, más arcát mutatta. Kíméletlen fejvadász vagy valami hasonló aki nem törődik azzal, hogy épp kit kínoz meg. Ezzel szemben úgy gondoskodott Adriáról a távollétében is mintha a legkedvesebb útitársa lenne. Nos, ezt érdemes megjegyezni. Adria fáradtan könyökölt az asztalra és fejét két tenyerére pihentette, úgy nézett fel a fickóra aki még ültében is fölé magasodott. Rég túltette magát a kisebbségi érzésein, kicsi volt hát istenem, volt már rosszabb napja is az életben minthogy ezen rágódjon újfent. Ráadásul úgy ismerkedett vele mintha mi sem történt volna kettejük között a Telar felé nyúló út domboldalán és nem ő hagyta volna belecsúszni a verembe lovastul.*
-Balál Tangeran...
*Ízlelgette a férfi nevét mint egy édes süteményt s közben a kíváncsiságtól feljebb szaladt az egyik szemöldöke. *
-Nem azok, de miért érdekel? Messze, olyan messze, hogy nincs is rajta a térképen a falum.
*Az már végképp meglepte miért olyan kíváncsi arra, miért jött el otthonról. Hát nem világos? Minden fiatal, pezsgő vérű igyekszik máshol keresni a boldogulást, főleg ha egy unalmas, poros kis faluban él ahol olyan izgalmas érkezők szállnak meg pár nap erejéig, akiket addig sosem látott. Pláne egy sárkányt....*
-Adriának hívnak. Adria Belorian és azért jöttem el otthonról, hogy meglovagoljak egy sárkányt.
*Ez mondjuk igaz is volt, de úgy tálalta mintha csak szórakozna a férfival. Kíváncsi volt mit szól ehhez, minden bizonnyal köpni-nyelni nem fog tudni. Ez már előre szórakoztatta a lányt, csak azt sajnálta, hogy még nem hoztak innivalót és a pasi nem kortyolt bele. Biztosan az orrán jönne ki. Ez a gondolat annyira mulattatta, hogy elkuncogta magát, mosolyra húzódó szája sarkai mellett két kis gödröcske jelent meg az arcán.*

Adria. Valahogy illő hangzású név a lányhoz.
- Mit jelenthet a neved, Adria?
Picit azért sajnálta, hogy meg kellett tévesztenie őt, de jobb, ha ma békében és főleg biztonságban alszik itt egy éjszakát, biztosan halálosan kimerült. Láthatóan meglepődött a kérdésein és eszében sem volt a családi hátterét megosztani a mágussal. Balál hozzászokott már, hogy az emberek nem túl nyitottak. Bezzeg a sárkánylovaglást a képébe vágta. A vadásznak óhatatlan felcsillant a szeme és barna melegséget sugárzott Adriára. Most emberi számítás szerint az ő szemöldökén lett volna sor, ehelyett jellegzetes félmosolya kiült az arcára és határozottan, minden gúny nélkül csak annyit mondott:
- Remek! Keresünk majd egy sárkányt, aki elvisel magán.
Miután ezt így kijelentette, csodálva a csinos kis gödröcskéket a gyermeki arcon, úgy találta, hogy a kislány talán egész Lanuriában, de még talán Vadalanban se lelt volna másik lényre, aki azonnal megértette volna ezt a dolgot. Ezért további megfontolás nélkül, mintegy iménti gyermeki hirtelensége folytatásául kicsúszott a száján a következő:
- Ó, te persze nem tudhatod, hogy milyen álmaimhoz és elképzeléseimhez ragaszkodom. Olyan terveim vannak, hogy mások vágyai elpirulnának mellettük. ~ Természetes a mosolyod! Ezt kedvelem benned. ~Gondolta tovább önmagának, mert ezt már nem merte megosztani vele. Mivel ő sem volt teljesen nyitott. Főleg a szív szavát nem tudta és nem is akarta kimondani.
Közben kitálaltak, aztán kihozták és az asztal közepére tették a gőzölgő levest egy nagy tálban, amiben nem két-három személynek való leves volt.

[Balál - II. fejezet, befejezetlen futárszolgálat]

*Újabb fura kérdés hangzik el a férfi szájából. Hát ez most már mindig így lesz? Miért érdekli vajon, hogy mit jelent a neve? Őt sosem érdekelte, nem olyan izgalmas mint az elfeknél….Csillagok Fénye…..az Erdők Vadásza…..lehet, hogy a nevének szép hangzása van de abszolúte hétköznapi jelentése.*
-Hadrából valót. Az a falum neve.
*Hát nem szörnyű? Ő a falusi lány, a szürke kis egér. Nem csillámporos angyal és nem is a hajnali égbolt gyönyörűsége, csak egy lány a faluból. Szinte már durcásan közölte a választ a férfi kérdésére, az viszont nem kerülte el a figyelmét, hogy a pasinak felcsillant a szeme mikor a sárkányt említette. Azt hitte majd jól meglepődik, erre kijelenti, hogy keres neki egy sárkányt, mintha ugyan az olyan könnyű lenne. Dylan is megmondta, hogy nem lesz sétagalopp és nem is lett az. Egyet sem talált, még csak a fülük botját sem mozdították mikor ott állt a nagykapuban. Adria odavolt a sárkányokért, csodálatos lényeknek tartotta őket, többnek mint amennyit neki jelentett Fella. Ezt ugyan a világ minden kincséért sem mondta volna el a kancának és másnak sem hangoztatta volna kedvence előtt, de így volt. Emlékezett még arra a sárkánylovasra aki megpihent a falujukban, olyan kapocs volt sárkány és lovasa között amit sosem látott még és nehéz volt ésszel felérni. Az meg kifejezetten zavarba ejtő volt amit Balál ezek után közölt vele. Először nem tudta hova tegye, aztán mikor elért tudatáig a lényege, muszáj volt meglepődnie. Már csak azért is mert Balál nem igazán lepődött meg az ő kijelentésén és nem is nevette ki. Adria asszociált.*
-Te is sárkányra akarsz ülni?
*Emelte meg újfent szemöldökét de most nem kíváncsian hanem döbbenten. Mi lehet annak az esélye, hogy a világ másik szegletében találkozik egy hasonszőrűvel? Egy a végtelenhez? Mikor már épp feladta a reményeit is? Áááá, biztosan csak a sors szórakozik vele. De nem ért rá ezen filózni, a gyomra hangosan megkordult, hiába….a fogadóban terjengő ínycsiklandó illatok megtették a hatásukat. Adria pedig farkaséhes volt. A hasára szorította egyik tenyerét de nem sokat ért, szerencsére a szakács és a felszolgáló gondolatolvasó volt, vagy csak elf füleik amivel meghallották a lány gyomrát, mert az első fogás ott landolt az asztalukon. Adria mélyen és élvezettel szívta be a leves illatát, meg sem várta, hogy Balál megkínálja, máris nyúlt a kanálért és egy emberes adagot szedett magának. Tele zöldséggel és hússal. Imádta a húst és imádott enni is, bár ez nem látszott rajta mert rendszerint annyit mozgott, hogy nem volt ideje a testének elhízni, meg nem is olyan alkat volt. Az első falatot máris a szájába emelte, gyorsan megrágta és lenyelte. Csak a másodikat fogja ízlelgetni mikor a gyomra már kapott egy kis ízelítőt. Ahogy a forró leves lecsorgott a gyomrába eszmélt fel.*
-Ja….jó étvágyat.
*Mivel már nem kellett azon agyalnia mikor fog végre enni, itt volt az ideje, hogy ő kérdezzen. Balál felkeltette az érdeklődését, már csak azért is mert a fickó nem hagyta a veremben, noha minden épeszű vadász ezt tette volna, hogy a megbízatását teljesítse. Nem hagyta a lovát sem szenvedni, ráadásul még vigyáz is rá, mint csalira. Balál úgy viselkedett vele szemben mintha az apja lenne, vagy legalábbis valamiféle közeli rokon. Fivér, nagybácsi. Igaz, ahogy elnézte naptól cserzett, szarkalábas arcát, a kora megvolt hozzá, főleg mert még mindig gyereknek nézte Adriát és ami szintén feltűnt a lánynak, még egyetlen pillantást sem vetett a női idomaira, kivéve azt a tényt, hogy végigtapizta, de akkor csak a munkáját végezte.*
-Van asszonyod? Feleség? Gyerek?
*Újabb falatot emelt a szájába amit már élvezettel forgatott meg a nyelvével. Érezte a legapróbb fűszer zamatát is, bár a leves nem olyan volt mint amilyet anyja készített, azért meg lehetett enni.*

Hadra... Hadra... Balál térképolvasó ember volt és rengeteg könyvvel, tekerccsel, regék és mondák hallgatásával gyarapította ismereteit, ahogy az izmaival is bánt, mert véleménye szerint az elmét is edzeni kell és rég rájött már, hogy a tudományos kíváncsiság a megismeréssel csak erősödik, ami újabb edzéseket hoz kilátásba, valószínűleg élete végéig. Ennek a falunak a nevéhez hasonlóval  mégse találkozott még, akárhogy erőltette a memóriáját. De hát ő sem tudhat mindent.
- Igen? No de érdekelne, merre van ez a Hadra? Megmondanád?
Adria őszinte meglepetést hordozó kérdésére azonban nemmel kellett feleljen:
- Ó nem, félreértesz. Igazából megfordult már a fejemben, hogy egy ilyen óriás hátáról, mint egy sárkány, vagy egy griff milyen lehet körbetekinteni az alant suhanó tájon, de ezt inkább a kíváncsiság, valamiféle tudományos érdeklődés hozta ki belőlem már többször is azt hiszem. Tehát maga a sárkánylovaglás nem tartozik az álmaim közé. De érdekelne, te honnan vetted ezt a merész...hmm...egyedi elképzelést, Adria? Mond te nem félsz? Azon gondolkodom, hogy tényleg ilyen bátor vagy-e, vagy inkább vakmerő? Netán tájékozatlan? Jó étvágyat neked is!
Azon kapta magát, hogy egyszeribe farkaséhes lett, a lány olyan jóízűen falatozott.
Mire elfogyott a leves, amiből három adagot is szedett magának, mindenféle elnézés kérést, vagy zavart mellőzve- hiszen bőven jutott a másiknak is-, addigra a méretes fatálon ínycsiklandóan illatozott a gusztusos főétel, a szép kis egész fajdok halmokban körberakva mindennel.
- Királyi lakoma! Remélem akad ínyedre való a tálon...- mondta, majd nem várva a lányra, csakúgy kézzel szedett magának, közben nagyokat nyelve a pirosra sült szárnyasok egészséges látványától. Azt már tele szájjal fűzte hozzá a fejét enyhén megrázva:- Nem, nincs családom sem nőm.-  felhúzott szemöldökkel birkózva a falattal mintegy maga magának folytatta:- Ezzel az élettel ki tudna azonosulni? Folyton új utakon járok, új kihívásokat keresek. Ritkán állok meg kis szünetre a kontinensen, többnyire olyan helyen, ahol tudok valamit segíteni, aztán odébbállok. Legjobban pedig igazán otthon érzem magam, ami nem hölgyeknek való vidék. Hogyan is köthetnék magamhoz valakit és egyáltalán, ki társulna egy magamfajtával nő létére? Szinte csak a vadászat és a gyakorlatias tudományos feladatok érdekelnek.
Őszintén vallott színt, majd tele rakta a hasát. Ahogy fogyott az étvágya, úgy lendült előre képzeletben. Hamar szerette volna ágyba tudni a gyereket, mert dolga volt még reggelig, de előbb az istállóba mennek.

[Balál - II. fejezet, befejezetlen futárszolgálat]

-Innen nagyon keletre, túl Evolyranon.
*Ennél többet ő sem tud mondani, ugyanis fogalma sincs, hogy a térkapu amin keresztül Evolyranba érkezett, mekkora távolságot szelt át és milyen irányban. Ergo térképet nem fog rajzolni Balálnak. Míg az első falattal foglalkozik, Balál válaszol. Egyre furcsább neki a pasi. A kíméletlen vadász lassan de biztosan átlényegült védőangyallá, majd gondos nagybácsivá, most meg úgy beszél mint egy tanár, egy tudós, egy bárd. A kérdésre aztán csak megvonja a vállát. Még lenyeli az éppen aktuális falatot, aztán elmereng a válaszon. Hogy fél-e? Szinte minden percben, de ez nem jelenti azt, hogy begubózik valahol és remegve imádkozik valamely istenséghez. Aki fél, az nem fog megijedni ha szembetalálkozik valami csúnya, gonosz jelenéssel.*
-De, szoktam félni és nem, nem vagyok túlzottan bátor sem…..-*újabb falatot őröl meg fogaival majd nyelés után folytatja.*-….tájékozatlan az biztos, sok meglepetés ér, de egyszer élünk nem igaz? Nem halhatok úgy meg, hogy nem ültem sárkány hátán. Az annyira….-*most meg Balál mögött a falat nézve bambul el, lázasan kutatva a megfelelő szó után.*-….csodálatos, vérpezsdítő, gyönyörűséges érzés lenne, hogy nem hagyhatom ki. Neked se kéne.
*Olyan átéléssel beszél mintha már most is egy sárkány hátán ülve falatozna. Az utolsó mondatnál kanalával Balálra mutat. Aztán folytatja tovább a leves evést, kétszer szed magának, de a harmadik adagról lemond, kell hely még másnak is. Nem is csalódik, a sültes tál fantasztikus, majdnem elcsordul a nyála amikor elé rakja a ténsasszony.*
-Nem balál, a gyomromba való.
*Nem tudta kihagyni, mosolyogva pakolt a tányérjára egy hatalmas adagot, bőven a zöldségekből is aztán nekilátott falatozni, immár sokkal lassabban. Kiélvezett minden falatot, gondosan megrágta és volt amikor még félhangosan nyögdécselt is hozzá. Balál beszélt, Adriától meg csak annyit lehetett hallani, hogy:
-Hmmmm…ühümmmmm….mmMMM….
*Végül felnézett Balálra. Kissé megkeseredett hangulata volt az utóbbi mondatoknak, vagy csak félreértett valamit.*
-Új kihívásokat..példának okáért engem……Talán egy hozzád hasonlóan kalandvágyó nő, akit érdekel a vadászat és a tudományos feladatok. Egy amazon? Persze csak is ember, mert egy hegyes fülű túlélne.
*Újabb adagot vett a tányérjára de most már tényleg nagyon lassan csipegetett. Farkasétvágya csillapodott, már csak az íze kedvéért tolta magába a finomságokat, időnként leöblítve egy kis vízzel a falatokat, végül mikor végzett, megkérdezte.*
-Van itt valami édesség?

- Evolyran? Hmm...- Nos erről legalább hallott már. Egy másik földrész az. Az egyik szomszédos kontinens.- Jó messziről jöttél!
A mágus lassan befejezte az evést. Nem méltatta szóra az elképesztő sárkánylovaglást sem a kalandvágyó nőt. Megtörölte az asztalkendőbe a száját.
- Édesség? Szólok a pultnál, aztán kimegyek a lovadhoz. Míg a desszerted kihozzák, addig gyere és nyugtasd meg. Gyorsan leszedem azt a fránya patkót. Utána korán akarok lefeküdni. Gondolom neked is hosszú napod volt. Fella is jobban fog aludni.
Azzal már ment is és útközben kérte, szolgálják ki Adriát. Az asszony szaladt is az asztalhoz, hogy megérdeklődje, mit kér a lány.
Odakinn kicsit odasétált és megint végigsimogatta a ló orrhátát. Bízott benne, hogy nem kell sokat várnia a gyerekre...
Ha jött a lány, óvatosan levette a patkót, majd felkísértette magukat a szobáikba. A lány kezébe nyomta a fegyvereit.
- Csak aztán ügyelj, mire használod és kinek a hátsóját tángálod el! Mert nem minden az, aminek elsőre látszik. Úgy vélem, ezzel a maival a folyónál az első leckét bőségesen kimerítettük!- Mondta komolyan.
A kicsi, keskeny szobába lépve az ajtót sem reteszelte be, sőt résnyire hagyta. Ha a gyerek akar még valamit, vagy nem érezné magát biztonságban nyugodtan szólhatott hozzá, szinte mintha egymás mellett dőlnének le a vékony falak két oldalán. Kicsit lemosta az izzadtságot magáról, a dézsa fölött a falon csüngő ezüst tükörlapba pillantva egy rég nem használt nyelven szólt magához:
- Kuridha seina brotin, Balál! Kuridha sheina..! Ej!
Ami annyit tesz: Nem tudod, mit vettél a nyakadba, Balál? Nem tudod...! Hej!
A Déli Dombságon a felkelések ideje alatt meghalt, vagyis eltűnt katona barátja jutott eszébe. Ez Antoin anyanyelve volt, az első amit Balál megtanult, oly játszi könnyedén, mintha a sajátja volna. Antoin! Hol jársz most, Antoin?
Remélte, messzi kerülik átkozott álmai, amik e fogadó falai közt fojtogatón jöttek mindig. Amúgy sem szabad most mélyen elaludnia.

[Balál - II. fejezet, befejezetlen futárszolgálat]

*Valóban elég messziről jött, ami azt jelenti, hogy messzire is _jutott_ el. Az azért nem semmi tekintve az út hosszát és veszélyességét. De talán csak szerencséje volt, vagy a sors egyszerűen imádja és nem sodor elé Balálnál nagyobb gazembert. Azért egy sárkányt sodorhatna igazán. Kezdett jóllakni, vagyis majdnem kipukkadni ami elégedettséggel töltötte el. Ha jól emlékszik és jól szokott emlékezni, akkor utoljára Dylan-el vacsorázott tisztességesen még az Evolyrani Törött kupa...vagy kancsó...cserép....erre már nem emlékszik fogadóban. Azelőtt pedig otthon a falujában. Nem túl jó az átlag ahhoz képest, hogy hónapok óta úton van. Viszont még nem halt éhen. *
-Akkor azt már nem kéred?
*Mutatott Adria a nagy tálon árválkodó néhány falat zöldségre mikor Balál felaállt az asztaltól de nem is adott időt válaszra, máris elmarta a finom falatokat és desszert előtti desszertként el is tűntette azokat.*
-Mi _van_?
*Érdelkődött az érdeklődésre de már szedelődzködött is, hogy Balál utén siessen, nehogy Fella fenéken billentse a fickót. Az asszony felsorolt pár dolgot amit kihozhat neki édesség gyanánbt, volt közte olyan ami már készen volt és olyan is amit Adria fantáziájára bízott. *
-Mindegy, tejszínhabos legyen.
*Aztán már ment is az istállóba, a szívére vette volna ha Fella kicsipkézi Balál hátsóját a patkójával. Talán már megszokta a jelenlétét és a szagát, vagy csak még érvényesnek tartotta Adria "barát" szavát Balálra, de egy kis nyugtalanságon kívül nem okozott nagyobb problémát míg Adria meg nem érkezett.  Szóval Fellát könnyedén elrendezték, jó is volt mert Adria már kezdett laposakat pislogni. Csak akkor "ébredt" fel egy kicsit mikor visszakapta a fegyvereit.*
-Nocsak! Nem félsz, hogy rád támadok és elszedem a tekercset?
*Persze, bőségesen kimerítették, olyannyira, hogy Adriának minden jótett ellenére kedve lett volna eltángálni Balál hátsóját. Még mindig a tekercsen járt az agya. Egy kicsit még Fellával maradt, beszélt hozzá, jobbára kikérte a véleményét a pasiról és elmondta mennyire sajnálja, hogy ilyesmibe keveredtek. Végül felbaktatott a szobájába, az asszonyság igazította útba, elment balál szobája előtt s mivel nyitva volt az ajtó, olybá vette, hogy bemehet. Tágabbra nyitotta az ajtót, nem zavartatta magát akkor sem ha balál történetesen még félmeztelenül hajolgat a dézsa felett és nézi magát a tükörben. máris a tárgyra tért.*
-Tudod azon gondolkodtam, hogy miért is nem szabad eljutnia Ambaranba annak a tekercsnek és mi történik ha nem jut el, vagy ha mégis. Eszembe jutoitt egy ötlet is szerintem csodás.
*Otthon érezte magát, legalábbis a saját szobájában, az ágy szélére telepedett és tovább beszélt Balálhoz.*
-Arra gondoltam, hogy lemásolhatnánk a tekercs tartalmát, te elvinnéd a másolatot a megbízóidnak, nekik az is elég, én meg az eredetit Ambaranba. Így mindketten jól járunk. Én megkapom a pénzem a te megbízóid pedig tenni tudnak az ellen aminek nem szabadna eljutnia Ambaranba. Na, mit szólsz? Vissza tudom zárni a pecsétet ha erre gondolsz, senki nem fogja észrevenni.

// Adria-Küldi: Futárszolgálat//

A vadász enyhén meghökkent, amikor Adria a szobájába libbent, a tükörből látta, hogy még az összes holmija a kezében van, tehát nem járt még a saját hálóhelyén. Balál fedetlen felsőtesttel és kevés alsó öltözettel takarva állt a mosdó dézsa mellett. Kissé kipacsálta a vizet, de nem számított. Érdeklődve figyelte a lányt. Ahogy bejött, ahogy természetes módon a férfi ágyára telepedett, és erős álmosságával küzdve beszélte el, mit talált ki, olyan volt, mint... valami családtag... Balál a kitárt ajtóra pillantott, odalépett és becsukta. Ösztönösen hagyta nyitva az előbb, amikor bejött, úgy, ahogy anyja szokta a sajátját esténként, amikor nyugovóra tértek... Anyja? Jó ég! Mi nem jut eszébe? Hiszen nem is emlékszik rá! Hiszen idejét sem tudja, mikor jutott konkrét emlék eszébe róla utoljára. Mi történik vele? Mostanában túl gyakran merül el a családi rejtély bugyrában, mintha a múlt ködén át megpillanthatná a jövőjét, vagy legalább az azt befolyásoló tényezőket. Biztos volt benne mindig is, hogy a származásán rengeteg múlik abban, hogy mi lesz vele, mi lesz belőle.
A mágia könyörtelen hatalom. De most, mióta Vadalan földjén járt és azután Aldo Barrassal ismét összeakadt, kegyetlen, feszegető érzések emelkedtek fel benne a származása miatt. Mint a fekélyek, úgy fakadtak fel múltja kérdései, fájón és undorítóan félelmetesen. Biztos volt benne, hogy nyitott könyvként kell lapozni a családi múltban önmaga megértéséért, mert az irányt így könnyen elvétheti. Szürke mágus, ami nehezen válik vagy az egyik, vagy a másik oldal szolgájává. Lehetőségei korlátozottak, hatalma viszont napról napra nő és oly sokoldalúan kínálja gyümölcseit. Sosem győződött meg róla, hogy a sötét erőket egyértelműen a fekete mágia hívja segítségül. Mégis a haragja és gyűlölete a fekete mágia iránt meg a vörös mágusok boszorkánysága iránt, hús-vér tapasztalatokkal  elhatalmasodni látszott rajta, mint amikor a félelem, vagy a fájdalom jelet tesz az egészséges elmére. Aldo a nála vagy kétszer nagyobb hatalmú, képzett és gyakorlott vörös mágus, aki aljasul folyvást az életére tör, akinek a személyében ádáz ellenséget szerzett. Gyermekkora rettegett fekete mágusa, aki boszorkányok seregével üldözte keresztül a fél dzsungelen, hogy hajszál híján feladta... Feladta volna, ha nincsenek, akik mellé állnak, ha mégoly egyszerű nép sorából származtak is, mint ez a gyerek itt, Adria, mégis együttes összefogással megmenekülhetett a gyilkos elől. Apa, aki minden mágiában jártas volt gyér emlékei szerint, de bizonyára egyik, vagy másik irányt erősebben uralta, vagy eme hatalom őt magát. Apa, aki a kétkezi tettekre sarkallta mégis, mintha önnön akaratából, maga gondoskodott volna halála előtt, hogy Balálnak semmi konkrét emléke ne legyen, amivel kézzel foghatóan varázsolhat majd, hanem éljen egy vadász, egy kutató kalandor bőrében. Anyu, aki minden mögött áll, mint valami bástya egy távoli világ táblás játékában a sakkban, de az is lehet, hogy ő maga a királynő, aki minden szálat a kezében tart, mint a hadsereg legmagasabb rangú tisztjei vagy a nemes művelői a politikának. A becsukódó ajtó légvonatában mintha egy hóhoz hasonlatos, tiszta, fehér ruha lebbent volna, egy friss virágillat kíséretében. Mi volt ez? Jázmin? Jázmin illatú ölelések sorakoztak fel egy képzeletbeli gyerek elé. Jázmin illata volt az esteknek, amiket öntudatlan bizalom és feltétel nélküli szeretet jellemzett...
Úgy csúszott le a vaskos kéz a hozzá képest aprócska kilincsről, mintha Balál elveszítette volna a fonalat a valósághoz. Picit megrázkódott, majd kerekre nyílt szemmel fordult a lány felé. Hirtelen felelősnek érezte magát iránta. Mégis el kell válniuk... Engednie kell korábbi elképzelésének, muszáj Nortelonba mennie, megnézni a mágusok életét, megnézni azt a híres iskolát, amit a Felhővárosban emeltek. Hátha elnyeri a tetszését... Tennie kell valamit, legalább a családja emlékéért. Meg kell találnia önmagát, ha már az ő nyomukra eddig nem akadt.
- Nem kell, hogy bárki hallja a terved!Egyébiránt veszélyesnek tartom, hogy egymagad odamenj. Ha pénzre van szükséged, szerezz máshogy. az itt tartózkodásodat és a lovad patkolását állom természetesen. Némi étellel el tudlak látni egy kis időre, szárított és friss hússal is. A többit megszerzed a természetből a lovad számára is. Néhány nap múlva el kell mennem, egy távoli városba készülök, ha megjártam, itt találkozhatunk, ha meg nem gondolod magad! Mondjuk, úgy 2-3 hét múlva. Azt tanácsolom, menj és addig láss kicsit világot, de semmiképpen ne Ambaron, vagy Vailan felé vedd az irányt! Mehetnél inkább nyugat, vagy dél felé. Itt a kontinens középső területén vagyunk. Északra is javasolnám, de oda szívesebben kísérnélek el magam. Előbb azonban el kell intézzek valamit Nortelonban. Néhány napot biztosan eltöltök ott, ha ki nem dobnak.- Kényszeresen elvigyorodott a nem is oly képtelen képletességen, hogy megröptetik a Felhőváros falai közül... Talán a némiképp eretnek mágiahasználat elég jó indok is lehet erre.- Egyébként azt hiszem, hogy a levelet le tudom koppintani neked így ahogy van, némi mágiával... De nem akarlak kitenni ezeknek a martalócoknak. Reggelig döntsd el, én már eldöntöttem, foglalkozom-e veled, ami egyfajta harci képzést illet.

[Balál - II. fejezet, befejezetlen futárszolgálat]

*Hogy a szobájában nem járt még az egy dolog, de az édességet sem ette még meg ami pedig minden bizonnyal fenséges volt. Majd visszamegy érte ha végzett Balállal. Egészen fesztelenül viselkedett a férfi szobájában miközben Balál félmeztelenül indult ajtót csukni. Adria csak követte a tekintetével de eszébe sem jutott, hogy bocsánatot kérjen amiért úgy hagyta nyitva maga után mint a kerti budi ajtaját. Érdeklődve és egy kis izgalommal a lelkében várta a férfi véleményét. A fenébe is kellett az a pénz amit az üzenetért kapna és nem nagyon érdekelte, hogy mi áll benne, miért olyan fontos és miért nem szabadna megérkeznie a rendeltetési helyére. Egyelőre nem látott más kiutat, a felszolgáláshoz nem fűlött a foga és ahhoz sem, hogy a testét árulja. Igazság szerint az eszébe sem jutott, egyrészt mert mocskosnak érezte volna magát, másrészt meg jobban szerette a kalandot s ha már eljött idáig a falujából, legalább az legyen ha már sárkánnyal nem hozta össze a sors.
Persze, amilyen fordulatot vett Balál hozzáállása, számított arra, hogy fejmosást kap, esetleg lelkifröccsöt, prédikációt a nyakába mint egy gyerek az apjától és sajnos Balál is úgy tekintett rá mint egy gyerekre, pedig már régen kinőtt abból a korból. Majd húsz év múlva örülni fog kivételesen fiatalos arcvonásainak és szemérmetlenül le is tagad pont annyi évet a korából, pláne ha egy-két lurkó is ott tipeg mellette, de most még csak gondolni sem gondolt ilyenekre.*
-Ja, jó! De hát a falnak is füle van, akkor meg nem mindegy? Különben sem tudja senki, hogy miről beszélünk. Szerintem felejtsük el azt a csalis dolgot.
*Vállat vont majd hallgatta a félbeszakított férfit. Ahogy sejtette, máris gondoskodni akart róla, óva intette mindenféle kaland hajkurászásától, főleg attól, hogy elvigye a levelet Ambaronba. Pedig ha tudta volna, hogy csak olaj a tűzre amit mond. Adria a fejébe vette, hogy mindenképpen elviszi, ha kell éjszaka kilopja Balál holmija közül az eredetit. Ami momentán jobban érdekelte az az ellátásának a finanszírozása volt.*
-az jó lesz, köszönöm. Egy árva garasom sincs…..ja persze….szóval akkor nyugatra és semmiképpen se Ambaronba vagy Vailan felé. Rendben.
*Gondolatban viszont már ott volt.*
-Én is döntöttem. Másold le, nekem mindegy hogyan, felőlem csiribázhatsz is, de én most megyek és alszom egyet miután megettem az édességemet, reggel találkozunk.
*Azzal felállt és az ajtó felé indult de még visszafordult egy fáradt mosollyal az arcán és a dézsa felé mutatott.*
-Szerintem a vörös démon kiráz a gatyádból is ha azt meglátja…..de lehet, hogy annak is örülnél.
*azzal már nyitotta is az ajtót, hangosan kacarászott és behúzta a nyakát is a vállai közé nehogy Balál hozzávágott párnája kárt egyen benne. Villámgyorsan becsukta maga után az ajtót és letrappolt a süteményéért amit aztán felvitt a szobájába. Behabzsolta, megmosakodott és elfészkelte magát a takaró melegében. Nagyon remélte, hogy Balál állja a szavát és nem hagyja magára hajnalban tolvaj módjára kislisszolva a fogadóból. Mert ha igen, előbb vagy utóbb úgy is megtalálja és akkor ő rázza ki a gatyájából, egészen más céllal mint azt a vörös démon tenné. S persze a tekercset is visszaadja neki. Ezzel a gondolattal aludt el, hogy aztán másnap pirkadatkor kipattanjanak a szemei és folytassa ott ahol félbehagyta.*

// Adria- Futarszolgálat küldetés vége //

Igazán hosszúra nyúlt az éjszaka. Balál alig várta már, hogy Adria elbújjon a szobájában. Megmosolyogtatta a lány, de csak azért, mert akadt bennük némi hasonlóság. Elsősorban a kalandvágyuk, s a sorból a harciasságuk, a határozottságuk, cinizmusuk és persze a széllel is szembe pisilés sem hiányzott. Sok egyébről még említést se tett... Somolygását mindenesetre megtartotta magának.
Fogta, egy másik hasonló papírlapra rátette a levelet és ráolvasott. Ahogy felemelte másolat volt azon a tekercs tartalmáról. Nem kellett ellenőriznie, tudta, mi az. Elhúzta bal kézfejét az új levél fölött, ami összepöndörödött. A mutatóujját rászorította s megjelent rajta a viasz pecsét.
Ezután egy másik lapra simán lúdtollal firkantott egy gondolatot, aláírta, s kettéhajtotta. Útra készült, átteleportálta Adria szobájába magát, ott letette az asztalkára az egyik levelet, oda ahova a fegyvereit is tette amaz, hogy biztosan meglássa. Az istállóban útba ejtette Fellát s a nyeregtáskába, hogy jól kikandikáljon betette a kettéhajtott üzenetet: "Vigyázz magadra Ambaronban! Gyere vissza egy darabban! Balál"
Azzal felnyergelte a lovát és beügetett a városba, ahol megbízója éjfélkor várta a díszkútnál. A csuklyás idegennek a holdvilágnál is csak a szeme látszott, sárgán meg is villant, mikor a kezébe került a levél. Kitekerte a szürkemágus apró fénygömbjénél, majd lassan, némán bólintott. Egy tarsoly pénz csörrent Balál markába hullva.
- 25 darna. Köszönöm a segítséged mágus! Ha szükségünk lesz még rád, értesítlek.
Azzal ki merről jött, arra távozott.
Balál kimerült álomba zuhant a szokatlanul puha ágyban, hogy egy ismerős és egy ismeretlen fekete mágussal álmodjon kora hajnalban. Így aztán morogva ébredt. Magára kényszerítette a ruháit és a bakancsát, észre sem véve, hogy a rőt borostája nagyon megerősödött, a hajába ezüst tincs vegyült elöl, a homloka felett, hossza pedig eléggé megnőtt. Ahogy az ajtónál véletlenül az ezüst darabba pillantott, a hangulata nem lett jobb. Semmi kedve nem volt borotválkozni, hatalmas fekete haját viszont kétoldalt 6 varkocsba fonta, addig is lehiggadt. Minden jel arra utalt, hogy a Vén Kujon, vagy Telar vidéke valamiért nem szíveli a mágust és igyekszik megőrjíteni a vad álmaival, amik közül nem egy éberen is könnyedén utoléri.
Miután végzett és emberibb külsőt alakított magának, kiment az istállóba. Titkon remélte, hogy Adria nem indul el Fellával, míg az nem kap új patkót. De sosem lehet tudni az ilyeneknél, mint ők ketten.

// Adria, ha van még kedved, kijátszhatjuk a lovad gyógyulását, mielőtt szétválunk. Ha nem, akkor egyenlőre köszi a játékot, nagyon élveztem!   //

[Balál - II. fejezet, befejezetlen futárszolgálat - zárás]

*Adria álmodott. Nem kicsit és nem keveset. Az eddig átéltek emléke lassan poroszkált elméjében a kezdetektől. A sárkány, álmai vágya, Dylan, az újabb út és annak könnyedebb megpróbáltatásai. Aztán némi harc elképzelt szörnyekkel amiért a kiadós és némileg zsíros vacsora illetve bőséges édesség elfogyasztása tehető felelőssé. Balál teleportálásakor félig felébredt, látta ugyan a férfit amint a másik oldalára fordult a neszezésre, de tovább fordult és tovább aludt. Álomnak vélte mindaddig míg fel nem kelt reggel a nap pofátlan sugarainak kereszttüzében. Mosakodás után fedezte fel fegyvereinek tetején a tekercset amit Ambaronba kell vinnie. Egy piros pont Balálnak. Elmosolyodott. Már csak Fellát kell felkészíteni az útra, az lesz a keményebb dió és Balál nélkül nem fog menni, Adriának ugyanis nem igazán volt pénze. nem tervezte be sem a fogadót sem az új patkót. Az a küldetés volt a tanulópénz. Talán kénytelen lesz előbb mégiscsak felszolgálónak vagy istállólánynak állni, hogy legalább annyit összeszedjen ami elég lesz az indulásra. Befektetés nélkül nincs haszon.
Összeszedte a holmiját, mert egyrészt nem kívánta otthagyni másnak, másrészt remélte, hogy nem sokára el tud indulni. Feltett szándéka volt, hogy Ambaronba megy, ahhoz viszont Fellának patkó kell. A patkóhoz meg Balál. Utált másoktól függeni, ez volt az egyik – kisebbik ok – amiért maga mögött hagyta a szülői házat. A férfi szobáját célozta be és ahogy előző este is tette, most is minden lelkiismeret-furdalás nélkül nyitott be hozzá. A szoba azonban üres volt és hirtelen felindulásában csak arra tudott gondolni, hogy Balál itt hagyta. Remélte, hogy legalább a szobát kifizette, különben maradhat még ganét és krumplit pucolni míg le nem dolgozza a tartozását. Úgy ment le az istállóba az ivón keresztül, hogy holmiját az arca és a pult közé fogta, határozott léptekkel sietett a kijárathoz s mivel senki nem állította meg, olybá vette, hogy sikerült kislisszolnia. Mindeközben magában cifrákat káromkodott és felemlegette Balál összes felmenőjét, utódait meg, akik érzése szerint még meg sem születtek, némi átokkal sújtotta. Persze nem volt ő boszorkány vagy mágus, hogy ezek valóra is váljanak de a lelkének jólesett, másrészt, Balál legalább némi csuklással adózik amiért magára hagyta. Tudhatta volna, hogy nem bízhat meg benne, az a halk és szomorú hang amit produkált csak színjáték volt ő meg ismét a csapdájába esett.*
~Hogy a ragya rohasszon meg!~
*Ezzel a gondolattal érkezett meg az istállóba Fellához….és Balálhoz. Nem jutott szóhoz mikor meglátta a férfit a kanca mellett. Csak annyit tudott kinyögni, hogy „Nahát!” aztán csak nézett ki a fejéből.*