Vén kujon fogadó

//Időn kívüli játék – Itt a piros, hol a piros (Shuga és Jerry)//
 
A napok amik a nyomkövetéssel teltek nem hoztak sikert, bár ha helyesek a piacon megvett hírek a tolvaj még a fogadóban van. Az hogy meglopott egy ereklye futárt, jelezte a képességei nem olcsó bárhol kapható egyedre utaltak. Mázli hogy Jeremy nem olyan hibbant hogy meglopjon egy birodalmi futárt, így a tolvajjal nem sok gondom lesz. Kiszedem belőle a vásárló nevét és kinyírom. Majd a vevő után megyek egy kereső varázslattal. Mint említettem, mázli hogy a tolvaj nem Jeremy, őt nem szívesen ölném meg a tévedése miatt. Mondjuk pár más tettéért lehet hogy igen. Ahogy beléptem a fogadóba, minden szem megfigyelt. De mivel az egész bagázst figyelmen kívül hagytam, ami egy merénylet esetén hiba lett volna. A jelen helyzetet nézve ők is a saját dolgukkal foglalkoztak, főleg hogy célirányosan a tulaj felé sétálok, aki mint patkány a süllyedő hajón a lehetséges kijáratokat fürkészi. De jól tudja, hogy elkésett, hisz ismer már mint a rossz pénzt. A pult mögé menekül, a viszonylagos biztonság reményében.
- Szép napokat, látom ma se pang ez a luk. De hogy ne tököljünk, én kérdezek te válaszolsz. Ha okosan válaszolsz, nem mogorvulok be és teszem a földel egyenlővé ezt a helyet. Ha úgy döntesz mágiához nyúlsz, letépem a karod mielőtt az ige végére érnél.
- Mi a nyavalyát képzelsz? Megfenyegetsz a saját otthonomban? …
Fordul a kirohanása hörgésbe, a kezem a torkára szorul. Nem adok időt a fölösleges civakodásokra. Az őrei mozdulnának, de ő is és én is tiszta jelzést küldök feléjük.
- Megismétlem, most utoljára. Nem érdekel a bűntanyád legtöbb mocska, amikért jó eséllyel végeznének ki bárhol. Te elmondod a válaszokat, én meg nem kérem meg a kintieket hogy gyújtsák fel a boltodat.
Dobom le a pult mögé, noha nem esik el. Köhög párat.
- Mindig is aljadék voltál Shuga, az is maradsz. De sajnos tudom hogy szavatartó rohadék vagy. Kérdezz, és én válaszolok. De drága mulatság lesz ez a kis előadás.
- Ne drámáz, jól tudom hogy a városőrök az egyik szállítmányod megfogták. Visszaszerzem neked, és neked még csak pénzbe se kerül.
A szeme megvillan, ha ember lennék talán hátra lépek előle.
- Veszett kutya vagy, áll az alku. – Veszi halkabbra a hangját, majd elindul egy csendesebb zúg felé. Én nem kérdezek, nem siettetem követem. Amint ki érünk a halló és látó távból csendesen fordul felém és várja a kérdéseket.
- Volt a közelmúltban egy rablás. Ne kezdj kárálni, tudom hogy nincs közöd hozzá. Legalább is nem te adtad ki a munkát. De szerintem tudsz egy nevet adni, akinek a torkát megszorongathatom.
Nevetni kezd.
- Ma mázlis napod van, a tolvaj épp fent van az emeleten. Kövesd a lányt, és tied a csirkefogó.
Csendesen követem a lányt, amikor még utánam szól.
- Azért a szolgáltatás árát is verd ki a félelfből.
Intek hogy naná, majd megmerevedek. Egy félelf? Nem Jeremy nincs a városban, rengeteg a félelf, mi az esélye, hogy itt legyen. Nagyjából nulla, szóval sietek a lány után. A lány bekopog, ha a tolvaj ajtót nyit és kicsit kilép az arcába tolom az öklöm kiütve ezzel. Ha van esze akkor mágiával fogom el, és úgy ütöm ki. Ha Jeremy lesz még meg is taposom.

//Időn kívüli játék – Itt a piros, hol a piros (Shuga és Jerry)//


Nem most járok ebben a fogadóban először, ismerem a szokásokat, a kenőpénzeket, amellyel egy magamfajta is nyugodtan hajthatja álomra a fejét és nem kell tartania attól, hogy a városőrök ébresztik. Ráadásul az üzletmenet is könnyebb, ha van egy kapcsolattartó hely, amiért a kemény sápot, a zsákmány negyedét le kell adni. Tudom, hogy ez sok, de ha a fogamat szívva is, de kifizetem a biztos ügymenetért.
Ezért aztán most sem aggódom, hiszen mindent rendesen kifizettem és holnap már egészen más vidéken üdvözölhetem a lemenő napot, sosem maradok egy helyen sokáig, nem köteleződtem el egy banda felé sem, így nem érné meg összetűzni velük.
A mágusfutár meglopása is okozott némi aggodalmat, annak ellenére, hogy a megbízó biztosított róla, hogy ez az egyik konkurens mágusnak ment volna, semmi köze a Mágustanácshoz, mivel azokkal nem szívesen húztam volna ujjat. Ennek nem csak az volt az oka, hogy előlük nehéz volt eltűnni, bár nem lehetetlen, de ott volt Nienna, akit felém táplált ellenszenve ellenére én kedveltem és természetesen a nemezisem, Shuga, aki mindig a lehető legváratlanabb helyeken szakadt a nyakamba.
De úgy értesültem, most egyikük sem volt a városban, ami némileg enyhített egyre erősödő rossz érzésemen.
Azt már megtanultam, hogy jobb, ha hallgatok a megérzéseimre, ezrét, amikor kopogtattak az ajtómon, nem nyitottam ki azonnal, hanem mellé lapulva kérdeztem, annak ellenére, hogy valószínűleg csak a kibérelt örömlány érkezett meg.
- Te vagy szépségem?
- Ki lenne más te fajankó! – jött a válasz, ám közte némi szünet volt és éles hallásom mintha halk pusmogást is mellé hallott volna, na meg Lisa sosem szólítana fajankónak!
- Csak egy pillanat és nyitom máris kedveském! – mondtam vidám hangon, mint aki már alig várja, hogy kezelésbe vegyék és megkapja a Ház szolgáltatását, de közben már az asztalnál voltam, hogy felkapva a könnyű kis csomagom, az ablak nyújtotta menekülési útvonalat válasszam, ami a fogadó mögötti, keskeny kis utcába nyílt, jó lehetőséget biztosítva, hogy onnan észrevétlen tűnjek el.
Nem hiába bérelem ki mindig ezt a szobát.
De most vége lesz, ha egyszer kijutok innen és a fogadós sem teszi zsebre, hogy elárult, mert másként hogyan találtak volna rám, akárki is álldogált az ajtóm előtt Lisa-val. Még jó, hogy a lánynak helyén volt az esze és a szíve. Neki majd meghálálom alkalomadtán.

//Shuga, akit Dremer már a tenyerén hordoz, nyugodj békében //